Zalai Közlöny, 1925. július-szeptember (65. évfolyam, 144-219. szám)
1925-08-01 / 171. szám
ZALAI közlöny A II. emelet magánzárkáinak folyosójára érve, látni lehetett Kramarzot, amint cellájában Íróasztal mellett ülve dolgozott perén. Ez a cella egyáltalán nem úgy festett, mint egy bűnöző zárkája. Inkább egy jómódú aglegény szobája volt. Betettek egy könyves polcot is és képekkel, virágokkal díszítették a falakat. Kramarz természetesen naponta megkapta az összes, általa kívánt újságokat is. Korlátlanul dohányozhatott és az íróasztalon a szivar és cigarettadobozok tömege volt felhalmozva. Ke- vélyen viselkedett, mint aki tudatában van hatalmának. Külsőleg is úgy festett, mint egy diktátor. Pedánsul ápolta magát. Naponta svéd tornagyakorlatokat végzett. Még^ a többi foglyok naponta csak egy órát sétálhattak, addig Kramarz két óráig sétált az udvaron mindig Rasinnal együtt. Kramarz a börtönben kék lüszter- kabátot, turista-inget, vászon-nadrágot és sárga szandált hordott. Fejét állandóan szürke sport-sapka fedte. Rasin mindig szürke öltönyt, sárga cipőket, szürke sport-sapkát és aranyból való szemüveget viselt. Cerwenka kék öltönyben, sárga cipőkben és éneklő hanggal járt. Samasal igen furcsán öltözködött. Fekete, régen divatjamúlt térdig érő kabátot és csikós nadrágot hordott. Ezeket a ruhadarabokat vörös nyakkendő és zöld kalap egészítette ki. Samasal nagybirtokos és cukorgyáros volt. Rasin és Cervenka együtt laktak egy nagy cellában és habár akkoriban igen takarékoskodtak tüzelő anyaggal, ők kályhát kaptak zárkájukban és mindig elegendő fa és szén állott rendelkezésükre. Kramarz, Rasin és Cewenka maguk élelmezték magukat. Naponta egy szomszédos vendéglőből és kávéházból kapták ételüket és jól éltek. Gruber ur, a katonai ügyész szinte minden pillanatban felkereste őket és érdeklődött, h}gy vájjon az urak meg vannak-e mindennel elégedve? Mindennap hatalmas élelmiszer csomagokat kaptak, mig a többi rabok csak nagy ünnepeken kaphattak csomagokat. Hölgyeiket a börtön parancsnokai a legnagyobb hódolattal fogadták. A helyőrségi fogház parancsnoka, Werner alezredes a földig hajolt. Minden másodnap borbély jött hozzájuk és külön szolgákat kaptak, így éltek a cseh politikusok bécsi börtönükben. 3 _____________________— Sz ökés az oláh pokolból Magyar fiuk sorsa a bocskoros oláh hadseregben Alig van nap, hogy a trianoni „békeszerződés "-ben megállapított határokat át ne lépné egy-egy katona- szökevény. A világháborúban az egyenruhájukat hátukról mutogató rongyosok hadseregében most is mindennaposak a szökések. Az oláhok csak úgy szöknek, mint a bocs- korokba belekényszeritett magyarfiuk. Csak mig az oláh bocskorosok fegyveres rablóbandákba verődnek össze addig a magyar fiuk átszöknek a határon: haza. Rendszerrel dolgoznak az oláh fővárosban az erdélyi magyarság elnyomásán. Az elnyomatás keservébe belefásult öregeket csak adókkal és zsarolásokkal sanyargatják, a fiatalságot azonban besorozzák és vagy szökésre kényszerítik, vagy öngyilkosságba kergetik. Ötvös Béla 21 éves, ref. vallásu, aranyostordai legény éhesen, holtra fáradtan érkezett az X-i rendőrségre, ahol segítséget kért. Elmondotta, hogy hol lépte át a határt az éj leple alatt és inkább kivégzi magát, de nem megy vissza többé. Az oláhoknál a magyar fiukat pofozzák, éheztetik és a legalávalóbb piszkos munkákra használják fel. Minden ok nélkül kijár a pofon, a korbács, ha a szerencsétlen katona magyar. Jaj annak, aki ellenszegülni mer. Halálra kínozzák. Az agyongyötört katonákat, mikor már az ön- gyilkosság határán vannak, a jobb szivü oláhok tanítják ki rá, hogy mit cselekedjenek. Szökjetek át a határon a magya-rokhoz! Ötvös Bélának is ezt a tanácsot adták. Aratási szabadságot kapott és hazament édesanyjához Aranyostor- dára, learatta a kis termést, megmondotta otthon, hogy nem tudja elviselni a vadállati bánásmódot, hanem szökni