Zalai Közlöny, 1925. április-május (64. évfolyam, 73-143. szám)
1925-05-24 / 115. szám
64. évfolyam, 115. szám Ára 2000 korona Nagykanizsa, 1925 május 24, vasárnap WMKMBHMMMMHOWHBMDUBaMnN»« Sseik<r tetősig é« kiadóhivatal Főü 5 Iniwurban-Telefon 78, nyorade 117. Jzáec POLITIKAI NAPILAP Felelős szerkesztő: Kempelen Béla E’őíhetéaí éra: Egy hóra 30.000 korona 'riAtom hóra... — 2. „. ... 90.000 korona NEM NYUGSZANAK Még mindig a kisantant vádaskodása tombolja i i magát az utódállamok félhivatalos sajtójában. Ismételjük: csak azokban az orgánumokban, amelyek Benes, Nincsics és Dúca kebeléhez közel állanak. A Belgráaban megjelenő Vre- me azt Írja, hogy Jugoszlávia, Románia és Cseh-Szlovákia közös panaszt szándékoznak emelni Foch marsallnál Magyarország fegyverkezése miatt. A kisantant úgy látszik nem nyugodott bele abba az általános megütközésbe, amit Magyar- ország elleni kirohanásuk a külföldön okozott, most újabb fórumok után futkoznak, hogy hazánkat igazságtalanul újra befeketítsék. Nem hisszük, hogy újabb akcióiknak több sikere lenne, mint az előzőknek volt, mert feltété* lezzük a franciák marsalljáról, hogy ismeri hazánk szűkre szabott fegyverkezési lehetőségeit s miként a Népszövetségnek, úgy neki is tudomása van arról, hogy költségvetésünk nem lépi túl azokat a kereteket, amelyeket a békeszerződések előírnak. A kisantant azonban félelmében már annyira ment, hogy gróf Bethlen Istvánnak az egységespárt egyik értekezletén elmondott beszédéből is reájuk nézve veszedelmes konzekvenciákat vont le. Irtózva gondolnak ezek az államok a békeszerződések revíziójának még a gondolatára is, pedig egyre jobban erősödő európai áramlat tapasztalható a I reparációk érdekében. A nemzet- j gyü’és külügyi bizottsága szintén foglalkozott ezzel a kérdéssel s a legnagyobb magyar politikusok egyöntetűen állapították meg, hogy gróf Bethlen István miniszterelnök inkriminált beszéde megnyilatkozása volt az egész magyar társadalom felfogásának, \ ameiy szerint nem lehet elvárni Magyarországtól, hogy örök időkre összetett karokkal nézze területének mértéken felüli megcsonkítását s agyába fojtsa még azt a gondolatot is, hogy az igazságtalan békék revíziójára még csak gondoljon is. Megállapította a bizottság, hogy Magyarország a trianoni béke megállapításait pontosan betartotta, de a szerződéshez való eme ragaszkodása nem jelenti azt, hogy az ellen békés eszközökkel ne hadakozzék. Magyarország igenis ellene van a reá kényszerűéit igazságtalan békének s tőle telhetőlég mindent elkövet, hogy felvilágosítsa a külföldi hatalmakat nagy botlásukról, amellyel egy ezeresztendős országot izeire szedtek. Ugyanekkor azonban nem csörgetünk fegyvereket, mert kilátástalan s eredménytelen volna ezt a megoldási módot választani, amikor a környező államok állig felfegyverkezve tele fegyverraktárakkal s a modern technika minden öldöklő szerszámával felszerelt jóval nagyobb számú hadsereggel várnák a magyar hadakat. Hiába igyekszik a kisantant szünet nélkül reánk oktrojálni ezt a kilátástalan s egyelőre csak katasztrófát jelentő magatartást, ebbe mi beugrani nem fogunk s ezt a ballépést rólunk fel sem tételezheti olyan egyén, aki maga is ért a hadvezetéshez. Foch marsall tehát valószínűleg mosolyogni fog a kisantant árulkodó s örökké tüzet kiabáló külügyminiszterein, ahhoz szóljon. Szilágyi a Háztól akar engedélyt kérni a tárgytól való eltérésre, az elnök azonban fel sem teszi a kérdést s a szónok a legnagyobb zavarban van. F. Szabó Géza : Kérhet, úgy sem adjuk meg. Szilágyi Lajos zavarában odaszól Létay Ernőhöz, hogy most már miről beszéljen. Létay Ernő: Beszélj akármiről, a fő, hogy beszélj. A forradalmi felelősség kérdéséről ezután azt vitatja, hogy nehéz meg- megállapitani az egyes emberek forradalmi felelősséget megállapítani. A forradalom elősegítésének minősiti azt, hogy még a háború alatt egy nyilvános gyűlésen ki merte mondani, hogy Magyarország hatszázezer emberrel többet adott a hadseregnek, mint amennyit a monarchiával