Zalai Közlöny, 1925. április-május (64. évfolyam, 73-143. szám)
1925-06-28 / 143. szám
1925 junius 28. ZALAI KÖZLŐN? 1 a rendet biztosítsák s ahol arra szükség van, segélynyújtás végett intézkedjenek. Készenlétben voltak a mentők és a tűzoltók is. Utó-lökések Az első hatalmas rázkódtatás után 10—15 percre újabb nagyon gyenge lökés volt érezhető. A városban ezután hírek terjedtek el, hogy 11 óra 20 perckor, később Va2 órakor, majd 6, V<d0, V212 és éjjel V22 órakor újabb földrengés következik, melyet hivatalosan Budapestről jelentenek. A beígért utólagos rezgések e sorok Írásáig nem következtek be, mert hiszen szerkesztőségünk is érdeklődött Budapesten, honnét azt a választ kaptuk, hogy utórezgés lehetséges, de annak idejét megállapítani nem lehet. Ennek ellenére is egész Nagykanizsa még a késő esti órákban, sőt valószínűleg éjszaka is érthetőleg állandó nyugtalanságban volt; az emberek nem mertek pihenőre térni, hanem az utcákon sétáltak. A szerkesztőségben állandóan csengett a telefon s személyesen is sokan jöttek érdeklődni a várható utórezgés idejéről. Még a délelőtt folyamán egyik-másik házból kihurcolkodtak az udvarokra, hogy holmijaikat, különösen néhány legjobban veszélyeztetett házban, biztonságba helyezzék. Valószínűleg földbeomlás okozta a földrengést Kövesligethy Radó dr. budapesti egyetemi tanár, a kiváló szakértő a következőket mondotta a földrengésre vonatkozólag: — Nagykanizsa már közel esik Zágrábhoz és a Karszt-vidékhez, ahol csaknem mindennaposak a kisebb- nagyobbföldbeomlások, földcsuszamlások. Ezeket sem a tektonikus, sem a vulkanikus természetű földrengések fajtájához sorozni nem lehet, mindazonáltal a földrengések kategóriájába szokás őket sorozni. — Abból, hogy az inga csak egy kilengést mutatott, arra lehet következtetni, hogy kisebb jelentőségű, gyengébb és kisebb kiterjedésű földrengésről lehet szó, amely közelebb áll a földbeomlásokhoz, mint a komoly veszedelmet jelentő földrengésekhez. — Az intézet már el is küldötte kérdőiveit Nagykanizsa és a környék intelligenciájához, hogy a rengéssel kapcsolatos észleleteikről számoljanak be. Ezekből a későbben beérkező jelentésekből lesz majd azután módunkban megállapítani, hol volt tulajdonképen a földrengés főfészke, milyen erejű volt az, milyen természetű, okozott-e és milyen károkat ? Az iskolai beiratások Nagykanizsa, junius 27 Az iskolai év befejeztével az 1925—26 évi iskolai beiratások is kezdetüket veszik. Összegyűjtöttük az összes nagykanizsai iskolák behatásainak sorrendjét s azt az alábbiakban adjuk az érdekelt szülők rendelkezésére. * A reálgimnáziumban julius 1-én és 2-án lesznek a rendes beiratások; a pótbeiratások szeptember 1.-én és 2-án. * A fiú felsőkereskedelmi iskolában junius 30-án és julius 1-én, a pótbeiratások szeptember 1-én és 2-án. * A női kereskedelmi beiratásait szintén junius 30-án és julius 1-én, a pótbeiratásokat szeptember 1-én és 2-án tartják. * A polgári fiúiskolában julius 1-én, 2-án, 3-án és 4 én, a pótbeiratások szeptember 1 én és 2-án lesznek. * A polgári leányiskolában junius 30-án és julius 1-én, 2-án, 3-án, a pótbeiratásokat szeptember 1-én és 2-án tartják. * A m. kir. fémipari szakiskolában az I-ső évfolyamra jelentkező tanulókat junius hó 30 án délelőtt 10—12- ig Írják be. Beiratkozni lehet még augusztus hó 26 án és 27-én is. * A nagykanizsai m. kir. állami elemi fiú- és leányiskola mindhárom (Központi, Rozgonyi-utcai, Kiskanizsa Templom-téri) körzetében az 1925-26. tanévi rendes beiratások, úgy a mindennapi, mint a továbbképző ált. fiú- és leányismétlő tankötelesek részére folyó évi julius hó 1, 2, 3, 4 és 5-én délelőtt 8 órától fél 12-ig és délután 2 órától 5-ig az illető körzetek