Zalai Közlöny, 1925. április-május (64. évfolyam, 73-143. szám)

1925-06-21 / 137. szám

ZALAI KÖZLÖNY nak hétfőn a Ház elé való terjesz­tése, a kormányzó hozzájárulását feltételezve, nem ütközik akadályba. Ugyancsak hétfőn nyújtják be a pénzügyminiszter expozéja keretében az indemnitdsi javaslatot is. Ebben a szokásos felhatalmazáson kívül benne vannak a tisztviselői kérdés, beruházás és a gazdasági életet érintő könnyítések. Az uj házszabály úgy intézkedik, hogy az indemnitást négy nap alatt kell letárgyalni, feltéve, hogy abban csak költségvetési felhatalmazás van. Tekintettel most már arra, hogy a javaslat mást is tartalmaz, felmerül­het az a nehézség, hogy az indem- mtás letárgyalására a négy napos időtartam nem elég. Azt hiszem, hogy a parlament minden tagja hozzá fog segíteni, hogy az indemnitási törvényjavaslatot a megszabott idő keretén belül letár­gyalhassuk. Ebben a kérdésben valószínűleg a hétfői nap folyamán megbeszélésre fogom kérni valamennyi párt vezetőjét. Ha mégis elhúzódnék a tárgyalás, akkor félbeszakítjuk, mert junius 30-dn lhl2 óráig az indemnitásból törvénynek kell lennie, nem kerülhe­tünk ex-lexbe. BELFÖLDI HÍREK Polgármester-választás Szolno­kon. Az elhunyt szolnoki polgár- mester helyett egyhangúlag dr. Tóth Tamás volt városi főjegyzőt válasz­tották polgármesterré. Bethlen István grófot meg­operálták. Bethlen István grófot vakbélgyulladás miatt megoperálták a budapesti Fasor-szanatóriumban. Az operáció szerencsésen sikerült. Nyolc napon belül valószínűleg el­a _______________________ hag yhatja a szanatóriumot. Horthy Miklós és neje ma meglátogatják a miniszterelnököt. Tegnap József főherceg látogatta meg a beteget. A tabi választókerület ajánlásai. A tabi választókerületben tegnap adták be az ajánlási iveket. Kálmán Jenő 5047, Turchányi Egon 1759, Hencz Károly 2027 ajánlást nyújtott be. Vitéz-avatási főpróba. A Margit­szigeten tegnap tartották meg a mai vitéz-avatás főpróbáját. A 300 tiszti és 1390 legénységi uj vitéznek az okmányokat és jelvényeket már ki­osztották. A felavatás után Magyar- ország vitézeinek száma 1284 tiszti és 4829 legénységi. Apponyi Albert gróf kitünte­tése. A népszövetségi békeliga Gro- tius, a kiváló holland tudós De iure belli ac pacis cimü munkája meg­jelenésének 300 éves évfordulóján az iró összes müveiből Hágában kiállítást rendezett és Qrotius-érmet alapított, melyből évenként 2 arany és 5 bronz kerül kiosztásra azok közt, kik a nemzetközi jog és paci­fista mozgalom terén kiváló szolgá­latokat teljesítettek. Az aranyakat ezévben Briand francia és Unden svéd külügyminiszter kapta meg. A bronzok egyikét Apponyi Albert gróf kapta meg. Aláirták a magyar-spanyol ke­reskedelmi szerződést. A magyar és a spanyol kormány megbízottai tegnap Madridban aláirták a magyar­spanyol kereskedelmi szerződést. Zsitvay Tibor a katolikus kon­gnia tanács tagja. Zsitvay Tibort, a nemzetgyűlés alelnökét a kultusz- miniszter a katolikus kongrua bizott­ság tagjává kinevezte. A francia követ visszaérkezett Budapestre. Carbonell Ferenc rend­kívüli francia követ, meghatalmazott miniszter visszaérkezett Budapestre és átvette hivatala vezetését. Gépjárművezetői igazolványok érvényességének határidejét, melyek a kereskedelmi miniszter régebbi rendelete szerint junius 1-én hatá­lyukat vesztették volna, október 1-ig meghosszabbították. KÜLFÖLDI HÍREK Vám-emelés Jugoszláviában. —■ Belgrádi jelentés szerint a hivatalos lap mai száma közli a ma életbelépő felemelt vámtarifát. A behozatali vá­mokat legtöbb cikknél 