Zalai Közlöny, 1925. április-május (64. évfolyam, 73-143. szám)
1925-06-11 / 129. szám
ZALAI KÖZLÖNY 1625 juntos í1, 2 A Beniczky-ügy osztrák megvilágításban Sternberg Adalbert gróf szenzációs cikke a magyar legitimisták és szociáldemokraták együttműködéséről — A Zalai Közlöny bécsi tudósítójától — Bécs, junius 10 Sternberg Adalbert gróf az ismerí- nevü osztrák arisztokrata publicista, az igazi legitimisták egyik vezére szenzációs cikket irt a Beniczky- ügy ről. Sternberg gróf cikkének főbb részleteit bécsi munkatársunk a következőkben reprodukálja. Kitűnik belőle, hogy a legitimisták és a magyar szociáldemokraták között valóban bizonyos taktikai együttműködés áll fenn. „Rassenschutz und Pleite“ (Fajvédelem és csőd) cimü cikkében Sternberg Adalbert gróf a következőket irja: „A Beniczky-esettel az összes lapok, sajnos, a dolog velejének elkerülésével foglalkoznak. Beniczky legitimista, amit tévesen összetévesztenek a monarchistával. Egy legitimista olyan politikus, aki nem csak a trón legitim betöltését, de az ősz- szes legitim jogok respektálását követeli. Mi, az utódállamok lakósai, most egy azelőtt ismeretlen jogi atmoszférában, a fajvédelemben élünk. Ez a jogi atmoszféra a leghallatlanabb kölcsönös erőszakoskodásra vezetett... Ha Oroszország a bol- sevizmus hazája lett, úgy Ausztria, Magyarország és Bulgária a fehér terror országaivá váltak. A fehér terror nemcsak a zsidók ellen irányul, hanem mindenki ellen, aki jogairól nem akar lemondani. Egy jogérzékkel biró kulíurember, még ha antiszemita is, a zsidóáldozat mellé fog állani és antiszemita érzelme ellenére sem tűri a jogtalanságot.. . A fajvédelem a csődöt jelenti.. . Magyarországon szabad szellem uralkodik, a törökök és az abszolutizmus elleni ezeréves harcok eredményeként ... A magyar legitimizmus a legnemesebb formában mutatkozik, midőn az összes legitim jogok védelmezőjéül lép fel még a velük szemben ellenséges érzelmű zsidók érdekében is. így létre jött az az ideálisnak nevezhető pártszövetség, hogy a legitimisták és a szociáldemokraták kezet fogva harcolnak a jog védelmében. Ez a politikai kombináció a restauráció egyetlen egészséges alapja és azt bizonyítja, hogy az angol-szász politikai szellem a kontinensen először Magyarországon tartotta meg diadalmas bevonulását. A magyar kormány nyomban a Beniczky-eset után átlátta azt, hogy legitimista előtörésről van szó és az egész ügyet igy kell felfogni. Mostan Sternberg Adalbert gróf ismertetett cikke önkéntelenül is bizonyságot szolgáltat e feltevés mellett és bevallja, hogy Beniczky tanúvallomásának politikai háttere van. A zalaegerszegi II. templom és zárda alapkőletétele Országos ünnep keretében történik az alapkőletétel Apponyi Albert grófot is várják az ünnepségre Zalaegerszeg, junius 10 A zalaegerszegi második templom épitő-bizottsága Body Zoltán alispán elnökletével választmányi ülést tartott. Az ülésre megérkezett a terv- pályázat nyertese Kotsis Iván dr. is Budapestről, ki bemutatta a módosított terveket, amiket a választmány egyhangúlag elfogadott és megbízta Kotsis Iván dr.-t a részleges költség- vetés elkészítésével. A költségvetés junius 22-ikére elkészül. Utána kiírják az építés vállalatbaadását. Nem adják vállalatba a kavicsot, homokot, téglát, épületfát és tetőcserepet. Az alapkőletétel junius 28-án lesz ünnepélyes keretek közt. Az alapkőszentelést Mikes János gróf szombathelyi megyéspüspök végzi fényes segédlettel. Az ünnepi szentbeszédet Szentiványi Károiy rá- tóti prépost mondja. Közreműködik az Egyházi Ének- és Zeneegyesület. Megjelenik az ünnepségen Bendes Valérián, a franciskánusok budapesti tartományfőnöke. Résztvesznek az ünnepségen a hatóságok, testületek, iskolák és egyesületek. Az egész város, plébánia és a vármegye ünnepét országos ünneppé avatja Apponyi Albert gróf várható részvétele. Balatonfüredi levél Balatonfüred, junius 8 Kedves Szerkesztő Ur! Remélem, hogy az innen, Balaton- füredről küldött lapomat megkapta s kellően tájékozódott