Zalai Közlöny, 1925. április-május (64. évfolyam, 73-143. szám)
1925-05-31 / 121. szám
ZAT.A! KÖZILftNV resők állandó orvosi felügyelet alatt állnak, diétás konyhán étkezhetnek, iszapfürdőket vehetnek. Nyaraló és beteg egyaránt mindent megtalál itt, hisz ép az vólt a célja építtetőinek, hogy egy helyen adjon meg a közönségnek mindent, amire szüksége van. Maga Héviz és környéke is nagy változásokon ment át az utóbbi időben. Az Isten áldotta vizű tó partjáról eltűntek a barátságtalan nádasok s helyüket gondozott sétányok foglalták el. Általában remélhető, hogy amit az elmúlt esztendők mulasztásai vétettek a magyar fürdők eme leggazdagabbikának ki nem használása által, azt jóváteszi az uj generáció, mely a külföldre hordott, j magyar verejtéken szerzett pénzt j igyekszik lekötni itthon, hol olyan j kincseink vannak, melyeket nem pótolhat az idegen fürdők leghangosabb reklámja sem. (=) Adóhivatalt és járás- bíróságot Pacsának! Pacsa, május 30 Köztudomásra jutott, hogy Zala- vármegyében a pénzügyigazgatóságot megszüntetik és három uj adóhivatalt állítanak fel: Zalaszentgróton, Bala- tonfüreden és Lentiben. E hir szerint Pacsa, a melynek oly sokszor beígérték az adóhivatalt, ismét kimaradt a számításból. Ha vármegyénk térképére tekintünk, Pacsa nemcsak a pacsai járásnak, de az egész vármegyének középpontjában fekszik. Fájdalom, a sors két balkézzel dolgozott, mert Pacsától elvett minden elvehetőt. Valamikor volt járásbírósága, adóhivatala, melynek létjogosultságát még a Bach-korszakban is elismertek; azonban a jelen kor emberei, vezetői némán, begombolódzva hallgatnak, mikor a pacsai járás fejlődési lehetőségéről és lakosságának úgyszólván létérdekéről van szó. Pacsa tehát ismét lemaradt! Ha közelebb vizsgáljuk a dolgot, a pacsai járásnak 35 községe is Összesen 40.428 lakósa van. A 35 községnek közigazgatási székhelye Pacsa, igy a főszolgabírói hivatal is Pacsán van, ellenben járásbiróilag és adóhivataliig három város osztozkodik rajta : igy Nagykanizsa, Zalaegerszeg és Keszthely; melyek 24—30 kmrre vannak tőle. A mai rideg szanálási világban, mikor minden silüngről számot akarnak venni, számítsák ki, vájjon mily összeget tesz ki annak a pacsai járásbeli lakósnak vesztesége, a kinek ügyes-bajos dolgai elvégzése miatt saját járásából három felé is kell fúlnia? Nem végezhetné-e el minden dolgát Pacsán a pacsai járásbeli lakos ? Elég volt az alvásból, ébredjenek fel a pacsai járás vezető emberei! Tenni, cselekedni kell végre és céltudatos munkával megszerezni Pacsának az adóhivatalt és járásbíróságot. Landi Ferenc. A miniszterelnök genfi tartózkodása. Bethlen István gróf miniszterelnök elutazása előtt kijentette az újságíróknak, hogy valószínűleg junius 15-ig marad Genfben, azt azonban még nem tudja, hogy Búd János pénzügyminiszter is marad-e eddig az időpontig. Smith népszövetségi főbiztos szintén Genfbe utazik. Á pénzügyminiszter kijelentette, hogy végre nyugvópontra hozzák á tisztviselők fizetésrendezését. A valutareform kérdésével visszaérkezte után foglalkozik. A mezőgazdasági hitel ügyét teljesen elintézte. Az erre vonatkozó rendelete távollétében fog megjelenni. Senki Asszonya Irta: Barbarits Lajos (2) És Dóra meghalt... Mikor este a kis Pubi lefeküdt, sokáig nem tudott elaludni. Szöszke fejét párnáiba fúrta s a nagy sötétnek, az egész ház nyugalmas csendjének újra, sokáig suttogta: — Dóra... Dóra... Dóra... Aztán alig várta a következő va- sárnapo, mikor Tilda nénjével fel szokott menni a zárda kis kápolnájába délutáni litániára. Máskor is, mindig ezért várta a vasárnap délutánt, de