Zalai Közlöny, 1925. április-május (64. évfolyam, 73-143. szám)
1925-05-20 / 112. szám
64. évfolyam, 112. szám Nagykanizsa, 1925 május 20, szerda Ára 1800 korona Készpénzzel bérmentesítve Alispáni hivatal T. P. 24 Zalaegerszeg uniJiii ■ii—im.m wi ................ mi rnwmiMi—nur» r i 1» Síer kf sztőrég és kiadóhivatal Fó-ut 5 laterutben-Telefon 78, nyomda 117. szám utami.i 'ini' it" 'Wii'ioowHiiiiiaegBaBaM«>MaM0iMti3 A MAGYAR A szürke napipolitika és a szőnyegen levő időszerű magyar kérdések fölött messzire kimagasló esemény zajlott le vasárnap Győrött, amikor a Külügyi Társaság ülésén a magyar nemzet büszkesége, Apponyi Albert gróf megrázó szavakkal újból emlékezetünkbe idézte a mi nagy tragédiánkat. Amikor az európai hírű magyar politikus rajongó magyar szivének nagy nemzetszereteté- vel körültekintett a magyar határokon és maga előtt látta azt a hatalmas szuronyerdőt, amely béklyókba veri és gúzsba köti ezt a kis maradékországot és látta az ellenséges, villámokat szóró, engesztelhetetlen gyűlölettől szikrázó tekinteteket, a hó- héri mozdulatokat és azt a soksok romlásunkra törő és elpusztításunkra szövetkezett akarást: Magyarország mai politikai konstellációját kétségbeejtőnek találta. Az egy emberöltő tapasztalásával biró tiszteletreméló ősz politikus megdöbbent, amikor megállapította, hogy mindenütt csak a legnagyobb közöny, a legmélyebb részvétlenség és felháborító nemtörődömség meredt Magyarország felé. Minden nemzet, minden ország a saját problémáival, bajaival van elfoglalva, melyeket előbbrevalóknak tart, mint a magyar kérdést, melyhez semmiféle érdekszál sem köti, melynek semmi hasznát nem látja és ami őt épen ezért teljesen közömbösen is hagyja. A nemzetek politikai életében — mintha a magyar kérdés nem is léteznék — teljesen feledésbe kerül a magyar jaj, a magyar kínszenvedés, a magyar tragédia. Oly kis pont nekik Magyar- ország, oly jelentéktelen, múló epizód nekik egy húszmilliós nemzet halálhörgése, mely nem is jöhet tekintetbe az ő nagy politikai számításaikban. Apponyi Albert gróf a magyar látóhatár ijesztően komoly perspektíváját tárta szemünk elé, kik minden idegszálunkkal a nemzetek családjától várjuk a magyar igazság elkövetkezését, a magyar probléma megoldását. POLITIKAI NAPILAP Felelős szerkesztő: Kempelen Béla —■UKMMOaKft— ESŐikeiéal ára; £gy bóíp. 3C.0ÖC köröné Három hóra.......— — ... 90.000 korcmft „B ekell vinni a köztudatba, hogy van magyar probléma, hogy a trianoni verdiktbe soha belenyugodni nem fogunk. “ Azonban ehhez nem elegendők Apponyi Albert gróf szavai és tiltakozása, nem elég a Magyar Nemzeti Szövetség csendes manifesztációja, bár el kell ismernünk, hogy ezek a magyar problémának vesztái. Már a magyar édesanya ölében ülő gyermekének fogékony leikébe kell, hogy becsepegtesse a magyar probléma iránti érzéket és fogékonyságot. Az imára való tanítás mellett ott legyen Trianon gyásza. Összekulcsolt kis kezét tanítsa ökölbe szorítani, amikor Trianon nevét hallja. Az édesapa a magyar probléma jegyében és szellemében nevelje fel fiát. Az iskola mélyítse, folytassa és öregbítse ezt a munkát. A testnevelés ezt célozza. A magyar leány keblébe ez az egy szó legyen kitörülhetetlenül bevésve: Trianon. A magyar család legyen az oltár, honnan a meg nem alkuvás és az izzó engesztelhetetlenség lobogó lángja szálljon Trianon felé. Állami és politikai életünk, társadalmi egyesülésünk a magyar probléma lángpallósu kerubja legyen Trianonnak. A magyar probléma Ki kapcsolja össze és forrassza eggyé a magyarságot. Es ennek a magyar problémának közíudatba vitelében nem szabad semmiféle áldozatoktól visszariadnia a magyar kormánynak. Kell, hogy rendszeres propaganda-központokat állítson föl az egyes országok fővárosaiban, melyek állandóan felszínen tartják a magyar kérdést, a magyar problémát, a magyar tragédiát. Melyek az országokat és nemzeteket felvilágosítják a magyar