Zalai Közlöny, 1925. április-május (64. évfolyam, 73-143. szám)

1925-05-07 / 101. szám

mb május 7. mm Közwm 8 Jótékony Nőegylet állásközvetitő osz­tályát, amely mindenkinek teljesen díjtalanul rendelkezésre áll. Viszont az állástkeresők és munkanélküliek is a legnagyobb bizalommal fordul­janak a Nőegylethez, amely mindent el fog követni, hogy a megfelelő munkaalkalmat megszerezze számuk­ra. Farkas Vilma titkárnő már is el­fogad jelentkezéseket. A negyedik az akciók sorrendjé­ben a nőknek megfelelő kenyérkere­seti források, háziipar stb.-ben való kiképeztetése, hogy alkalmai és mó­dot adjon nekik egyrészt mellékkere­setre, másrészt rendes foglalkozási ág üzésére. Ebből a célból az Orszá­gos Iparfelügyelőség és a kereske­delmi minisztérium illetékes osztá­lyával érintkezésbe láp, hogy meg­felelő szakerőknek rendelkezésre bo- csájtásával kezdhesse meg misszióját. Hány asszony és leány van, aki azért nem tud tisztességesen boldogulni, mert biztos kenyérkereseti forrása, becsületes foglalkozása nincsen, ilyet soha nem tanult, nem volt módjában elsajátítani, felnőtt korában pedig már kellemetlen neki valamilyen fog­lalkozási ágat elsajátítani, tanulni. A Nőegylet a legpraktikusabb, leg­célszerűbb és legkiválóbb foglalko­zási ágakat kívánja megianiítaíni, hogy senki sem panaszkodhatik, hogy nem volt alkalma megfelelő hosszabb tanfolyamban egy bizonyos, neki leg­inkább megfelelő foglalkozási ágat, háziipart stb. elsajátítani. És itt nemcsak a nép asszonyairól és leányairól van szó, de minden­kiről, aki szükségét érzi annak, hogy valamely kenyereíadó foglalkozásra vagy mellékkeresetre kell szert tennie. A ma és a jövő magyar nője — a becsületes munka, a komoly élet­hivatás nője; ezentúl csak , az a nő boldogulhat — aki a munkát és ko­moly élethivatást választotta életcé­lul. Botor és eléggé el nem Ítélhető a társaságbeli nőnek iszonya a ko­moly munka iránt, amit ő csak a nép asszonya és leánya számára tett elfogadhatóvá. Nagyon súlyos és ne­héz tandijat kell még fizetnie az életben, mig rájön felfogásának hely­telenségére és kárhoztató volíára. Aki tehát egy ilyen kiképzési tanfo­lyamon részt kíván venni, jól teszi — ha minél előbb jelentkezik a Nő­egyletnél is tájékozódik a programba felvett tanfolyamokról. Szolgálatot tesznek a nők egymásnak és az ügy­nek — ha minél nagyobb körben megismertetik azt az akciót és fel­hívják reá azoknak figyelmét, akik­nek az jótéteményt jelent. Az ötödik akció — az elsősorban társaságbeli hölgyeknek mellékfog­lalkozást és munkaalkalmat terem­teni, úgy, hogy a Jótékony Nőegy­let legyen a közvetítő szervmunkál­tató és dolgozó között. Bármilyen rokonszenves is előt- tün az eszme, bármily nemes is az indító ok és a céí — ezt nem ta­láljuk egészen megfelelőnek és ki­vihetőnek. Mert úgy a foglalkoztató, mint a dolgozó a láthatatlan ember szerepét tölti be — az esetleges ódiumot pedig mindenkor az egyesü­let viseli úgy a munkáltatóval, mint a dolgozóval szemben. De kérdjük, miért akar a társa­ságbeli asszony „látatlan“ maradni? Még most is — a kommün és Tria­non tanulságai után? Annyira Ie- alacsonyLónak nézi még most is a munkát, mikor