Zalai Közlöny, 1925. április-május (64. évfolyam, 73-143. szám)

1925-05-19 / 111. szám

zalai KÖZlŐnV Í925 május 19. % nyadozó féltékenységet és ennek hatása alatt Léderer elhatározta ma­gát és agyonlőtte az alvó Kodelkát. Feleségével együtt kivitték és az áldozat holttestét feldarabolták. Az asszony annyiban segédkezett, hogy több lavór vizet adott be és szer­számokat adott át. Az ítélet felolvasása lüán a had­bíró ügyész kijelentette, hogy bár az Ítélet nem fedi teljesen a vád álláspontját, abban mégis megnyug­szik. Apáthy ezredes ezután Léderer Gusztávhoz fordult, de mielőtt Lé­derer válaszolt volna Kugel Károly dr. védő bejelentette, hogy véden­cétől kapott előzetes utasitás alap­ján bejelenti, hogy a kihirdetett ítéletben megnyugszik úgy a maga, mint védence nevében. Végül Léderer pár percnyi hallgatás után kijelen­tette, hogy az Ítéletben megnyugszik, mire Apáthy ezredes az ítéletet erősnek jelentette ki. Ezután a ka­tonai törvényszék kegyelmi tanáccsá alakult át és tanácskozásra vonult vissza. A tanácskozás a perrendtar­tás értelmében zárt és titkos. Országos Kézművesipari Tárlat A nagykanizsai megbízottak Bejelentési határidő május 31 Nagykanizsa, május 18 Nagykanizsa város és olvasótá­borunk nagyszámú iparosságának vélünk szolgálatot tenni, mikor az augusztus 14-től szeptember 9-ig Budapesten megnyíló országos kéz­művesipari tárlat általános programm- ját és szabályzatát már most főbb vonásaiban ismertetjük, hogy^ ezáltal elősegítsük városunk iparának a tár­latra való felkészülését s azon mi­nél nagyobb és minél eredménye­sebb részvételét. A tárlatot az Országos Iparegye­sület rendezi a kereskedelemügyi minisztérium, a főváros, iparkamarák és ipartestületek támogatásával, illetve bevonásával. A tárlat tartama alatt országos kézművesipari versenyeket, szakipari kongresszusokat és a 40 éves ipar­testületek országos ünnepségét fog­ják megrendezni. Ezenkívül tárgy­sorsjáték is lesz a kiállítóktól vásá­rolt tárgyakból. A tárlat csoportjai minden ipar­ágat felölelnek. 1. Lakásberendezés (bútor, kárpitos, csillár, szőnyeg stb.), 2. Vas- és fémipar (bádogos, réz­műves, kovács, kocsigyártó, lakatos, műszerész, késes, elektromosipar, fém-müves stb), 3. ruházati ipar (férfi, női szabók, férfi, női kalap, fehérnemű, gombkötő, kötszövő, nyak­kendő, nadrágtartó, himzőipar, kézi­munka, szűcs, stb.), 4. bőripar (tí­már, lábbelikészitő, bőröndös, szíj­gyártó, kesztyű stb.), 5. sokszorosító ipar (nyomda, fényképész, könyv­kötő, vésnök stb.), 6. építőipar (kő­műves, kőfaragó, ács, festő, cement, tetőfedő), 7. élelmezési ipar (mészá­ros, hentes, sütő, cukorka, cukrász, bábos, vendéglős, kávés), 8. nemes­fém és órásipar (ékszer, órás), 9. agyag-, kő- és üvegipar (kályhás, fazekas, tükör, stb.), 10. egyéb fa­ipar (esztergályos, kádár, kosárfonó, bognár), 11. tömegcikk és díszműáru, 12. vegyes (fogtechnika, hangszer, művirág, szemfedő, sportcikkek.) Minden csoportnak külön bizott­sága van külön szabályzattal. Nagykanizsai főmegb 'zottnakBazsö József ipartestületi elnököt, Neusied­ler Ferenc ipartestületi jegyzőt helyi megbízottnak kérték fel. Ugyanők tagjai lesznek az országos bizottság­nak is. Részvételi bejelentések szabály­szerű iveken közvetlenül, az ipar« testületek vagy megbízottak utján történnek. Bejelentési határidő má­jus 31. Térdijak: szabadban m2-ként 45.000, szabadon álló tárgyak részére 90.000, fedett csarnokban 120.000, nem kézmüiparosok számára 75.000, 180.000, 210.000 korona. Bérelhető legkisebb terület a csarnokban 1, szabadban 4 m2. Nagyterjedelmü, aránylag csekély értékű tárgyaknál a térdijat mérséklik. A íérdijak minden berendezés nél­kül értendők és bejelentéskor fize­tendők 3 százalék forgalmi adóval. A részvételi jogosultságot a jelent­kezés