Zalai Közlöny, 1925. április-május (64. évfolyam, 73-143. szám)
1925-06-04 / 123. szám
MLAI közlöny a ____________ Fel kiáltások a szociálisták padjaiban : Valamennyien helyeseljük a miniszterelnök szavait! A kormányzói hatalom az erkölcsi törvények alapján áll Vass József: A másik momentum, ami nóvum a Beniczky-ügyben, a lehető legmélyebb felháborodást váltotta ki mindazok leikéből, akik felül tudnak emelkedni pártszenvedélyek- és egyéni gyűlölködés színvonalán. Vass utolsó szavai teljesen elvesznek a tüntetésszerü tapsviharban, amit az egységespárti képviselők rendeznek. Vűss József: A kormányzói hatalom fogalmában két elem egyesül, az egyik az erő, a másik a tekintély. Azért a tekintély, mert a kormányzói hatalom az erkölcsi törvények alapján áll. A forradalom vágányán Vass József: A legveszedelmesebb támadás az állam belső rendje ellen, amikor az államfő: a király vagy kormányzó személyéhez próbálnak hozzányúlni. Vass József: Az egyetlen nóvum az, hogy Beniczky megpróbálta vakmerő és eléggé el nem ítélhető módon a magyar államfőt, a magyar kormányzó személyét sárba- rántani, az egész ügyet a bíróság kezéből át akarják terelni a politika vágányára, amikor a nagynehezen konszolidálódó állam vágányát át akarják váltani a forradalom vágányára. Nem azért beszélek, mert ez, mint a miniszterelnök helyettesének, kötelességem. Mint egyszerű polgár is a legelemibb kötelességemnek tartanám, hogy felemeljem tiltakozó szavamat és megköveteljem az államfőnek kijáró feltétlen tiszteletet. Horthy Miklós szerepét ezekben a történelmi időkben — mondotta Vass József többek között, — a történelem fogja megállapítani. Az ő személye volt az egyetlen biztosíték az ország akkori áléit helyzetében, hogy még nagyobb kilengések nem történtek és végül is a konszolidáció útjára léphettünk. A legerélyesebben tiltakozom az ellen, hogy valaki is merészelje a tulajdonképpen védtelen államfőt ilyen vádakkal . . . A vihar ujult erővel tör ki és a miniszter szavai ismét elvesznek a a közbekiáltások özönében. Vass József miniszter azonban emelt hangon, a zajt tulharsogva folytatja beszédét: Tiltakozom a legerélyesebben a politikai élet megmérgezése ellen. Amikor a miniszterelnök külföldön jár, s utjától függ az ország gazdasági talpraállitása, miért van szükség, hogy a külföld felé kedvezőtlen képet állítsanak. Meg vagyok róla győződve, hogy a magyar államfőt, a magyar kormányzót valamennyien hódoló tiszteletben tartjuk és nem fogjuk megengedni, hogy bárki az ő fenkölí személyét bánthassa. (Nagy taps a jobboldalon.) Peidl Gyula személyes kérdésben kér szót, közben azonban Scitovszky Béla elnök az ülést öt percre már fel is függesztette. Félegy órakor Scitovszky elnök újból megnyitja az ülést, Peidl Gyula személyes kérdésben kér szót, miután Vass József mi- niszterelnökhelyeítes beszédében több szőr aposztrofálta a szociáldemokrata pártot. Scitovszky Béla elnök: A házszabályokra való hivatkozással megállapítja, hogy Peidl Gyula csupán a napirend letárgyalása után szólalhat föl. Ezután rátérnek a napirendre, melynek első szónoka Szakács Andor, aki történelmi példákat hoz fel arra, hogy a szőnyegen forgó javaslat nem felel meg a haladás szellemének. A javaslatot nem fogadja el. Meskó Zoltán: A kormánypárt a választójog kérdését nem tartja párt- politikai kérdésnek, kizárólag az ország érdekeit tartja szemelőtt, amikor a javaslatot elfogadja. Létay Ernő általános titkos választójogot kíván az analfabéták részére is. Uj javaslat beterjesztését kéri. Batitz Gyula nem fogadja el a