ny. tábornokok „élet­biztosítási ügynökök“ és miniszteri tanácsosok feleségei „közönséges masamódok“ ? Amikor a szalon höl­gyei, előkelő társaságbeli dámák a kézimunkakereskedőnél egymásra li­citálnak legfinomabb kézimunkáikkal, csakhogy férjük keresetét pótolják ? Amikor miniszteri tisztviselők asz- szonyai felnőtt leányaikkal ruhacé­gekhez dolgoznak manikűrözött, kékeres, rózsás ujacskáikkal és büsz­kék aira, hogy uriasszonyi voltuk mellett dolgoznak!? És keményen és nehezen dolgoznak, mert Trianon erre is rákényszeritette a^ nagyságos és méítóságos asszonyt. És az büszke reá, hogy dolgozhatik, hogy van munkája, hogy keres. Amikor uri- csáládok leányaikat Ipari pályára képezik ki, mert tudjak, hogy a jö­vőben csak az fog nekik biztos ke­resetet adni a túltengő agyonisko­lázott és főiskolázott leányokkal szemben ? Mi a magunk részéről úgy olda­nánk meg a dolgot, hogy az Egylet nyilvántartaná mindazon hölgyeknek a nevét, akik ily háziiparszerü mel­lékfoglalkozásra vállalkoznak és a munkáltatóval közölnék, hogy az közvetlenül tudjon az illető hölggyel érintkezésbe lépni, ami a dolog ter­mészeténél fogva szükséges is. Az egyletnek itt csak közvetítő szerepe keli hogy legyen. A szegénység gyermekeinek fel­ruházása a hatodik ágazat és a Nőegylet egyik legszebb akciója. A nincstelenség gyermekeit, amennyire ez anyagilag lehetséges, téli ruhával, cipővel ellátni. Hány gyermekei lát­tunk, aki hóban-fagyban mezítelen lábbal ment az iskolába és csene- vész testecskéjét vékony, könyü rongyok fedték. Á Nőegylet derék hölgyei, mint a keresztény jótékonyság angyalai igye­keznek ezeket a szerencsétlen kis emberpalántákat és emberbimbókat felruházni, őket a téli idő viszon­tagságaitól megóvni. Azért felhívják mindazon hölgyeket, akik hajlandók egy-egy gyermek-ruhácska varrását, elkészítését vállalni — szíveskedje­nek már most jelentkezni a Teuísch- drogériábaíi, hogy a vezetőség tudja, hány ilyen önkéntes, nemeslelkü munkatársra számíthat az idén. Különösen az édesanyákhoz szó­lunk. Hiszen a szent Anyaság fa­kasztja a legszebb és legheroikusabb erényeket. Az áldozatos szereíetet, a könyörüíeíességet. Jöjjenek és jelent­kezzenek és vállaljanak egy-egy ilyen ruhácska készítését, idézék maguk eié azt a nagy örömöt, amit majd a karácsonyfa alatt a nincstelenség gyermekeinek szereznek. Nincsen na­gyobb boldogság — mint másoknak örömöt szerezni. És vajon nem a nő hivatása — másoknak boldogitása? A zalaegerszegi második katolikus templom A Nagykanizsai Polgári Egylet átalakítási terveinek dij-nyertese nyerte el az első díjat ötvenhat pályázó közül Zalaegerszeg, május 6 Kedden délután tilt össze a zala­egerszegi Katolikus Házban a bíráló bizottság, hogy döntést hozzon a magyarországi építési kart immár hónapok óta foglalkoztató második egerszegi katolikus templom ügyében. Még szombaípn reggel tartotta a bizottság alakuló ülését s akkor kezdie meg a beérkezett 56 pálya­munka tanulmányozását. Hogy a fe­lettük való döntés teljes szakszerű­séggel történjék, a bizottság kebelé­ből szakértő albizottság alakult bá­rom taggal s ez 3 és fél napig sza­kadatlanul, néha éjjel 2 óráig vizs­gálta át a