iskolaépületében tartatnak meg. Minden tanköteles gyermek abba a körzeti iskolába köteles beiratkozni, amely körzetbe az utcája tartozik. A beiratásnál minden szülő vagy gyám személyesen tartozik megjelenni és gyermekének értesítő könyvecskéjét és keresztlevelét vagy az anyakönyvi hivatal által kiállított születési anyakönyvi kivonatát bemutatni, nemkülönben az oltási bizonyítványt is, ha a beoltást más módon nem tudja igazolni. A szülő, gyám vagy gazda nélkül megjelenő gyermeket a beiratásnál nem vesznek fel. A beiratásnál 10.000 korona dij fizetendő. Az iskoláztatás kötelezettsége magában foglalja a vasár- és ünnepnapi istentisztelet látogatásának kötelezettségét is. Az elemi népiskola I. osztályába csak oly gyermek vehető fel, aki a hatodik életévét 1925. év szeptember hó 1 én betöltötte. A hatodik évet még be nem töltött gyermek az elemi népiskola I. osztályába rendszerint fel nem vehető, az iskolai gondnokság azonban az elemi népiskola I. osztályába olyan megfelelő testi és szellemi fejlettséggel biró gyermek felvételét is megengedheti, aki hatodik életévét a tanév első négy hónapjában (szeptember 1-től december 31-ig) tölti be. A legszigorúbban felhivatnak a szülő, gyám és gazdák, hogy az iskoláztatási kötelezettség alatt álló gyermekeiket (úgy a mindennapi, mint az ismétlőiskolásokat) a rendes iskolai beiratások alatt föltétlenül beírassák, mert ellenesetben a törvény szigora fog velők szemben alkalmaztatni. Az iskolai igazgatók figyelmeztetik a gyermekek gondviselőit, hogy a beiratási n po- kat pontosan tartsák be. Nagykanizsa, 1925. junius hó 28-án. Az igazgatóságok. Az izraelita elemi iskolában julius 1-én, 2-án, 3-án, a pótbeiratások szeptember 1-én, 2-án, 3-án lesznek. Az iparostanonc iskolában szeptember 1-én, 2-án, 3-án, 4.-én, 5-én és 6 án tartják a behatásokat. * A kereskedőtanonc iskolában szeptember 3-án, 4-én és 5 én iratnak. Zadravecz püspök Nagykanizsán Tegnap délben a budapesti gyorsvonattal érkezett Nagykanizsára Zadravecz P. István tábori püspök, hogy a két végzett szentferencrendi theo- logust, Pulvermann Fr Zenót és Andreidesz Fr. Teofilt papokká szentelje. A tábori püspök fogadtatására a pályaudvaron többek között megjelentek: Nagykanizsa város hivatalos képviseletében Kaufmann Lajos dr. városi aljegyző, dr. Vargha P. Teodorich plébános, szentferencrendi házfőnök, Eberhardt Béla kegyesrendi házfőnök, reálgimn. igazgató, a honvédtisztikar küldöttsége vitéz Horváth Gyula ezredes ezredparancsnok vezetésével, Kálnay Gyula dr. államrendőrségi főtanácsos, Hegedűs György dr. nemzetgyűlési képviselő és számos érdeklő közönség. A püspököt Vargha dr. plébános meleg szavakban üdvözölte. Kaufmann Lajos dr. Nagykanizsa város közönsége nevében hosszabb beszédben köszöntötte a tábori püspököt. Zadravecz püspök ezután megköszönte a szívélyes fogadtatást. Ezután a ferencrendiek temlomába hajtatott, melynek bejáratánál a karingbe öltözött papság és fehérruhás leánykák várták s a kóruson felhangzott az egyházi énekkar ajkairól az: Ecce sacerdos magnus . .. Az ének befejeztével a püspök rövid imát mondott és főpásztori áldását adta a megjelentekre. Ezzel a püspökfogadtatás aktusa véget ért. Délután a rendház kápolnájában a papjelöltekre a tonsurát adta, ma pedig a 9 órai szentmisén subdia- conus és diaconusokká avatja őket, mig a pappászentelést holnap hétfőn d. e. 9 órakor végzi. Zadravecz tábori püspök kedden indul vissza székhelyére, Budapestre. Óra, ékszer, látszer különlegességek meglepő olcsó árért Vékásy uj üzletében kapható Fő-tér 2.