Zalai Közlöny, 1925. április-május (64. évfolyam, 73-143. szám)
1925-06-18 / 134. szám
4 ZALA! KÖZLÖNY ahol a homokkomáromi kántortanitó vezetésével a környékbeli községek levente egyesületeiből alakult énekkar a Szózatot énekelte el az egész közönséggel együtt. A hősi halottak hozzátartozóinak megbízásából Dr. Tamás János nagy- kanizsai ügyvéd mondott ünnepi beszédet, amelyben különösen a magyar nemzeti hadsereg: a m. kir. honvédség megbecsülésére hívta fel a hallgatóságot, különösen hangsúlyozván, hogy csak úgy tudjuk visz- sza állítani Nagy-Magyarországot, ha az ősi magyar katonai erényeket ápoljuk, ifjúságunkat ezekben neveljük. A beszéd után a tiszti küldöttség vezetője koszoruzta meg rövid beszéd kíséretében az emlékművet, majd az egész közönség könnyekig meghatva a Himnuszt énekelte el, mely után a honvéd diszszakasz és a megjelent levente egyesületek disz- menetben vonultak el és tisztelegtek a szép emlékmű előtt. Különösen a nagyszámban megjelent ujudvari leventék keltettek feltűnést katonás magatartásukkal, melyért a közönség őket lelkesen meg is éljenezte. Ezzel fejeződött be az igazán nagyszabású és lélekemelő ünnepély, amely örökre felejthetetlen lesz Korpavár és a környékbeli községek lakossága előtt. Megemlítjük még, hogy a község közepén szembetűnő szép helyen felállított igen szép emlékművet Wirth János, Bognár János és Hoffmann István korpavári lakosok áldozat- készségéből és költségén Welk Károly keszthelyi néma szobrász készítette és állította fel, aki Somogyme- gyében már több községben áliitoft fel ilyen emlékművet. Az emlékmű beton alapon kőből faragott másfélméter magas, katonai jelvényekkel díszített csonka kúp, amelyen egy derékban tört karcsú fehér oszlop áll. A csonka kúp homlokzatán aranybetükkel olvasható a hősi halottak neve és hogy a „Hazáért“ haltak meg. Nevük felett látható mindegyiknek üvegporcellánból készült utolsó arcképe is. A kis Korpavár község igazán büszke lehet erre a szép emlékműre, amellyel megelőzte Zalavármegye sokkal nagyobb és tehetősebb számtalan községét, sőt városait is, mert hiszen éppen a jelen volt tiszti küldöttség állapította meg, hogy eddig — sajnos — Zalamegyének alig egynéhány községében áll még csak a nagy világháború hősi halottainak ilyen emléke. — Uj vármegyei testnevelési felügyelő. A Zalavármegyei Hivatalos Lap közli, hogy Gyurolsik Mihály főtanácsnok más beosztást kapván a vármegyei testnevelési felügyelői tisztséget Gabsovits Kornél tanácsnok vette át. Az uj test- nevelési vármegyei felügyelő programjának legkiemelkedőbb pontjai Zalavármegye minden községében a levente egyesületek megalakítása és azok működésbe hozatala, valamint elegendő számú levente-oktató kiképzése. A szinházkrizis A kultúra visszafejlődése — Szin- házíörvény — Adják bérbe az Operát — Mulatóhelyek „Thália“ templomaiban Budapest, junius 16 Aligha fogja valaki is tagadni, hogy a színházaknak van kulturális jelentőségük. Ha pedig valóban úgy áll a dolog, hogy a színház egyúttal kulturíényező is, kétségtelen, hogy annak színvonala és látogatottsága fokmérője kulturáltságunknak is. Az utóbbi években — mondhatnánk — Európaszerte válsággal küzdenek a színházak. Okául a megváltozott viszonyokban gyökeredző nagy üzemi és személyi költségek szerepelnek, mint amelyek a színházlátogató közönség anyagi helyzetével nincsenek arányban s a már amúgy is eléggé felemelt helyárak további emelést nem engednek meg, hogy a nagy differenciák igy lennének kiegyenlíthetők. Tény pedig az, hogy a színházak ma a legrosszabb üzletek közé tartoznak s egyre többen zárják be kapuikat, esetleg alakulnak át kevésbbé művészi színvonalú kabarékká és más szórakozási helyekké. Ha egy kissé mélyebben keressük ennek a