Zalai Közlöny, 1925. április-május (64. évfolyam, 73-143. szám)

1925-06-04 / 123. szám

MLAI közlöny a ____________ Fel kiáltások a szociálisták padjai­ban : Valamennyien helyeseljük a miniszterelnök szavait! A kormányzói hatalom az erköl­csi törvények alapján áll Vass József: A másik momentum, ami nóvum a Beniczky-ügyben, a lehető legmélyebb felháborodást vál­totta ki mindazok leikéből, akik felül tudnak emelkedni pártszenvedélyek- és egyéni gyűlölködés színvonalán. Vass utolsó szavai teljesen elvesz­nek a tüntetésszerü tapsviharban, amit az egységespárti képviselők ren­deznek. Vűss József: A kormányzói hata­lom fogalmában két elem egyesül, az egyik az erő, a másik a tekintély. Azért a tekintély, mert a kormányzói hatalom az erkölcsi törvények alap­ján áll. A forradalom vágányán Vass József: A legveszedelmesebb támadás az állam belső rendje ellen, amikor az államfő: a király vagy kormányzó személyéhez próbálnak hozzányúlni. Vass József: Az egyetlen nóvum az, hogy Beniczky megpróbálta vak­merő és eléggé el nem ítélhető módon a magyar államfőt, a ma­gyar kormányzó személyét sárba- rántani, az egész ügyet a bíróság kezéből át akarják terelni a politika vágányára, amikor a nagynehezen konszolidálódó állam vágányát át akarják váltani a forradalom vágá­nyára. Nem azért beszélek, mert ez, mint a miniszterelnök helyettesének, kötelességem. Mint egyszerű polgár is a legelemibb kötelességemnek tartanám, hogy felemeljem tiltakozó szavamat és megköveteljem az állam­főnek kijáró feltétlen tiszteletet. Horthy Miklós szerepét ezekben a történelmi időkben — mondotta Vass József többek között, — a történelem fogja megállapítani. Az ő személye volt az egyetlen bizto­síték az ország akkori áléit helyze­tében, hogy még nagyobb kilengések nem történtek és végül is a kon­szolidáció útjára léphettünk. A legerélyesebben tiltakozom az ellen, hogy valaki is merészelje a tulajdonképpen védtelen államfőt ilyen vádakkal . . . A vihar ujult erővel tör ki és a miniszter szavai ismét elvesznek a a közbekiáltások özönében. Vass József miniszter azonban emelt hangon, a zajt tulharsogva folytatja beszédét: Tiltakozom a legerélyesebben a politikai élet megmérgezése ellen. Amikor a miniszterelnök külföldön jár, s utjától függ az ország gazda­sági talpraállitása, miért van szük­ség, hogy a külföld felé kedvezőtlen képet állítsanak. Meg vagyok róla győződve, hogy a magyar államfőt, a magyar kormányzót valamennyien hódoló tiszteletben tartjuk és nem fogjuk megengedni, hogy bárki az ő fenkölí személyét bánthassa. (Nagy taps a jobboldalon.) Peidl Gyula személyes kérdésben kér szót, közben azonban Scitovszky Béla elnök az ülést öt percre már fel is függesztette. Félegy órakor Scitovszky elnök újból megnyitja az ülést, Peidl Gyula személyes kérdésben kér szót, miután Vass József mi- niszterelnökhelyeítes beszédében több szőr aposztrofálta a szociáldemok­rata pártot. Scitovszky Béla elnök: A ház­szabályokra való hivatkozással meg­állapítja, hogy Peidl Gyula csupán a napirend letárgyalása után szólal­hat föl. Ezután rátérnek a napirendre, melynek első szónoka Szakács An­dor, aki történelmi példákat hoz fel arra, hogy a szőnyegen forgó ja­vaslat nem felel meg a haladás szellemének. A javaslatot nem fogadja el. Meskó Zoltán: A kormánypárt a választójog kérdését nem tartja párt- politikai kérdésnek, kizárólag az or­szág érdekeit tartja szemelőtt, amikor a javaslatot elfogadja. Létay Ernő általános titkos vá­lasztójogot kíván az analfabéták ré­szére is. Uj javaslat beterjesztését kéri. Batitz Gyula nem fogadja el a javaslatot. Elnök a