után a csoportbizottságok álla­pítják meg. Szállítás, elhelyezés, karbantartás a kiállító terhét képezi. Biztosítási dij tűzkár ellen 1000 korona érték­alap utón 60 fillér, betörés ellen j ugyanannyi. Az áruk kirakására szolgáló idő augusztus 12-én délig tart. A kiállí­tott tárgyak eladhatók, azonnal el­vinni azonban csak pótlás esetén szabad. A kézműves mesterek versenyének dijai aranykoszorus mesteri oklevél, szakmánként 2—4 ezüstkoszorus, 3—6 bronzkoszorus oklevél, a kor­mány az Országos Iparegyesület és más testületek oklevelei, érmei tisz­teletdijai. A tárlat intézőbizottsága az úti­költség, fuvardíj, stb. kedvezmények ügyében is eljár. A kiállítók és az országos bizott­ság tagjai díjmentes állandó belépő­jegyet kapnak. Gépek üzemben be­mutatásához villamos energia ren­delkezésre áll. A szabályok ellen vétő vagy tisz­tességtelen versenyező résztvevőket a vezetőség kizárhatja a dijak visz- szafizetése nélkül. * Reméljük, hogy a tárlaton Nagy­kanizsa város fejlett, ipari élete is módot talál a bemutatkozásra s ipa­rosaink igyekezni fognak, hogy az egész ország előtt is bizonyságot tegyenek a lehetőség szerint minél nagyobb részvétellel városunk ipará­nak versenyképességéről. Vagyonmentővásár Megnyílt a kiállítás — Fényesnek ígérkezik az aukció Nagykanizsa, május 18 Vasárnap egész nap folyt a va­gyonmentővásár rendezési mun­kálata a Kaszinó nagytermében. Oldalt és középen hosszú asz­talokon vannak kiállítva az el­adásra szánt tárgyak, felettük pedig a képaukció festményei diszíenek a falakon. Sok mindenféle tárgyat látha­tunk a holnap megnyíló kiálli­tásör? FdcHg éíadásfa kerülnek itt ■ régi porcéi­l dísztárgyak, ik v . Műk, citei könyv (lexikonok stb.T köztük könyv a XVlí. századból és Széchenyi István ?. el- ének 1830. évi kiadása a szerző sa­játkezű dedikáló soraival), varrc gép, régi órák, pohárszék, ék­szerek stb. stb. Miután hétfőn és kedden még lehet beszolgáltatni tárgyakat az árverésre, előreláthatólag kicsinek fog bizonyulni a ka­szinó nagyterme a kiállításra. Minthogy minden egyes tárgy leltározva van és becsértéke ké­pezi a kiállítási árat, árverésen kívül egyik sem vehető meg, az árverés pedig a hét végén lesz megtartva. Ismét figyelmeztetjük a kö­zönséget, hogy a saját érdeké­ben használja fel a kínálkozó alkalmat azoknak az értéktár­gyainak legelőnyösebb eladá­sára, melyektől megválni haj­landó. Az elért vételárból mind­össze 15% kerül levonásba, a megvett tárgy után a fényüzési adót a vevő köteles lefizetni, a vételár azonnal készpénzben fi­zetendő, a Művészház képei pedig részletfizetésre is megve­hetők akképen, hogy vételárá­nak 25%-a az árveréskor kész­pénzben kifizetendő, a fenma- radó hátralék pedig egyenlő havi részletekben az év végéig törleszthető. Mindkét aukcióból bizonyos részesedés a „Zalai Közlöny“ szerkesztőségének katonasirok akciójá-i illeti. Egy asszony Irta: Sz. Sólymos Bea (4) Azután megfürdött. Jól esett a lágy viz bársonyos dédelgeíése. Szép, érett testében maga is gyönyörkö­dött. Sajnálkozva húzta végig ujjai hegyét egész testén, mintha más valaki helyett becézve simogatta volna. Bánatosan gondolta. Kár, kár értem. Egy különös associáció foly­tán azok a nagy, hibátlan, érett csá­szárkörték jutottak eszébe, melyeket egy tavalyi hirtelen támadt szélvihar lemarcangolt a fáról s a kerítés — kemény falához csapta. Szétmállasz- totta zamatos husiikat. — A sir iszonyú gyomrában is szétmállik szép márványos testem — sóhajtotta. S bánata oly mély volt, hogy könnyűit nem engedte szeme szélére csapódni, hanem befelé foly­tak lelke sirhatos fenekére. Fürdés ulán szépen megfésülkö- dött. Sütővassal gondos hullámokba szedte haját. Fehér selyem uj haris­nyát s fekete bársony cipőcskét hú­zott formás lábára. Cicomázta ma­gát