Zalai Közlöny, 1925. április-május (64. évfolyam, 73-143. szám)
1925-04-07 / 78. szám
2 KÜLFÖLDI HÍREK Radies Pavle a szerb királynál. Belgrádból jelentik: A király Radies Pavlét kihallgatáson fogadta. A tárgyalások egy koncentrációs kabinet alakítása körül forogtak. A belga kommunisták veresége. Brüsszeli jelentések szerint a tegnap ismeretessé vált választási eredmények a választókerületeknek többségében a szociálisták jelentékeny térfoglalásáról és a kommunisták teljes vereségről adnak számot. A liberálisok is sok szavazatot vesztettek. Az oláh régensség. Bukarestből jelentik, hogy az oláh király egészségi állapota nem ad ugyan okot az aggodalomra, betegsége azonban -- embólia pulmonaris — természeténél fogva könnyen visszaeshetik, s ezért igen gondos orvosi kezelésre van szükség. A Lupta cirnü lap értesülése szerint a király, minthogy nagy nyugalomra van szüksége, egészségének helyreállta után üdülésre három hónapra Franciaországba utazik. A kormány kebelében tanácskozás folyt, hogy a király távolléte alatt régenst állítsanak az ország élére. A régensi teendőket nem egy személyre bíznák, hanem Mária királyné, Károly trónörökös és a kormány elnöke gyakorolnák az összes királyi előjogokat. Huszonkilenc válás egy nap alatt. Nagyváradról jelentik: Tegnap délelőtt harminckilenc válópert tűzött ki tárgyalásra Udrescu járás- bíró. A kitűzött válóperek közül huszonkilenc válóperben a bíróság jogerősen kimondta a válást. Millerand-t szenátorrá választották. A szajnamegyei szenátusi választók Millerand-t az első menetben megválasztották. Az abszolút többség 508 szavazat volt. Millerand .520 szavazatot kapott. Floridában is puszii tolt a Tornádó. Newyorkból jelentik: A Florida államban lévő Miami város környékén lévő helységekben a tornádó 75 házat elpusztított. A szélviharnak 3 halott és 23 sebesült esett áldozatul. 2ALAÍ KÖZLÖNY 1925 április 7. ! Idly lior Mleleníeíie a ülpkg mMmmwimmm i mminiiiii Buda h* kerülete Slachta Margit missziós nővért jelöli képviselőjéül — Az Egyesült Keresztény Községi Párt tevékeny akciója Budapest, április 6 A kőbányai kaszinóban a Ripka- j párt vasárnap naggyülést tartott, ! amelyen Kállay Tibor dr. volt pénz- í ügyminiszter, Nagykanizsa nemzet- ! gyűlési képviselője bejelentette az egységes korrnányzópárí támogató felvonulását a Ripka Ferenc vezetése alatt álló polgári középpárt munkájába. A naggytilés első szónoka Kállay Tibor dr., aki hangoztatta, hogy ő azért jött erre a gyűlésre, hogy mint a többségi kormányzópárt tagja, amelyik az ország közvéleményét képviseli, fenntartás nélküli támogatását jelentse be annak a polgári pártnak irányzatához és törekvéséhez, amelynek élén Ripka Ferenc kormánybiztos áll. Sokan vannak, akik úgy gondolkodnak, mint az ország közvéleménye, azonban a községi politikában nem találják meg azt az irányzatot, amely úgy az ország, mint a főváros érdekében a * legszükségesebb. Az egységes párt I elhatározta, hogy részt vesz a vá- ! lasziási küzdelemben. | Kéri a közönséget, hogy az erők i összefogásával találja meg a kap- I csőlátót az ország többségének han- | gulatával. i Görgey István dr. az osztálypoü- ' tika ellen emelt szót. I Ripka Ferenc helyesli a demok- í ráciát. De nem a konjunktúra de- j mokráciát, hanem azt a demokráciát, I amelyik összpontosul a főváros í iránti igaz szeretetben. Az egység- j párttal egyidejűleg hatalmas népgyülé- . seket tartott a legtöbb választó- | kerületben a tevékeny és folyton j erősbödő Egyesült Keresztény Községi Párt is, úgyszintén a Keresztény j Iparosok Országos Szövetsége, j A budai 1. választókerület keresz- I tényszociálista pártja Stadler Nándor i volt bizottsági tag elnöklésével ülést l tartott. Bernoíák Nándor volt mi- j \ niszter nagy beszédben vázolta a I keresztényszociális községi program- I moí. Korődi-Katona János bejeleri- I tette, hogy a keresztényszociáüsta párt a választáson