Zalai Közlöny, 1925. április-május (64. évfolyam, 73-143. szám)

1925-06-18 / 134. szám

UlM KÖ2LŐH¥ )unius 18. % BELFÖLDI HÍREK A kormányzó születésnapja. Csütörtökön lesz a kormányzó szü­letésnapja, amelyet ismét felhasznál­nak arra, hogy a nemzet hódolatát és hűségét tolmácsolja a kormányzó előtt. A vérmezőn tábori mise lesz, amelyen képviseltetik magukat a katonai és polgári hatóságok, azon­kívül résztvesznek az iskolák és egyesületek is. A tisztviselői fizetésemelés ki­utalása. A tisztviselők fizetéseme­lésének 15 százaléka julius hó fo­lyamán pótlék formájában kiutalásra kerül. A további 5 százalék fizetés- javítás a statusrendezés során fog megtörténni. Decemberben a Nép- szövetség előtt újból felvetik a tiszt­viselők fizetésemelésének kérdését. Az iparos-nagygyűlés Buda­pesten. Tegnap 107 magyar város és község iparosai tartottak ugyan­annyi gyűlést az ország területén. A budapesti iparosság a régi kép­viselőházban gyűlt össze. A gyűlé­sen Pdlfy Dániel, az Iposz elnöke elnökölt. Az egyes határozati javas­latokat Farkas Elek, Fiiredy Lajos, Hétfőn kezdődik a Frohreich- ügy főtárgyalása. Hétfőn kezdik a soproni büntetőtörvényszéken Froh- reich Ernő gyilkossági ügyének fő­tárgyalását. Frohreich Ernő beteg, erősen lefogyott, de reméli, hogy a tárgyaláson válaszolni tud a kérdé­sekre. Magyar cserkészek táborozása külföldön. Az idén 200 magyar cserkészcsapat indul nyári táboro­zásra. A vidéki csapatok jelentős része külföldre megy nyári táboro­zásra és helyettük több külföldi csapat jön hozzánk. Csehszlovák vizum-szerzési könnyítések. A csehszlovák köz­társaság követsége abból a célból, kogy a vizumkérőknek lehetőleg ke­zére járjon, Budapesten, valamint a vidéken, az utazási irodákban, szál­lodákban, dohány- és hirlapárudák- \ ban csehszlovák vizumkérő-iveket j árusittat, amelyeket a félnek kell ki­töltenie és a követség vizum-osztá- lyában leadni. Az eljárás lehetővé teszi, hogy a felek a láttamozott út­levelet hivatalosan előre megállapí­tott órában minden további nélkül, haladéktalanul átvehessék. dr. Dobsa László és Huska Vilmos terjesztették elő. Több felszólalás után az elfogadott javaslatokat Pálfy Dániel vezetésével a 100.000 főnyi iparosság képviseletében a főváros ipartestületeinek 31 tagjából és a fő­város környékén levő ipartestületek 18 tagjából álló küldöttség, vala­mennyien az ipartestületek elnökei nyújtották át a parlamentben, a mi­niszterelnöknek, a kereskedelemügyi miniszternek és a pénzügyminisz­ternek. y- ■«. ■ W - i'A'i 'g«g h‘ vWa.n'V,« «-7S , h . i i -i-.ft ä ■. i wl«* mm ■ CSALÁS Irta: Honty István (3) A leány egyszerre hamis tekin­tettel, gúnyos mosollyal fordult felé. — Inkább asszonyoknak udvarolt, inkább azok után járt... De Csati Elemér nem mosolygott s nem vette észre a huncutkodó tekintetet sem. — Nem udvaroltam, nem is jár­tam utánuk. Úgyse tudták volna ki­elégíteni a lelkem vágyódását. Én olyan szerelmet keresek, ami tiszta, ami nincsen tiltva, mert önként tá­mad a leány szivében, magáért a viszontszerelemért, semmi másért. Az asszony már ismeri a szerel­met... a lányok is sokan... S ezért félek tőlük, hogy nem találok közöt­tük olyant, ki még senkit sem sze- í retett... 