Zalai Közlöny, 1925. április-május (64. évfolyam, 73-143. szám)

1925-04-05 / 77. szám

ZALAI KÖZLÖNY * Vasúti szerencsétlenség. Teg- j nap délelőtt 11 óra 10 perckor a | rákosligeti megállóhelyen a Buda­pest felől közlekedő mozdony egy közúti szekeret elütött. A szekér utasai közül egy idős férfi és egy fiúgyermek meghalt, egy férfi és egy nő súlyosan megsebesült. A holttestek személyazonosságát még nem állapították meg. Húsz pályázó Báli Mihály állására. Ball Mihály nyugdíjazása folytán az állami ítéletvégrehajtói állásra 20 pályázat érkezet, köztük egy Amerikából. A nemzetközi parlamentáris kereskedelmi konferencia magyar csoportja tegnap dr. Kállay Tibor elnöklete alatt ülést taitott. Az ülés tárgya az április 17. és 20 ika közt Rómában tartandó konferencia elő­készítése volt. A képviselők előre­láthatólag április 14-én indulnak Rómába. Walkó Lajos a soproni kiállí­tás elnöke. Walkó Lajos kereske­delemügyi miniszter leiratban érte­sítette vitéz Simon Elemér soproni főispánt, hogy a soproni jubiláns ipari kiállításnak védnökségét elvál­lalta. Itt említjük meg, hogy Czobor Mátyást Zalaegerszeg polgármesterét a kiállítás nagybizottságának társ­elnökévé választották. KÜLFÖLDI HÍREK A Herriot-kormány bukását várják. Párisi jelentés szerint De Monzie pénzügyminiszter hivatalba- lépése alkalmából a politikai válság a pénzügyminiszter változásával még nem oldódott meg, sőt bizonyosra veszik, hogy a Herriot-kormány a jövő héten le fog mondani. A magyar-szerb tárgyalások szünetelnek. A húsvéti ünnepekre való tekintettel az eddig Belgrádban folytatott magyar-szerb tárgyalások­ban egyelőre szünet áll be. A Radics-pör főtárgyalása. A Radics és társai ellen folyamaiban levő vizsgálatot április végére befe­jezik, úgy, hogy az ügy május má­sodik felében főtárgyalásra kerül. y=r- -------- ------- ^ Vad ember a Dolder előtt (4) Irta: Péchy-Horyáth Rezső Élénk piros szinü, házformáju al­kotmány volt ez, amely holmi fényes, földön heverő szallagon gurult lefelé a hegyről. A tetején hosszú, fekete rúd emelkedett ferdén a magasba és ott valami felfüggesztett nadrágfélét súrolt. A házacska oldalain, elején és hátuljon vizszinü, átlátszó táblák csillogtak olyanféle fényekre emlé­keztetve a vadembert, mint a kora hajnal üde harmatcseppje, amely va­lami árva fűszálon vagy erdei virá- gocska kelyhén vidáman és frissen csillámlik meg a felserkenő nap első sugaraiban. A csikorgás és nyafogó nyávogás a furcsa alkotmánnyal együtt köze­ledett és mennél közelebb ért a vad­emberhez, annál élesebben, határo­zottabban és félelmetesebben hagzotf. A vadember elrémülve meredt rája, mint valami együgyü, jámbor kis állat, amely értelmetlenül és félelem­mel, gyanakodva nézeget valamely emberi alkotást. Milyen szemekkel nézhetik például az egyes állatok az emberi értelem alkotásait? A techni­kai, építészeti és egyéb vívmányo­kat? Milyennek láthatják a világot, az emberek külsejét, az egyes tár­II Mm\MMzi Nagykanizsa, április 4 Tegnap délután díszközgyűlés ke­retében ünnepelte meg a Nagykani­zsai Takarékpénztár fennállásának nyolcvanharmadik évfordulóját. A j díszközgyűlésen ujnépi Elek Ernő elnökölt s röviden vázolván a taka- jj rékpénztárak történetéi, ismertette a j Nagykanizsai Takarékpénztárnak köz­gazdasági tevékenységét s tagjainak ! támogatását kéri arra, hogy az inté- j zet hivatását mennél eredményeseb- I ben teljesiihesse. Az igazgatósági jelentést s a fel­ügyelőbizottság jelentését Kelemen Ferenc igazgató olvasta fel. A köz­gyűlés mindkettőt egyhangúlag elfo­gadta. A jelentésekből kiemeljük, hogy az intézet jótékonycélu és közhasznú adományokra százmillió koronái for­dít a múlt évi 1.111,759.800 korona üzleti eredményéből. Ugyancsak Kelemen Ferenc igaz­gató olvasta fel az igazgatóságnak az alapszabályok egynémely pontjá­nak módosítására vonatkozó javasla­tát is. A közgyűlés a javaslatokat egyhangúlag elfogadta. \ Az esedékessé vált választást