Zalai Közlöny, 1925. április-május (64. évfolyam, 73-143. szám)
1925-05-15 / 108. szám
64. évfolyam, 108. szám Nagykanizsa, 1925 május 15, péntek Ára 1880 korona POLITIKAI NAPILAP SaarkasatSsíég és klidóhlvatsi Fő-at 5 Jnt*íarbisn-Te;e5on 78, nyomda 117. szám A kultúra „leépítése“ A takarékossági bizottság — mint hírlik — tervbe vette a pécsi és szegedi egyetemek megszüntetését. Szó van a közgazdasági egyetem megszüntetéséről is; a ,.leépítés“ tehát eljutott az egyetemekig. Mi most nem feszegetjük azt a kérdést, hogy szüksége van-e Csonka-Magyarországnak négy egyetemre, mikor a Nagy-Ma- gyarországnak csak két egyeteme volt, csak egyszerűen reá mutatunk arra a meggyőződésünkre, hogy a ,.leépítés“ sohasem lehet rombolás s nehéz áldozatok árán létesített egyetemeket nem lehet még takarékossági szempontokból sem egyszerűen megszüntetni A legfelsőbb tudományok decentralizálására már csak abból az okból is szükség volt, mert lehetetlen állapot az, hogy az ország össznépességének több mint 10 százaléka Budapesten ] összpontosuljon s az utána kö-, vetkező legnagyobb városnak, Szegednek csak kilenced résznyi lakosa legyen, mint a fővárosnak. A kultúrintézményeknek nagyobb vidéki városokban való kihelyezése mindenesetre előnyös hatással lesz az illető városok kedvezőbb népességi viszonyaira is. És a legutóbb létesített egyetemek közöit egy sincs, mely annyira fontos lenne egy egész országrész kulturális viszonyainak fejlődésére, mint épen a pécsi egyetem,. mely a Dunántúlnak egyetlen egyeteme. A másik egyetemi fakultás, a közgazdasági egyetem meg egy agrárállamban egyenesen nélkülözhetetlen s ha nem lenne meg, még a szanálás közepette is létesíteni kellene. A takarékossági bizottság ha jobban szétnézne ebben az országban, találna sok olyan intézményt és tapasztalhatna sok olyan pazarlást, melyeket első sorban kellene sorra vennie a leépités nagy munkájában. Ne bántsa az egyetemeket, mert ezekre épen megcsonkított határaink mellett kétszeresen szükségünk van, ha azt akarjuk, hogy a Balkán határvonala ne húzódjék fel egészen északi országhatárainkig. Felelős szerkesztő: Kempelen Béla Bethlen István tiltakozott a reakció wádja ellen Appends APfeefrt egróf és Bethlen István miniszterelnök beszéde. — Appon^fi szerint := mindenütt, ahol a n© szervezeti jogot sikert — a nöszavazat érezteti üdvös hatását a korraipcsó ellen való küzdelemben Budapest, május 14 A nemzetgyűlés mii ülését Sci- tovszky Béla fél 11 óra után nyitotta meg. Napirend előtt Koszó István a szegedi egyetem ügyében szólalt fel. Rámutatott arra, bogy a szegedi egyetem milyen kulturmunkát fejt ki. Oberhammer Antal rámutatott arra, hogy Németország és a többi nyugati államok most létesítik a legtöbb egyetemet. Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy azokra az egyetemekre a megszállott területek ifjúságainak is szüksége van. A pécsi egyetem fenntartása érdekében emel szót. A választójogi javaslat folytatólagos tárgyalásáról Mokcsay Zoltánnak az a meggyőződése, hogy a választójogot elméleti alapon eldönteni nem lehet, hanem mindég tekintetbe kell venni a különleges nemzeti szempontokat. A legfontosabb követelmény az lenne, hogy a választójognak egysége legyen az alapja, de ez nemzeti állomban is csak egységes kultúra mellett lehetséges. Majd foglalkozik azzal a kérdéssel, hogy a többcégi vagy a kisebbségi arányos képviseleti rendszer érvényesüljön-e s a végén azt a konzekvenciát vonja le, hogy fa kisebbségi arányos képviseleti rendszer csak akkor érvényesülhetne, ha az egész ország.'egy kerületet alkotna. (Gúnyos felkiáltások a baloldalon). Végül foglalkozik a nyílt és titkos szavazás kérdésével. Apponyi Albert emelkedik fel ezután szólásra. Foglalkozik Mokcsy Zoltán beszédével. Egyetért vele abban, hogy ezt a választójogot a nemzeti szuveránitás szempontjából kell magunknak megcsinálnunk, ami saját szükségletünk szerint és nem idegen példák vak utánzása alapján. Azonban mi nem vagyunk annyira izoláltan élő nemzet, nem vagyunk magyar glóbus, hogy megtagadhassuk a nyugati kultúránk, a müveit népcsaládokkal való összefüggésünket. Az emberi haladás