megállapított arány szerint kellett volna adnia. Ugyanilyen cselekedetnek minősiti azt, hogy Tisza Istvánra hallgatott, amikor a parlamentben szóvá akarta tenni, hogy a fronton a legveszedelmesebb helyeken mindig a magyar csapatokat dobják tűzbe. Tisza akkor kérte őt, hogy hagyja ki ezt a részletet. A forradalom kitörésekor felkérték, hogy fogadja el a honvédelmi tárcát. Ezt visszautasította. Ma furdalja ezért a lelkiismeret, mert akkor talán többet használt volna az országnak, mint honvédelmi miniszter. Akkor nem ülhetett volna be mindenki a minisztériumba és nem rendelték volna el a leszerelést sem. Nehéz a forradalmi felelősségről beszélni és ezért követeli, hogy ugyanolyan konzekvenciákat vonjanak le azok is, akik a háború megindításánál, vagy a békekötésnél hibákat követtek el. Ha a többség nem akarja azt, hogy még egyszer megismétlődjenek az 1918-as események, akkor a legjobb szövetségest bennük fogják találni, mert ők minden forradalmi cselekedettel szembe fognak helyezkedni. Az első nemzetgyűlés meg is tartotta ezt a felfogását, de most ugyanazok a kisgazda képviselők, akik akkor az általános, titkos választójogot hirdették, revízió alá vették a felfogásukat, olyan veszedelmeket látnak, amik nincsenek és ezéit a nyílt szavazás mellett foglaltak állást. Nem lehet túlzó irányzatnak nevezni, ha azt akarják, hogy őszintén és nyíltan kormányozzanak. — Nyíltan mondja meg a miniszterelnök a nemA választójogi Javaslat vitája Egy ellenzéki szónok több m’nt hágóén órás beszéde A Ház megszavazta a nyolcórás üléseket Budapest, május 23 Huszár Károly elnök háromnegyed tizenegy órakor nyitotta meg a nemzetgyűlés mai ülését. Az elnöki bejelentések u<án rátérnek a napirendre. Az első szónok Szilágyi Lajos, aki a fővárosi választásokkal foglalkozik beszéde elején és megállapítja, hogy a fővárosi választásokon a haladás győzött a reakcióval szemben. Ez folytatódni fog az országos választásokon is. (Ellentmondások a jobboldalon) A választói javaslatot illetőleg megállapítja, hogy az 1922. előtti nemzetgyűlésnek nem volt módjában megalkotni a választói javaslatot, mert a kormány későn terjesztette be a javaslatot. A választói rendelet, amelynek alapján ez a nemzetgyűlés összeült, törvénytelen volt és a kormány ennek alapján bitorolja a hatalmat és törvénytelen a nemzetgyűlés. Nem volna szabad — szerinte — a törvényjavaslatot tárgyalni addig, mig a parlament csonka. Elismeri, hogy a választójogi bizottság több ellenzéki indítványt elfogadott, de ez szerinte nem jelenti azt, hogy a kormány honorálta a a választás tisztaságára irányuló törekvéseket. Részletesen bírálja az e'őadói jelentést. Természetesnek tartja, hogy beszédét a kormánypárton csak négy képviselő hallgatja s egy-egy miniszter fölváltva. Polemizálni kezd ezután miniszterelnöknek a bizottságban elmondott beszédeivel. Tiltakozik az ellen, hogy polgár között különbséget tegyenek, mint ahogy ezt a javaslat teszi. Szünet után Szilágyi Lajos folytatja beszédét. Ellentétet lát az előadó és a miniszterelnök megállapításai között a demokrácia kérdésében. Az előadó szerint a demokrácia az idő parancsa, a miniszterelnök szerint pedig rögeszme. Hosszasan fejtegeti a szocialistákkal kötött paktum okait. 1922-ben, mikor a szocialisták vörös szekfüvel bevonultak a parlamentbe, ellenszenvesek voltak nekik, mert a bolsevizmus igazolásának a harcosait látták bennük, akiket nem érdekel az ország területi integritása és a nemzeti érdekekkel szembe fognak helyezkedni. Két esztendő alatt azonban meggyőződtek arró!, hogy a szociáldemokraták nem akarják a proletárdiktatúrát s hogy működésük anny ira a saját pártjuk érdekében történik, mint inkább a kormány ellen harcolnak együtt. A vezetés — mondotta Szilágji — a mienk volt. Meghatározott célok elérésére kötöttek szövetséget. Ezután hosszadalmas felolvasásokat tart, beszéde ekkor már obstrukciós izü lesz s mikor a Prónay-ügyről akar szólni, az elnök figyelmezteti, hogy most a választójogi javaslat van napiren Jen,
