Zalai Közlöny, 1925. április-május (64. évfolyam, 73-143. szám)
1925-04-15 / 83. szám
% 2ÁLÁÍ KÖZLÖNY IÜ25 április 15. IMmwMiározaia 3 löisilási íéi iplaa A rendkívüli közgyűlés magáévá tette az országos nagygyűlés határozatát Zalaegerszeg, április 14 (Saját tudósítónktól) Zalavármegye törvényhatósági bizottsága még 1921-ben elhatározta, hogy utasítja az alispánt, hogy akkor, ha a közigazgatási reform problémája időszerűvé válik, rendkívüli közgyűlést hívjon össze. Mivel a március 21-én tartott vármegyékországosértekezleíének határozata a vármegyéhez megérkezett — Zalavármegye törvényhatósága rendkivüli közgyűlést tartott, amelyen a törvényhatóságok állásfoglalásával foglalkozott. A közgyűlés magáévá tette az országos nagy-gyűlésen kifejezésre jutott aggodalmakat, amelyeknél fogva a javaslatot időszerűtlennek tartja és emellett a Zalavármegye életéből és múltjából és alkotmányjogi történetének feltárásával több, a javaslat lényegét érintő módosítást és változtatást is ajánlott, amely bizonyára figyelemre tarthat számot. A vármegyei közgyűlés alapos megokolással ellátott határozatában különösen rámutatott arra, hogy a törvényhatósági bizottsági tagságra vonatkozó választójognak szőkébbnek kell lennie, mint a képviselő- választásra vonatkozó választói jognak. Külföldi példákra hivatkozik, hogy a törvényhatósági választásoknál több olyan államban is van cenzus, amelynél egyébként az általános szavazati jog van érvényben. A törvényhatósági közgyűlés álláspontja szerint a bevált viriiizmus intézménye a választási korrektivum- mal ellátva — nagyobb mértékben volna fenntartandó, mint a mennyire a javaslat tervezi. A legsúlyosabb kifogása a vármegyének a törvényjavaslat 20. §-ának azon rendelkezése ellen, amely a törvényhatóságoknak a feloszlatásáról rendelkezik. Jogtörténeti példákat hozott fel erre nézve a vármegye, hogy még az abszolút királyi hatalom idején sem oszlatták fel soha a varmegyéket. így megemlíti, hogy Zalavármegye 1793-ban feliratilag kérte a császárkirályt, hogy a "háborúskodásnak vessen véget, tehát a vármegye akkor a királyi felségjogok gyakorlásába szólott hozzá. Bár akkor erősen megrótták a vármegye vezetőségét, még sem gondoltak az alkotmányos élet egyik bástyájának feloszlatására. A rendkivüli közgyűlés e határozatot egyhangúlag elfogadta és kimondotta, hogy aggodalmait és kifogásait közli a többi vármegyékkel és a belügyminisztert arra kéri, hogy a vár vegye álláspontját, aggodalmait, kéréseit és javaslatait vegye figyelembe. A rendkívül közgyűlést megelőzőleg az állandó választmány ülést tartott, amelyen Bosnyúk Géza és Farkas Tibor dr. szólaltak fel. ^ 'W« ~i«\. • w>yi»tim »or A keszthelyi gyilkosság A gyilkos Mészáros az Ügyészség fogházában Nagykanizsa, április 14 Keszthelyi tudósítónk telefonjelentése alapján múlt heti pénteki számunkban rövidesen megírtuk azt a vad gyilkosságot, melyet Mészáros Ferenc 21 éves urasági inas követeti el. A gyilkost a csendőrök hus- vét- vasárnapján behozták Nagykanizsára és átadták a kir. ügyészségnek. A gyilkosság részleteiről most a következőkben számolhatunk be olvasóközönségünknek: A keszthelyi Szabó-féle vendéglőben együtt mulattak Radalovics János 30 éves és Ádáni István 31 éves zalaapátii lakosok Mészáros Ferenc inas társaságában. Mulatozás közben a fiatal Mészáros cigarettát kért, mire Radaloviís átadta neki nála levő dohány-készletét, melyet Mészáros ferenc használat után egyszerűen zsebrevágott. Ebből szó váltás, majd verekedés támadt, ami akkor is folytatódott, mikor elhagyj ták a korcsma-helyiséget. Az utca | csendjét felvető társaságot azután a • rendőrök zavarták széjjel. Amikor I ismét összejöttek, a Szentháromság- i tér előtt a hetyke Mészáros rákiáltott Radalovicsra: „No, most mutasd meg, kinél van a dohány ?