vitát félbeszakítja. A napi­Budapest, június 3 Az ügyészségről tegnap utalták át Beniczky Ödön ügyében az iratokat Medvés-Medico vizsgálóbíróhoz. Az ügyészségre már áttették a letartóz­tatott Beniczky Ödön ügyének ak­táit és az ügyészség ma juttatta el azokat a vizsgálóbíróhoz. Értesülé­sünk szerint a vizsgálóbíró már teg­nap áttanulmányozta az ügy iratait és ma fogja kihallgatni Beniczky Ödönt. Itt említjük meg, hogy Be­niczky Ödön pénteken ismét a bíró­ság elé kerül, mert ekkor fogja tár­gyalni a Krayzeli-tanács Beniczky egyik párbaj-ügyét, amelynek tár­gyalására Beniczkyt letartóztatásából fogják elővezetni. * A Magyar Hírlap értesülése sze­rint a vizsgálóbíró addig nem kezd­heti meg Beniczky Ödön kihallgatá­1Ö25 junius 4, rendi indítványhoz Peyer Károly szól és kéri a Somogyi—Bacsó-ügy hol­napi napirendre tűzését. Hosszabb vita után ezzel szemben az elnöki javaslatot fogadják el. Peidl Gyula személyes kérdésben szólal fel a miniszterelnök-helyettes délelőtti beszédével kapcsolatban. Ki­jelenti, hogy a szociáldemokratapárt minden gyilkosság kinyomozásában segítségére van a kormánynak. A Somogyi—Bacsó-ügyet nem kell po­litikai térre terelni, de ebben a kor­mány járjon elől jó példával. Vass József dr. válasza után Sze­der Ferenc és Esztergályos János mondták el interpellációikat. Ülés vége fél 8 órakor. sát, amig a vádtanács nem intézi el a lap elkobzása miatti felfolyamo­dást. A Beniczky-ügy iratait most a vádtanácshoz küldték. * A Magyar Hírlap értesülése sze­rint Andrássy Gyula gróf polgárdii tartózkodását megrövidítette, hogy résztvehessen a Beniczky-ügyből ke­letkezett parlamenti mozgalomban. Andrássy ma visszaérkezik a fővá­rosba. * A Magyarországi Újságírók Egye­sülete választmányi ülésén többek közt az Az Újság betiltásával is fog­lalkozott s elhatározta, hogy érint­kezésbe lép a kormánnyal a sérel­mes határozat visszavonása érdeké­ben. A választmány elhatározta, hogy az Az Újság munkatársait szükség esetén legmesszebbmenő támogatás­ban részesiti. A Beniczky-ügy A volt belügyminiszter ma kerül a vizsgálóbíró elé Az ügy iratai a vádianács elett — Andrássy Gyula gróf Budapestre érkezett Tommy fél a nőtől Irta : Péchy-Horváth Rezső (2) — Mindig gyáva voltam, mint va­lami kisleány és azért érzem, hogy az örök körforgás törvénye rajtam is be fog teljesedni. Szóval majd be­kap egy béka. A magam békája. Megint csak babrálgatta a kopott, zsíros tányérsapkát, amelyen külö­nösnek tetszett most őfelsége az angol király monogramjával díszített széles sapkajelvény. — Félek egy nőtől, egy húszéves leánytól, aki erősebb nálam, bár sohasem mértük össze az erőnket. De különben igy sohasem fogja megérteni a dolgot. Elmondom hát az esetet magát. — Én ezt a népet sohasem fo­gom megérteni. Itt mindenki kirán­dul, mindenki a hegyeket bújja. Minden gondolatuk, minden érzésük a szabad természet. Én magam is természetimádó vagyok, a lelkemet csak künn tudom dalra és vidám­ságra, elégedettségre hangolni, de a hegyeknek ez a patológikus szeretete rajongásig felfokozott, imádatszerü hódolata előttem merőben idegen. Ha egy ifjú pár kirándul, odakünn nem egymást élvezik, nem egymás­ban gyönyörködnek, nem merülnek el egymás szemeinek mély tavában. Hanem folyton — bár összebújva — a hóhegyeket, a szikla-monstrumokat, a magasból leomló, dörgő vizzuha­tagokat, az ezüstcsipkés, hósipkás csúcsokat nézik és a térképeket búj­ják. A svájciaknak a természet iránti l határtalan és örök rajongása nekem furcsa és kissé ellenszenves, mert bizonyos egyenruhaszerüséget vélek benne felfedezni. Mindenki köteles szeretni és