Zalai Közlöny, 1925. április-május (64. évfolyam, 73-143. szám)

1925-04-11 / 82. szám

Ára 4030 korona 64* évfolyam, 82, szám Nagykanizsa, 1925 április 12 vasárnap Ptt-tarug-Jgy,-«mm«,!t»t^gw,toyII n'i nm>í ni -&• Ss«?kesatő3é§ és kiadóhivatal F5-uí 5 SatsíKíban-Xelaion 78, nyomda 117. sxáaa **&zmsssBameammBUB*BKmasamea3asB&aaituBSBsa&gmHwm>caimiBSMBBBmanmamummummia» Felelős szerkesztő: Kempelen Béla Kősseiésj ára; ágy tó?« 30,000 töress * hárora üóm .................... 30.000 korona „A Z ÉLET ÚJSÁGA“ Irta: Dr. VARGHA THEODORICH A husvét minden évben hul­lámzásba hozza a lelkeket Van benne valami a folytonos újsze­rűségből Uj eszmék, uj gondo­latok, uj remények virágfüzérei övezik, mint ahogy uj a Krisz­tus koporsójánál a tavaszi jácint és primula. Kimenthetetlen a husvét gondolat- és tartalom-bő­sége, kifogyhatatlan elevenítő, mozgató ereje. S ez nem is meg­lepő. Hisz a husvét az erő ün­nepe, a győzelem triumfáló napja. Egészen egyedül álló íriumfus, amilyennel csak Isten örvendez­tethette meg e világot. Váratlan és pillanatnyi felülkerekedése az j isteni erőnek, az igazság erejé­nek az emberi erőszak fölé. Az erőszak nagypénteken kitombolta magát Krisztussal szemben. Düh­ben és gúnyban fürösztöite ma­gát s a keresztnél elérte terv­szerűen kieszelt és fondorlatosán j végrehajtott célpontját. A düh * * 1 és erőszak levonult mámort ülni. Mindent elért, semmit sein ve­szített. Legalább úgy gondolták! A nagypéntek látszólag úgy hat, mintha Krisztus az emberi szen­vedélyek, az ellenséges indula­tok, a toporzékoló dühöngések tehetetlen martaléka volna. S bár a megváltás magasztos ténye épen eme tengernyi megalázta­tásban vált valóra, a lelkeket mégis inkább a mélységes rész­vét érzése szövi át és tartja ünnepi hangulatban. Husvétra fölszabadul a lélek szárnya. A hajnal bíborában megjelenik a győzedelmes Krisz­tus. Az isteni erők nagyszabású újdonságot árasztanak az embe­riség agyon nyütt s megfakult életfolyamatába. Sz. Pál találóan nevezi a föltámadott Krisztus megjelenését „novitas vitae“-nek, az „élet újdonságának“. Minden uj a husvétban. Uj mindenek- fölött a feltámadott Krisztus élete, aki már többé meg nem halhat. A halál révén szerezte meg Ma­gának is, nekünk is a halhatat- anságot. Ez az élet azon törté- aelmi fordulója, mely után hús­zén vágyaink felsóhajtanak. Ez j i lelkesedés élesztője, a húsvéti j örömök kristályforrása. A hus­vétnak külön ünnepi nyelve van I a lélekben, mely az idegen és i ismeretlen Alleluiá-ban minden i gondolatot és minden érzelmet ; összpontosítani tud. A húsvéti j lélek bünbánaiban és szenve- j désben megtisztult lélek, mely- j ben forr az élet diadal-mámora. J Ezt a megtisztult, megszenve- j dett lelket keressük már évek óta mi mindnyájan, akik a lelkek megújhodásától várjuk történel­mi jobbrafordulásunkat. Minden husvét újból felidézi lelkűnkben j a titkos sóhajt, a csendes imát, j szenvedő jelenünk epedve várt ujraébredése- után. Hogy az idő lassúnak látszik, azon ne cso­dálkozzunk. A szenvedőnek, a betegnek minden perc a szén- ] védés súlyának arányában lát- ! szik hosszabbnak. De a lassú j gyógyulás biztos. A lelkek gyó- j gyulása is lassú folyamat. Min- j den husvét hoz újabb és újabb I bizonyságot a telkekbe vissza- j térő normális lüktetésről. Minden j megtisztult lélek — bár szinte j észrevétlenül — de hozzájárul a társadalmi életerők megújhodá­sához. A hirtelen fordulatok szalmalángszerü lobogásaról bő­ven van alkalmunk meggyőződni. Azért jobban kell örülnünk a lelkek lassú megváltozásának. Van azonban a husvét ese­ményében még egy vigasztaló gondolat, mely nekünk annyira aktuális ma, mint talán soha máskor. A husvét egy végzetes tévedésnek a íeáícázása. Vakító ] fény a gyűlöletben fogant téve- j désnek sötét örvényében Hirie- j len fellobbant fénysugár a hamis pályára siklott gépezet előtt. Az ellenség tévedett minden'számí­tásában Krisztus személye körül. A gyűlölet ősi osztályrésze a tévedés. Póriasén úgy mondják, hogy aki haragszik, annak nincs igaza. A mi jelen sorsunk a gyű­lölet szülötte és a tévedés Káin- bélyegét annyira magán hordja, hogy nincs történelmet némileg ismerő ember, aki távolról le ne olvasná róla. S ha a husvét a nagypéntek tévedéseinek halom - radöntése, isteni felelet az ember vakon tévedő eséseire, úgy az j emberiségnek is, legalább emberi számítás szerint rá kell jönni