“ majd pedig előrántotta zsebkését és azzal belédöfött Radalovics bal felsőkarjába. Radalovics erre a metsző fájdalom dacára futásnak eredt és menekülni igyekezett a megvadult Mészáros elől. Mészáros erre a vele levő kutyát uszította a menekülő után. Ádám István ezt látva — csi- titani kezdte a teljesen magából kikeli Mészárost, aki felemelte kését és azt teljes erejével Adám mellébe mártotta. Ádámnak még volt annyi ereje, hogy a szúrás után az Iskola- utcán át a Deák Ferenc-utcába ván- szorgoít, ott azonban összeesett és néhány percnyi haláltusa után ki- szenvedett. Radalovics János keresztülszurt karjával — a kutyától üldözve — a Kossuth Lajos-utcán végigszaladt, majd kifutott az állomásra, ahol Weigl Lajos vasúti tisztviselő részesítette az első segélyben és kötötte be sebét. Radalovics a nagy vérveszteségtől elájult, később beszállították a kórházba. A szerencsétlen Ádám István holttestét a hatósági helyszíni szemle után a hullaházba szállították, ahol Mojzer György és Mesterich Elek j dr. felboncolták. A nagykanizsai törvényszéket Sóthy kir. járásbiró képviselte mint vizsgálóbíró. A hatósági boncolás megállapította, hogy Ádám halálát egy, a harmadik és negyedik borda között j jobbról behatoló és a szívig terjedő j szúrás okozta. A seb 2 cm. hosszú, egynegyed cm-re tátongó éles szélű szúrt seb a mellkas jobb oldalán, mely kb 30 cm-re terjedve, a jobb j sziv-kamrába behatolva, belső vér- ! zést okozott. A szivburkolatban 2 j deciliter vért találtak. Mészáros Ferencet, a 21 éves el- j veiernülr gyilkos suhancot a csend- \ őrök üldözőbe vették. Sikerült még I a gyilkosság napján este a „Hun- j gária“ kávéház söntésében elfogni. i De Mészárossal együtt letartóztatták \ Kovács F. nevű csápost is, aki Mészárosnak segédkezet nyújtott a szökésben. Mikor később az őrsön kihallgatták — eleinte tagadta cselekményét, később azonban mégis beismerte a gyilkosságot. Mutschenbacher Edvin dr. vizsgálóbíró húsvéthétfőn délelőtt maga elé vezettette a gyilkost, hogy kihallgassa. Mikor megkérdezte, hogy miért követte el tettét azzal védekezett, hogy „önvédelemből“. BELFÖLDI HÍREK Tarnay Frigyes halála. Tegnap reggel 7 órakor az uj Szent János kórház gégeosztályának egyik betegszobájában meghalt Tarnay Frigyes, a magyar színművészet egyik kiválósága. Temetéséről a Vígszínház gondoskodik. Tatabányán megkezdték a munkát A tiz hét óta húzódó és sok milliárd kárt okozott tatabányai bányász-sztrájk véget ért. Az összes vitás kérdésekben megegyezés jött létre és tegnap reggel 2 és fél hónapi rájuk kényszeritett sztrájk után — a munkásság felvette a munkát. A magyar-orosz szerződés ratifikálása. Minthogy március hó végén nyilvánvalóvá lett, hogy az 1924. év szeptemberében kötött magyar-orosz szerződés az április hó 12-ével megállapított határidőre nem ratifikálható, a magyar kormány javasolta ennek a határidőnek meghosszabbítását. Az orosz kormány az elhalasztáshoz azzal a feltétellel akart hozzájárulni, ha az egyezményben nem fog érvényesülni a legtöbb kedvezmény elve. A magyar kormány olyan értelmű választ adott, hogy igy nem lenne módjában a szerződést ratifikálni. Véres verekedés a szolnoki Egyetértés Körben. Szolnokról jelentik: Húsvét hétfőn este az Egyetértés Körben a mulatozó tekintélyes parasztgazdák között szóváltás támadt, amely a végén késeléssé fajult. Hét gazdát kórházba szállítottak, közülük négy életveszélyes sebet kapott. Sárifalusi tragédia Irta: Szegény Ervin Vidéken jártam a minap. Dunántúl egyik magáramaradt nagy falujában, Sárifaluban. Dolgom végeztével elindultam felkeresni régi barátomat, aki ebben a féligfalu-féiig- városban gyógyitgatja politikától meg- csőrnörlött gyomrát és a szerkesztői asztalnál összekuszált idegeit. Utam a temető mellett vezetett el. Temető : kerítés nélkül, kopár sírokkal, mégkopárabb fákkal, melyeket kegyetlenül tépett, ciháit a tavaszi szél. Észreveszcm, hogy az egyik ujkeresztü sirhalom előtt fiatal nő térdel. Imádkozik. És sir. A szél cudormódon belekapaszkodik a ruhájába. Szinte azt hinné az ember, hogy talpraa'karja állítani a zokogva- imádkozót. Ki