változásnak és szomorú ténynek okait, nemcsak a gazdasági helyzetben találjuk fel magyarázatát, hanem szoros kapcsolatot látunk köz'e és a kultúra iránti érzék megfogyatkozása között is. Magasabb művészi értékű színdarabok általában nem kellenek a közönségnek; a ma embere a könnyű fajsúlyú táncdarabok után áhítozik, melyek nem késztetik mélyebb elgondolkodásra, szellemének megerőltetésére, lelki gyönyörökre, hanem érzékeire és idegeire hatnak s pillanatnyi élvezetet nyújtanak neki. így vedlett át a színpadoknak egy részé orfeumokká, kabarékká, mulatóhelyekké s más könnyű szórakozási alkalmakká. Hogy a színházaknak ez a metamorfózisa nem vált a kultúra haladásának javára, ez a megállapítás minden kétségen felül áll. Vannak ugyan kivételek s egyes színházak meg tudták tartani korábbi művészi szinvonalukat, de a legtöbbje bizony változtatni volt kénytelen műsorán és bizony művészi ambícióján is. Mint halljuk, szinházkörökből indult ki a gondolat, hogy színházi törvénnyel kell valamiképen a „nemzet napszámosai“ érdekeit megvédeni a magánvállalkozás kapzsisága ellen s a színészet egész ügyét törvény- hozásilag kell szabályozni. Az illetők elfelejtik, hogy törvényekkel még sehol sem sikerült kultúrát teremteni. A kultúra fentartása, sőt színvonalának emelése ugyan elsőrendű állami feladatot képez, de színházaknak létesítése s azoknak államilag való kezelése nem képezheti az államháztartásnak kötelességét. Mert van bennük igen sok olyan elem is, melyek kiesnek a kultúra fogalmi köréből s lehetetlen is lenne mindenhol a színészetnek államosítása, már csak abból az okból is, mert nem tudná kielégíteni a hozzá fűződő várakozásokat. Budapesten két színház is van, melyeket az állam tart fenn s ő rendelkezik velük. Az egyik a magyar királyi Operaház, a másik a Nemzeti Színház. Ez utóbbi még csak meglehetősen prosperál, de az Operának válsága évek óta tart s nem tudunk kivánszorogni belőle. Újból felmerült a terv, hogy bérbe adják az Operaházat. Hátha magánkézben is megmarad a kulturá tényezőjének s az állam nagy anyagi áldozatoktól szabadul meg általa. Nézzük ezt a kérdést is egy kissé közelebbről. Az operaelőadások mindenesetre a magasabb rendű kulturigényeket szolgálják. A Parsifalt, Az istenek alkonyát avagy csak Lakmét is megérti és élvezi mondjuk 100 egyén az előadás hallgatói közül, a többi ellenben csak látványosságnak tekinti s ebből a szempontból értékeli. Érdemes-e már most ezért a 100 emberért milliárdokat áldozni ennek a magasabb rendű kultúrának érdekében ? Szerintünk nem! Sokkal szegényebb az ország, semhogy ilyen fényűzést megengedhessen magának. Sokkal előbbrevaló kötelezettségeink vannak egyéb szükségleteinkkel szemben. Adják tehát bérbe az Operaházat s a nemzeti kultúra szolgálatában ♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦ NAPIREND Junius 18, csütörtök Római katolikus: Efréin Protestáns: | Arnold. Izraelita: Szivan hó 26. j Nap kel reggel 4 óra 02 perckor, nyug- j ?slk délután 7 órn 58 perckor. A Meteorológiai Intézet jelentése sze- ;; rint túlnyomóan száraz és csendesebb j idő várható hőemelkedéssel. * i: Mozi. Uránia. Este fél 8 és 9 óra- i; kor Elveszett hajók szigete. ELMENT . . . Irta: Bodlaky Erzsébet Elment. Könny nélkül, büszke, néma daccal, Elment, egyszer se nézve vissza rám. Nem kért s nem kérdezett semmit sem újra. [Bennem valami mintha megmozdulna: Vissza sem jön talán . . .] Elment. Utána nézek könnyes szemmel, Én űztem el egyedül, jól tudom. Óh csak mégegyszer jönne vissza s kérne, Nem mondanám mégegyszer rá se nézve: Nem bocsátók meg! Nem igy akarom! — Zalavármegye a törvény- hatóságok felvonulásában. Folyó hó 21-éti a törvényhatóságok tüntető felvonulást rendeznek a kormányzó