Zalai Közlöny, 1925. július-szeptember (65. évfolyam, 144-219. szám)

1925-07-03 / 146. szám

65. évfolyam, 146. szám Nagykanizsa, 1925 juiius 3, péntek Ara 1800 korám POLITIKAI NAPILAP S^eikcsstőcég ét kiadóhivatal Fő-nt 5 irteiwban-Telelon 78, nyomda U7. sxáns Felelős szerkesztő: Kempelen Béla Eíöftefitési éra; Egy hói* 3Q.Q0C koions Hámja fcórs— - ........90.000 korona A MEZŐGAZDASÁG IPAROSÍTÁSA ßm Amiért az agrárkörök évtize­dek óta harcolnak s aminek íej- lettlenségére vezethető vissza Ausztria részéről történt kizsák­mányolásunk is: mezőgazdasá­gunk indusztriálása egy lépéssel megint előhaladást akar tenni megvalósulása felé. Budapesten egy nagy Őstermelő Szövetség van alakulóban, mely hatalmas tőkével akarja a gazdák termé­nyeinek, termékeinek és állatai­nak értékesítését és feldolgozá­sát lehetővé tenni s megmenteni a gazdákat a nemzetközi tőke kizsákmányolásától. Örömmel üdvözöljük a kez­deményezést. De örömünk csak akkor lesz teljes, ha majd ma­gunk előtt látjuk ennek a nagy­arányú Szövetségnek tényleges működését is és tényként álla­píthatjuk majd meg, hogy végre az Urnák 1925-ik évében léte­sült egy olyan országos szerve­zet, mely ha egyszerre nem is valósítja meg mindazt a renge­teg sok tennivalót, melyekről évek óta kötetekre menő Íráso­kat bocsátottunk a napi sajtó hasábjain is világgá, de abban az irányban veszi fel működése fonalát, mely ennek az ország­nak gazdasági fellendülését egye­dül viheti előre és egyedül biz­tosíthatja: a mezőgazdaság ipa­rosításának tervszerű, céltudatos és fokozatos, kapcsolatos kiépí­tése utján. Nem tagadjuk, sőt készséggel elismerjük, hogy a szerencsétlen kimenetelű háború óta sok jó- akaratu kísérletezés történt ezen a téren. Azok az eredmények azonban, melyeket elérni tudtak, távolról sem álltak arányban a jó szándékok megvalósítására fordított fáradságokkal. Alakul­tak mezőgazdasági termények feldolgozására gyárak, létesültek különböző célú és elnevezésű termelő és értékesítő szövetke­zetek, szédületes program-kitű­zésekkel, hatalmas koncepciójú ligák és szövetségek, de az ered­mény? — mondhatnánk semmi vagy legalább is végtelenül cse­kély azoknak a tennivalóknak nagy láncolatához s az ezekből joggal elvárható eredményekhez viszonyítva, melyeket kielégiteni igyekeztek. A nagy szervezők kezeiben széthullt minden, óriási perspektívákban szertelenkedett munkaprogramjuk közelről nézve mákszemmé zsugorodott össze, a célkitűzésekben szédületesen széles keretekben megkonstruált hatalmas méreteikkel szemben. Nem kell még gondolkodá­sunkat sem megerőltetnünk,hogy ennek a körülménynek magya­rázatát megtaláljuk. Egész rövi­den néhány tény egyszerre ért­hetővé fogja előttünk tenni, hogy miért nem tudtak ezek a sok hazafias érzéssel és talán kelle­ténél is több önzetlenséggel ala­kult vállalatok és igen különböző alakulatok olyan pozitív és na­gyobb eredményeket elérni, me­lyek erőteljesebben járultak vol­na hozzá az ország gazdasági fellendüléséhez: a kellő érdekelt­ség megteremtésének s a gaz­dasági problémáknak a való élet­tel történő összeegyeztetésének hiánya vagy téves megítélése, a szükséges erkölcsi és gazdasági kapcsolatok erőtlensége s leg­többször a tőke elégtelensége. Még igen sok más tényező is közreműködött abban, hogy a kezdeményezések legtöbbször ki­ábrándulással végződtek s a túl­fűtött ambíció kielégítetlenül lo­hadt le a közgazdaságot oly közelről érdeklő és érintő hon­mentő nagy feladatok teljesíté­sében a nemtörődömség és el- kedvetlenedés letargiájába. De ezúttal maradjunk csak meg a fennebb nagy körvona­lakban vázolt okok mellett s helyes a megállapításunk, amint­hogy meggyőződésünk éstapasz- talataink szerint nem is lehet más, — nézzük azokat a mó­dokat és . eszközöket, melyek valóban célhoz tudnának vezetni bennünket. Az idei terméseredmények messze mögötte fognak maradni várakozásainknak. Az első hiva­talos jelentés ugyan az átlagter­mést valamivel magasabb szá­zalékban állapítja meg, mint a minő a tavalyi volt, de még mindig