fog. Elbúcsúzott özvegy édesanyjától és a jóbarátoktól és éjnek idején csakugyan átszökött a határon, ledobta magáról a rongyosok egyenruháját és saját polgári ruháját öltötte magára. Érdekes, hogy a magyar fiú a regátbin szolgált Fosca- niban és oda kellett volna visszatérnie, de ő épen az ellenkező irányba utazott és az oláh kalauzok még bele se néztek szabadságos levelébe. Ötvös Béla megcsókolta az ellenségtől mentes, magyar impérium alatt levő magyar földet és hálát rebegett a magyarok Istenéhez. Térni- és park-readers Négyszáz kocsi hulladékot és gazt hordtak ki a nagykanizsai temetőből — Rendbehozták a városi sétányokat — Megindult a város- szépitő munka Nagykanizsa, Julius 31 Megírtuk annak idején, hogy a városi tanács a gazdasági hivatal előterjesztésére elrendelte a nagykanizsai temetőnek rendbehozatalát olymódon, hogy a sirok gondviselőit kötelezte az oda nem való, valóságos erdei bozóttá sűrűsödött fák, cserjék, dudvák és félembermagas- ságu gaz kiirtására és a mindenfelé felgyülemlett temetői hulladék eltakarítására. A tanács augusztus elsejét tűzte ki a tisztogatási munka elvégzésének határidejéül s ma, augusztus elsején örömmel jelenthetjük, hogy a munkálatok befejeződtek és a nagykanizsai temető ismét visszanyerte temető képét. Az előbbi bozót-rengeteg és burjánzó gaz helyett ma már áttekinthető, tiszta sirkert várja az oda belépőket. Az egyes családok, kiknek halot- taik pihennek a temetőben, a legnagyobb készséggel tettek eleget a sirok és síremlékek igen nagy részét elborító, temetőbe nem való gyümölcs és egyéb fák, bokrok, gyom és dudva kiirtására vonatkozó felhívásnak. Sokan a gazdasági hivatalt kérték meg, hogy sírjaikról a fákat kivágassa. Az elhagyatott sírokról, melyeknek száma 3—400 között van, a város irtott ki minden oda nem illő növényzetet. Ennek hatása főként a szomszédos, gondozott sírokon fog meglátszani, melyekről eddig nem tudták kiirtani az elhagyott sírokról átszaporodó gazt és a széltől odahordott szemetet, ami épen a dudvák közt talált magának kitűnő rejtekhelyei. A temetőből az elmúlt hónap folyamán részint elhordták, részint elégettek 400 szekér ott évek ó‘a felgyűlt hulladékot, szemetet, gyomot. Volt olyan ^hulladékhalom, melyet mikor eltakarítottak, 14 sirhalmot találtak alatta, amit az évekig eltakart. Ez a halom 70 szekér-rakomány hulladékot tartalmazott. Mindössze egy-két olyan sir van még, melyet gondviselőik nem hoztak egészen karba, de látva azt a serény munkát, ami mindennap délelőtt, délután folyik a temető sírjainál s amely virágba öltöztette a rendbehozott sírokat, bizonyára a még elmaradottak is igyekezni fognak a hiányokat mielőbb pótolni. * A temetőn kívül a város rendbehozatta a gazdasági hivatal javaslatai szerint a városi sétakertet is. Az eddig elhanyagolt parkban rendbehozták az utakat, felszerelték a hiányzó villanykörtéket, uj lámpákat állítottak, ahol az szükségesnek mutatkozott, beültették az évek óta megtépázott, formájukat vesztett virággruppokat, egynéhány uj gruppot is létesítettek, használhatóvá tették az illemhelyet, kijavították, Ízlésesen kifestették a zenepavilont, naponta kora reggel takarítják a parkot, melyben a nappali és éjjeli felügyeletet három park-őr iátja el. Az ősszel kibővül a városi sétakert egy jókora területtel, melyet most arattak le s melynek bekerítésére már javaslat fekszik a tanács előtt, mig annak parkírozása, beültetése az ősszel fog megkezdődni. Ugyancsak rendezték a Polgári Egylet mellett a Rozgonyi-utca sarkán lévő kis sétányt, ahol pár hét óta nem alvilági sötétség fogadja többet a sétálni óhajtókat, hanem az egészet behálózták villanyvezetékkel, úgy, hogy ma már a közönség esti jó levegőért, séta kedvéért is örömmel keresi fel a kis sétakertet. Ezt kis parkot az ősszel, lehetőleg a régi mintára szintén parkírozni fogják. A város most tervbe vette minden közterület rendezését. így ha az