javaslatot. Elnök a vitát félbeszakítja. A napiBudapest, június 3 Az ügyészségről tegnap utalták át Beniczky Ödön ügyében az iratokat Medvés-Medico vizsgálóbíróhoz. Az ügyészségre már áttették a letartóztatott Beniczky Ödön ügyének aktáit és az ügyészség ma juttatta el azokat a vizsgálóbíróhoz. Értesülésünk szerint a vizsgálóbíró már tegnap áttanulmányozta az ügy iratait és ma fogja kihallgatni Beniczky Ödönt. Itt említjük meg, hogy Beniczky Ödön pénteken ismét a bíróság elé kerül, mert ekkor fogja tárgyalni a Krayzeli-tanács Beniczky egyik párbaj-ügyét, amelynek tárgyalására Beniczkyt letartóztatásából fogják elővezetni. * A Magyar Hírlap értesülése szerint a vizsgálóbíró addig nem kezdheti meg Beniczky Ödön kihallgatá1Ö25 junius 4, rendi indítványhoz Peyer Károly szól és kéri a Somogyi—Bacsó-ügy holnapi napirendre tűzését. Hosszabb vita után ezzel szemben az elnöki javaslatot fogadják el. Peidl Gyula személyes kérdésben szólal fel a miniszterelnök-helyettes délelőtti beszédével kapcsolatban. Kijelenti, hogy a szociáldemokratapárt minden gyilkosság kinyomozásában segítségére van a kormánynak. A Somogyi—Bacsó-ügyet nem kell politikai térre terelni, de ebben a kormány járjon elől jó példával. Vass József dr. válasza után Szeder Ferenc és Esztergályos János mondták el interpellációikat. Ülés vége fél 8 órakor. sát, amig a vádtanács nem intézi el a lap elkobzása miatti felfolyamodást. A Beniczky-ügy iratait most a vádtanácshoz küldték. * A Magyar Hírlap értesülése szerint Andrássy Gyula gróf polgárdii tartózkodását megrövidítette, hogy résztvehessen a Beniczky-ügyből keletkezett parlamenti mozgalomban. Andrássy ma visszaérkezik a fővárosba. * A Magyarországi Újságírók Egyesülete választmányi ülésén többek közt az Az Újság betiltásával is foglalkozott s elhatározta, hogy érintkezésbe lép a kormánnyal a sérelmes határozat visszavonása érdekében. A választmány elhatározta, hogy az Az Újság munkatársait szükség esetén legmesszebbmenő támogatásban részesiti. A Beniczky-ügy A volt belügyminiszter ma kerül a vizsgálóbíró elé Az ügy iratai a vádianács elett — Andrássy Gyula gróf Budapestre érkezett Tommy fél a nőtől Irta : Péchy-Horváth Rezső (2) — Mindig gyáva voltam, mint valami kisleány és azért érzem, hogy az örök körforgás törvénye rajtam is be fog teljesedni. Szóval majd bekap egy béka. A magam békája. Megint csak babrálgatta a kopott, zsíros tányérsapkát, amelyen különösnek tetszett most őfelsége az angol király monogramjával díszített széles sapkajelvény. — Félek egy nőtől, egy húszéves leánytól, aki erősebb nálam, bár sohasem mértük össze az erőnket. De különben igy sohasem fogja megérteni a dolgot. Elmondom hát az esetet magát. — Én ezt a népet sohasem fogom megérteni. Itt mindenki kirándul, mindenki a hegyeket bújja. Minden gondolatuk, minden érzésük a szabad természet. Én magam is természetimádó vagyok, a lelkemet csak künn tudom dalra és vidámságra, elégedettségre hangolni, de a hegyeknek ez a patológikus szeretete rajongásig felfokozott, imádatszerü hódolata előttem merőben idegen. Ha egy ifjú pár kirándul, odakünn nem egymást élvezik, nem egymásban gyönyörködnek, nem merülnek el egymás szemeinek mély tavában. Hanem folyton — bár összebújva — a hóhegyeket, a szikla-monstrumokat, a magasból leomló, dörgő vizzuhatagokat, az ezüstcsipkés, hósipkás csúcsokat nézik és a térképeket bújják. A svájciaknak a természet iránti l határtalan és örök rajongása nekem furcsa és kissé ellenszenves, mert bizonyos egyenruhaszerüséget vélek benne felfedezni. Mindenki köteles