Zalai Közlöny, 1925. április-május (64. évfolyam, 73-143. szám)

1925-06-23 / 138. szám

4 ZALAI fOZLONY 1925 junius 23. hozta a kisebbiket, de mire térült­fordult, az anyja visszavitte. Utolsó hónapban már járni sem tudott a kicsi, csak csúszott. Mikor meghalt, felfektették a padra, ő felhúzta a kis ruhácskáját és látta agyonvert testén a sok ütés nyomát. Megesketése miatt a védőügyvéd semmiségi panasszal élt. Svelecz György 25 éves földmű­ves a következő tanú. Neki egy asz- szony mesélte, hogy Szalayné még leánykorában kijelentette, hogy ha férjhez megy és a gyermekek nem lesznek jók, elveri őket, mint az ördögöket. Kovacsics Mártonná 20 éves, a negyedik szomszédasszony elmondja, hogy régebben az ő fiával szokott játszani a kisgyermek, akkor egész­séges volt. Később nem is látta, csak halva, mikor mostohája panasz­kodott, hogy trágyát hordott kinn s mire bejött, meghalt a gyermek. A feljelentő vallomása Ivancsics Mihály né Dobos Borbála 34 éves szülésznő a faluban hallotta beszélni, hogy üti-veri a gyermeke­ket a mostohájuk. Azt látta, hogy az előbb egészséges gyermekek min­dennap véznábbak lettek. Mikor hal­lotta, hogy meghalt, lement meg­nézni. A vánkost levette a kis hul­láról. Itt pontosan felsorolja, hol, milyen foltokat és zuzódásokat fi­gyelt meg a gyermeken. Nem is kérdezett többet semmit. A mostoha reszketve járt fel-alá. Ö meg átment a helyettes bíróhoz és bejelentette gyanúját. Dobos György 21 éves földműves elmondja, hogy a halálesett előtt egy héttel ő már jelentést akart tenni. Az öccsénél volt látogatóban, Dobos Flóriánnál, mikor a gyermeket látta az asztal alatt s megesett rajt a szive. A törvényszék ezután az összes tanukat megeskette vallomásaikra. Éhrztették is a gyermeket Dr. Országh Lajos a boncjegyző­könyv alapján megtette ezután or­vosi jelentését. A gyermek 2 esztendős, 83 cm. hosszú és 10 kilogramm súlyú volt. Felsorolja ezután a gyermek hullá­ján talált 55—60 ütés-nyomot, me­lyek a fejfői a végtagokig az egész hullát tarkították.- A gyomorüregben, tüdőben, vérömlést találtak, a mell­üregben 100 gramm vért. A gyer­mek 6 bordája el volt törve, a tört bordák a lépet 5 darabra szakították. A belek, hólyag, gyomor üresek. A halál oka lépszakadás következtében beállott elvérzés. A tompa tárggyal, esetleg kézzel, lábbal való bántal­mazás nyomai kétségtelenek. A gyo­mor, belek teljes üressége éhezte- tésre enged következtetni. A rögtöni orvosi segély nem segíthetett volna. Balázs Zsigmond dr. kéri az or­vosi véleménynek az iratokkal az igazságügyi orvosi tanács elé ter­jesztését s a válasz megérkeztéig a tárgyalás elnapolását. Szabó Lajos dr.; Ennek csak ak­kor lenne helye, ha az orvosi véle­mények közt ellentétek mutatkoz­nának. A törvényszék határozathozatalra vonul vissza s a védő indítványát elutasítja, miért az semmiségi pa­naszt jelent be. A törvényszék ezután a bizonyí­tási eljárást befejezettnek nyilvánítja. A vádbeszéd S?abó Lajos dr. kir. ügyészségi elnök mondja el ezután szivbemar- koló hatású vádbeszédét. Idézi a kis gyermeket, kivel senki nem töiődött, ki senkinek nem panaszkodhatott. Gyilkosság bűntettével vádolja Szalay Józsefnét, mert folytatólagosan és ál­landóan kínozta a gyermeket azzal a szándékkal, hogy más kölykével ne kelljen vesződnie, megölje azt. Az előre megfontolt szándék megál­lapítása végett hivatkozik a tanuk vallomásaira. Lelkileg is magyaráza­tot talál a gyilkosságra : az asszony­nak, különösen, mikor ő is teherbe esett, életviszonyai mellett nehezére