Slachta Margitot Budapest, április 6 A budapesti magyar kir. áliafh- rendőrség a M. 0. T. utján jelenti: Ismeretes, hogy Leirer Amália meg- 'gyilkolásával kapcsolatban folyamatba tett nyomozás során Olmützben elfogták Dohnál Leót, akinél egy levelet találtak, melyet Pötör irt s melyet Dolináinak Budapesten Okolicsányi László Király-ut 8. szám alatti lakására kellett volna eljuttatni. A levélben többek közt arról volt szó, hogy Okolicsányi adja ki Dolináinak a “kicsiket és nagyokat“. Okolicsányi Lászlót a rendőrségre előállították, ahol a levélre vonatkozólag kihallgatták. Okolicsányi tagadta, hogy Pötör Gyulával bárminemű összeköttetésben lett volna és | tudomása lett volna arról, hogy Pö- | tör Csehszlovákiában tartózkodik. | Előadta, hogy Pötör Gyulát ismerte, | hiszen az Elektromos Müveknél együtt | volt vele Í920. februárjáig, amikor ; Pötör az Elektromos Müvektől meg- \ szökött. Okolicsányi beismerte, hogy I Dohnál címére egyszer 820, másik esetben pedig 520 cseh koronát kül- I dött, azonban tagadta, hogy tudott volna arról, hogy Dohnál Pötörrel áll összeköttetésben. A küldött pénzekre vonatkozólag előadta, hogy van neki egy Gubicza János nevű ismerőse, akinek ő anyagi támogatást ígért, ügy állapodtak meg, hogy olyan névre küld neki pénzt, ami- | lyenre Gubicza alkalomadtán kérni i fogja. Azt hitte, hogy Dohnál Gu- j I bicza álneve. A Dolináinál talált levélre vonatkozólag azi mondja, hogy bizonyosan nem is neki szól. A Budapesten az I. választókerületben jelöli, aki a listán Wolff Károly után következik. Végül kívánják, hogy a nők számára teljesen ugyanazt a választójogot adják meg, mint a férfiak számára. megejtett nyomozás során megállapítást nyert, hogy Okolicsányi február hóban Csehszlovákiában lakó Beitter Géza nevű sógora utján is juttatott pénzt annak, akit ő Gubi- czának nevezett. Dohnál Kassán történt kihallgatása alkalmával azt vallotta, hogy az az egyén, kinek Okolicsányi Beitter utján pénzt juttatott, nem más, mint Pötör Gyula. Okolicsányi ezt tagadja. A kassai rendőrségnek sikerült Léván Beitter Gézát kézrekeriteni és Kassára szállítani, hol kihallgatták. Beitter elmondta, hogy ez év február havában egy ismeretlen térfi kereste fel, aki magát Marcsiknak nevezte és előadta, hogy rokoni kötelék fűzi őt Okolicsányihoz. Ez a Marcsik őíőle pénzt kért. Mivel nem ismerte, táviratozott Okolicsányi- nak Budapestre. A válasz megérkezése ufán 500 cseh koronát adott Marcsiknak, aki azt keveselte, mire Breiíter az összes nálalevő pénzt. 850 cseh koronát át is adta Marcsiknak. Beitter Gézának Kassán felmutatták Pötör fényképét, akiben minden kétséget kizáróan felismerte azt a fiatalembert, aki neki Marcsik néven mutatkozott be és ilyen névről kiállított munkakönyvvel igazolta magát. Marcsik ugyan panaszkodott neki, hogy nincs megélhetése és elmondta, hogy Budapesten kénytelen volt bolondnak tetetni magát. Ő volt az, aki a Ferenc József-hid Turul-madarára felmászott, amit tisztán azért tett, hogy bolondnak tartsák és elmegyógyintézetbe vigyék, ahol ellátása biztosítva van. Marcsi- kot különben sem azelőtt, sem azóta 0jk©li©sáii^i Léseié pénzelte Pötör Gyulát A persdorség őrizetbe wette ©fcrsSiesárayit — Okolicsányi szerepe Pötör körül — Dolinái waílemása — Az állam- rendőrség hivatalos jelentése ez ügyben Vadember a Doítíer előtt (5, Irta: Péchy-Horváth Rezső A vadember azonban mit sem törődött az üldözők handabandázá- sával, hanem erőteljes suhintással megforgatva fütykösét, óriási szökésekkel loholt a Loorenkopf irányába, benn a bársonyos mohu erdőség mélyén. Az üldözők lármája csakhamar idétlen hang gyanánt hangzott mögötte. De ugyanekkor, amikor már lassított menetben csörtetett az ibolyaszagtól terhes levegőjű erdőben, az iskolásgyerekek széles raj vonalába került. A csemeték gondtalanul és kéjes örömmel markolászták az illatos virágbugákat és eszeveszett sivalkodásbán törtek