Zalai Közlöny, 1925. július-szeptember (65. évfolyam, 144-219. szám)
1925-08-04 / 173. szám
____________ nak megfelelően, körülötte pedig szemet gyönyörködtető összeállításban a gyár számtalan produktuma, amelyek színgazdagságukban, ízléses és csinos kiállításukban és jól rendezettségükben festői képet nyújtanak. A sárga színű barack-likőr mellett a meggy-, vanília-, kakaó-, rózsa-, narancs- stb. likőr. Borlelke, Brandy, konyak, gyomorkeserű, különféle legfinomabb szeszesitalok, pálinkák, erősítők, sőt a gyár egy speciális készítésű mentholos sósborszesze. A közepén álló nagy üveg konyak, körülvéve a legváltozatosabb és sokszínű üvegekkel, úgy hat, mint egy alattvalóitól körülvett fejedelem. A céget Vermes cégvezető képviseli. Mellette egy szép magyarruhás leányka — a gyár egyik fiatal munkás- nője — tálcával és poharakkal a kezében kínálja a pompás készítményekből a kóstolót a csoportot megrohamozó nagy tömegnek, mely a minisztert és kíséretét várja. Búd miniszter meglepetten áll meg a festői miniatür-Panteon előtt, miközben az Iparkamara elnöke bemutatja neki Vermes cégvezetőt, aki néhány tömör szavakban elmondja, hogy mit produkál a jeles nagykanizsai gyár, hány munkást foglalkoztat stb., majd egy pohárka likőrrel kínálja meg a pénzügyminisztert, Wimmersberg államtitkárt, herceg Eszterházy Pált, vitéz Simon Endre főispánt és Thurner Mihály polgár- mestert. Az urak mosolyogva hajtanak fel egy -egy pohárkát, miközben arcukon meglátszik, hogy megvannak elégedve a „Dunántúli“ pompás produktumával, amit Vermes cégvezetőnek nyomban ki is jelentenek. Búd miniszter megdicsérte a finom gyártmányt és kijelentette, hogy nagyon megvan elégedve, majd kezet fogott Vermes cégvezetővel és kíséretével tovább ment a másik csoporthoz, amely közvetlen melléje sorakozik, a „Transdanubia“ Egyesült Gőzmalmok R.-T. csoportjához, ahol Pongor Henrik ttíJíi KÖZLŐN* ____________________________________1825 augusztus 4. vezérigazg ató fogadta a magas személyiségeket. Vitéz Simon Elemér főispán bemutatta Pongor vezérigazgatót Búd pénzügyminiszternek, majd báró Wimmersberg államtitkárnak, Bodor h. államiitkárnak, EszterMzy Pál hercegnek és a többi uraknak, kik a „Transdanubia“ kiállítását hosz- szabban megtekintették. A „Transdanubia“ R.-T. üveg alatt bemutatta összes őrleményeit, melyek különböző finomságú változatokba csoportosítva voltak, úgy, hogy mindenki láthatta, hogyan néz ki a búza, rozs, árpa, dara a különféle számú őrlések után. Pongor vezér- igazgató a pénzügyminiszter élénk érdeklődésére kimerítő szakszerű felvilágosítással szolgált a cég kiállítására, valamint telepeire vonatkozólag. Különös érdeklődést keltettek a „Transdanubia“ körmendi szalámigyárának termékei, melyeknek speciális készitő módszere különösen ízletessé és keresetté teszik a körmendi szalámit. A gyár egy sor rendben mutatta be a különféle szalámigyártmányokat. Búd pénzügyminiszter Iáiható figyelemmel hallgatta Pongor vezérigazgató magyarázatait, majd köszönetét mondva, szívélyes kézszoritással elbúcsúzott tőle. A „Transdanubiá'Mól a magas személyiségek a Nagykanizsai Konzerv és Tészta- árugyár kiállításához mentek, mely a Transdanubia mellé sorakozik és a kiállítás leglátogatottabb részét képezi, ami érthető is, hiszen a legfinomabb dessertek egy oly gazdag és gyönyörűen adjusztált variációja kínálja és kelleti magát itten, hogy a látogató zavarban van, melyik felé nyújtsa ki előbb kezét. A gyár képviseletében a szimpatikus Csillag Jenő igazgató várja a minisztert, mig Fehér Samu felügyelő a rendkívül Ízlésesen