tiszteletére. Amint értesülünk, a felvonulásban Zala törvényhatóságát tiz törvényhatósági bizottsági tag fogja képviselni. , — Szabadság. Radnay Sándor, a nagykanizsai forgalmiadó-hivatal vezetője 4 heíi szabadságra Balaton- füredre utazott. Helyettesítésével a pénzügyigazgatóság Bánátfy András főkönyvelőt bízta meg. — A rokkant-felülvizsgálat végeredménye. A múlt héten befejeződött Nagykanizsán a hadigondozottak felülvizsgálata, melynek végleges eredménye a következő: 25 százalékos rokkant van 128 (felülvizsgálat előtt volt 141); 50 százalékos legénységi rokkant van 50, altiszti 6, tiszti 2 (volt 99 legénységi, 13 altiszti, 1 tiszti); 75 százalékos legénységi rokkant van 6, altiszti 3, (volt 12 legénységi, 8 altiszti és 2 tiszti); 100 százalékos rokkant van 3 (volt 5). Hadiözvegy legénységi van 158 (volt 166), altiszti 16 (volt 14), tiszti 8 (volt 4). Árvavan tartsák meg egyedül a Nemzeti Színházat. Még attól sem félünk, hogy bérbeadás esetén kevésbbé művészi előadásokat fog produkálni, mint állami kezelés mellett, sőt talán épen ellenkezőleg: a magánérdekek fel fogják lendíteni annak nívóját is. Mert a tapaszlalat szerint az állami kezelés mindig drága volt s nem is tudott mindenkor versenyezni a magánvállalkozások ötletességeivel, leleményességével és egyéb érvényesülési eszközeivel. Ellenben a kultúra szempontjából szomorú tünet, hogy a színházakat jórészben át kell alakítani kevésbbé művészies jellegű szórakozási helyekké. Ebben már a kultúra megfogyatkozása nyilatkozik meg s szomorú jelenség annak jövendő irányát illetőleg. De hogy rajta színházi törvénnyel segíteni lehetne, — ezt az egyet sehogysem akarjuk és tudjuk elhinni. 1925 junius 18 50 (volt 48). Felmenő ágbeli hadi- gondozásban részesülő rokon van 19 (volt 22). — A szerdai hetipiac árai. A szerdai hetivásáron a piaci árak a következőképen alakultak: Zöldségpiac: bab 2500, mák 16.000, dió 7000 korona literenként; uj vöröshagyma 3—400, uj foghagyma 4— 500, sárgarépa 500—1000, zöldség 500—1000 korona csomónként; saláta 4—500, kelkáposzta 4—6000, fejeskáposzta 5—10.000 korona fejenként; burgonya uj 8000, ó 2000, karfiol 15—20 000 korona kilogrammonként ; cseresznye 2—5000, zöldborsó 2—4000 korona literenként. Tejpiac: tej 3000, tejfel 14—16.000 korona literenként, túró 10—12 000, vaj 60—70.000 korona kilogrammonként; tojás 1000—1200 korona. Húspiac: marha eleje 24, hátulja 28, borjú eleje 26, hátulja 30, sertés 30, zsir 40, háj 36, zsirszalonna 30, füstölt sertéshús 40—50, kolbászfélék 30— 50.000 korona kilogrammonként. Terménypiac: búza 460—470, rozs 380 —4Ó0, tengeri szemes 330—360, zab 380—400 ezer korona métermázsánként. Baromjipiac: egy pár tyuk 40 —70, egy pulyka 60—80, pár csirke 20—50, pár sovány kacsa 30—70, egy sovány liba 40—60, egy kövér kacsa 50—80, egy hízott liba 100— 150, szopós malac 30—90 ezer korona. Tukarmánypiac: széna 40 —50, löher 50-60, lucerna 60—70, alomszalma 20—30, zsupszalma 80 ezer korona métermázsánként. — Távozó postafőtiszt. A kereskedelmi miniszter Prucser József nagykanizsai postafőtisztet Ujdom- bóvárra hivatalvezetővé nevezte ki. Amidőn örömmel adunk hirt Prucser- nek jól megérdemelt előléptetéséről, egyúttal sajnálatunknak adunk kifejezést, hogy a nagykanizsai postahivataltól távozik. Benne itteni tisztviselői legszorgalmasabb egyik kartársukat és a nagyközönség egyik legelőzékenyebb postalisztviselőt veszíti el. — Sokan készülnek szabadságra. A hivatalokban megkezdődtek a szabadságra való készülődések. Mindenütt felütötték fejüket a nyaralás gondjai, miket sok helyütt ront meg a B-lista közelgő terminusa. A városházán azonban ez sem okoz zavart. — Julius hó elsejei kezdettel nyolcán kérték nyári szabadságukat NAPI HÍREK