uj vásártér elkészül, a fapiac az Eötvös térről lekerül a mostani hét,piacra s akkor a Szentháromságszobor környékét is parkírozni fogják. * Nagykanizsa külső képében nagyon előnyös változást fog létrehozni az eddig úgyszólván teljesen elhanyagolt parkosítások, ültetvények rend- behozatala, amit nem csak városszépészeti, de közegészségügyi szempontok is kívánatossá tesznek. ______________1925 augusztus 1. Hó virágok <4) Irta: középgulácsi Péczely László Baróthy Balázs fölkelt, Sándor elé lépett és őt átölelve válaszolt: — Lívia meghalt, de él Grácia apácanővér. Ma egy hete avatták föl! Sándor egy székre rogyott. Az öreg Baróthy elmondta a szomorú történetet. Ebből Szendrődy Sándor mindent megértett. • Harmad napra rá, ahogy Monyo- rókerékre megérkezett, Szendrődy Sándor Budapestre utazott, hogy volt menyasszonyát Líviát a kolostorba fölkeresse. A zárda főnökével közölte, hogy hadifogságából visszatérve rokonát: Grácia nővért keresi. A fogadóteremben Sándor összeszorult szívvel várt Gráciára. Tiz perc múlva Grácia nővér a főnöknővel belépett. Sándor fölállt és Grácia nővér előtt mélyen meghajolt. Grácia Sándort fölismerve hangosan zokogott. A zokogástól percekig nem jutott szóhoz. Kezeit keblén összekulcsolva, mint a szenvedés angyala állott ott. Visszanyerve önuralmát megszólalt: — Nyugodjunk meg Sándor Isten akaratában. A Ő keze intézte ezt igy. I Én Reád bár holt híredet vettem, négy teljes esztendeig várakoztam. Végre eltűnt minden remény. Elvesztésed fölötti bánatomban vigaszt egyedül a hitben, és a vallásosságban találtam. Boífsáss meg nekem Sándor, hogy lelkednek most ily kínokat szereztem! Vigasztaljon meg azonban a tudat, hogy mindezt egykori szerelmemért tettem. Vagyonodat, amit reám testáltál, mint akinek nincs reá szüksége, ezen apácarendnek adományoztam! Szegénnyé is tettelek Szendrőy Sándor. — Legyen érte irgalmas az, aki ezt igy rendelte. Földi utaink egymástól elváltak s most, midőn Veled utólszor beszélhetek, esdve kérlek, bocsáss meg nekem és keress, sőt nyerj Te is Sándor, vigasztalást ott, ahol én azt megtaláltam! Keresem és meg is találom... válaszolta Szendrőy Sándor. Ami pedig a bocsánatot illeti, arra angyali lelkednek nincs szüksége. E szavak után meghajolva -az ajtóban eltűnt. A kolostor kápolnájában pedig két apácanővér hosszan imádkozott. A bazilikában missziót tartanak. Emberek tömege lepi el és tölti meg szorongásig e gyönyörű templomot. Mindenki hallani akarja Celestin atyát, a fiatal szerzetest, a hirtelen feltűnt csodás prédikátort. Csak Grácia nővér nem hallhatja. Ágyhoz köti őt a súlyos betegség. Reményű azonban, hogy majd ha jobban lesz, ő is meghallgatja. Állapota napról-napra súlyosbodik. Egyik napon magához kéreti a főnöknőt és azon óhajának ad kifejezést, hogy gyónni akar és hívják el hozzá Celestin atyát. Kívánsága teljesül. Megjő a szerzetes és Grácia cellájába vezetik. Utólszor találkoztak az életben Sándor és Livia. A gyónás után Grácia nővér Celestin atyát arra kérte, hogyha meghalna, érvényesítse utolsó kívánságát és a monyorókeréki temetőben, Ő temesse el. Süvít a téli szél, hordja a havat. Közben fölbujnak a monyorókeréki templomtoronyban a harangok. Szavuk a várablakán szaggatva hallik be. Tulharsogja a vihar ereje. Kitekintek. Az utca közepén, szemben a széllel, térdig a hóban temetési menet törtet. Elől egy szerzetes. Utána viszik a koporsót és a koporsó után öt apácanővér, a megtört Baróthy házaspár és gyászoló közönség halad. Az arcokról lepergő könnyek, a metsző hidegben megfagynak. Megérkezve a temetőbe szívből fakadó, rövid imát mormolnak. Kész a sir. Fejfájának odatüzik a keresztet. A keresztre csak egy szó van irva: „ Grácia“ A szerzetes a csuhája alól előveszi és a név fölé tűzi az egykor megígért : Hóvirágokat Tombol a vihar s egy óra múlva a temetőben az uj sir lakója: Grácia nővér örök álmát hótakaró alatt alussza. (Vége)
