Zalai Közlöny, 1925. április-május (64. évfolyam, 73-143. szám)

1925-06-13 / 130. szám

ÉÁLái KÖ2LŐNY 1925 )u:iius Í3. A kormányzó ezután fogadta a társadalom és egyesületek 30 tagú küldöttségét és a hozzá intézett be­szédre a következő választ adta : — Végtelenül jól esett a ragasz­kodásnak és együttérzésnek az a spontán és impozáns megnyilatko­zása, amelynek ezren és ezren mai felvonulásukkal tanujelét adták. Meg voltam győződve, hogy a hazáját szerető magyar nemzetet sem a mai idők sok szenvedése, sem az ezer- ágú aknamunka megfertőzni, tiszta látását elhomályosítani nem tudta. Meg vagyok győződve s ebben az utóbbi napok, de különösen a mai nap, ha lehet, még jobban meg­erősített, hogy a magyar nép tisztá­ban van a személyem ellen irányult támadások és gyanúsítások igazi cél­jával. Nem tartom a támadásokat érdemeseknek arra, hogy egy szót is vesztegessek reájuk. Csak annyit mondok, hogy nem szoktam buj­kálni ; ha azokban az időkben hazám és fajom érdekében szükségesnek tartottam volna büntetni, meg is tettem volna. — Vigyék el mindazoknak, akik ragaszkodó szeretetükről tanúságot tettek, legmelegebb köszönetemet! * Pécs város közönsége Horthy Miklós, Magyarország kormányzója iránti hűségének kifejezésére Űrnap­ján délelőtt az összes társadalmi körök bevonásával nagy tüntető fel­vonulást rendezett Fischer Ferenc főispán elé, hogy tiltakozását fejezze ki a kormányzó ellen intézett táma­dásokkal szemben. A főispánt bízták meg, hogy a kormányzó elé juttassa el ezen tiltakozásukat és az államfő iránti ragaszkodásukat és legteljesebb bizalmukat. Mátészalka nagyközönsége csü­törtökön délután 6 órakor társadalmi különbség nélkül, impozás hódoló felvonulást rendezett a kormányzó iránti hűségének, szeretetének és ragaszkodásának dokumentálására. Péchy László főispánt bízták meg, hogy tiltakozásukat fejezze ki a kor- j mányzó ellen intézett támadásokkal í szemben. Este zenés fáklyás-menetet rendeztek, amelyen a kormányzót és a főispánt, mint a kormány képvi­selőjét lelkesen ünnepelték. * Nagyszámú közönség jelenlétében ! impozáns népgyülés keretében uta- \ sitotta vissza Kecskemét városa is a 1 kormányzó személye ellen intézett j támadásokat. * Komárom és Esztergom vármegyék ; közönsége Huszár Aladár főispán \ elnökletével ma rendkívüli közgyü- \ lést tartott, amelyen foglalkozott a Beniczky-üggyel kapcsolatban a kor- j! mányzó személye ellen intézett tá- \ madásokkal. A támadásokat a tör- j vényhatósági bizottság egyhangú megvetésben részesítette, egyben ki- j fejezte bizalmát, hűségét és ragasz­kodását a kormányzó iránt. * Debrecen törvényhatósága, Szeged város és Nógrád-Hont megyék is hasonló tiltakozó és hódoló gyülé- \ sekeí tartottak. Fábián Béla provokálta Zsi- ) linszky Endrét, a Szózat főszer- j kesztőjét a Szózat csütörtöki szá- l mában megjelent, feltünéstkeltő nyi­latkozata miatt, melyben hazugság­nak jelenti ki, a nemzetgyűlésen is több ízben elhangzott kijelentését, hogy a kultuszminiszter megvásá­rolta a Szózatot. BELFÖLDI SÜSSEK Halálos autókatasztrófa Kapos­vár határában. Szerdáról csütör­tökre virradó éjszaka Ráksi község mellett 19 km-re Kaposvártól a Bp. 20525. sz. négyüléses Ford-személy- autó, melyet Rozsai Géza soffőr Budapesti lakos vezetett, eddig még ki nem derített okból az országúton felborult és elégett. A soffőr kopo­nya-csonttörést szenvedett és holttá elégett. Beniczky vizsgálati fogságban marad. Beniczky Ödön előzetes le­tartóztatása után a vizsgálóbíró a ki­rályi ügyészség indítványára tudva­lévőén elrendelte Beniczky ügyében a vizsgálatot és a vizsgálati fogsá­got. Beniczky a vizsgálóbíró e vég­zése ellen felfolyamodást jelentett be a