esett teljesítenie Isten és ember 'előtt vállalt kötelességét a más édesgyer­mekével szemben. Csak a törvény éberségének köszönhető, hogy a ke­gyetlen anyának nem sikerült bűnét eltitkolnia. Enyhitő körülmény nincs. Szégyene a női nemnek, örök gya­lázata az anyaságnak ez a nő, ki még csak soha megbánást sem ta­núsított. Rideg, kíméletlen ítéletet kér. A védőbeszéd Balázs Zsigmond dr. mondotta el ezután védőbeszédét. Az egyetlen, aki látta, hogy a gyermeket ütötték, Dobos Flórián, Szalayék haragosa. Ők és környezetük terjesztették a faluban a pletykát, amit könnyű elhinni, mikor mostoháról van szó. A gyermek testén a foltok csetlés- botlástól is keletkezhettek. Azt kell megállapítani, betörte-e az asszony a gyermek bordáit, minek következ­tében az meghalt. A bordatörés ugyanis előbb is, más okból is be­következhetett. A bűncselekmény iga­zolva nincs. A szándékosság nem forog fenn, hisz reggel kérte férjét, vigye el orvoshoz a fiúcskát. Az önző nagyanya és fia vallomása is ellenkező. Az ítélet a születendő gyermek sorsára nézve is döntő. Felmentést kér. A vádlottnak semmi kérése nincs. A törvényszék Ítélethozatalra vonul vissza. Az ítélet Az ítélet meghozatala után a tör­vényszék kihirdeti azt. Eszerint a vizsgálati fogságban lévő Szalay Jó- zsefné vádlottat, mert 1925. január 10-től, április 21-ig a 2 éves Szalay Józsefet, mostoha gyermekét szán­dékosan, de nem ölési szándékkal addig kínozta, verte, mig annak ha­lálát okozta, halált okozó súlyos testi­sértés bűntettében mondja ki bűnös­nek, miért 10 évi fegyházbüntetésre ítéli, melyből a vizsgálati fogsággal 1 hónapot és 3 hetet kitöltöttnek vett. Enyhitő körülményt a törvény­szék nem talált, súlyosbító körül­ményeknek sorozata merült fel; en­nélfogva a maximális büntetést kel­lett kiszabni. Az ügyész az Ítéletben megnyu­godott, vádlott és védője fellebbeztek. Az ügyész indítványozta a vizsgálati fogság fenntartását, mit a védőügy­véd, tekintettel arra, hogy az elitéit szülés előtt áll, a szülés utánig fel­függeszteni kért. A törvényszék a vizsgálati fogsá­got fenntartotta, mi ellen a védő felfolyamodást jelentett be. ♦ A törvényszéki tárgyalás ezzel be­fejeződött. A gyermekgyilkos mosto­hát a fegyőr visszavezette a fogházba, hol meg fogja várni a tábla Ítéletét, miközben szive alatt uj élet fejlődik, hogy az anyaságra legérdemetlenebb asszony is megérezze majd valami­kor, mit követett el egy apró élet kioltásával s érezze a gyermektől való elszakitás minden fájd rimát, mikor majd becsapódik mögötte a fegyház ajtaja. (bl) WWS^^WW^^V^kWWWSiWV M Irodalmi is Művészeti Kör 30 éves jubileuma Nagykanizsa, junius 22 A nagykanizsai Zrínyi Miklós Iro- j dalmi és Művészeti Kör vasárnap i ünnepelte alapításának három évtize- j des jubileumát. A jubiláns díszközgyűlést a pósta- palotában délelőtt fél 10 órakor tartott egészen rövid igazgatótanácsi ülés előzte meg. A díszközgyűlést, a tagok meg­lehetősen kis számú érdeklődése mellett nyitotta meg fél 11 órakor Szakáll Gyula elnök. Elsőnek a Kör vegyeskara a Hiszek­egyet énekelte, majd az elnök tar­totta meg megnyitóját, melyben kü­lönösen a városban a kultúra és művészet istápolására alakult egye­sület munkálkodása iránti közönyt ostorozta, amit bizonyít a jubiláns közgyűlés néptelensége. Dómján Lajos dr. mondotta el ezután ünnepi beszédét, melyben a Kör múltjának és jelenének nagyjai­ról, érdemeket szerzett munkásairól emlékezett meg. A titkári jelentés, pénztárnoki je­lentés, felmentés megadása után a közgyűlés a lemondott