nemzet golgotajárásáról, Trianon igazságtalanságairól és a halálos verdikt megváltoztatását, az égbekiáltó igazságtalanság korrekcióját és jóvátételét követelik. Egy állandó, élő, forrongó tiltakozás legyen ez az ország és minden igaz és hü polgára a trianoni Justitzmord ellen. A müveit nemzetek között szüntelen harsogjon a magyar propaganda tiltakozó szava, a megszállt szent magyar területeken élő testvéreink jajkiáltása. Ne szűnjünk meg soha egy percre rámutatni a magyar tragédiára, a körülöttünk tajtékzó falánk ordasokra. A köztudatba kell vinni, ott ébrentartani és éleszteni, hogy van magyar probléma, magyar tragédia, magyar halálos Ítélet. B-RA nyugati civilizáció adja vissza azt — amit elvett „Nem adjuk oda Bethlen István fejét“ — A választói törvényjavaslat folytatólagos tárgyalása PROBLÉMA És nekünk, kik nyitott szemmel nézzük az eseményeket, igazat kell adnunk a nemes grófnak. A helyzet az, hogy a magyar probléma elhalványul, a magyar tragédia kezd letűnni a napirendről, a magyar kálvária mind ritkábban foglalkoztatja a nemzeteket. Már pedig jaj nekünk, ha az országok és nemzetek napirendjéről lekerül a magyar probléma. A közömbösség, a hidegség itt a halált jelentené számunkra, ahonnan többé nincsen visszatérés, amiből többé nincsen feltámadás. Be kell vinni a köztudatba, hogy van magyar probléma,, — mondotta az ősz magyar four — hogy Magyarország minden fórum előtt protestál Trianon ellen és nem fogadja el jogerősnek a trianoni verdi tét. Ám bárhogyan is szivünkből beszélt Apponyi, bármily visszhangot is keltettek gyönyörű szavai, félünk, hogy ez a visszhang alig terjedt túl Nagy Magyarország határain, hogy mások lelkiismeretének húrjait alig re- zegtette meg és vajmi kevesek nyugalmát zavarta meg Trianon urainál. És ott, ahol esetleg termékeny talajra is estek az európai távlatú nagy politikus szavai, elmossa őket a kisantant és csatlósainak szünetnélküli ellenpropagandájának maró árja. Mert ami szomszédaink nemcsak arról gondoskodtak, hogy szuronyerdővel zárjanak bennünket körül, hogy meg se moccanhassunk, de arról is, hogy töméntelen arany fölött rendelkező propaganda központjaik állandó és rendszeres, gondosan kidolgozott rágalomhadjárattal lehetetlenné tegyék Trianon korrekcióját. Minden ország fővárosában ott van a titkos műhely, melynek földalatti huzalai maradék Magyarország körül szorosra fonják a hurkot és megakadályozzák, hogy az igazság napja a magyar égboltozat fölött föl- ragyoghasson. E kétségbeejtő helyzettel szemben nekünk megvannak a magunk súlyos, nagy és szent kötelességeink. Budapest, május 19 (Saját tudósítónk telefonjelentése) A nemzetgyűlés mai ülését 11 órakor nyitotta meg Scitovszky Béla elnök. A választási törvényjavaslat tárgyalásánál az első felszólaló Besse- nyey Zénó. Kijelenti, hogy a legnagyobb hódolattal van Apponyi személye iránt, de fájdalmasan tapasztalja, hogy Apponyi az utóbbi időben a szélsőséges politika hive. Azt szedetné, ha a szélső baloldalon mondanának olyanokat, amiknek Apponyi Albert tapsolhatna. Majd foglalkozik a választói törvényjavaslattal és boncolja azt, utalással Apponyi Albert beszédére. Beszél a titkosság ellen. Apponyi hajlandó békejobbot nyújtani az ellenzéknek és ajánlatot tesz a titkos szavazás kérdésébe. Az egységespárt hajlandó elfogadni az általános, egyenlő és titkos választójogot, hajlandó elfogadni a nyugati civilizáció minden követelményét, sőt hajlandó Bethlen István gróf fejét is szállítani, de ellenértéket követelünk. És ez az ellenérték csak annyi, hogy a nyugati civilizáció adja vissza őzt — amit elvett. Adja vissza a nyugati civilizáció a folyókat, a kincseket és mindazt, amin még Rakovszky István képviselő urnák sem volna szabad mosolyognia. Mindaddig, amig egy ilyen ajánlatot irreálisnak látnak, engedje meg a nyugati civilizáció, hogy olyan szűrőn keresztül bocsássuk ■■■asrWnHBBHBnBRKBURMBBBa