ki, amikor a szőrös vadember a rajvonalukba beleügetett. A vadember meghökölve riad meg egy pillanatra. De ".aztán állati düh lobbant fel a szemei sötét óceánjában s a hozzája legközelebb visi- tozó gyerekeknek néhány nyaklevest kiosztva, dühösen menekült tovább. A gyerekek üvöltése tébolyodott kórusban harsogott mögötte. Átrohant az erdei sétauton. Ekkor egy vastag faóriás mögül egy egyenruhás, csákós, bajonettes ember lé| pett ki és erélyesen eléje toppant, i A vadember önkéntelenül is, hirte- i len megállóit és a rendőr rárecs- ; csentetí: I — Se, chaibe-chaib. f Azt akarta még mondani, hogy ; azonnal menjen vissza vele, ahonnan I jött és öltözzék fel, aztán majd be- ! kíséri, de a vadember ennyi szónok- | lat elszenvedésére most nem volt I berendezve és különben sem értette | a „zűri dütsch“ nyelvet. — Oavmfí torsoia kll avio! — mordult rá a szegény rendőrre, aztán félkézzel vállon kapta és egyetlen ránditással megfordította. Aztán mezítelen talpával egyetlen rúgást helyezett el a rendőrnek azon a részén, amely a leginkább predesztinált hasonló tevékenységek lebonyolítására. A rendőr repülve zuhant a bokrok sűrűjébe és amikorra a csákója is utána érkezett, a vadember már messze járt. V. A nevelőnő vallomása Tschudy-Lussi tanár ur, kitűnő barátom, itt sietett megjegyezni, hogy azok a híresztelések, ujságközlemé- nyék és vallomások, amelyek a vademberrel való találkozásokat adták be a közönségnek, egytől-egyig önkényes kitalálások voltak. Ezeket , csak olyanok költötték és terjesztették, akik a vademberrel való találkozás szenzációssága révén szerepelni akartak. Mindössze egy neveíőnő akadt, akinek hitelt adtak a vademberrel való találkozást illetőleg. Ezt nem azért tették, mert a szegény leány és három aprósága lázas betegségbe esett a különös esemény lejátszódása után, hanem mert soha senki ezt a leányt hazugságon nem érte és mert jóval előbb, mint a vadember a Dolder előtti pázsiton megjelent, találkozott a jelenséggel. Elmondotta ezt a nevelőnő, névleg Nelly 'Böppli, hogy azon a bizonyos délutánon a három kis gyermekkel meguzsonnázott a Dolderhez közel levő zürichbergi nőegyleti vendéglőben (Alkoholfreies Kurhaus) s a kocsiuton szép lassan átsétáltak a Dolderre. Alig értek be a kocsiuíról (Adlisberg-ut) az erdei gyalogúira, a majorházhoz jutottak, amelynek kockásdrótból álló kerítése mellett a gyerekek megállapodtak, hogy győ- nyöi ködjenek a hancurozó kis kecskékben és a féltékenyen kurrogó kotlóstyuk apróságaiban. Mialatt ő a gyermekeknek rnagyarázgatott, a hátamögött, a ritkás bükk és tölgyerdőben hangos csörtetés hallatszott, mintha valami nagyobb állat futna benne arrafelé. Kíváncsian tekintett a faíörzsek homályába, hogy megi láthasson belőle valamit, mertrajon- i gott a vadon élő pompás erdei álla- | tokért, de ugyanakkor a kislány elkiáltotta magát és rémülten kezdett el sírni. Ebben a pillanatban ő is észrevette a csörtetés okozóját. Egy rettenetesen vad formájú, hatalmas termetű, fekete szőrrel sűrűn benőtt testű mezítelen férfi volt az, aki most megállt és figyelmesen nézegette a nevelőnőt és a három apróságot. Böppli kisasszony annyira megrémült azoktól az állatiasan fénylő szemektől, hogy észtveszejtve kezdett el sikoltozni s ahelyett, hogy a majorházba szalaot volna be, visz- szafelé futott, a Zürichberg irányában. A vadembert aztán többé már nem látta, mert semmi kincsért sem mert volna visszatekinteni. De a majorosék sem látták, mert amikorra előkászolódtak valahonnan a gyümölcsöskert mélyéről, sem a leány, sem a vadember nem volt már látható. Ezért tehát a majorosgazda, aki nem volt gondolkozó fő és nem volt hive az oknyomozó történelemnek, nem igyekezett világosságot deríteni a rémületes sikoltozások okaira, hanem egyszerűen és közbm- bösen fejét csóválva, bement a gyümölcsösbe, a jobb agyaráról a bal agyarára helyezve a gummiszáru porcellánpipát. (Folyt, köv.)