megmászni a havasokat, mert azok az ország specialitásai. És ezért némi idegenkedéssel enge­dem közelembe a svájci embert, ezt a ridegnek, önzőnek, hétköznapi lé­leknek bizonyuló lényt. — Ön ismeri Gustl kisasszonyt, a nyomdánk egyik berakólányát. Kimondottan svájci tipusu leány; szerény, vidám, pirospozsgás, házias, tiszta a bosszantásig, szorgalmas és — természetesen — szenvedélyes hegymászó. Valahogy megszerettük egymást. Amikor észrevettem, hogy nem vagyok neki idegen és semmi­esetre sem az a vadidegen külföldi, akitől ők általában őrizkedni szoktak és akitől feltűnően húzódoznak, akkor szóbahoztam neki, volna-e kedve egyszer majd velem eljönni innen, mint a törvényes feleségem. Gustl ettől kezdve a menyasszonyom­nak tekintette magát és az életmód­ján csak annyiban változtatott, hogy a kirándulásaira engem is magával vitt. És itt keletkezett a baj. Addig ugyanis, amig csak a Zürich kör­nyékén magasodó sziklaóriásokat kerestük fel vasárnaponként, könnyű volt a helyzetem. Addig én is vele tartottam azzal a társasággal, amely a vasárnapjait pihenés helyett örü- letes testi megerőltetésekkel 2—3 i ezer méteres hegyek megmászásával szokta kitarkázni. — Hanem egyszerre Gustléknak eszükbe jutott, hogy komolyabb tú­rákra is illenék elmenniök. Ettől kezdve folyton tervezgettek. Térké­peket, vasúti menetrendeket, turista- kalauzokat tanulmányoztak és igy cselekedett Gustl is. Ha néha estén­ként együtt maradhattunk pár negyed­órára, biztosan egy tucatnyi hegy­óriás nevet duruzsolt a füleimbe a megszokott szerelmi suttogás helyett. És sétaközben szögescipöket, jég­csákányokat, főzőedényeket hajku- rászott a kirakatokban. — Végre elhatározták a túra nap­ját. öten-hatan Surlejbe utaztunk, hogy onnét kezdjük meg nyaktörő utunkat a Piz Bernina gerincén az Emgadin-völgy legfelségesebb or­mára. Surlejben elváltunk egymástól, mert a terv szerint mindenki más­más utón, egyedül volt köteles fel­haladni a havas gerincén. A találka odafenn volt. — Gustl tehát szintén egyedül indult neki a nyaktörő útnak. Háti­zsákjában két napra való élelmiszert vitt magával, mivel annyi időre ter­veztük a nehéz kirádulást. Alkonyati szürkület táján már fenn is járt a havas gerincén s bár rohamosan sötétedett, nem állapodott meg ott, ahol még volt némi vegetáció, mert h kereste a hüttét, amelyben az éjsza­kára meg akart pihenni. A hüttére a i ugyan nem akadt rá, ellenben az s utat eltévesztette a sötétben és lezu­hant. A szerencsétlenséghez némi szerencse is járult, amennyiben olyan szakadékba esett, amelynek fenekén magas, több méternyi hóréteg gyűlt össze. Ebbe a hótömegbe a leány teljes súllyal zuhant bele, szeren­csére azonban semmit sem sérült meg noha a hótömegbe majdnem teljesen belefuródott. Sokáig kiabált most, de választ sehonnan sem ka­pott. Az éjjelt tehát a szakadékban töltötte, de ott töltötte a másik na­pot és éjszakát, sőt a harmadikat is, mert teljesen két napig volt a mély hasadék fenekén. — Talán még tovább is ott ma- b radt volna, de ekkor elfogyott min­den elemózsiája. Mi persze a két nap alatt lázasan kutattunk utána, mentőexpediciót is szereltünk fel, de hiába. Nem tudtunk a nyomára; akadni. Gustl a két nap alatt min­dent megevett, ami a hátizsákjában! volt. Most világos volt előtte, hogy1 ha nem menekülhet, a turistautbóll kieső mély szakadékban éhhalál vár reá. És ekkor ahelyett, hogy rendes; és meggyökeresedett női szokás; szerint sirni, sivalkodni és ájuldoznii. kezdett volna, megtette, amit hasonló körülmények között csak kevés női tett volna meg. Erejének utolsó és !

Next

/
Thumbnails
Contents