0 Hartburg Helén arcáról eltűnt a pirosság. De csak egy pillanatra. S azután még pirosabb lett a fehér arc és a szemei titkot sejtetően lobogtak, ahogy kérdezte: — S miről ismerné meg mégis, ha találna ilyen lányra ? — Annak olyannak kellene lenni, mint nekem. Árvának, akinek sen­kije sincsen. — Óh, hiszen árva lányt százat is találhat... — S ha találnék, ha olyanra talál­nék, mint én, az megérezné a lel- kemről, hogy milyen elhagyott va­gyok. Hogy leányt még sohase öleltem, sohase csókoltam. S azért szeretne, hogy ő taníthat meg, mi­KÜLFÖLDI HÍREK Avarescu és Marghiloman párt­jának fúziója. Bukarestből jelentik: Az Avarescu párt tegnap tartotta nagy kongreszszusát, amelyen kimond ták a fúziót az elhunyt Marghiloman vezetése alatt állott konzervatív haladó pártiak Kormányválság Franciaország­ban* A pénzügyi bizottság ülésén, valamint a marokkói interpelláció lyen egy lány ölelése, csókja, milyen a szerelme. Körülöttük már csendesség volt. Valami meleg párázat vette körül a halványan világitó lámpát ott a barak közepén és elterjedt az alvók fölött. De megérezték ők is, a két ébrenlevő s a leány ledobta magá­ról a meleg kendőt. Ahogy ott ült a szalmazsákon, a kis lábai előtűn­tek a szoknyája alól és a karcsú teste körvonalai ott táncoltak a sarok­ban, ahogy a kendőt összehajtogatta párnaként a feje alá és arra könyö­kölve úgy nézett fel a férfire félig fekvő helyzetéből. — Mondja, Csatt ur, hát olyan lehetetlennek tartja maga azt, hogy van ilyen leány a világon? Csatt Elemér pedig egyszerre el­fogta a leány jobbját. — Eddig lehetetlennek tartottam, kisasszony. De most... most már nem... Hartburg Helén piros ajkai piheg- tek, ahogy halkan, bátortalanul sut­togta : — Most nem?... Miért most? A férfi már ott térdelt előtte és úgy könyörgött hozzá. — Mert most megtaláltam. Meg­találtam magában, kisasszony... A leány nem húzta el a kezét tőle. Csak az ajkai lihegtek még gyorsabban és szemeiben lobogott mé£ fényesebben a tűz. Es azt gondolta, hogy ő sem talált még soha ilyen férfire. Akit nem csókolt, nem ölelt még leány. Olyan leány, mint amilyennek őt látja Csatt Elemér. Aki még nem elhalasztásának kérdésében a ka­mara majdnem leszavazta Caillaux-t. Painlevé kormánya ennek folytán kritikus helyzetbe, nem lehetetlen, hogy válságba került, amit az ellen­zék szerfelett igyekszik kihasználni. Ha a kamara julius 14-én Caillaux kijelentése ellenére elnapolja magát s nem tárgyalja le mégegyszer az adójavaslatokat, akkor a kormány kénytelen lesz lemondani. Bánya-robbanás. Szófiából je- jentik: A Boris-herceg bányában robbanás történt. Eddig két halottat és 12 sebesültet hoztak ki. Huszon­hét munkás még hiányzik. Az Ipartestület rendkívüli közgyűlése Nagykanizsa iparossága egyhangúlag foglalt állást a kormányhoz felterjesztendő panaszok ügyében Nagykanizsa, junlus 17 Nagykanizsa város iparossága zsú­folásig töltötte meg szerdán délelőtt 10 órára a városháza díszes közgyű­lési termát, hogy — mint ugyaneb­ben az órában a csonka ország egész területén — egyöntetű állásfoglalá­sának kifejezését útnak indítsa a kormányhoz. A közgyűlésen a város képvisele­tében jelen volt dr. Sabján Gyula polgármester, Király Sándor műszaki tanácsos és dr. Kaufman Lajos al­jegyző, iparbiztos. Bazsó József ipartestületi elnök üdvözölte a polgármestert és a vá­rosi tanács megjelent tagjait, vala­mint a Zalai Közlönyt, mely mindig előljár az iparosok ügyeinek védel­mében. Az Ipartestületek Országos Szö­vetsége — folytatta — minthogy a kormánykörök az iparossággal nem törődnek, bajain nem segítenek, el­határozta, hogy ma, ugyanebben az órában az ország összes ipartestü- letei démonstrativ közgyűlést tarta­nak. Az iparosság napról-napra sza­porodó bajai, mint mindenkié, a