a közgyűlés a következőleg ejtette meg: Alelnökök 3 évi időtartamra : dr. Fábián Zsigmond, Valkó Ágoston. Igazgatósági tagok 3 évi időtartamra: Blau Lajos, Bazsó József, ujnépi Elek Géza, Rosenfeld József, Steiner Zsig­mond és Weiser János. Felügyelő- bizottsági tagok 1 évi időtartamra: Heimler József, dr. Darás László, dr. Rothschild Béla, Frank Manó, dr. Merkly-Belus József és László Zsig­mond. Választmányi tagok 2 évi idő-' tartamra : Bogenrieder Károly, Borsos Péter, Fatér Mihály, Ofenbeck Vilmos. A választás eredményének kihir­detése után ujnépi Elek Ernő elnök köszönetét mondott a megjelent ven­dégeknek, köztük a Pénzintézeti Köz- j pont ügyvezető igazgatójának, a Nem- : zeti Bank igazgatójának, a vi- * déki és helybeli intézetek kiküldött- jelnek, az alispán üdvözlő távirata- j 1925 április 5. nak felolvasása után a jelenvoltak lelkes éljenzése melleit a díszköz­gyűlést berekesztette. Este 9 órakor a Nagykanizsai Ka­szinó dísztermében 120 terítékű fé­nyes bankett volt a Takarékpénztár jubileuma emlékére, melyen számos pohárköszöntő hangzott el. Murakeresztur határ­állomás egyévi kiviteli és behozatali forgalma állatokban és állati nyersanyagokban Nagykanizsa, április 4 A murakereszturi határállomás egyike az export és import terén legforgalmasabbaknak. Ezen át bo­nyolítják je ugyanis nemcsak a Ju­goszlávia, hanem az Olaszország felé irányuló jelentős külkereske­delmi forgalmat is. Az elmúlt 1924 évben a kivitel fontosabb tételei Murakereszturon át a következők voltak élőállatokban és állati nyersanyagokban. Az 1924 évben 1288 darab hideg­vérű és 203 félvér lovat vittek ki. A szarvasmarha export 8575 darab volt, juhot 200 darabot szállítottak ki. Mindezeket az élőállatokat 7800 darab baromfival együtt Olaszor­szágba vitték. Jugoszlávia állattenyésztése nem szorul a magyar exportra, ezért tő­lünk oda nem is vittek élőállatot, hanem ellenkezőleg onnét behoza­talunk van. Az állati származású nyersanyagok exportja a kővetkező forgalmat mu­tatja : Kivittek Murakereszturon át Csonka- Magyarországból 8308 kg. száraz marhabőrt, 38.400 kg. száraz juh- bőrt, 38.936 kg. száraz vadbőrt. Ló­szőrt 10.465, marhaszőr 32.105, szaruliszt 9988, ágytoll 23 457, gyapjú 616.332 kilogramm kerüli kivitelre. Szállítottak ki ezeken kívül Olaszor­szágba 70.522, Ausztriába 10.000, Ju gosziáviába 25.346, összesen 105 868 kilogramm rongyot. 102.455 kg. szalmát és 99.002 kg. szériát. Ez utóbbiak nagy részét (38.275 kg. szalmát és 89.352 kg. szénát) Ausz­tria vette fel. A behozatal képe, ami Murake­reszturon át nyert levezetést, már sokkal változatosabb. Élőállat behozatalunk Jugoszláviá­ból 6 vasúti kocsi rakományt tesz ! ki. Olaszországból 5 versenylovat, j Jugoszláviából 46 lovat hoztak be. I Ugyané két országból 46 vasúti | kocsi rakomány nyersárut impor- | táltunk. Disznózsír (legnagyobb részt amerikai) 718.031, fagyasztott marha­has Délamerikából 179.985, Ausztrá­liából 383 199 kg. került Magyar- országon elfogyasztásra. Olvasztott faggyúban is nagy volt a behozatal. Északamerikából 641.927, Déiameri- kábói 48.000, Indiából 9900, Ausz­tráliából 32.000 kilogramm olvasz­tott faggyút hoztak be. Sózott és száraz marhabőit Olasz­országból 300.000. Hollandiából 130 ezer, Indiából 200.000, Északameri­kából 50.000, Délamerikából 70.000, angol gyarmatokról 7.000, Ausztráliá­ból 21.000 kilogrammot hoztak be feldolgozás végett Murakereszturon át Magyarországba, különösen a pécsi bőripar részére. Még nagyobb mennyiségben hoz­tak be hozzánk marhafaggyut: Dél­amerikából 179.985, Ausztráliából 383.199 kilogrammot. Ezeken kívül kisebb tételekben, egy-két kocsi-rakományonként hoz­tak be egyéb állati származású nyers­anyagokat is, igy kiváltképpen bél, hólyag, csontzsir, borjú-, ló-, szamár-, öszvér-, juh-, bárány-, kecske-, gidabőr, lószőr, csont kerültek be­hozatalra. Franciaországból Magyarországba 1924 évben 9 tény észmént impor­táltak, azonkívül egy