Zalai Közlöny, 1925. július-szeptember (65. évfolyam, 144-219. szám)
1925-07-28 / 167. szám
ÉÍOM lOZLŐNt Az Ipartestületi Dalárda és a Fütőházi Yegyeskar hangversenye Nagykanizsa, Julius 27 Kellemes meglepetést szerzett Nagykanizsa dalkedvelő közönségének az Ipartestületi Dalárda, mely a Rácz János főkántor vezetése alatt működő Fütőházi Kézművesek Vegyeskarának közreműködésével a Sopronban augusztus 14 én és 17-én tartandó dalosversenyen előadásra kerülő énekszámokból összeállított műsorral hangversenyt adott a város közönségének. A vasárnap délelőtti hangverseny alkalmából a Polgári Egylet nagytermét zsúfolásig töltötte meg a dalkedvelő közönség. A hangversenyre érkező közönséget Bazsó József ipartestületi elnök fogadta. Tizenegy órakor lépett a színre Büchler Mór karnagy, akit a közönség hatalmas tapssal fogadott. Majd szűnni nem akaró óváció üdvözölte az Iparos Dalárda tagjait, akik a Himnusz-szal vezették be a hangversenyt. A műsor első száma Lányi Ernő: „Esti dala“ (kötött versenydarab) volt, melyet az Ipartestületi Dalárda a maga jó, rutinirozott, hanganyagával teljes szépségében érvényre juttatott. Basszussá különösen szépen emelkedett ki. Utána a DV Fütőházi Kézművesek Vegyeskarának száma következett. Rácz János főkántort a közönség viharos tapssal fogadta. A fiatal dalárda, amely egyszerű kézművesekből és munkásleányokból rekrutálódott, különös figyelmet érdemel. A napi fáradalmak után, a pihenésre szánt időt derék tagjai a magyar dal kultuszának, az önművelésre, öntökéletesítésre fordították. Rácz János városi főkántor valóban minden elismerésre méltó munkát végzett, amikor a nép egyszerű gyermekeit addig kiképezte, hogy olyan teljesítményt produkáltak, mint vasárnap. A Rácz főkántor átdolgozásában előadott Népdalegyveleg oly hatást váltott ki a közönségből, hogy a taps mindaddig nem szűnt meg, mig számukat meg nem toldották. A friss, eleven, pattogó magyar népdalok a közönséget szinte felvillanyozták. Ezután Révfy Géza: Bus magyarok imádságá-t, Hoppe Rezső: Reményhez, majd Révfy: Sir a nóta ; (szabadon választott versenydarab) c. dalát az Ipartestületi Dalárda adta elő. Mindegyiken kidomborodott a gondos betanultság, a rutin, a jóhanganyag és Büchler karnagy mesteri keze. A közönség melegen ünnepelte kedvenc dalárdáját. Az utolsó szám a Fütőházi Kézművesek vegyeskaráé volt. Nem kis feladatra vállalkozott, amikor Demény Dezső felejthetetlen szépségű Szere- nád-jával akart a közönségnek kedveskedni, ami a vármegyei dalosversenyen a zalaegerszegi Egyházi Énekkar legjobb teljesítménye volt. Á fiatal gárda minden tudását és igyekezetét vetette latba a rendkívül nehéz és rendkívül bájos dalszámnál. Természetesen a kitűnő hanganyagnak még további csiszolása válik szükségessé. Nem hagyhatjuk azonban szó nélkül azt a bántó figyelmetlenséget a vendéglő zenekara részéről, amely a dalverseny tartama alatt is folytatta guzlicáskodását és a legszebb részleteket bosszantóan megzavarta. (B) ___________ , KÜ LFÖLDI HÍREK Közép-Európai gazdasági konferencia Bécsben. Az osztrák köz- gazdasági élet vezető egyéniségei szeptember havában Bécsben középeurópai gazdasági konferenciát rendeznek, mely a különböző gazdasági korlátozások megszüntetésével fog elsősorban foglalkozni. Az előkészítő bizottság felhívást bocsátott ki, melyben a jelenlegi európai gazdasági válság legfőbb okául az árucsere természetellenes akadályozását jelöli meg. A konferencián hir szerint Lloyd George is megjelenik. Kommunista kiáltványok Erdélyben. Nagyszalontán