Zalai Közlöny, 1925. április-május (64. évfolyam, 73-143. szám)
1925-04-24 / 91. szám
ára fOflfS korona 84. évfolyam, 91. szám Nagykanizsa, 1925 április 24 péntek Sstrkesztőség és kitdófaJvital Fo-ut S Íníerníbaa-Tftlcfon 78, nyomda 117. szám Felelős szerkesztő: EempeSen Béla Eíőlízetéái ára; Három hóra... £gy hóra 30.000 korona .. «. ... 90.000 koross Räag^kaniaesa város törvényhatósági jogának ügye Nagykanizsa városa egyike volt az elsőknek abban a mozgalomban, amely egyes rendezett tanácsú városoknak törvény- hatósági joggal való felruházását kérte. Több városnak törvényhatósági joggal való felruházása azért szükséges, mert az ország szétdarabolása következtében törvényhatósági joggal felruházott városaink nagyrészét elveszhettük, a megmaradt jobbára r. t. városok pedig nem szólhatnak bele az országos politikába. Már pedig általános kormányzati szempontból szükséges, hogy legyenek az országban városok, amelyek közvetlenül részt vesznek a politikai életben. így aztán felmerült az a terv, hogy az ország legfejlettebb városait törvényhatósági joggal ruházzák fel. Nagykanizsa város vezetősége is mindent elkövetett, hogy a városnak e rangemelése minél előbb testet öltsön és megkapja a törvény- hatósági jogot, sőt illetékes helyen adott bizonyos Ígéretek birtokában is van. A közelmúlt napokban azután az történt, hogy Cegléd város küldöttsége fent járt a belügyminisztériumban, hogy végre megtudja: hogyan is áll a rendezett tanácsú városoknak törvényhatósági joggal való felruházásának az ügye. Rakovszky Iván belügyminiszter „Ígéretet“ tett arra, hogy Cegléd város kérelmét teljes erejéből támogatni fogja és annak megvalósítására csakhamar sor kerül. Cegléd városának ezzel az aspirációjával kapcsolatosan nekünk is foglalkoznunk kel i Nagy- kanizsa törvényhatósági jogának a kérdésével. Az első kérdés, mely ezzel kapcsolatosan felmerülhet, az, hogy szükség van-e arra, hogy egy 30.000 lakosságú végváros, mint Nagykanizsa, törvényhatósági joggal ruháztassék fel? E tekintetben azonban a múltban sem volt irányadó a város népessége, mert törvényhatósági joggal felruházott városok voltak Baja, Marosvásárhely, Pancsova és Versec, melyeknek lakossága jóval alul volt a harmincezren. Nagykanizsának önálló törvényhatósággá való átalakulása ennek folytán legfeljebb abból az okból képezheti ellenvetés tárgyát, hogy a város kulturális fejlettsége még nem áll azon a színvonalon, melyen egy, újabban e magasabb fokú önállóságra emelendő városnak állania kell. Mi meg vagyunk győződve róla, hogy helyesebb város- j gazdálkodási politika mellett | még a mai súlyos viszonyok közepette is sok minden mulasztást helyrehozhatnánk s amely percben Nagykanizsán is meg lesznek azok a kulimintézmények, melyeknek egy harmincezer lakosságú városban meg kell lenniök, a törvényhozásnál sem lesz akadálya annak, hogy a város a törvényhatósági joggal felruházott városok soraiba lépjen elő. Ennek előfeltétele azonban áldozatkészség a kulturális szükségletekkel szemben és helyesebb gazdasági politika a város javai és jövedelmei körül. it k5ieiezS Hifiit ssaira^ást fogadta @1 a wáiassféjogi bÍ2©ttság A beiaőg^miiiissfer1 és a mii»isziereBnök felsséfalássi ss bizottsági üléses* Egy időben — körülbelül egy évvel ezelőtt — jmár minden reményünk megvolt ahhoz, hogy az elhangzott „Ígéret“ hamarosan valóra fog válni és Zalavármegyének első és legnagyobb rendezett tanácsú városa — Nagykanizsa — is a törvényhatósági joggal felruházott városok sorába lép. Annak idején hosszan tárgyaltuk a kérdést, megvitattuk annak előnyeit és terheit, kimutattuk, hogy mit jelent Nagykanizsának a törvényhatósági jog; a város fejei nem egy Ízben jártak el a belügyminisztériumban is ebben az ügyben; azonban mai napig egy lépéssel sem jutottunk közelebb a megvalósuláshoz. A város vezetősége aztán arra számított, hogy talán a választójogi törvénnyel kapcsolatban végre megoldást nyer ez a hosszú idő óta vajúdó kérdés is — azonban nagy csalódásunkra ez a reményünk sem vált