20—30, egyes cikkeknél 100—150% kai emelték. Amundsen uj expedíciót szer­vez. Amundsen és társai 1600 négy­szög kilométert kutattak át a sark­vidékből. Magán az északi sarkon szárazföld nincs. Peary 1908-ban még közelebb volt az északi sark­hoz, mint ahonnét most Amundsen- nek vissza kellett fordulnia repülő­gépével, mikor már alig volt élelmi­szere és benzine. Az ut legválságo­sabb része, valóságos élet-halál harc, a visszarepülés volt. Amundsen 3 héten belül uj expedíciót szándékozik szervezni az északi sarkra. Eljegyzés az olasz királyi csa­ládban. Rómából jelentik: A királyi pár megadta hozzájárulását Mafalda hercegnő eljegyzéséhez Fülöp hesseni herceggel. A XII. nemzetközi mezőgazda- sági kongresszus vasárnap nyilik meg Varsóban. A kongresszuson a magyar kormányt Schandl Károly államtitkár képviseli. Vezetése alatt reggel indult útnak a kongresszus 6 tagú magyar delegációja, mely junius 29-én érkezik vissza Budapestre. A magyar ipar ii. A gyáripar tehát sohasem fogja kiszorítani az ipar teréről a kéz­műipart vagy ami vele a legtöbb esetben egy, a kisipart. Mert mind­kettőnek megvan a maga létjogosult­sága s nagyon szépen meg is fér­nek egymás mellett. De eltekintve attól a féltékenyke­déstől, amellyel a gyáripar a kis­ipart nézi, ez utóbbinak is megvan­nak a maga súlyos nehézségei. A magyar ipartörvényt ugyan már csak egy lépés választja el a céhrendszer­től, de épen ez a lépés szükséges érvényesülésének megfelelő keretéül: céhrendszerbe való tömörüléséhez. Egy további akadálya a magyar kisipar érvényesülésének az iparos­képzésnek sok-sok fogyatkozása és hiánya. Nem fogja rossz néven venni egyetlen egy iparos sem tőlünk, ha nyíltan kijelentjük, hogy iskolázott­ságuk, művészi készségük, eredeti­ségük s egy egész csomó hasonló feltétele a kézműiparnak, meglehető­sen mögötte áll a külföldön tapasz­talható színvonalnak. Egy másik hibája a hazai kisipar­nak, hogy egyetlen egy szakmában sem tud világjelentőségre emelkedni. Németország például egy egész lé­nyegtelennek látszó iparágban, a képeslevelezőlapgyártásban világmár­kára tett szert s tonna-számra küldte az amerikai levelezőlapokat a tenge­rentúlra. Amerikából elküldték a fényképeket Németországba S ez milliószámra küldte vissza Ameri­kába a szebbnél-szebb kivitelű leve­lezőlapokat. Ugyanezt tette Japánnal, ahol nem is lehetett a háború előtt másféle levelezőlapot kapni, mint amelyet Németországban gyártottak. 1925 junius 21. Álom Irta: CSANÁDY JÁNOS Álmodjuk a létet Napsugaras tájjal, Csókkal, szerelemmel, Tele boldogsággal . . . Ámde jön a reggel; S a hajnal hogy támad, Fölébred szivünkben A való, a bánat: Minden, mi gyönyörű Ezen a világon, Csalóka délibáb, Elröpülö álom . . . Nárcisz Irta: Szírt Ferenc Mikor ajka kacagásra görbült és szeméből apró, ingerlő fények vil­lantak elő, senki sem gondolta volna, hogy lelke mélyén nagy, nagy szo­morúságok rejtőznek. Kacér pillan­tásai, pajtáskodó hátbavágásai szé­les, öntelt mosolyra késztették férfi­ismerőseit, — de mikor azt hitték, hogy most állnak a legközelebb hozzá, talán akkor unta vagy utálta őket legjobban. Voltak hangulatai, mikor kemény- szivübb*volt a legvadabb amazonnál. Ilyenkor érhette őt akármilyen bá­nat vagy bántás, — arca dacos lett, szeme kéket, keményet villant, mint az edzett acél — de könny egy pil­lanatra sem tette fátyolossá. Máskor viszont elég volt egy ferde pillan­tás, egy hangos szó: s Nárcisz szeme lassan lecsukódott, mint két összehajtó, reszkető virágszirom s némán ballagott valami messzi szo­bába