gruppirozott gyártmányok összeállításánál rendezkedik. A Nagykanizsai Konzerv és Tészta- árugyár az ország egyik legtökéletesebb és legproduktivabb ilynemű gyára, mely közel száz munkást foglalkoztat és mindazt sokkalta tökéletesebben gyártja, amit eddig magasabb árakon a külföldről kellett behoznunk és nemcsak a magyar piacot látja el márkát jelentő készítményeivel, de a megszállott területekre is szállít. Ausztriába, Jugoszláviába, Cseh-Szlovákiába stb. Nagy embertömeg állja körül csoportját, mely vágyóan nézi a különféle mézes-süteményeket és a legfinomabb dessertet. A gyár ismert adjusztálásában egymás mellé sorakozva, katonás rendekben látjuk a különböző cső- és levestésztákat, tarhonyát, kekszet, szeleteket, ostyákat, tortalapokat oly változatban, amit még nagy külföldi gyáraknál is ritkán láttunk. A készítmények Ízletességükkel, készítésük tiszta módjával és főleg szolid árukkal tűnnek ki. Az Iparkamara elnöke Búd minisztert odakalauzolja a tésztagyári kiállításhoz, ahol Csillag Jenő igazgatót bemutatja neki és Wimmersberg báró államtitkárnak. A miniszter és kísérete azután mindent megtekintettek, majd érdeklődtek a gyár berendezése és üzemmenete iránt. Csillag igazgató mindenre tömören válaszolt a pénzügyminiszternek, majd sajátkezűig felszolgált az uraknak az ínycsiklandozó finom süteményekből és egyéb édességekből, amit jóízűen elfogyasztottak. Búd miniszter és herceg Eszterházy Pál melegen megrázták Csillag igazgató kezét és a legteljesebb elismerésüket fejezték ki a gyár készítményeit illetőleg. Csillag Jenő ezután a kiállítást látogató vendégeket kínálta meg a gyár elsőrangú készítményeiből. A kiállításon résztvevő több város sörgyára mellett a nagykanizsai Király sörfőződe részvénytársaság volt az amely dominálta a szakmát és Ízléses kiállító csoportjával feltűnést keltett — a nagykanizsai ipar dicsőségére. A főpavillon bejáratától jobboldalt ötletesen, sörösüvegek és sőröshordókból összeállitott piramis vonja már messziről magára a belépő figyelmét, mely a Király sörfőzde termékeinek kiállítása. Fokonként, piramisszerűen vannak felállítva a sörösüvegek: Király, Kiviteli márciusi, Dupla maláta, Bak, Imperator és a gyár legújabb különlegessége a 18 fokos Rekord. Mindegyik úgy adjusztálva, ahogyan a rendes kereskedelmi forgalomba kerül. Ugyancsak úgy vannak felállítva a különböző nagyságú hordó sörök. Mig az asztalon a gyár különféle maláta produktumai láthatók üveg alatt. Világos, barna és fekete. A gyár igazgatója Kaiser Ernő érti a módját, hogyan kell itt is korszerűen ismerteni és népszerűvé tenni a gyár produktumait. Egész nap ingyen kóstolót adott a kiállítás látogatóinak, úgy, hogy a késő délutáni órákig a résztvevők valósággal ostrom alatt tartották a nagy- kanizsai Király sörfőzde rt. kiállítási csoportját. Baumgartner Károly üzemvezető már alig győzte kiszolgálni a közönséget. Mert mindenki aki odajött, egy pohár finom kanizsai Király sört kapott ingyen. A közönség a gyár kitűnő ötletét nagyszerűen ki is használta, mert egyre-másra kellett a friss hordókat csapra verni. És a közönség nem győzte eléggé dicsérni a nagykanizsai sörgyár kitűnő voltát. Amikor a miniszter kíséretével a Király sörfőzde kiállítási csoportjához ért, a hatalmas embertömeg szinte megszállta a csoportot és környékét. Búd pénzügyminiszter maga is mosolygott, amikor látta, hogyan ürülnek ki egyre-másra a hordók. A kiállítási csoporthoz érve 77zur- ner Mihály dr. polgármester Kaiser Ernő igazgatót bemutatta Búd pénzügyminiszternek, báró Wimmersperg államtitkár és