Katolikus Házban a be­érkezett terveket. Ez az albizottság kedden délben fejezte be vélemé­nyező munkáját. Délután fél 4 órakor a biráló bi­zottság döntésre jött össze. Jelenvol­tak Mikes püspök képviseletében Rogács Ferenc szombathelyi kano­nok, a bizottság elnöke, Pehm Jó­zsef apátplebános, Czobor Mátyás polgármester, Marim Boldizsár gim­náziumi tanár, Wassermann Frigyes műszaki tanácsos, Lóczay-Fritz Osz­kár budapesti építész műszaki főta­nácsos, mint előadó és Lechner Ló­ránt műegyetemi adjunktus, mint jegyző. A bizottság tagjai voltak a Magyar Mérnök és Építész Egylet kiküldöttei. A bizottság az első dijat Kotsis Iván dr. budapesti épitész, műegye­temi rendkívüli tanár Szentháromság jeligéjű tervének itéite. Kotsis Iván dr. ugyanaz, aki Nagykanizsán egy hónapppal ezelőtt megnyerte a Pol­gári Egylet átalakítási tervpályáza­tának első diját. A második dijat Schulek János épitész, a harmadikat Boskó Géza és Valcz Jenő építészek nyerték. Ezeken kívül egy negyedik terv meg­vételét is javasolta a bizottság. Magyarországon még nem volt rá j példa, hogy egy építészeti feladat j megoldása körül ilyen nagyarányú | nemes verseny támadt volna építő­művész} körökben. Ez a nagy ér­deklődés s az intéző körök ügysze­retete bizonyság arra, hogy az uj alkotás hosszú évszázadokon át fog ! díszére és méltó büszkeségére szol- ; gálni Zala fővárosának. I A terveket mától 15 napig kiállit- ! ják a Katolikus Házban, hol 5000 | korona belépődíj melleit lehet azokat ’. megtekinteni. > ° ! A világháború kul­turális és gazdasági következményei Irta: KELEMEN FERENC (10) Az ős állatember minden gonosz tulajdonsága szabadult itt ki mil­liók leikéből. — S amikor a nagy világégésnek vége volt, a kiáradt ösztönöket a régi alapokra beren­dezkedő társadalmi rend nem tudta medrükbe visszaszorítani s ezek a piszkos vizek még most is fe­nyegetik a polgári társadalom mezőit. A napilapok tele vannak bűn- cselekményekkel. Hajmeresztő gyil­kosságokról, állati vérengzésekről számol be a bünkrónika. Az emberi életnek nincs értéke. Elveszett a háború kegyetlen, vad emberpuszti- tásában! Mily lesújtó adatokkal igazolja ennek a fájdalmas megállapításnak keserű igazságát napjaink legújabb aktualitása, a halál hegyeken tipró sófiai politikai bűncselekmény, mely csak a háború vérszagától elkábitott emberi agyvelőkben foganhatott meg. Ledőlt a tekintélytiszteiét nemes szobra s helyébe az önimádat bál­ványa emelkedett. A frontok kato­náit eltöítötte a hősi teljesítések mámora s elsöpörte bennük ember­társaik megbecsülésének nemes ér­zését. Az elszenvedett nélkülözések, az elviselt forradalmak, a kiontott vér elismerést és jutalmat követel, a parancsra gyilkoló jogot követel a I szabad gyilkossághoz. Egy legutóbb felesége meggyilkolása miatt halálra­ítélt gyilkos, az ítélet kihirdetésekor | azt kiáltotta oda a bírónak: „Ezt j érdemiem én sok évi frontszolgála- l tóm után?!