egész menete bizonyítja, hogy egy kulíur- közösséghez tartozó nemzetek fejlődési fokozatában kirívó ellentétek nem lehetnek. Mi ennek a kultur- közönségnek védőbástyája vagyunk kelet felé, ezt az összeköttetést nem veszélyeztethetjük, ha nem akarjuk magunkat erkölcsileg izolálni. Nem fogadhatja el a javaslatot általános tárgyalás alapjául sem. — Én a küzdelmet a jogkiterjesztésért reménytelennek tartom — mondja. Gyakorlati értékkel csak olyan kérdésnek vitája bir, amelyből a kormány nem csinál kabinetkérdést. Ez pedig a jelen esetben a titkosság vagy ta nyílt szavazás kérdése. Bizonyos csalódást okozott nála a ka- ..vinetkérdésuek ilyen formában való fel nem vetése, mert mindenki úgy fogta fel, azért nem csinál ebből pártkérdést a kormány, mert sokan keveselik a javaslatban foglalt titkosságot és többet kívánnak. Meglepetéssel konstatálta azonban, hogy a semleges álláspont arra a vonatkozásra is kiterjed, hogy nem ragaszkodik a -titkosságnak még ahhoz a mértékéhez sem, amelyet a javaslatban lefektetett, hanem szabadkezet enged a titkosság megszorítása tekintetében is. A nők választójoga kérdésében nem tartja méltányosnak a kétszeres megszorítást a korhatár és az iskolai végzettség tekintetében. A tapasztalás mutatja, hogy mindenütt, ahol a nő szavazójogot nyert, főleg két fontos kérdésben a nőszavazatok üdvösen éreztették hatásukat, — a korrupció ellen való küzdelemben, továbbá a szociális kérdések kezelésében. Több szeretetet találtunk ezeknél a kérdéseknél a nő szavazókban és ennek a szeretetnek érvényesülésére a mi törvényhozásunknak és kormányzatunknak is szüksége van. Ez hatásosabb ellenszer a destrukció leküzdésében, mint bármi más. Vagy akarjuk, hogy minden választó a saját lelkiismerete, szabad akarata szerint adhassa le szavazatát — és ez iitkosság nélkül nem képzelhető — vagy nem akarjuk s akkor pedig szó sem lehet a választójog kiterjesztéséről. Mert ha a különböző megszorításokba beleEíőfketésl «4xa; Egy hórí 30.000 korona Károm hóra ....... ~. „. 90.000 korona me gyünk, akkor olyan szükkörü közönségnek fog megadatni a választójog, amely ebben a terembe is elfér. Nem szabad azt hinni, hogy a befolyásolást csak a társadalom kevésbé intelligens részében érvényesítik. Az ellenállhatatlan presszió éppen az ország lakosságának a politikai jogok gyakorlására leginkább képesített elemeivel szemben forog fenn. Hivatali, társadalmi, gazdasági és terror presszió van. A visszaéléseknek nem lehet más orvoslása, mint a titkos szavazás. A nyilt szavazástól nem fél a demagógia. Nincs is oka félni még a legvéresebb demagógiának sem a nyilt szavazástól, hanem csak azoknak van okuk félni ettől, akik mérsékeltek, akik a törvények eszközével akarják megnyerni híveiket. A nyilt szavazás csak megtartja továbbra is a nemzet különböző osztályainak széttagoltságát, mert tudja mindenki azt és a közvélemény teljesen át van hatva attól a meggyőződéstől, hogy hiába biztosítja a törvény minden választónak választói jogát, a törvény csak Írott malaszt, mert hiszen a felsőbbségek kényszerítik arra az alájuk rendelteket, hogy ne megggyőződésük szerint adják le szavazatukat. Szerinte ez a legnagyobb destrukció. Foglalkozik ezután Mokcsay kijelentésével és fejtegeti, hogy a 48-as példák nem alkalmazhatók a mai viszonyokra, mert hiszen azóta egészen uj társadalmi osztályok keletkeztek, amelyek részt akarnak venni a nemzeti és alkotmányos életben. Ha nem engedik azt, hogy a magyar intelligencia, mint vezető osztály, megtartsa vezetőszerepét a nemzeti élet irányításában, akkor csak tovább is a forradalmi reakció útját egyengetik. Apponyi beszéde -után Bethlen István gróf miniszterelnök beszélt. Tiltakozik Apponyi beszédének olyatén beállítása ellen, mintha a kormány retográd irányzatot képviselne, mintha nem lenne hajlandó egy talán valahol létező magyar rabszolgaság alól a magyar nép tömegeit felszabadítani. Hajlandó Apponyi érveit megszivlelés tárgyává tenni, azonban rá kell mutatnia, hogy épen a túloldali képviselők már kétizben abban a helyzetben voltak, hogy a fontos kérdéseket megszívlelve, ők maguk olyan törvényeket hozzanak