be. Budapest, április 23 i A választójogi törvényjavaslat tárgyalására kiküldött bizottság ma folytatta a javaslat részletes tárgyalását. Az ülésen a kormány részéről Rakovszky Iván belügyminiszter jelent meg. Kállay Tibor elnök figyelmezteti a bizottságot, hogy a Ház határozata értelmében április végén meg kell tennie a bizottságnak jelentését, kéri a bizottság tagjait, hogy felszólalásaikat fogják rövidebbre. Szilágyi Lajos kifogásolta, hogy a bizottság kötött határidővel ment bele a javaslat tárgyalásába. Kállay Tibor kijelentette, hogy minden képviselőnek joga van módosítást benyújtani, mert a törvény két legfontosabb pontjáról van szó. Meskó Zoltán lehetetlennek tartja az ellenzéki működési, ha a több- j ségen levők minden indítványt el- i vetnek. Reméli, hogy a plénum az ! ország törvényhatósági városait nem fogja lefokozni és megadja ott is a titkosságot Kéri a belügyminisztert és a miniszterelnököt, hogy tegyenek határozott nyilatkozatot: helyesük-e Rubinek István javaslatát vagy sem ? Ezután Rakovszky Iván belügyminiszter a napirend előtti beszédekre reflektál. Minden képviselőnek joga van indítványt benyújtani, viszont a bizottságnak abszoiuí joga van az indítványokat elfogadni, vagy el nem fogadni. A dolog politikai oldala pedig úgy alakul, hogy ha egy párt tagjai között valamely kérdésben nincs is teljes egyetértés, megegyezhetnek egymással és egységesen szavazhat- j nak. Amennyiben a kormány nem j csinál kabiiietkérdést különösen a részletekre vonatkozóan, abban az ; esetben a kormány megítélésétől függ, i hogy bizalmatlanságot lát-e pártja szavazatából vagy nem. A miniszterelnök tegnap kijelentette, hogy a kormány a plénum előtt eredeti javaslatát fenn fogja tartani. Ez természetesen nem változtat azon, hogy a plénumban sem fogja ezt pártkérdéssé és kabinetkérdéssé tenni. Külön hangsúlyozom, hogy a kormány a titkosság kérdésében szabadkezet adott a párt tagjainak, ezt annakidején a titkosság hívei kívánták a kormánytól. Megállapítja, hogy a házszabályokon nem esett sérelem s hogy semmi ok sincs arra, hogy a bizottság ellenzéki tagjai a kormány eljárásával szemben tiltakozzanak. Rubinek István: Aki az általános vitát figyelemmel kisérte, láthatta az egysége párt állásfoglalását, hogy egyhangúlag a nyilvános szavazást kívánták. Az én javaslatom kompromisszum, melyet az egységes párt tagjai magukkal és saját lelkiismeretükkel kötöttek akkor, amikor az általánosan követelt nyilvános szavazásból bizonyos tekintetben engedményt tettek a törvényhatósági városok bizonyos részére a nyílt szavazást tartották fönn. Elnök: Következik a tárgyalás. Szilágyi Lajos: A 14. §-nál újabb kísérletet tesz, a választások tisztaságának biztosítása érdekében, mert ez a szakasz a szavazást az egész vonalon kötelezővé teszi. A titkos szavazásnál nem érzi az állampolgár a kötelező szavazás hátrányát, mert megteheti, hogy szavazó- jegyét üresen hagyja. Kéri, hogy ezt a paragrafust ebben a szövegében ne fogadja el a bizottság, hanem térjen át az 1922-ös helyzetre és ebből kifolyólag indítványozza, hogy a 14. szakasz szövege töröltessék és helyette a következő szöveg vétessék fői; „ A titkos szavazás kötelezőé* Meskó Zoltán; Az a véleménye, hogy a szavazás ott, ahol nyíltan történik, ne legyen kötelező. Patacsi Dénes: Sokszor hallotta, hogy a bizottságban a kisgazdákat elvfeladással meggyanúsították. Ezt vísszautasitja, mert a magyar kis- gazdaíársadaiom soha sem az önmaga társadalmi osztályáért cselekedett, sem pedig egyes hatalmi csoportok kedvéért, hanem mindenkor a haza érdekében. Az a véleménye, hogy ha nem lesz kötelező a szavazás a nyílt választáson, akkor a lesipuskás, tisztességtelen elemeknek kedveznek, akik azt várják, hogy valaki majd többet igér a szavazatukért. Ezért kel! kötelezővé tenni a szavazást és rá kell nevelni az embereket arra, hogy valljanak szint nyíltan. Passed Károly: Lehetetlennek tartja, hogy nyílt szav zásos kerületben arra kényszerittessék a szavazó polgár, hogy megjelenjék a