“ I A frontokon küzdő milliókkal szem- ! ben, az itthonmaradottak számára a \ háborús konjunktúrák ügyes kihasz- J nálásával bőséges lehetőségek nyíl­tak az anyagi boldogulás számára. Uj gazdagok nőttek ki a földből, s amikor a front népe hónapok, évek keserves nélkülözése után vissza­tért rég elhagyott szegény otthonába, égető tüzsugárként perzselte meg őket ez az uj gazdagokból feléjük áradó jólét. A vagyoni viszonyoknak ez az eltolódása s az állampolgári kötelességteljesitésnek mind érez­hetőbbé vállt aránytalansága, igaz­ságtalansága felborította milliók pol­gári erkölcsben nevelkedett lelkének egyensúlyát s elhintette bennük az elkeseredés, a gyűlölet, a bosszú mag­ját. Ezek az aljas emberi indulatok egyre fokozódtak s szinte természe­tes, hogy — amikor mindennek megtetőzéséül a háború végén ennek a kegyetlen embervérengzésnek fájó céltalansága is belemarkolt az elke­seredett katonaszivekbe, — minden kirobbant abban a forrongásban, mely a frontok felbomlása után vé­gigsepert az országon, pusztító vihar­ként maga alá temetve oly sok csa­lád otthonát, boldogságát. Ezek az indulatok, a frontlelkek- ben összegyülemlett ez a tengernyi sok elkeseredés vezetett el bennün­ket a háború legnagyobb szeren­csétlenségéhez: a kommunizmushoz, ez termelte meg a fehér terrort, 8 ebből táplálkozik még mindig poli­tikai és társadalmi életünknek az a sok „kilengése“, mely állandó nyug­talanságban tartja a béke után vá­gyódó emberiséget . . . De összetört az emberi lélekben e nagy világrengés alatt sok más érték is. így mélyen megrendült so­kakban a végtelen gondviselésbe ve­tett hit, s megingott itt-ott a nemes hazaszeretet szent érzése is! Az idegen javakban való felelős­ség nélküli pusztítás kiölte az embe­rekből a magántulajdon iránti tiszte­letet s- fogékonnyá tette az embert a vagyonközösség szélsőségei iránt. A családi otthonból való hosszú elszakadás, s a frontok végnélküli háborúi meglazították az erkölcsi ér­zést s bő alkalmat adtak a hűtlen­ség és erkölcstelenség terjedésének. Különösen a harcterek lakosságának erkölcsi életebe'n állott be fájdalmas sülyedés, s mélyen elszomorító, hogy a háborúnak ez a fekélye alaposan pusztított az alig felcseperedett ifjú generációban is! Különösen a háború vége felé egyre több egészen fiatal ember ju­tott tiszti ranghoz s ezzel tekintélyes jövedelemhez és fontos hatáskörhöz. Ez a körülmény ennek a fiatal gene­rációnak önbizalmát és önérzetét túl­fokozta, ami ezeknek a fiatal front­katonáknak, a háború végén sok ke­serves csalódást, a társadalomnak pedig sok nem jelentékeny gondot okozott. De a háború nemcsak az emberi­ség lelki értékében vitt véghez nagy pusztítást, hanem a végnélküü szen­vedések, az emberfeletti fáradalmak, a rendetlen, minden higiéniát nélkü­löző élet, a tisztátlanság, a pusztító erkölcstelenség megtámadta az em­ber fizikumát is. Harctereken meg­betegedett, csatákban megrokkant, lövésektől megcsonkult hősök járnak közöttünk s egy teljesen letört, ellen- állóképességíi szervezetnek kell meg­küzdeni a súlyos gondokat jelentő mindennapi élettel. — A testnek ezt az összeroppanását sajnos a jövő generáció is kénytelen lesz fájdal­masan megérezni. (Folyt, kvö.) Haíler István összeférhetetlen­ségi ügye. Széchenyi Viktor gróf kijelentette, hogy Haller István ősz- szeférhetetlenségét á bizottság csak a jövő hét folyamán tárgyalja.

Next

/
Thumbnails
Contents