nagy tömegű magyar nyelvű kiáltványt terjesztettek az oláh kommunista párt aláírásával. A kiáltványon a párt a magyarságot a bulgáriai kommunisták segélyezésére hívja fel és arra biztatja, hogy álljanak ellent, hogyha Erdélyben is ki akarják irtani a kommunizmust. Orosz flottagyakorlatok a Fekete tengeren. Bukarestből jelentik: A minap éjjel hatalmas reflektorokkal világították végig Cetatea Albánál és környékén a partot az orosz oldalról. Minthogy a megegyezés szerint ez tilos, az oláh bizottság panaszt emelt a szovjet delegációnál, mely azt a felvilágosítást adta, hogy a Fekete tengeren orosz hajók gyakorlatoztak és véletlenül vetődött oda a reflektor fénye. Vakmerő posta-rablás Romániában. Bukarestből jelentik: Két postai alkalmazott a mozgó-postán 2.700.000 lei értékű idegen valutát tartalmazó pénzeslevelet lopott el. Egyiknek lakásán a házkutatásnál 216.000 lei értékű külföldi valutát meg is találtak, a többi pénz azom ban hiányzik. Hóvirágok (1) Irta : középgulácsi Péczely László Az ablakon haldokló katalinrózsák bólintgatnak be. A kandalóban már tűz duruzsol. Az ólomszürke égből havaseső hull. November dereka van. A természet aludni készül. Pihenj és álmodj fönséges természet, hogy uj életre támadj, ha az öreg, hevülő nap sugara leolvasztja testedről fehér hótakaródat és kebledre tűzi föl a közelgő kikelet első hírnökeit: a hóvirágokat. Bár mi emberek is úgy cselekedhetnénk, hogy feledve a múlt bűnét, megtisztulva, véled egy uj s nemesebb életre ébrednénk! De mi kul- turlovagok ily tisztitó álomban alig részesülünk, mert az önszeretet és elfajulás odáig vitt bennünket, hogy csak a jelennek s önmagunknak élünk. Rabszolgáivá váltunk a föld nyújtotta gyönyöröknek s ez lelkünket e sártekéhez nyűgözte le! Közben, elveszítve látásunkat, mint esztelen vakkölyök észre sem vesszük, hogy az erkölcs és igazság láthatatlan keze lesújtani készül. Jöjjön! jobb előbb, mint utóbb, a tisztitó tűz, hogy fölégesse az emberi fenevadak kulturcégéres fertőjét: a vén Európát! De mi lesz veletek: „igazak“, ha e világégés egyszer lángba csap? Bár miattatok szenvednek! — ne féltsétek őket: „gonoszak“ / Akik: hinni, szenvedni, tűrni tudnak, azok életben maradnak! Kik takarítanák el másként, ha egyszer az égés megszűnik, üszkös hamvatokat, hogy l helyén, a jövő nemzedék számára, egy uj s boldogabb világot alkossanak?! Szítsuk tehát a kandalóban, tovább a tüzet s ennek melegénél erőt gyűjtve, küzdve — bizakodva, vívjuk meg a csatát, egy erkölcsben s igazságszeretetben gazdag életért! A monyorókeréki félezer éves vár hatalmas boltive alatt fészket épit a szeretet. Két egybeolvadt lélek számára készül és a boldogság e fészkének megrakásánál egy pár szeretőgondos öreg szülő keze jár elől. Az Erdődy-nemzetség teljhatalmú jószágkormányzója: Baróthy Balázs egyetlen szépséges leánya: Lívia és Szendrőy Sándor, az uradalmak ifjú jogtanácsosa, lesz e fészeknek boldog lakója. Az ifjú pár számára már minden készen áll. A násznagyi tisztet maga a földes- uraság és neje vállalta el. Lívia és Sándor eközben pedig szőtte-szövögette a közel jövő csillogó fonalát. Ébren álmodoztak s lelki szemeik elé a képzelet egy tündérvilágot rajzolt. — Sándor! — szólitá meg egyszer merengése közben jegyesét a leány — mondja, melyik édesebb, álmodni-e a boldogságról avagy átélni azt? Sándor végigsimitva Livia homlokát, igy válaszolt: — A boldogságról többen álmodnak, de kevesebben élik át. Viszont, édes Líviám, az álmok világát köny- nyebb feledni, mint egy élet vesztett boldogságát