Majthényi Károly titkárt érdemei elismeréséül tb. főtitkárrá választotta. A három társelnöki tisztségre dr. Tholway Zsigmondot, Leszcinszky Szaniszlót, Kelemen Ferencet, főtitkárrá Kálmán Leót választották meg. Megválasz­tották ezen kívül az igazgató-tanács uj tagjait, valamint az irodalmi és művészeti bizottságokat. Az indítványok során köszönetét szavaztak az elnöknek, a lemondott főtitkárnak, a karnagyoknak, azon­kívül Kaszinónak, városnak a liceális előadások ügyében való támogatás­ért, stb. A Szózat eléneklése után a köz­gyűlés végétért. Este 9 órakor a Koronában 70 terítékes bankett volt, melyen az Iparosdalárda, Postásdalárda, a Kör vegyeskara szolgáltattak szebbnél- szebb énekszámokat. Felköszöntőket mondtak: Szakáll Gyula, Kenedi Imre dr., Kaufmann Lajos dr., Kele­men Ferenc, Leszcinszky Szaniszló, Bazsó József, Dómján Lajos dr., stb. A banketten is élénk ünneplésben részesítették a Kör elnökét, kit a vegyeskar hatalmas virágcsokorral lepeU meg. NAPI HÍREK NAPIREND Junius 23, kedd Római katolikus : Edlltrud. Protes­táns: Zoltáu. Izraelita: Tham hó 1. Nap kel reggel 4 óra 03 perckor, nyug­ik délután 7 óra 59 perckor. A Meteorológiai Intézet jelentése sze­rint változékony hűvös idő várható, sok helyütt esővel vagy zivatarral és lényeg­telen hőváltozással. * Képkiállitás a fémipari iskolában d. e. 11—1, d. u. 5—8 óráig1 Bámulatos lelkiismeretlenség tobzódik az embe­rekben mások becsmérlését és rossz­akaratú meghurcolását illetőleg. Fel­foghatatlan, hogy a legtöbb ember minő hidegvérrel és lelki nyugalom­mal frecskeli be sárral olyan embe­rek becsületét és tisztességét, kik sem­mivel sem szolgáltak rá, hogy rossz hírüket költsék. Legutóbb is a fáma eltemetett egy köztiszteletben álló volt nagykanizsai urat, mialatt az illető gazdaságában foglalatoskodott; egy úri asszonyról a városban széltében- szeriben beszélik, hogy legújabban lovagolni tanul és eszeágában sincs az efféle sport; hírek keringenek erről és arról a nőkről is s akik jól isme­rik az illetőket, tüzbe tennék a kezü­ket értök. És igy tovább. Hová fog ez a pletykálkodás fa­julni, ha még egy lépést tesz előre ? Mindenki csak úgy ontja a legkülön­bözőbb híreket, mintha legalább is haszna lenne belőle s szerzőjük ké­nyelmesen megvonja magát annak a kétesértékü villámhárítónak biztonsá­gában, amit ez a két szó nyújt nekik: „Azt mondják“ vagy „Azt beszélik“. De hogy ki a szülőanyja ezeknek a lelketlen és minden jobb erkölcsi ér­zést nélkülöző híreknek ? — ez kide­ríthetetlen. Nem gondolják az illetők, hogy igen különös színben tűnnek fel a jobb érzésű emberek előtt ezekkella híresztelésekkel ? Nem gondolkodnak azon, hogy ma mindnyájunknak épen elegendő gondunk van a saját ügyes­bajos dolgainkkal? Meg aztán igen sokszor épen azoknak a házatájékuk igényelne söprést, kik a szomszéd ház előtt söpörgetik a járdát. Akár nő, akár férfi is szegődjék fel az efféle pletykák továbbhordozó- jává, — csúnya és magára nézve csak lealázó misszióra vállalkozik. Csú­nyább és lelketlenebb feladatra már igazán nem vállalkozhatik ember, mint pletykahordásra. Ebben a nyo­morult, koldus országban már olyan nagy a jólét, hogy az emberek töb­bet tudnak foglalkozni másokkal, mint saját magukkal s olyan alacsonyra süllyedt le az erkölcsi érzék, hogy ezeknek a piszkolódásoknak már un­dorító szagát sem érzik ? Odáig zül­löttünk le, hogy minden szürke kis veréb feljogosítottnak érzi magát arra, hogy lebecsmérelje a magasan szár­nyaló sasokat?

Next

/
Thumbnails
Contents