vagon szamarat és egy vagon borjubőrt. A Murakereszturon át lebonyoló­dott külkereskedelmi forgalomban a Magyarországba irányuló behozatal legnagyobb részét Olaszország látta el, azután a behozott nyersáruk mennyisége szerinti sorrendben Ju­goszlávia, India, Északamerika, Al­bánia, Délamerika, Hollandia, angol gyarmatok, Angolország, Ausztrália és Franciaország. gyakat a különböző állatok: az ökör, a macska, a kígyó, a teguk és a többi ? És vájjon mit gondolnak ma­gukban azok felől? Es amit borzal­masnak és ijesztőnek tart a tyuk, fél-e ugyanattól a macska vagy a bika ? És megfordítva. És nem volt-e, nem lehetett-e állati kifejezés és állati csodálkozás a szemeiben ennek az ősi primitív­séghez szokott ősembernek a modern ember fölényes technikai alkotásnak megpillantásakor? Hiszen az neki éppen olyan érthetetlen, megfogha­tatlan és utolérhetetlen volt, mint például a mai ember gondolkodása és érzésvilága. És nem volt- e bizo­nyos tekintetben állatias vagy talán egyenesen állat ez a bozontos szőr- zeíü, mezítelenül szaladgáló ősember, állati ijedelmével, állatias együgyü- ségével és állatias mezítelenségével. Megvallom, ennél a kérdés-töm­kelegnél óriási vágyat érzek a vitat­kozás zsilipjeinek megnyitására, noha azóta mindezekre számtalan aka­démia és egyéb tudóstársaság kia­padhatatlan bőségü viták keretében igyekezett némi világosságot deríteni. Éppúgy, mint magára az ősemberre. De térjünk vissza a Dolder előtti mezőre, ahol a helyzet most a kö­vetkezőképen állott. Hátul, a vadember háta mögött, állottak és zsibogtak a gobfozó angol misszek és miszterek, akik lassan­ként visszanyerték a szigetország lakóinak egyik hírhedt jellemző tu­lajdonságát : az arroganciát (de amit ők más szóval bátorságnak és hideg­vérnek szeretnek nevezni) és folyton közelebb és közelebb hatoltak a megmeredten álló vademberhez. Szerették volna nagyon, ha megfog­hatják, mert igy az övék lett volna a dicsőség, hogy az első eleven ősembert megfogták és ez bizonyára bő részletezéssel benne lett volna a Daily Express-ben, a Manchester Guardian-ban és a többiben. Hanem azért a lábaik inát megfeszítetten tartották, készen az esetleg bekövet­kezhető futásra, a vadember részéről való netaláni támadás esetében. Elől a piros, házformáju alkotmány mozgott, mindjobban zörögve, nyá­vogva, nyafogva és morogva. Most *rnár egészen közel ért az utkanya- rulat miatt és ebben a pillanatban a tetejéről felnyúló rúd végéből hirte­len zöldes fény lobbant ki, vérvörös sziporkák záporoztak alá, sercenések zajlottak a napfényben. A mezítelen férfi most elvesztette a fejét és miután egy gyors pillan­tással észrevette a hozzája egészen kö­zel jutott angolokat is, egyetlen, öles ugrással átvetette magát az ut szé­lén meredezŐ földhányáson. Most észrevették, hogy milyen borzalma­san félelmetes a termete és hogy a kezében akkora bütykös dorongot emelt, mint egy kövér asszonyság lábszára. IV. A rendőr Olyan ugrásokkal, amilyenéi va­lamelyik Olyrnpiádon „könnyen“ nyerhette volna meg a magas és távolugrás világbajnokságát, rohant most a közeli fenyves felé. Arra, ahonnét kevéssel azelőtt az ibolyák és májfüvek kék csiilagocskáit haj- kurászó iskolásgyermekek zűrzavaros zenebonája hangzott. Hatalmas füty­kösét rémesen suhogtatta a levegő­ben s az angolok közül az, aki a legközelebbre merészkedett hozzá, most hátborzongva gondolt a füty­kössel való közvetlen érintkezés alig elmúlt eshetőségére. A Grand Hotel Dolder meggypi­ros szinü privát villamoskocsija a szokatlan jelenség láttára természe­tesen azonnal megállt s valamennyi utassa a golfozó angolokkal egye­temben lélekszakadva iramodott a vadember nyomába, az uj szenzáció lelkedező kíváncsiságával. Közben persze egyáltalában nem iparkodtak eszükbe idézni a „hallgatni arany“ közismert bölcs mondást és igy rikoltozásaiktól csakhamar menydö- rögve visszhangzott a sötét feny­veserdő. (Folyt. k*Y.)

Next

/
Thumbnails
Contents