tévedéseire. S mennyire jól esik látnunk, hogy ez a megállapítás már is kezd javunkra kialakulni. Az igazság ténye besztiremlett már a gyűlöletből lehiggadt ellen­ségeink leikébe is. E fény nö­vekedésének arányában növeked­nek a jobb jövőbe vetett remé­nyeink is. A történelmi tévedésre el­következik a történelmi tiszia látás ideje. S míg a lelkek megújhodása lehetővé teszi a meggyötört sori­ban is, hogy szenvedések alatt össze ne roppanjunk, addig az igazságba veteti bizalmunk csak növeli bennünk az élethez való görcsös ragaszkodást. Mind a kettőre szükségünk van: a meg- ujhodott lélekre épugy, mint az igazság sziklatalajára. E kettő a mi föltámadásunk bázisa. Husvétunk ma még csak a hitből táplálkozó lelkünk öröme. Örömünk csak benső lelki öröm, mely e nap mélységes esemé­nyeiből zuhatagként ömlik. — Gondjainkban, bajainkban pedig számitgatunk, tervezgetünk, ku­tatunk: közelebb van-e már a mi feltámadásunk hajnala? El ne tévedjünk a bu útvesztőjében, A lélek megújhodása tartós legyen, mert ez a husvét fogal­mához tartozik. A békeszerződés revíziója Irta: Dr.VARGA BÉLA A 'Mcke&zerzőués egész Európát gúzsba kötötte. Felégette azokat a kereteket, melyek között az egyes államok a maguk nyugodt, normá­lis életét folytathatták, szétrombolta a világ gazdasági kapcsolatait s olyan helyzetet idézett elő minden vonat­kozásban, mely eleve lehetetlenné teszi Európa rendes vérkeringésének megindulását. Ma már kezdik belátni mindenütt a politikai és közgazdasági élet ve­zető körei egyaránt, hogy a háború következtében keletkezett uj viszo­nyok között a háború előtti normá­lis élet sem a győztes, sem a legyő­zőit országokban vissza nem állhat, mig a Versailles! békét gyökeres re­vízió alá nem veszik. Európa erő- csoportosiíása a békeszerződés kö­vetkeztében annyira bizonytalanná vált, hogy arra ;nég egy békés év­tizedet sem lehet építeni. És mert az európai helyzet döntő kihatással van a világpolitika alakulásaira — egyenesen a béke kérdése függ a békeokmány revíziójától. Annál örvendetesebb, hogy erre a megállapításra épen ellenségeink — és pedig elsősorban Anglia — jöt­tek rá. Baldwin nyíltan elismerte már, hogy azoknak a politikai és gazda­sági bajoknak, melyek között Európa sínylődik, egyedüli oka a békeszer­ződés. Kijelentette, hogy Európa bé­kéje akkor szűnt meg, amikor a ver- saillesi békeszerződést aláírták. Ilyen értelemben nyilatkozik a békeokmány egyik szerzője, Líoyd George, akinek döntő szava volt an­nak idején a békeokmány megszer­kesztésében. Öt év tapasztalatai alap­ján ma már lesújtó bírálatot mond a békeszerződésről, azt elhibázottnak mondja, hatásai; katasztrófálisaknak jelenti ki. Sydenham lord, Bombay és Victoria volt kői hiányzója, a kon­zervatív párt egyik vezére, Magyar- ország megcsonkítását példátlan os­tobaságnak bélyegzi. Ezek az államférfiak elismerik ma már, hogy a békeszerződés revíziója a legsürgősebb általános európai ér­dek, melyre minden nemzetnek egy­aránt törekednie kell. A revízió kö­vetelése ma már nem tekinthető béke­bontó irredentizmusnak. Súlyos és igaz szavak ezek, ame­lyek illetékes szavakból hangzanak el, csak az a kár, hogy későn. Ezekre a mértékadó kijelentésekre támaszkodva, a Magyar Nemzeti Szövetség március 31-én rendkívüli gyűlésre hívta össze országos vá­lasztmányát, ahol dr. Okolicsányi László ügyvezető elnök indítványára I meghozták a következő határozatot : ! HATÁROZAT. A Magyar Nem­j zeti Szövetség felhívja a magyar j kormány és az egész magyar nemzet I figyelmét arra, hogy a győztes nagy- i hatalmak elfogulatlanul ítélő állam- I férfiak is már nyíltan bevallják, hogy I azoknak a politikai és gazdasági I bajoknak, amelyekben egész Európa ! szenved, okozóját a legyőzőitekre rá- \ kényszerűéit békeszerződésekben látják I Az angol miniszterelnök Baldwin szerint Eaiópa békéje akkor szűnt meg, amikor a versaillesi békeszerző­dést aláírták, sőt Lloyd George Anglia volt miniszterelnöke, aki maga is i részt vett a békeszerződések meg- j szerkesztésében, öt év tapasztalatai j alapján nem habozik ezt a békemü­vet elhibázottnak mondani és lesújtó bírálatot mond annak hatásairól. Ennek következtében ezeknek a békeszerződéseknek revíziója ma már nem békebontó irredentizmusnak, ha­nem egyetemes európai érdeknek tekintendő, amelyre a magyar nem­zet minden tényezőjének egységesen

Next

/
Thumbnails
Contents