büntető törvényszék vádtanácsá­hoz, amely pénteken délután foglal­kozott ezzel az üggyel és elutasí­totta Beniczky Ödön felfolyamodását. KÜLFÖLDI HÍREK Az erdélyi telepesek ügye a Népszövetség előtt. Genfböl jelen­tik : A nemzetek szövetségének ta­nácsa tegnapi ülésén az előadó ismertette az erdélyi telepesek ügyét. A tanács elhatározta, hogy érdem­ben a legközelebbi ülésszakán fog határozni és egyúttal tudomásul veszi Románia képviselőjének kije­lentését, mely szerint március óta kisajátítás nem történt és ezután sem fog történni. Titulescu román képviselő hozzájárult az előadó je­lentéséhez. A belga kormány a lakitus. Brüsz- szelböl jelentik Pooled katolikus képviselő a t Összeállítása ügyében folytatott ^ :sai során a legutóbbi napok; m nehézséggel találkozott, külöi \ a a katolikus párt jobboldalán. Pl őst azonban azt jelentik, hogy a i kézségeket sike­rült leküzdenie. Azt hiszek, hogy a kormány ma este, vagy holnap reg­gel teljesen megalakul. A katonatemetőért Nováczky Le os régebbi egy sirkő-adoirányát ,51,500 koroná­val teljes összegre kerekítette ki. i j A mai sulyo gazdasági hely- j zet átmenőd Időjében is gyüjté- l sünk folyamán alig van nap, | hogy egy-egy adakozó nemes- P lelküségét ne nyugtázhatnók s | egy-egy sírkő árával vagy régebbi | adományok kiegészítésével ne [ gyarapodnának a bankban kama- ' tozó összegeink, j Lassú, nehéz, kitartó munká- j val, a nagykanizsai közönség Í odaadó támogatásával biztosan haladunk kitűzött célunk felé. A gyűjtés munkáján kívül is l minden nap élénk munka folyik jj akciónk adminisztrációs ügyeinek jj elintézése körül. Különösen most, ; hogy már a kivitelezés is meg- | kezdődött, ad sok dolgot az akció jj ügyeinek intézése. ; A munka nem fog szűnni, mig | katonatemetőnk minden sírja fölé sírkövet nem állítottunk. Ehhez I azonban mint ezelőtt, továbbra is teljes mértékű támogatásra van szükségünk a nagyközönség részéről. Szerkesztőségünk csak a nagy- közönség nevében és helyett dol­gozik, de az adakozásból min­denkinek ki kell vennie erejéhez mérten a részét, mert a hősök emlékének megbecsülése mind­annyiunk közös erkölcsi köteles­sége. Ä bún virága ... Irta: középgulácsi Péczely László (6) Még a kínok tengere sem tudja megállítani az idő kerekét. Lomhán ugyan, de haladt előre s maga után éveket hagyott. Vica arcára pedig a piros magyar rózsabimbók helyére a bánat hollói űrijeire dérvirágot rakott. Tíz évnek kínos száműzetését s rabságát élte már át Duruzslay Bá- lintné, Udvarhelyi Vica. Reménye s öröme fogságában gyönyörűen fej­lődő kis Bálint fia s még egy valaki, a basa leánya, Noémi, a kis bün- virága volt. Ettől az időtől Vica a török basától több szabadságot, kegyet s kiváltságot kapott. Szaba­don járhatott ki a basa palotáját körülövező parkba és oly jól esett lelkének, ha a tengeröböl vizének mormolását és a magyar haza felől jövő esti szellő susogását hallgatta. Beszélt ez neki az ő hü férjéről, szeretett Bálintjáról s azután az árva magyar hazáról. Két kis gyermekét ölébe ültette s beszélt hozzájuk egy hatalmas nagy Úrról: a magyarok Istenéről, aki ott fönn a ragyogó csillagok között lakik és aki őket is, a többi rabság­ban sínylődő testvéreket is haza ve­zérli. Beszélt nekik még egy virágos kertről, amelyhez fogható az egész földön nincsen: a magyar hazáról. A két kicsike pedig az anyját öröm­től sugárzó arccal kérdezte, hogy egyszer már mikor megyünk haza? — Eljönnél te is, kicsi Noémim? kérdi az anya. — El teveled, mama, mindenhová. Hiszen én téged, azt a hatalmas Bácsit és azt a szép virágos kertet, amiről annyiszor meséltél, nagyon, de nagyon szeretem. * * * Köprili Mohamed meghalt és utódja fia, Köprili Ahmed