az olvashatatlan aláírások közt! De az államtitkár ur aláírása csak ismerős volt ?! Ö a „Zalai Közlöny“ nyomán bukkant Szerkesztő ur nevére s mindjárt kisült, hogy ismeri Budapestről. Megvolt tehát az ok arra, hogy képeslapot Írjunk és aláírjuk. Itt mindig talál az ember okot valamihez. Vagy ismerkedünk vagy sétálunk, néha üldögélünk, sőt van rá eset, hogy ki is rándulunk. De hadd kezdjem az elején. Amikor idejöttem, Tapolca felől, csupa félig, sőt már majdnem érett cseresznyefák közt vitt a vonatom. S ma ? — Ma már idei cseresznyéből esszük asztalunknál a com- pótot és cseresznyésrétest. De hadd térjek vissza az ismerkedésre. Miután sejtem, hogy Szerkesztő ur, mint aki keveset járt a nagyvilágban s csak esetleg Párisig jutott el, ezt mégsem tudja, tehát elmagyarázom, hátha még hasznát veszi. Az ember először is megismerkedik a szobatársával. Kisül, hogy N.-né, született Tompa-lány s a nagy költő családjából való. Ez jó jel, gondolom, de nem árulom el, (minek áb- ránduljon ki belőlem az asszonyka, ha megtudja), hogy én is — irok. Szóval ketten már ismerjük egymást. Az orvosi rendelőben megismerkedünk egy másik hölggyel, aki szintén „beutalt“ s ő bemutatja régi ismerősét (a vonaton együtt jöttek, reggel 7 óra óta ismerik egymást) s már négyen vagyunk. S mit tesz a jó Isten, ki nemcsak az egészségesekről, de a betegekről is gondoskodik? A parton összeismerkedünk egy úrral, akiről kisül, hogy az unokaöccse nővérének keresztlánya velem járt a képzőbe. Szédültem s majdnem beleszédültem a Balatonba az ilyen rokonság hallatára. Tessék most már elképzelni, hogy egy motoros csónakkal való kiránduláson újabb 16 egyénnel ismerkedik meg az ember! Micsoda, szédítő ismerkedési perspektívákkal vagyunk itt megáldva! Étkezésnél azonban csak a szü- kebbkörü társaság van együtt. Reggeli a terraszon, miközben a méltó- ságos ur Vikivel és Karcsival bolondozik. — Mit tetszik gondolni, hogy ki az a Karcsi és Viki? Gyermekek? Dehogy! Azaz igen! Verébgyermekek, még pedig unokatestvérek. A tapasztalat szerint az együtt bolyongó egy fiú és egy leány mindig unokatestvérek. Szóval Viki és Karcsi is azok. Mindig párosán jönnek a zsömlye és kifli morzsákért, amiket most- már mi is, a méltóságos ur útmutatása nyomán szórunk nekik. S mit tesznek Verébék ? Most már olyan* bizalmasak, hogy nem elégesznek meg a morzsákkal; nekik kenyér kell s felszállnak az asztalra s a vendég orra, illetve orruk elől elcsipegetik a „penzios“ kenyeret. Ilyen környezetben ne gyógyuljon meg a beteg, különösen itt, ahol a doktor urak is azt javasolják, hogy: tessék társaságba járni; csónakkirándulás, séta a Balaton partján, ez az ami gyógyit. Hát az ember ne fogadjon szót? Egyet azonban elárulok, kedves Szerkesztő ur, t. i. azt, s aminek bizonyára sok kanizsai meg fog örülni, hogy t. i. itt Füreden is, szárazon söpörnek. Ezt az egyet nem értem, hogy miért pont éppen úgy csinálják, mint Nagykanizsán! Az utcasöprő egy óriási seprővel, a nyele legalább is olyan hosszú, mint az utca szélessége, pont ott poroz az orrunk előtt, s amikor ki akarunk térni a másik oldalra, nemcsak hogy az utcasöprö fordul meg, de megfordul a szél is s arcunkba csapja a porfelleget. Meg is akartam kérdeni, hogy miért söpörnek szárazon, de mégsem tettem. Végre is mi közöm nekem hivatalos dologhoz s minek szerezzék magamnak ellenséget. Az én tüdőcském kibírja s aki birja, marja, — ha por is az! A locsolás azonban kifogástalan s még este tízkor, mikor az ember holdvilágoss sétára indul újabb ismerősökkel, köztük egy Berzsenyivel, aki szintén a hires Berzsenyiekből való (mit szól hozzá, Szerkesztő ur, milyen jó, nekem való társaságba keveredtem?) még akkor is locsolják a Balaton partját, illetve csak a virágokat. A bűn virága ... Irta: középgulácsi Péczely László (5) Egyik napon a kis csecsemőt Allaedin névre török szertartás szerint meg is keresztelték, de nevelésre a kis pogányt anyjának visszaadták. E rövid idő alatt, amig fiától el volt szakítva, érezte