végképp eltemetni. Szegények! nem is gondolták, hogy a boldogságról ők is csak álmodnak, de azt nem élik át... 1914. julius 28! Kitört a világháború!! Kirepült rejtekéből a vészmadár s szárnyait csattogtatva Európa fölött vinnyogva száll. — Rabágyából fölkelt a halál s virágos mezőkön, békés otthonon, az emberek milliós során, vadul végigkaszál. — A légben golyó süvít és az éj csendjébe besir a kattogó halálmadár. .......Fölgyult a Világ ! Az Ég büntetéséül a föld háromnegyed része lángokban áll. — Minden épkézláb ember künn a csatamezőn s elkezdve szörnyű pusztítását, kaszál a halál... a halál... A monyorókeréki vár ős-mohos tornyáról, az esti szürkületben, egy kis kuvikbagoly rémesen kiabál... Sápadtan s elszántan lép be Baróthy Balázsékhoz Szendrőy Sándor Megjöttek a cserkészek Néhány szó a nagykanizsai fiuk nagymarosi látogatásáról Julius 22-én a cserkész-induló hangjai mellett robogott be az esti szepiélyvonat a nagykanizsai állomásra. Megjöttek a cserkészek a piarista táborból Nagymarosról, hol csapatunk 37 tagja vett részt a táborozáson Sőtonyi István parancsnok, Krizsala Ferenc és Noll József cserkésztisztek vezetésével. Vigasz hangzott ugyanba trombitaszó, öröm ült a szülők és gyermekek arcán, de örömünkön mégis kiütött a meghatottság is. Hiszen olyan kedves helyet és környezetet hagytunk ott. A tábori élet mindig kedves, de most, mikor 350 piarista cserkész volt most együtt, különösen az volt. Mi volt a célja ennek a közös piarista táborozásnak? Első sorban, hogy megismerjük önmagunk és a többi csapatok külső és belső értékét. Láttuk, nincs okunk szégyenkezni, de büszkélkedni sem. Szégyenre nincs okunk, mert a többi mellett megálltuk helyünket, de büszkélkednünk sem kell, mert hiszen mi is sokat tanultunk más csapatoktól. Tavaly nyáron folyt le a hágai jamboree (cserkész olympiász) hol az egész világ válogatott cserkészei mutatták be ügyességüket. A budapesti piarista cserkészcsapat több tagja is sikerrel vett részt ezen. Most azért jöttünk össze, hogy ennek a csapatnak, mely alakulását tekintve a legrégibb magyar csapatok egyike, tudását magunkévá tegyük. Vízi kiképzés, nyomkeresés, táborverés, hi- kelés, kenyérsütés nyárson, hidverés, lassozás, torna stb. voltak a kiképzés főbb pontjai. Szakavatott vezetők mellett tettük magunkévá ezeket az ügyességeket. Már csak ezekért is érdemes volt táborozni. 1925 julius 28. és Líviához fordulva, reszkető hangon igy szól: — Líviám, erős lélekkel s Istenbe vetett megnyugvással vegye tudomásul, hogy egy héten belül az orosz harctérre indulok. Kegyetlen rendelkezése ez a sorsnak, amit milliók élnek át. Nyugodjék tehát bele abba, amit megváltoztatni nem áll módunkban. Ezzel átnyújtotta a behivó vörös cédulát. Olvasása közben Livia szeméből köny csordult ki. Itt e szomorú és váratlan sorsfordulatnál önkénytelenül a tavasz hangos hirdetőjére: a pacsirtára gondolok, amint a búzatábla nagyölén elrejtett kicsi fészke fölött a légben szántott. Dalával az ég felé tört, de pici szive teleösztöne mégis e dugott fészek jövő világához kötötte le. Közben a föld és kék ég közt libegve a szabadságnak, szerelemnek és az életnek e dalos hirdetője észre sem vette, hogy a lég azúrjában és a hajnal biborsugarának árnyékában ott settenkedett a veszély, amely életére tört. Egy pillanat müve volt az egész. Két hatalmas szárnysuhintás és a karvaly karmai között föltépett mellel, két csepp piros vérrel meghalt az előbb még dalra, életre serkentett s fészkéért hevülő csipetnyi madársziv. I (Folyt, köv.)