— Elsőrendű javító műhely. VITÉZEK AVATÁSÁN Irta : vitéz Nagy Győző A szegény ember arról álmodik, amije nincsen, amit csak szeretne; egy csüggedő .népet az bátorít, ha visszatekint a történelemre. A magyar nép ma csüggedő, beteg, szépség, dicsőség, minden veszni látszik... Lelkét valami nagy kór lepte meg... Menekül tőle a Honfoglalásig. S legendás idők uj életre kelnek...! Régen porladó magyar fejedelmek sírja megnyílik s a holtak kiszállnak neki indulni ismét a világnak... ...Álmos, Előd, Kund, meg a többi jön; közöttük Árpád ül pajzsra emelve. Utánuk büszke Lajos-népözön — nagy barna testük sötétre erezve. S ahol lovaknak fü elég kövér s tömlőkkel sem kell vízért messze menni: megállnak s teszik, mit mond a vezér s megmutatják, hogy egy nyerges dögér’ mint kell föld-füvet s folyót megszerezni. Kevés beszéd, majd hosszú áldozat és felrobognak a törzskapitányok s mire leszáll a párás alkonyat : Zalán futását éneklik a bárdok. S Árpád, párducos sátora előtt, emlékére az ádáz diadalnak, a legbátrabb vad harcosai közt osztott ezüstöt, marhát, földjutalmat. Ma, mikor olyan áldott volna ismét fiivet, folyót és földet visszavenni, felemelő a múltba messze menni és látni ott a múlt sok ezer kincsét. Jó érezni, hogy voltunk mi is hajdan nép, kinek népek felett volna hatalma, ki minden nép közt első volt a harcban, kinek nem volt több, csak hét „gyász[magyar*-ja! Elsők a harcban és hét gyász magyar csak ! Ma legutolsók s majd mindannyi gyászos I Bedőlt sírján sok régi diadalnak közeledünk a csendes elmúláshoz kezünkben hervadt babér koszorúval, lelkűnkben letört álmok seregével... Már nem harcolunk mással, csak magunkkal, a sir körül, hol egy nagy nemzet vész el. Kidőlni majd’ két ezer év után életre erős nemzetek sorából? — Vétót kiált a szivem és a szám emlékezvén sok szent magyar csodáról 1 Megpróbáltatás a Jelen csupán s e tűrés majdan gazdagon fizet 1 Sötét, kietlen magyar éjszakán én a jövendő Reggelben hiszek I Mert, ha van is bününk, az nem lehet, hogy érte fajunk vesztével fizessünk 1 Nem engedi a múlt emlékezet, ipely mementóként leng ma is felettünk. És nem engedi az a pár magyar, a régi várták éberszemü őre, kiknél még régi a szív és a kar és a Jelszó, hogy mindig csak; előre I S legendás idők uj életre kelnek, a hét vezérnek sírja felszakad. Régen porladó magyar fejedelmek Indulnak Bulcsu zászlója alatt. Árpád feláll párducos sátorába, s marhát, földet harcos kezekbe mér, hogy ha eljön az uj Zalán-futása, híresebb legyen majd a réginél. S az uj Árpád párducos sátorába' — mi esküszünk, hogy nyugton alhatik — azokkal, kiknek van még szive, álma “** a régóta várt magyar hajnalig. Mi esküszünk, hogy szeretjük e földet, amelyhez annyi vér és könny tapad, esküszünk, hogy nyomán a haderőnek mi ott leszünk mind, ha fegyvert ragad. És esküszünk, hogy e végső csatáig őrt áll nyomán a vitézek hada s jaj annak, aki lázadásra lázit, aki Ellene veszélyt szítana. Mi esküszünk, hogy annak vére omlik, mi esküszünk, hogy az utolsó szóig megtartjuk azt, mit szólt az ősök lelke, mikor Árpádot pajzsára emelte 1 A szegény embert gazdagítja álma, süllyedő népet a történelem emlékeztet nagy nemzeti csodákra, hogy a Jövőre ereje legyen. Mi visszamentünk majd két ezer évre és ott kerestünk igazat, jogot, hogy megmutassuk: népek tömegébe utunkat áldás csak akkor kisérte, ha kezeinkben fegyver villogott. És nem lesz meddő az életrekeltés, a harcra hivó hangos harsonák: két ezer ijjas s három ezer fejszés tör ismét utat a Kárpáton át! Szvatopluk, Zalán, Gyelo, Glád, Marótok vérrel vett földjén újra vér folyik s miénk lesz újra füvetek, folyótok és földetek a párás alkonyig. S hirdetik újra majd a magyar bárdok: ki ellenünk, ha Hadurunk velünk ! ? Hordasd szét köztük, Árpád, harci bárdod és mi esküszünk, hogy —Veled megyünk I (Nagykanizsa, 1925. VI. 17.)