Vica, hogy mily drága kincs számára a számkivetésben kicsi kis magzata s alig várta, hogy az est eljöjjön. Midőn körülötte már minden csendes lett, a szerető anya a darócágyon fekvő, alvó kis fiához lépett s szivéből .szemébe föltörő könnyével apja nevére Bálintnak keresztelte el. Ehhez a szeretetnek és az anyának joga van. Másfél évet töltött rabságban Du- ruzslay Bálintné, Udvarhelyi Vica, amidőn reá a basa szemet vetett. Ekkor kezdődött számára a rabság kegyetlen kálváriája. A szívtelen, élvvágyó basa rabkosztját s nyughelyét szigorította, midőn feketelelkü kívánsága elől Vica undorral fordult el. Sőt még a női hűséget meg is korbácsoltatta. De mivel célját igy sem érhette el, egy napon megfosztotta gyermekétől az anyát. Hah! hontalanság, szétdult családi boldogság, rablánc és rabkenyér, gyermekrablás, még ti sem ölitek meg az ember szivét ?! Adjátok vissza legalább kicsi gyermekemet! Had szívjon emlőmből életet s édes anyatejet! Meghal másként! kegyetlenek, kegyetlenek! Néhány nap múlva Vica cellájában a basa egy küldöttje jelent meg, hozzá szigorúan igy szólott: — Asszonyom, utolszor küld hozzád a hatalmas basa, hogy kívánságát teljesítsd. Ha ezt megtagadod, fiadat, Allaedint, holnap megöleti. De azt kegyelemből megengedi, hogy búcsúzóul még egyszer megszoptathasd és megcsókolhasd. Vica mint sebzett anyatigris, ugrott föl. — Mondd mega basának, szívtelen kínzómnak, uradnak, hogy ez kegyetlen kegyelem. Gyermekemet visz- szakövetelem s helyette engemet ölessen meg. Adjátok rögtön vissza fiamat, hogy ölelhessem, csókolhassam, táplálhassam. A basa kívánságát nem teljesítem, mégis a mohamedánok istene nevében kérem, még ma adja vissza gyermekem s ezért a kegyért kis fiammal holnap én is szívesen meghalok. De ha az anya kérelmét megtagadj«, úgy verje meg őt Allah, a törökök istene! E szavakra az udvaronc elkotró- dott és urának küldetéséről híven beszámolt. A rut kéjenc erre felhördült és dühtől tajtékozva felkiált: — Holnap e makacs némber sze- meláttára előttem szúrjátok le a gyermeket ! Szerelmet vártam tőle s e helyett átkot szór fejemre; de hogy ez átok meg ne fogamozzék, adjátok oda neki gyermekét, hogy e gyaur ne mondhassa, hogy nem kegyes a basa. Menjetek vissza hozzá és közöljétek vele az Ítéletet. Szegény Vica! Halálra Ítélt kis magzatát szivén szorongatja, lelkében pedig kétségbeesetten küzd a hitvesi becsület és az anyai szeretet. Mélységes, néma tisztelettel hajlok annak a szívnek küzdelme előtt, amelyben két ily fönséges erény viv csatát. Közben pedig könnyes szemekkel, elfogult szívvel gondolok reá, hány magyar nő vívott még anyáink közül meg ily emberfeletti, szivet-lelket próbára tevő, s összezúzó csatát. * * * Az éj haldoklik. A győztes hajnal a diadal előretörő sugaraival kergeti maga előtt az éj sötétjét s ennek sebe-vére fölfröccsen a keleti égre. Nemsokára rá a tengerből fölbukik a nap: a győzelem tüzes koronája' és az élet tőle, ahova csak fénye . elér, egyszerre megmozdul. Lomhán, ásítva ébred Konstantinápoly. Az élet az utcákon már zajong és e zaj betör egy ablakon, ahol darócágyon édesen alszik egy csecsemő és mellette virraszt a kétség- beesett anyai szeretet! Léptek zaja hallatszik s a zárban a kulcs csikordul. A basa és a hóhér kísérete betoppan. Az anya az alvó gyermeke elé áll és a kétségbeesés az anya szivéből följajdul: — Hozzá ne nyúljatok, még alszik kicsi magzatom ! Basa! Allahra kérlek, ne ölesd meg ártatlan gyermekemet ! helyette örömmel feláldozom saját életemet! Kegyelem, kegyelem ! A basa int pribékjének. Ezt az anya észreveszi s gyermekéhez rohan, őt fölkapva keblére öleli. A tőr a tüszőből megvillan. Erre Vica gyermekével a basa elé rogy: — Basa, kegyelmes basa! Ha nem kell neked hitvány életem, úgy gyermekemért feláldozom hitvesi hűségem. Ketten győztek: a basa és az anya. De messze valahol Magyarországon, ha mindent tudna, egy férfi szív felsírna. Törökországban, Konstantinápolyban pedig folt esett egy fehér liliomszálon ! (Vége köv.)