gyászos békekötésnél kezdődnek. Eh­hez járul a háború óta keletkezett sok uj önálló iparos-existencia, me­lyek ma igen nagy részben munka nélkül vannak. Miután a legyőzött nemzet gazdasági vérkeringését el­kötötte a béke, a katasztrófális ter­més a bajokat betetőzte. A magára hagyott iparostársadalom a mai na­pon a segítés módjait foglalja ha­tározati javaslatokba s azt a kor­mány elé juttatja. A jegyző ezután felolvasta az első határozati javaslat szövegét az építkezések és közmunkák azonnali megindítására vonatkozólag. Eszerint az iparosság kívánja, hogy az állam biztosítsa a mezőgazdaság­hoz hasonlóan a városi jelzálogköl­csönök rendszerének uj kiépítését. Az építkezésbe fektetett tőke ne le­gyen kitéve újabb vagyonváltságszerü megterheltetésnek, hogy így a ma- gánépitkezések meginduljanak. Kívánja a nagygyűlés a közszálli« tási feltételek sürgős módosítását, mert a közép- és kisiparosság csu­pán kisebb tőkeereje miatt nem tud résztvenni a közmunkákban. csókolt, nem ölelt férfit igaz sze­relemből. S azután nem gondolkozott to­vább. Engedte, hogy a kezét, a forró kis kezét egyre jobban szo­rítsa a férfi. Csak a fejét hajtotta le bágyadtan a párnául szolgáló ken­dőjére. A férfi sóvárogva közeledett a szájával a pihegő piros ajkai felé. Már a karcsú derekát is átfogta és úgy kúszott hozzá erős vágyako­zással. A barak közepén egyet pislogott és elaludt a lámpa. Hartburg Helén átfogta karjával Csatt nyakát s ajkait rátapasztotta a szájára. És úgy maradtak egymást ölelve, egymást csókolva a sötét, mámort hozó, titokzatos csöndben. III. Reggel újra nyüzsögni kezdett a menekültek serege. Kiváncsi pestiek jöttek, hogy keressék köztük, ha talán rokonuk, ismerősük akad. Hartburg Helén egy percre ijed­ten nézett valakire. Egy fiatal, az iskola padjai közül alig felcsepere­dett leány szaladt Csatt Elemérhez és pirulva, örvendve nyújtotta felé a kezét. — Csatt ur, maga az?... Hát mégis jól gondoltam... Ä leány mellett egy termetes asz- szonyság állott. — Nézd csak mama... Ugye jó, hogy kijöttünk! Mondtam én, hogy itt lesz... Hogy haza jön... — No, hála Istennek, felelt a ter­metes asszonyság. Még a szobáját ki se adtuk. Gizi mindig mondta, hogy visszajön a tanár ur. S azután meg nem nem is fogadtunk volna bele akárkit. A Gizi sem akarta... Csatt Elemér nem birt szóhoz jutni. S ahogy kezet fogott az örö­mében szinte kipirosodott arcú leány­kával, titokban Helénre pillantott. Az kisegítette a zavarából. — Óh, a tanár ur is várta ám, hogy felkeressék. S már menni is akart kegyedékhez. Türelmetlen volt nagyon. És a kezét nyújtotta a férfi elé. A másik pillanatban azonban ijed­ten húzódott vissza. De már késő volt. Két elegáns, jókedvű ur állt elébe. — Nini Heléna. A szép Heléna... Hát maga is menekült?... Ugye megmondták, hogy visszajön hamar? A kasszatrónusa most is üres a kávéházban. De nem is engedjük el. Velünk jön, hogy elfoglalja újra. S a hogy a kezét szorongatták, mosolygott, de a pillantásával Csatt tekintetét kereste. Az megemelte a kalapját és indult kifelé a termetes asszonyság és leánya kíséretében. A szeme most találkozott a Helé- nével. És a két tekintet könyörögve szólt egymáshoz: — Bocsáss meg, ha csaltam is, de örömmel csaltam. S ahogy egymásnak megbocsáj- tottak, még most is ott csillogott a szemükben a mámor gyönyörűsége. S alázatos hálával köszönték meg egymásnak, hogy ilyen hü, ilyen igazi odaadással tudták megcsalni egymást... (Vége)

Next

/
Thumbnails
Contents