igy, ilyen türelmetlenül, ilyen összeszoruló szívvel, valahányszor rágondolt, még soha. Az emeleten volt a kis kápolna. Világoskék mennyezetén aranyos csillagok ragyogtak. Köröskörül csupa virág, csipke, álmatag fátylak és a kórusból, mintha nagyon messziről, egy más világból jönne, halkszavu karének. Csak a jóságos arcú kedvesnővérek nagy olvasója zörrent néha és a gyertyák sercegtek a hófehér oltár felett. Ide vonultak fel néma sorokban a zárda növendékei és néhányan a künn zajló világból pár percnyi megpihenésre. Sok volt a városban a templom, de olyan igazán, olyan szinte az égig emelkedetten nem lehetett imádkozni sehol, mint a kedvesnővérek gyönyörű, csupa letompitott, halavány színekkel, fénnyel, hangokkal ékes miniatűr-templomában. Pubi ezen a vasárnap délután alig tette le a kanalat, máris unszolta nénjét, hogy el ne késsenek a litániáról. Mikor aztán ott voltak, le nem vette szemét az ajtóról, ahol egyformán, sötét színekbe öltözötten, néma párokban jöttek fel a bennlakók. — Dórát kereste köztük. Következő vasárnap is kereste. Aztán még sok vasárnapon. Sokszor megdobbant a szive, szinte a torkában, mikor azt hitte, rátalált és nézheti egy hosszú félóráig, hogyan hajtja fejét az imádságos könyve fölé s talán egyszer még arra is néz véletlenül és észreveszi őt, akit lehetetlen, hogy ne látott volna onnét a színpadról is, mikor a kis elsős gimnázista szinte felolvadt a nagy leány, a felsős, utolsóéves növendék csodálásában. Egyszer* * hónapok múltán, vasárnap kora reggeli mise után, Tilda nénivel együtt mentek le a kápolnából a szőnyeges, pálmás, virágos lépcsőn. Az előcsarnok egyik ablakzugából ijedt, hirtelen jött zokogás bontogatta az áldott levegőjű csendet. — Mária nővér... sürgöny... az apám... meghalt az édesapám! — tördelte a szót az egyik bennlakó leány s a nővér vállára borulva sirt... sirt keservesen. A nővér arca is lassan elborult, amint átölelte, viMegbüntettek tízezer koronára Egy kihágásban elmarasztalt adóalany tapasztalatai az egyszerűsített adminisztráció körűi Nagykanizsa május 30 Most már jóval fbl az események közvetlen hatásán, melyek talán túlzásra ragadták volna toliamat, — megírom, mit is jelent voltaképen, ha valakit ma, a beegyszerüsitett adminisztráció idején megbüntetnek 10 000 koronára. Szerintem az ilyetén büntetésnél nem is a kirótt © összeget szánták büntetésnek, hanem azt a kultúrát, amit ki kell állani és végig kell futkosni, mig az egy darab 10.000 koronás magyar államjegyet elfogadják. Műhelyemben nem volt kiakasztva a munkarend vagy ehhez hasonló, bagatell-ügyben kaptam idézést feljelentésre. Tisztességtudóan elmenteni, fel a városháza második emeletére. Ott vártam, vártam és vártam, inig reám került a sor. Jegyzőkönyv, ez, az, satöbbi — elitéltek 10.000 koronára. — Nem fellebbez ? — Nem. — Jogerős 1 — Kérem, fizetem is azonnal. No és itt kezdődött a kálvária. A gépirókisasszony ugyanis— sokan lévén még az ajtó előtt — nem ért rá nekem ellennyugtát adni. (Egyszer, 3—4 éve volt valami kihágási ügyem, akkor még nem volt ilyen parádés a néhány koronás büntetés útja zsebemtől a városi kasszáig. Akkor itt nyomban fizettem és befejezést nyert az ügyem.) Szóval az ellennyugta. Azt mondták, jöjjek valamikor 2 héten beiül. Pontosan a 14. napon jeleníkezgasztalgatta növendékét, mígnem az ő szeméből is kicsordult a könny és elakadt a szava. Két fehér kezével csak felemelte a leány könnyes arcát és csókot lehelt a homlokára. — Menj, gyermekem! És nyugodj meg az Ég rendelésében... A fehérarcu, kisirt szemű, szomorú leány — Dóra volt. A kis gimnazista