Zalai Közlöny, 1925. január-március (64. évfolyam, 1-72. szám)
1925-01-10 / 7. szám
1925. Január 10, ZALAI KÖZLÖNY 3 erre az esetre meg volt a maguk szigorú utasításuk. Voltak azonban olyanok is — kikben felülkerekedett az ember és Papp Istvánban is az embert látták, ha mindjárt borzasztó cselekedetet is követett el és megszánták az agyonhajszolt, lehajtott fővel ballagó, révedező tekintetű, ártalmatlanná tett rablógyilkost. Az ügyészségi irodában A menet, a villogó szuronyok — feltűntek a piacon vásárló közönségnek és mindenki sietett, hogy csak egy pillanatra is meglássa Van- derlics Géza kettőt. És újabb és újabb nép csatlakozott a kiváncsiakhoz. Mikor a gyilkos kísérőivel már benn volt a törvényszéki épületben — még mindig jöttek emberek és szaporították a kiváncsiak számát. Persze most már azt várták, mikor hozzák vissza a fogházba. Az igazságügyi palota előtt várakozó tömeg természetesen nagy feltűnést keltett és voltak, kik otthagyták üzletüket, felkeltek íróasztaluk mellől és oda- álltak szintén és várták Papp vissza- hozatalát. Papp István ez alatt a kir. ügyészség elnöki irodájában tartózkodott, őreivel várta, mikor hívja maga elé Mutschenbacher dr. vizsgálóbíró, aki előtte még más foglyot hallgatott ki. Varga Pál né irodafőtiszttel szemben állt, jobbra és balra a két fogházőr, kezükben készen tartott szuronyos puskával. Az irodatisztek olykor egy - egy pillantást vetnek feléje — ő azonban kikerüli tekintetüket. A törvényszéken egy pillanat alatt szétfut a hir: az ügyészségi irodában őrzik a récsei-országuti gyilkost — és tisztviselők, ügyvédek és bírák be- aenéznek egy pillanatra, hogy lássák „őt“ — a rablógyilkost. Leülünk mi is az egyik irodatiszt izékére — szemben a bűnössel. Végezzük a maguk embertanulmányát, liszen nap-nap mellett látjuk magunk előtt a bűnösök legkülönbözőbb fajtáját és tipusát. Szinte sze- ■etnők, ha tekintetünk áthatolna rönt- ;enszerüen, hogy kikutassuk, mi vi- íette ezt az embert átkos cselekmé- íyére, melyet lélektanilag az ő ese- ében nem tudunk megmagyarázni, ímelyre nem találunk elfogadható nagyarázatot, vagy indító okot. Amikor hosszabban nézzük, reánk ízerünknek központi szervén, az igyon, semmint magát a lelket fog- alkoztatná. Hatása nem szánt mé- yebben, impressziókat nem kelt, a elket elmélyedésre nem kényszeríti •á, képzeteket nem hoz létre, képzet: ársitásokat nem eredményez és vég- jredményében nem más, mint a me- ódiának az idegeinkbe való zsongitó seszürődése. A műélvezetnek második, már sok- cal magasabb színvonalon álló foka íz az állapot, melyben a zene nem iinamikai, hanem e mellett vagy e léikül lelki hatást eredményez. A zenének ilyen élvezete mellett a lélek izinte kikapcsolódik anyagiasságunkról, mintegy kiszáll a testből és felszabadulva az anyaggal való kötöttsége alól, összeölelkezik magával a Lenével. Ezt az állapotot a zenei lángoknak, mint végeredményében ■ezgésnek a lélekkel, mint anyagta- an szellemiséggel való összefonó- iottságaként jellemezhetjük. Az ilyen nűélvezet alatt a lélek porhüvelyén civül, azzal szinte minden kapcsolat léikül, egészen külön életet él, melyben csak a zene hatalma alatt áll, a est pedig a lélektől való ebben az ílhagyatottságában elveszti vagy leg- ilább nem érzi reagálóképességét az írzékszerveire gyakorolt behatások szegzi tekintetét, szemünk összetalálkozik és — lesüti tekintetét, amely egy agyonhajszolt vad kétségbeesett, szánalmatébresztö tekintete. Az örök egy pillanatra sem veszik le róla tekintetüket. Papp István egész testében megremeg, lábai elkezdenek reszketni — mintha idegsokkos lenne, verejték ül, ki alacsony homlokára, arcát halálsápadtság lepi el, pillanatra ugylátszik, mintha ájulás környékezné ... Mi tagadás — ebben a pillanatban megsajnáljuk mi is az embert és enyhitő körülményeket keresünk számára. Hátha nem ismerte az édesanya szeretetének melegét, hátha nem volt édesapja, aki fiáról gondoskodott, érette dolgozott és mint az erdő vadvirága, melegség, nevelés nélkül nőtt nagyra, mint egy kivert, gazdátlan kuvasz. Bizonyára nem