végzetszerűen alacsony: búzában 6.11 q kát. holdanként. Hol vannak ettől Dánia, Német­alföld, Belgium, de még — Ausz­tria is! A többtermelés tehát — an­nak évtizedek óta történő pro­pagálása dacára — nem tud gyö keret verni gazdasági életünkben. Más szóval: ma sem termelünk többet, mint termeltünk régeb­ben és ma sem jobb a termé­sünk minőségileg, mint volt ko­rábban ! Ez a tény, bármily szo­morúan hangzik is rideg meg­állapítása. Sokat lehetne Írni erről a kér­désről, de ezúttal ne foglalkoz­zunk okaival. Csak azt a kérdést vizsgáljuk, hogy mi módon tudná a szóban forgó Szövetség mű­ködését olyanná tenni, hogy közgazdasági életünkre fontos szerepet töltsön be. Első feladat a töke. Milliár­dosa menő, hatalmas, minden percben mobil tőke. Enélkül kár lenne működését megkezdenie. Harmadszor is ismételjük: nagy tőke álljon az uj alakulat ren­delkezésére, A második feladat a tudatos célkitűzés. Amint a fák nem nőnek az égig, egy uj alakulat sem oldhatja meg egy­szerre a fennálló sok problémá­nak egész tömegét. Ami célki­tűzést a programban olvasunk, nagyon sok és nem is képez­heti minden izében a Szövetség feladatát. A dolgot a termés értékesítésénél kell megfogni s ehhez a feladathoz kapcsolódik hozzá az agrár-ipari állam ki­építése. Egyiket a másika nélkül nem lehet megcsinálni, mind­kettő együttvéve pedig előbbre viszi a — többtermelést. A részletek megállapítása és tárgyalásuk már nem a mi fel­adatunk. Ezt végezzék azok, kik elég hivatottságot éreznek magukban arra, hogy megtalál­ják a helyes kiindulási pontot a kezdethez s fejlesztésében azt a fonalat, mellyel kezükben biz­tosan haladhatnak tervük meg­oldása felé. Aztán az uj vállalatban tömö­ríteni kell és pedig szoros érde­keltségi viszonyban minden ren­dű és rangú gazdát, mert csak az ő egyetemes érdekeiknek összeegyeztetésével lehet pozitív célt érni. Helyi kereteket lehet a szervezetnek adni, de bennük mindenki foglaljon helyet, aki termelő, esetleg feldolgozó és másképen értékesíthető. Nem vagyunk hivei a szindikátus­alakulatoknak és a fennebbi megoldásban sem ilyen kap­csolódásokra gondolunk; de egy országos nagy vállalatnak fel kell szívnia magába a kisebb üzemeket s legyenek ezek a hatalmassá fejlődő fának tápláló hajszálgyökerei. Bárha az alapítóknak sike­rülne az Őstermelők Szövetsé­gének oly szilárd megalapítása, hogy az rövidesen szilárd bá­zisa lenne gazdasági fellendü­lésünknek, melynek még remény­sugarai is oly bátortalanul kan­dikálnak néha-néha ki a sürü fellegtakarta jövő borongós tá­volából . . . BELFÖLDI HÍREK Ottó-mise. Tegnap délelőtt 11 órakor Ottó királyfi névünnepe al­kalmából hálaadó istentisztelet volt a belvárosi plébánia templomban, amelyen nagy számban jelentek meg a Budapesten tartózkodó politikusok, egyháziak és világiak. Művésznő a Vági féle mozga­lomban. A mai napon, értesülésünk szerint, a Vági-féle bolseviki mozga­lomban egy előkelő művésznő is kompromitálva van, aki futárként szerepelt a bécsi és párisi központ között. Hladics-Dobernik kémkedési ügye. A Margit körúti honvédtör­vényszéken ma kezdték meg Hladics- Dobernik József és társai kémkedési bünpörét tárgyalni. A honvéd-ügyész­ség Hiadicson kívül Belényesi János honvédfőhadnagyot és Demeter Já- nosné háztartásbeli nőt helyezte vád alá. Hladics, mint ismeretes annak idején páratlan vakmerőséggel szö­kött meg őrei mellől és a cseh kö­vetség palotájába menekült, honnan csak hosszas diplomáciai intervenció után tudták a magyar hatóságok kézrekeriteni a szökevényt. A vizsgá­lat folyamán sikerült megállapítani, hogy|Hladics-Dobrenik az állítóla­gos mérnök, aki rendszerint több nevet használt, a cseh hadügymi­niszter megbízásából kémkedést foly­tatott a magyar haderő ellen és si­került neki Belényesi főhadnagyhoz hozzáférkőzni és a német nemzeti mozgalomra hivatkozva, adatokat kért a honvédség felkészültségére vonat­kozólag. A vádirat felolvasása után a katonai bíróság zárt tárgyalást rendelt el. ítélet csak holnap várható

Next

/
Thumbnails
Contents