szivén soha nem érzett fájdalom hasított át és napokig a szavát sem lehetett venni odahaza. Csak esténként suttogta most már sírva a párnái közé: — Dóra... Dóra... Dóra... Aztán nem látta többet soha. Hiába kereste. Vissza sem jött talán. Nem tudta, mi történt vele. De a lelkében élt tovább, lefekvéskor sokáig el nem mulasztotta, hogy imádkozzék érte és el-elsirdo- gált néha, mikor egyedül maradt. * Lassan oszladozott a nagykosaras, téli melegkendős, rikító falusi színekbe, meg sok feketébe bugyolált hetivásárnapi tömeg, ami egész délelőtt úgy stirgött-forgott, vonaglott az utcán, mint lomha álmából éhségre felvert óriáskígyó. Valaki jött szemközt velem. Fáradt, messze utak szomorúságát hordozta fehér arcán, melyen csak nagy, árnyékos szeme hirdette, hogy ő az, akinek nincs neve, nincs alakja és nincs mosolya sem. Ö az, akit nem ismerek, aki sohatem újra a városháza második emeletén. Ekkor aztán sikerült néhán; aláírás és stambilia árán megkapnom az ellennyugtát. Boldogan akartam fizetni. Ekkor azonban megmagya" rázták, hogy menjek csak le, ottvé- gig, aztán balra, azon is végig, vasajtó, lépcső, jobbra a végén — koz- más fejjel kitántorogtam s félórái keresgélés, kérdezösködés, téves ajtónyitás után megtaláltam a számvevőség ajtaját. Itt kellett volna az összeget is rávezetni az ellennyugtára, mert az akták már ide leküldték számfejtés vagy mi végett. Előadtam kérésemet, az ellennyugtát s az aktaszámot. Visszaküldték, hogy ott fent kell a kitöltést elvégezni. Felmentem, leküldték újra. Akkor — könyörületből talán — kitöltötték. Azután meg számfejtették. Újra aláírás, pecsét, előjegyzés, könyvelés. Sietve huzom elő a 10.0001 koronát. Itt sem fogadják el. Azt' mondják, menjek az ellennyugtával most az adóhivatalba. Véksőkig elkeseredve nyakamba veszem a városháza labirintusait és keresem az adóhivatalt. No, megvan az is. Most bemegyek. Ember legyen, aki ott kiigazodik. Sehol nincs kiírva valami útbaigazítás, mit, hol kell fizetni. Megkérdem, megmondják. Ott megállók. Állok és várok ... Még mindig várok. Valaki rámnéz, aztán számol és ir, tovább. Egyszer aztán ’ánegunja és elveszi az ellennyugtát. A pénzt, mintha csak meg volna babonázva, visszatolja. — Itt megint csak Írást kapok; aláírás, pecsét, könyvelés, feljegyzés stb. után jutok a pénztárba, illetve csak annak ablaka elé. Itt tanulmányozhatom, hogyan kell egy bankjegy-csomót elölről megol1925 május 31. sem látott, csak beletévedt az életembe s azóta sem tudom, álom-e, hazuság-e, vágy-e. Nem az enyém... és nem, ezerszer nem — a másé. A Senki Asszonya ő. (Vége.) Pünkösd Irta: NAGY LAJOS Bátortalan, csendes, bus csüggedtük Kiket a Mester elhagyott, Várjátok a megígért változást, A csodálatosat, nagyot. Atyjának jobbján, fellegtrónusán Jézus már tizednapja ül , S ti néztek csüggedten az Eg felé: Mi van a felhőkön felül ? S száll, száll szélvészek zúgása között A Szentlélek, ez üzenet, Mely a tanítványok kebeliben Erő s bátorság tüze lett. Bátorság s ékesszólás fegyverét Küldötte le Jézus nekik S bár légyen sorsuk vértanúi sors, Ök a Szentleiket hirdetik... No és e földre mikor száll le már Ama szent lelked Krisztusom ? Hogy öklivel szétverjen nemzetünk Judáson, farizeuson ?... Hogy hunyász eb módján ne nézze e: Mint osztozának köntösén, Mert rablókézen itt a völgy, a hegy, A fa, a viz, az érc, a szén. Küldd el Bátorság lelkét én Uram S karomba durva őseröt, Hogy légyen újra miénk a miénk, Amint volt öt-hat év előtt. De hogy bitor rablók bilincsein Kötözve légyen a kezünk: Inkább hitvallók mártírjaiként Az utolsó magyarig elveszünk!