vagy kertvégébe, hogy csukló, nehéz zokogással órákig elsirdo- gáljon. Volt egy titkos, nagy vágya. Vala­mikor régen kinyitottak előtte egy kaput s azt mondták, hogy ezen keresztül eljuthat a kincshez, dicső­séghez, szerelemhez, — egyszóval a boldogsághoz. Ez a kapu első stá­ciója volt annak az útnak, amely a színpadhoz vezet. Nárcisz már-már átlépte a küszöböt, mikor elébe állt az édesanyja — kitől ütlegeken kívül egyebet soha em kapott — s szerető öklét gyermeke feje felé rázva, átokkal és ezer halállal fe­nyegette, ha erre az útra mer lépni. Nárcisz nagy szemekkel az anyjára nézett, — aztán nevetett egyet és szép lassan betette maga előtt a kaput. Valamit várt. Egy csókot; tiszta, nagy, őszinte szerelmet, mely örök pecsétet ütne a lelkére. Egy férfit; okos, erős csodaembert, aki meg­simogatná a haját és szép lassan átsétálna vele ezen a kusza életen. És kezét odanyujtotta a legelső jött- mentnek, aki kérte. Nárcisz úgy utálta a férjét, amint az szerette őt. Ez az iromba, bárgyú paraszt sötét, nagy szerelmében, sze­rette volna egyszerűen zsebrevágni, vagy lenyelni Nárciszt, vagy beleol­vasztani a saját énjébe, szóval ma­gáévá tenni a szó legszorosabb ér­telmében. Szeretett volna bilincset rakni Nárcisz minden gondolatára, minden pillantására és álmára, vagy bezárkózni vele egy hét lakattal le­zárt kastélyba, ahova nem jöhetett volna be soha senki s ahonnan nem jöhettek volna ki soha. Férjénél csak egy embert utált jobban Nárcisz; egy zavarosfejü, kósza poétát, aki néha leült vele szemben s akadozó nyelvvel hadart neki az igaz életről, emberfeletti emberről, Istenről, művészetről és főleg : a szerelemről. Kétes büszke­séggel szavalta ez a szegény penna­rágó, hogy ő sohasem fog szeretni, — zagyva elméleteiről fecsegett órák- hosszat s közben arca vörösről zöldre, zöldről vörösre változott, szive pedig zihálva dörömbölt a mellében a szomorú, nagy szerelem­től, melyet Nárcisz iránt érzett. Nár­cisz látta, mint verekszik ez az em­ber önmagával, néha nevetett rajta, de legtöbbször megvetette. Egy alkalommal az egyik színház előtt vitt el Nárcisz útja s a színész- bejáró előtt megpillantotta Kálmánt, a színház ünnepelt drámai színészét. Hatalmas, széles vállain, erős mel­lén simára feszült a ruha, — sze­méből ész és jóság sugárzott. Nár­cisz egy hirdetőoszlop mögé állt, onnan nézte őt. Azonban nem néz­hette sokáig. A következő percben illatos selymekbe burkolva kilibbent a kiskapun a színház primadonnája, belekarolt Kálmánba és együtt tova­sétáltak. Nárciszt észre sem vették, mint ahogy nem vettek észre más tizenöt arra sétáló nőt vagy arra ügető konflislovat vagy arra szálló porszemet sem. Nárcisz pedig ott a forgalmas utcasarkon, csöngő és csikorgó villamosok között, a hirdető­oszlopnak támaszkodva gondolkozni kezdett. Istenem, ha akkor régen, talán nem tette volna be azt a ka­put maga előtt... talán most ő ka­rolt volna Kálmánba ... s a hatal­mas, okos férfi most őt vezette volna át a napos oldalra. • De őt nem értette meg soha senki. Belekényszeritették az olcsó kis os­toba átlagnők hatalmas táborába, kik unalmas utakon haladtak a házi tűz­hely vagy a mámor birodalma felé. Nem értették meg, hogy Nárcisz egy fejjel magasabban akart járni min­denkinél s hogy fájt neki, mikor vállát durva öklökkel meggörbítették. Az egyik oldalról jött a férj, —a másik oldalról jött a költő. Közre­fogták Nárciszt és megindultak vele az árnyékos oldalon. S a két férfi szivébe tavaszt varázsolt Nárcisz csengő, vidám kacagása...

Next

/
Thumbnails
Contents