lehet ez a fiatal nő, aki ilyen cudaridőben is a temetőbe térdel, imádkozik ? És ki lehet az a szerencsés, aki már ott pihenhet, az örök béke falujának egyik sir-kuny- h ójában ? Ilyenforma gondolatok támadtak bennem. És őszinte tisztelettel pillantottam vissza az utcakanyarulatnál az imádkozóra. Annyira a szivemre ment a látvány, hogy borozgatás közben barátomnak is elmondottam. — Szegény Olga volt — mondotta barátom. — Testvér, egy nagyon szomorú történetnek az * u ó- játéka ez, amit te láttál. Látom, ér- i dekel. Elmondom. * Alig másfél éve, hogy Sárifaluban feltűnt egy elhanyagolt külsejű, fa- gyosarcu fiatalember. OJyonféle háborúján, vénhedt testű, nevetni nemtudó, harmincéves aggastyán. Valami érthetetlen, láthatatlan titokzatosság vette körül. Nem mutatkozott be sehol sem. Csak épen hogy megmondotta a nevét, midőn elfoglalta jegyzői hivatalát. Turóczi Bálintnak hívták és valóban különös ember volt. Örök rejtély marad tán, hogy miért épen őt, az ismeretlent választották meg négy ismerős pályázó helyett. Csupán annyit tudtak meg róla a pletykaéhes sárifalusiak, hogy valahol Szeredában volt megyei főjegyző és az oláhok kegyetlenül megkinoz- ták, börtönbe hurcolták. Onnan szökött meg csodálatos módon. Turóczi Bálintnak megvolt az oka arra, hogy ne tudjon örülni az életnek. Kegyetlen, krisztusi kálváriát járt meg ez az ember harmincötévi létezése alatt. Apja egyszerű körorvos volt Erdélyben. És negyvenéves kodban egyik páciensétől elkapta a vörhenyt. Abba belehalt. Két árvát és egy szegény özvegyet hagyott magára. Bálint akkor Kolozsvárott járt hatodik gimnáziumba. Húga négy éves volt. Egy ideig csak küzködött az özvegy I édesanya a nagy szegénységgel. Aztán úgy karácsonytájban ő is elment az ura után. Á kislányt elvitték a rokonok, Bálintot pedig a gimnázium igazgatója vette pártfogásba. Evek jöttek, évek mentek, Báiint elvégezte a jogot és Csikmegye aljegyzője lett. Aztán hamarosan jött a háború. Taróczi Bálint elment katonának. Tizenhatban átlődözött testtel, megrokkanva tért vissza Íróasztalához. Az*án jöttek az oláhok. Raboltak, pusztítottak és rabláncra verték Turóczit is. Nyirkos börtönben sínylődött, ütötték-verték. Amikor már nem bírta tovább, megszökött. Rongyosan, éhesen, életuntán boiygott hónapokon át a csonkahazában, amikor a sárifalusiak megválasztották másodjegyzőnek. Nem volt senkije, semmije. Kol- dusabb volt a kéregető koldusnál, amikor Sárifaluba került. Itt aztán minden bánatát-baját munkába fojtotta. Dolgozott, dolgozott szüntelen. De nem maradhatott békén itt sem. Rossz néven vették tőle, hogy nem ment a társaságokba, hogy foltos ruhában jár és még csak vizitelni sem volt senkinél sem. És a helyi hatalmasságok, a tekintélyüket féltő, korteskedésekkel nagyra nőtt nizelkedésre éhes, körül tömjénezett helyi kiskirályok hamarosan fekete listára írták. Nem fért a dölyfös begyükbe, hogy ez a jött-ment senki, semmibe veszi őket. LépSen-nyomon ártani akartak neki. És ez nagyon fájt Turóczinak. De azért néma, hideg, zárkózott maradt. Csúnya, förgeíeges januári délben egy fiatal, fehérkalapos leány került Turóczi jegyző elé, hogy beteg anyjának, — aki az apátlan-anyátlan gyermekek gyámolitója volt — valamilyen hivatalos ügyét elintézze. A többi tisztviselők már elmentek, de Turóczi azért szives-készséggel intézte el az ügyet, amiért a leány igen hálás volt. Távozóban nevét is megmondta: Szemtsi Olga vagyok. Nagyon köszönöm jegyző ur, hogy elintézte ezt az ügyet, bár már elmúlt a hivatalos idő. Hónapok múltak el. Kitavaszodott. Turóczi szabad idejében a faluvégi réteken, erdőkben sétálgatott. Egy ilyen sétája alkalmával összetalálkozott Szemesi Olgával. A leány mosolyogva köszönt rá: — Nagyon el van merülve, jegyző ur, észre sem veszi az embert! — Bocsánat — mentegetőzött meglepetten Turóczi — figyelmetlen voltam, de valóban csak a gondolataim foglalnak le ilyenkor, ha egy kicsit sétálhatok. (Végeköv.)