ismerte a hit erejét, a vallás vigaszát és családi körülményei, gyermekkora olyan volt, amely végső eredményben a récsei-országuton kirobbant. Hiszen eddig büntetlen előéletű volt... A törvényszék vizsgálóbirájánál Tíz óra. Mutschenbacher Edvin dr. lekisérteti az egyik letartóztatottat. Jöhet a másik. Az egyik őr int és Papp Istvánt viszik a vizsgálóbíró elé. És miközben egész testében reszketve, láthatóan megtörve átlépi a vizsgálóbíró hivatalos helyiségének küszöbét — a törvényszéki palota előtt a várakozó tömeg egy hatalmas embersokasággá dagadt, amely teljesen ellepte az utat, fel egészen a régi postapalotáig. Amikor Mutschenbacher dr. meglátta a lábán alig állni tudó Pappot, leültette, a fogházőrök körülfogták és megkezdődött a kihallgatás, amelyen a vizsgálóbíró és Varga Pál főisítádisriiktetvvovrez^íin)eKxul csak Papp István máma már a megbánás jeleivel, megtörve és átgondolva mondatait — mondta el vallomását, amely teljesen egyezik azokkal az adatokkal — melyeket már lapunk tegnapi számában dióhéjban közöltünk. Elmondotta, hogy cselekménye előtt megfontolt szándékkal ütöte le áldozatát, hogy az meghalt, majd lassan hozzátette, hogy nem akarta megölni áldozatát, csak tehetetlenné akarta tenni, iránt. Az ilyen műélvezet alatt szinte egy tudat-nélküli lény vagyunk, melyben elakad a gondolkodásunk, nem működnek az érzékszerveink s utána úgy érezzük magunkat, mintha kiesett volna az é'etünkből egy darab idő, folytonosságában bizonyos szünet állt volna be s szinte meg kell találnunk önmagunkat és folytatni az életet ott, ahol az ilyen műélvezet előtt azt elébb félbeszakítottuk. Könnyen megbocsáthatnék a tévedésüket azoknak, kik ezt az állapotot önkívületi állapotnak, érzelemvilágunknak egy a testiségünkből kilépett külön életének tartanák. Mert ez az állapot valóban spirituális, egy minden földi salaktól megtisztult merőben szellemi időtartam, melyben a lélek felszabadítva magát az anyagi test béklyói alól, egy kívülről jövő hatásnak mindent lenyűgöző, egyedül a lelket fogva tartó s azt betöltő erejének hatása alatt áll; röviden: a léleknek a zenétől megittasult állapota. Mi lehet az oka ennek az átszellemült állapotnak? Vájjon minden zene képes-e erre az eredményre s az olyan zene. mely kiváltja X-bŐl ezt az állapotot, okvetlen kiváltja-e hogy a nála levő millióka tel- vehesse. Majd részletesen, a legapróra elmondta, hogyan követte el cselekményét. Mentségéül azt hozta fel, hogy áldatlan élete volt feleségének szülei miatt. Apósa megtiltotta neki, hogy még csak házatájékára is menjen. Anyósa feleségét is ellene izgatta. Azért elhatározta, hogy minden erejével arra törekszik, hogy árendás házat vesz ki Nagykanizsán, ahová családját elhozza. Ez volt az ok arra is, hogy Nagykanizsára jött és itt keresett magának gyári alkalmaztatást. Tettét megbánta — de családja érdekében követte el. Papp ezen vallomásával azonban ellentmond az a tény, hogy a tett elkövetése után Miháld felé való menekülésében betért a Szép-féle korcsmába, ahol épen báli mulatság volt és jókedvében mindenkinek fizetett, aki csak eléje került. Ha Papp családját tartotta volna szem előtt — akkor egyenesen haza sietett volna. De különben is — ha családja sorsa szivén feküdt volna — inkább a jólelkü emberekhez fordult volna kérő szóval, minthogy ily cselekménnyel kitegye egy olyan megrázkódtatásnak, amilyennek most kitette. Ez a védekezése tehát teljesen megdől. A kriminalista különben is tudja — hogy a rablógyilkosság már csak utolsó állomása egy megtévedt lelkű embernek. Amikor megkérdezték tőle — hogy mondja meg őszintén, mi vitte rá cselekményére, nem tudott választ adni, csak mereven a földre szegezte tekintetét. Előzetes letartóztatásban Fél egy óra lehetett, amikor dr. Mutschenbacher Edvin kihirdette előtte A Btk. 278. §-ába ütköző gyilkosság és a Btk. 344. §-ába ütköző rablás büntette miatt a Bp. 141§. 