szeretni és megmászni a havasokat, mert azok az ország specialitásai. És ezért némi idegenkedéssel engedem közelembe a svájci embert, ezt a ridegnek, önzőnek, hétköznapi léleknek bizonyuló lényt. — Ön ismeri Gustl kisasszonyt, a nyomdánk egyik berakólányát. Kimondottan svájci tipusu leány; szerény, vidám, pirospozsgás, házias, tiszta a bosszantásig, szorgalmas és — természetesen — szenvedélyes hegymászó. Valahogy megszerettük egymást. Amikor észrevettem, hogy nem vagyok neki idegen és semmiesetre sem az a vadidegen külföldi, akitől ők általában őrizkedni szoktak és akitől feltűnően húzódoznak, akkor szóbahoztam neki, volna-e kedve egyszer majd velem eljönni innen, mint a törvényes feleségem. Gustl ettől kezdve a menyasszonyomnak tekintette magát és az életmódján csak annyiban változtatott, hogy a kirándulásaira engem is magával vitt. És itt keletkezett a baj. Addig ugyanis, amig csak a Zürich környékén magasodó sziklaóriásokat kerestük fel vasárnaponként, könnyű volt a helyzetem. Addig én is vele tartottam azzal a társasággal, amely a vasárnapjait pihenés helyett örü- letes testi megerőltetésekkel 2—3 i ezer méteres hegyek megmászásával szokta kitarkázni. — Hanem egyszerre Gustléknak eszükbe jutott, hogy komolyabb túrákra is illenék elmenniök. Ettől kezdve folyton tervezgettek. Térképeket, vasúti menetrendeket, turista- kalauzokat tanulmányoztak és igy cselekedett Gustl is. Ha néha esténként együtt maradhattunk pár negyedórára, biztosan egy tucatnyi hegyóriás nevet duruzsolt a füleimbe a megszokott szerelmi suttogás helyett. És sétaközben szögescipöket, jégcsákányokat, főzőedényeket hajku- rászott a kirakatokban. — Végre elhatározták a túra napját. öten-hatan Surlejbe utaztunk, hogy onnét kezdjük meg nyaktörő utunkat a Piz Bernina gerincén az Emgadin-völgy legfelségesebb ormára. Surlejben elváltunk egymástól, mert a terv szerint mindenki másmás utón, egyedül volt köteles felhaladni a havas gerincén. A találka odafenn volt. — Gustl tehát szintén egyedül indult neki a nyaktörő útnak. Hátizsákjában két napra való élelmiszert vitt magával, mivel annyi időre terveztük a nehéz kirádulást. Alkonyati szürkület táján már fenn is járt a havas gerincén s bár rohamosan sötétedett, nem állapodott meg ott, ahol még volt némi vegetáció, mert h kereste a hüttét, amelyben az éjszakára meg akart pihenni. A hüttére a i ugyan nem akadt rá, ellenben az s utat eltévesztette a sötétben és lezuhant. A szerencsétlenséghez némi szerencse is járult, amennyiben olyan szakadékba esett, amelynek fenekén magas, több méternyi hóréteg gyűlt össze. Ebbe a hótömegbe a leány teljes súllyal zuhant bele, szerencsére azonban semmit sem sérült meg noha a hótömegbe majdnem teljesen belefuródott. Sokáig kiabált most, de választ sehonnan sem kapott. Az éjjelt tehát a szakadékban töltötte, de ott töltötte a másik napot és éjszakát, sőt a harmadikat is, mert teljesen két napig volt a mély hasadék fenekén. — Talán még tovább is ott ma- b radt volna, de ekkor elfogyott minden elemózsiája. Mi persze a két nap alatt lázasan kutattunk utána, mentőexpediciót is szereltünk fel, de hiába. Nem tudtunk a nyomára; akadni. Gustl a két nap alatt mindent megevett, ami a hátizsákjában! volt. Most világos volt előtte, hogy1 ha nem menekülhet, a turistautbóll kieső mély szakadékban éhhalál vár reá. És ekkor ahelyett, hogy rendes; és meggyökeresedett női szokás; szerint sirni, sivalkodni és ájuldoznii. kezdett volna, megtette, amit hasonló körülmények között csak kevés női tett volna meg. Erejének utolsó és !