lett. Ő már hó­ditó vágyában és elbizakodottságá­ban nem elégedett meg magyar- országi hódításaival, még azzal, sem, hogy Párkányt, Esztergomot, Érsek­újvárt, Lévát, Nyitrát is meghódí­totta, hanem Bécs városára s ezzel az osztrákra készült döntő csapást mérni s evégből Zala- és Vasmegyén át hatalmas seregével Bécs ellen vonult. A Rábán történő átkelése al­kalmával azonban az osztrák és magyar seregek a török hadakat megtámadták és megverték, úgy, hogy a kudarcot Köprili Ahmednek a vasvári békével kellett reparálnia. És hogy hadi kudarcát a török nem­zet előtt helyre üsse, Magyarország­nak békét hagyott és hadaival Kréta szigetének, a velenceiek legtekintélye­sebb birtokainak a meghódítására indult. Kandia ostroma bár több mint két évig tartott, mégis leigázta és a török fönnhatóság alá helyezte. E győzelem örömére és emlékére, s hogy Magyarországnak kedvezni lássék, ötvenezer kihurcolt magyar rabszolgának, főleg nőknek és gyer­mekeknek szabadon bocsátását ren­delte el és megengedte nekik, hogy hazájukba visszatérhessenek. Ezek között volt Duruzslay Bá- iintrié és gyermeke is. Végre tehát ütött a szabadulás órája! Egy pil­lanatnyi mélységes öröm képes évek súlyos keserűségét feledtetni. Hát még a tudat, hogy most már szabad és 10 év után, ha még él, férjét, Bálintot, újra láthatja és fiát neki visszaadhatja. Most még csak Noémi sorsa aggasztotta. Hátha nem engedi őt el anyjával a basa ? Audienciára jelentkezett. A basa, bár súlyos be­tegen feküdt, fogadta. Vica pedig, mint egykor fiáért, most leányáért könyörgött. — Ne szakítsd el Noémit anyjá­tól, kegyelmes basa! Ha őt nekem adod, meglásd, megsegít érte Allah, a törökök hatalmas ura! Hadd ma­radjon ő tiz évi rabságom jutalma, a te emléked és hitvesi hűségem elvesztésének bünvirága. — Allah kegyes! Legyen hát a tied, — szólott a basa — de a I leányt mégegyszer s utoljára látni akarom. Mig a kisleányért elment az anya a basa meghalt. Allah kegyes volt. Mire visszatért Noémivel az anya, a basa nagy útra ment s lelke már eljutott eddig a török paradicsomba. * * * Ez alatt Magyarországon is meg­gyengült a török uralom és az ül­döztetés. Bálint is visszakerült Vá- radbükkösdre, ahol Borcsa nagy­asszonyt egyedül találta. Ekkor tudta meg szegény Duruzslay Bálint, hogy feleségét, Vicát rabságba hurcolták. Kétségbeesés fogta el, midőn Borcsa néni, aki a gazdaságoknak gondját viselte, elmondta, hogy elrabolták és tizedik éve nincs itthon Vica. — E szív, mely tele kínnal, bánat­tal — szólott egy napon Bálint — érzem, hogy a sírba visz. Borcsa, édes gondviselő anyám, hivasson papot, a magyarok Istene elé jutni, tiszta, bűnbánó lélekkel akarok. Megjött az öreg tiszteletreméltó atya és félóra után Duruzslay Bá­linttól könnyes szemekkel lépett ki. Ahogy távozni akart, a porta ud­varán egy nővel és két gyermekkel találkozik. A nő a pap elé lépett és igy szólott: „Isten kezét látom benne, hogy szent Atyámmal itt e nehéz órában találkozom. Úgy hallom, hogy Duruzslay Bálint nemzetes nagy­uram súlyos beteg. Eszközölje ki tehát jóságos szent Atyám, hogy vele beszélhessek. Mégis ha ezt megengedni nem volna hajlandó úgy említsd fel, hogy egy nő és két gyer­meke hirt hozott nagyTörökországbóI. A pap Bálinthoz visszament és kieszközölve a bebocsájtást, a nőt s két gyermekét hozzá bevezeti... Egy kilencéves fiúcskát bocsájt előre a nő és vele Bálint ágyához lépve megszólitá: — Bálint, meghoztam fiadat, az Isten és az anyai szeretet mentette meg őt, de a hitvesi becsület árán. Bálint ez utolsó szavakat nem értette meg; egy darabig ,mint aki nem tudja hirtelen, mi történt, réve- tegen nézett körül és azután fiát

Next

/
Thumbnails
Contents