a Halál menyasszonya. Vadonat uj fekete taffota ruháját öltötte fel, miután kifogástalan parádéba öltö­zött alatta. Gondos precizitással vá­logatott össze minden darabot. Szi­gorú pedantériával készült a kegyet­len nászra. Mikor teljesen rendbe érezte ma­gát, összerakja szobáját, bezárta szekrényeit, kikészített az asztalra levélpapírt és ceruzát. Irt. Sűrűn egybefolyó, reszketés nélküli, bátor sorokban búcsúzott urától és fiától. Sietett, mintha zak!ató[végzetes szel­leme üldözné. Majd székén hátra­dőlve egyet nyújtózott s homlokára hulló hajfürtjeit elsimította. Azután gépiesen felállott. A megvetett ágyá­nak mályvaszínű selyem paplanára oda dobta az imént levetett báli ruháját, hogy a kis cseléd megértse ha rátalál. Mintha a báli ruhához fűződő emlékeit is hanyagul ledobta volna magáról ezzel a mozdulatával. Az élethez tartozó lim-Iom volt az is. Egy nagy fiókot húzott ki féltérdre ereszkedve s a fiókból óvatosan emelt ki egy csomagot, melyben teljesen uj ruhaszárító zsineg teker­gőzött, mintegy bűvölő, vékonytestü kígyó. Tétovázás nélkül, szinte mohó mozdulattal egy hurkot készített rajta. Amint kezdett kicserélődni lelké­nek belső világa, aszerint alakult mozdulata, tevékenysége. Régi ma­gától mindinkább távolodva, mind szükebbre szorítkozott gondolatköre. Mikor levelére is pontot tett, akkor búcsúzott övéitől és többé nem gon­dolt rájuk, Üszkösödő lelke részle­gasen már meghalt jóval előbb, még csak kis pontot érezte csupán zsibbasztó kínjait. A fiókot nagy robajjal még be­tolta, sőt a kulcsot is ráfordította. A szertartáshoz még egy uj szál gyertya tartozott. Kivette éjjeliszek­rénye fiókjából és ezüst tartóba erő­sítette, majd megnézte az órát. Tiz óra volt. Künn edénycsörömpölés hallatszott a konyhából, melyet a kis cseléd zsolozsmázón elnyújtott da­lolása kisért. Az intézőné türelmetlenül dobban­tott lábával. Még majd egy órát kell várni, mig a ház végleg elcsendesül. Mint a hosszú útra készülődő, még egyszer végiggondolt mindent. Mit hagyott ki poggyászából, hogy vissza ne kelljen fordulnia. Ah, a fekete selyemkendő! A zsineg mellé készítette. Halk óvatosan kinyitotta az ab­lakot. Fűszeres akácillatot hozott az esti szellő s a hold kíváncsian vilá­gított a sápadt asszony arcába, aki csak bámult szinte megmeredt tekin­tettel a pusztai messzeségbe. Búcsú­zott ismét. Többé ezt sem látom, gondolta, — s a hold felé fordult könyörögve: — Kérlek, legalább te ne hagyj el, légy velem ott túl is. Csendes sápadt sugaraddal légy az én sötét­ségem ámpolnája. A hold szelíd Ígérettel bólintott. Majd egy felhő mögé bujt, mintha sírva temetné bele arcát. Az asszony becsukta az ablakot. Szobájában körüljártatta tekintetét. Mit hagyott itt bucsutlan ? Fia gyer­mekkori arcképén a beteges gyer­mek gyér mosolyát látta felé világí­tani. Erre kitört belőle a szivszoritó, életbe visszahívó zokogása. Levette a képet, ráborult s csuromvizesre áztatta patakzó könnyeivel. Ettől megfrissült, belső feszültsége eny­hült, bár elhatározásában nem ingott meg. Már erősen hipnotizálta a túl­világ szelleme. Az órára nézett. Öt perc múlva tizenegy. Eljött az idő! Még egyszer körülnézett zakatoló szívvel. Minden rendben maradt utána. A félig égett gyertyával meg- gyujtotta az újat, a régit eloltotta. Így oltotta el maga mögött régi életét. Felkapta a zsineget, selyem ken­dőjét s egy széket a balkarjába. Jobb kezében fogta az égő gyertyát. Hal­kan, óvatosan nyitotta ki az ajtót, melynek tompa csikorodása majd megfagyasztotta a vért ereiben. Szive majd áttörte mellét, oly hevesen lük­tetett. Az ajtót könyökével hátrata- sziíotta. Mint vészharang kongott szive verése s agyában sziszegő szé­dülés vette el az éji csend élét. (Vége köv.) IUHMBBi IflHEMBUUmi

Next

/
Thumbnails
Contents