Bodor h. államtitkárnak, herceg Eszterházy Pálnak és vitéz Simon Elemér dr. főispánnak, akiket Kaiser igazgató néhány meleg szavakkal üdvözölt és a magas személyiségeket a nagykanizsai sörfőzde pompás termékeivel megkínált. A ÁLOM... Irta: B. Baróti Rya (2) Félt azoktól a semmibe meredő szemektől, melyekből napokig hiába várták a megkönnyebbülés könnyeit; rettegtek, hogy a téboly vészes lángja lobban esetleg föl... Akkor jött ez, mikor arról az eljegyzésről értesült. Föleszmélésében s szomorú elrej- tettségében örjöngve lótott-futott az újsághírrel; mint Kund Abigél a véres tőrrel. 0 is a játéka áldozata lett. Jöttek aztán ideglázas víziók, felszabadult görcsös sirások s még borzalmasabb nevetések s aztán az a hosszú betegség s a kétséges lassú gyógyulás. Katus... — szólt kisvártatva a beteg — ismered a füzes alján a malom mellett azt a magányos öreg fűzfát? Ha arra jársz, nézdd meg, lelkem majd egyszer. Két szet- terjeszkedő ága van s télen, mikor lombtalan, olyan, mint két égfelé kitárt emberi kar. — Negtiézem, Loncikám, de mi van ezzel a fűzzel ? — Sokszor jártunk arra Gézával. S egyszer egy szomorkás őszi alkonyon, Géza figyelmeztetett rá. — Nézze, Loncika — igy szólt — ez a fűz olyan magányosan, társ- talanu! áll a világban, mint én. Lássa az ága mint kétségbeesett kar emelkedik a magasba; az alkony sötétjében olyan, mint primitiv szobor, melybe a kétségbeesést faragták. Ez az én fám, Lonci, talán az életem fája... Nemsokára boldogan reszkettem meg, mikor Géza zöldlombos fáját megláttam. Tudtam már, hogy Géza nincs egyedül... s az ága Géza széttáródó erős karjaira emlékeztetett. — Hát nem az álmodról beszélsz édeském ? — biztatta nyugtalanul a leány, mert kétségbeejlette az a szívós makacsság, mellyel a beteg szomorú reminiscenciával beletörődött. — Igen... az álmom... Hiszen arról beszélek. Úgy álmodtam, hogy j Tabán utcájain, hol Gézával annyit | bolyongtunk, szembe jött velem. Kedvesen sietett felém s szó nélkül karjaiba vont... — Ugy-e, Géza, csak megijesztettél ? A menyasszony csak mese? ...Ügy-e tudtad, hogy mennyire és csak Téged szeretlek? — De igaz — mondta szomorúan. — Egy hét múlva lesz az esküvőm. — Hát akkor búcsúzzunk el, Géza — mondtam. — Rámnézett valami várakozással, majd meg szi- lajon magához rántott s én diadalmas asszonyi fölénnyel simultam, karjaiba s éreztem forró, kétségbeesett csókját. Enyém! újra enyém, ujongtam. Hol van a világon az a leány, ki elveheti tőlem? ki elfelejtetné vele csókjaimat? — Éreztem, hogy újra enyém s a győztes én vagyok. — Ami történt, gonosz, kegyetlen álom volt csupán... — A boldogság játékában egyszerre kitéptem magam karjaiból, elszakítottam a számat a szájától és futni kezdtem a sötétedő utcában. — Futottam az álom kerekén, lihegő mellel, kattogó szívvel... — Egyszer aztán megálltam s visszanéztem. Géza állt a sötét utcában félelmes merevségben, sötéten, misztikusan... — Két kai ja mint egy kétségbeesés — vagy mint egy hangtalan néma esdeklés meredt utánnam. Állt mozdulatlanul. — Ebben a félelmetes silhuett- ben mégis annyi hívás, esdő békü- lés volt, hogy azonnal vissza fordultam és futottam boldog szívvel feléje. — Tudtam biztosan, ha az a két kar most összezáródik, hogy magához kapcsoljon, nem ereszt el többé... Odaértem. S borzadva állapítottam meg, hogy nem Tabán utcáján járok én, hanem a malom melletti füzes pariján és nem Géza áll ott kitárt karral, hanem egy öreg fűz, Géza fája. Két csupasz ága, mint két kétségbeesett ököl lesújtani látszott rám vagy mintha nehéz súlyos átkot szórt volna... (Vége.)