2. pontja alapján elrendeli az előzetes letartóztatását. Papp megnyugodott a vizsgálóbíró határozatában. A visszakisérés Ezalatt az idő alatt oly hatalmas tömeggé nőtt akiváncsiak serege, hogy a kir. ügyészségi irodából rendőri karhatalmat kértek a rend fenntartására, mert a nép kezdett már bejönni a törvényszék épületébe, fel az első emeletre, a vizsgálóbíró irodája felé. Egy rendőrfelügyelő vezetése mellett mihamar tizenkét rendőr jelent meg a törvényszék előtti téren, akik néhány perc alatt rendet teremtettek és szabaddá tették a járdát és kiürítették a törvényszék folyosóját. Nehogy a közönség a szenvedélytől elragadtassa magát és a gyilkost tettleg inzultálja — a kir. ügyészségi elnök intézkedett, hogy egy őrmester vezetése mellett még hat fegyveres fogházőr kisérje vissza Papp Istvánt. így történt, hogy ^ Pappot kilenc fogházőr vette körül és emellett az erős, fegyveres kiséret mellett kisérték vissza a fogházba, az emberek ezrei mellett — végig. Papp lesütött szemmel haladt őrei mellett. Kezei — kivételesen — nem voltak most megbilincselve. Nem tudott volna megszökni, még ha akart volna is. ... És ismét becsukódott a nehéz faajtó. Az óriási közönség széjjel- oszlott. 1 óra után már újból csendesvolt minden atörvényszék tájékán. A fogház egyik elsőemeleti cellájában pedig — nehéz vasban Papp István, a récsei-országuti rablógyilkos várja, hogy bírái elé állítassák ... Csecsemővédő és napközi otthon Kiskanizsán Kiskanizsa... Ha nagykanizsai ember kiejti e szót, akkor elsősorban az a sár vagy portenger jut az eszébe, mely Nagy- és Kiskanizsát összeköti s mely Kiskanizsa utcáit télen-nyáron megfertőzi. Hogy miért sárosak és porosak a kiskanizsai utcák? — nem tudjuk. Talán kevés a jómódú ember, vagy annyira szegény a község, hogy nem bírja utcáit jókarba hozatni. Nem tudjuk. Tény az, hogy Kiskanizsán sok szegény napszámos és munkás lakik. Sok nagy családos ember, sok gyermekkel, kicsi szűk lakásokban, ahol tanyát üt a nyomor, a nincstelenség, a tüdővész. Halnak az emberek, leginkább pedig a gyermekek. Pusztul a kis magyarság, melytől oly sokat, szépet vár a haza. Legtöbbet vár a gyermekektől, a jövő generációtól. A kiskanizsai halálozási statisztika megdöbbentő adatokkal szolgál. Az elmúlt évben kilencvenkét 1 éven aluli gyermek halt meg. Miért? Ki tudja, talán a nyomor, vagy más baj ölte meg őket. Ez a kilencvenkettes szám gondolkodóba ejtheti azokat, kik a gyermekek sorsát emberi és nemzeti szempontból szivükön viselik. Kiskanizsán önálló, helyi csecsemővédőt kellene a városnak felállítania, ezenkívül a sokszor és sokat emlegetett napközi otthon is szükséges volna a munkásszülők számára, kik egész nap távol vannak, gyermekeik pedig ezalatt az utca sarában játszanak, kitéve nagyon sok testi és lelki veszélynek. Egész Kiskanizsán egy ovoda van, az is a VIII. kerületben, a falu végén; járnak el, méri messze van.' Az óvodákat napközi otthonnal kapcsolatban kellene megszervezni és azonnal meg volna oldva a fontos követelmény. Attól tartunk azonban, hogy előbb épül fel Nagykanizsán a kultúrpalota, mint Kiskanizsán az ovoda napközi otthonnal. Érdemes munkát végezne valaki, aki végigjárná Kiskanizsa házait, hogy lássa hányán laknak egy-egy nyomorult viskóban és hogyha halottjuk van, hullaházi ravatalozás hiányában két nap, illetve éjszakán át is együtt van a hallottal egy szobában az egész család. Ha kultúrát akarunk a falvakban is, szálljunk le a föld népéhez, segítsünk rajtuk és emeljük fel őket emberi mivoltukhoz méitó, egészséges, nemzetet erősítő életre. Moziban — Ellesett párbeszédek — A mozi várótermében két varrófruska vidám meglepődéssel, széles nevetéssel üdvözli egymást. Az egyiken megható kis fehér kötött sapka van, a másikon piros. A fehér sapkás az utóbbinál valamivel idősebb, de jóval fölényesebb. Mindketiő pajkos szemű eleven lány s hangos fesztelen diskurzusukból megállapítható, hogy nem egy varrodában húzogatják a fércet. — Szervusz! — hát te is itt vagy ? — mondja a fehér sapkás. Piros sapkás: Itt. Igaz, hogy nagyszerű a film? Fehér sapkás: Stramm. Meglehet szakadni benne. Piros sapkás: Sírásban vagy nevetésben ? Fehér sapkás (fölényesen): Persze, hogy a sírásban, hiszen Henni Porten játszik.
