Zalai Közlöny, 1925. január-március (64. évfolyam, 1-72. szám)
1925-01-29 / 23. szám
2 ZALAI KÖZLÖNY A jelzáloghitel kérdését feltétlenül rendezni kell. Szükséges, hogy a fogyasztási adó tultengése megszűnjön és az állam főjövedelmét lehetőleg az egyenesadók szolgáltassák. A fogyasztási adó antiszociális. Lehetetlen dolognak tartja, hogy a legelemibb életszükségleti cikkek hihetetlen mértékben dráguljanak napnap után, ugyanakkor, amikor a kereseti lehetőségek ezzel szemben nap-nap mellett romlanak. A magas vámtételeket csökkenteni kell. A vasúti tarifának megfelelő reformjára van szükség. A gazdasági szabadságot helyre kell állítani az egész vonalon, hogy minden gazdasági erő szabadon érvényesülhessen. Nem szabad az egész gazdasági életet megkötni. A mostani magas kamatot semmiféle intézmény nem bírja el. Olcsó külföldi kölcsön versenyét kell felállítani a magas kamat ellen. Ha sikerül a drágaságot csökkenteni, ezzel megoldódik a tisztviselői fizetésrendezés ügye is. A munkanélküliség problémáját csak a gazdasági élet fejlesztésével, munkaalkalmak megteremtésével lehet megoldani. Kereskedelmi szerződések nélkül sem a mezőgazdaság, sem az ipar nem boldogulni. A választójognak titkosnak kell lenni. Dönteni kell arról, hogy a nemzet minő határt állapit meg az államfő kormányzási idejének tartamára anélkül, hogy a magyar szent korona körének jogait ezzel érinte- nők. A főrendiház kérdésében a születési jogot elismerni nem tudja. Szükségesnek látja ezen a téren a közvetett választást. Ezek az alkotmányjogi reformok összefüggnek a közigazgatás reformjával is. A köz- egészségügy és a községi jegyzők államosítása elsőrangúan fontos. Államosítani kell az árvaszékeket is. Általános népbiztositásra van szükség. Azokról, akik a háborúban megrokkantak, az államnak kell gondoskodnia és akik 100 százalékban rokkantak meg, azokról 100 százalékban kell gondoskodnia az államnak. Akik pedig bizonyos munkára alkalmasak még, azokat munkához kell juttatni. Egységesen kell megszervezni az egész közjótékonyságot. Veszedelmes még csak gondolni is arra, hogy a lakásokat felszabadítsák. A munkásbiztositás kérdése már régi kérdés. A rendnek, a békének és jövőnk- nek alapja kulturális fejlődésünk. A tanulásból nem szabad kizárni senkit, aki a tudás fegyverével akarja szolgálni ezt a nemzetet. Barla-Szabó József a költségvetést elfogadja. Elsősorban szociális reformokkal kíván foglalkozni. Különösen a nyilvános betegápolás terén fennálló súlyos helyzettel. A kórház-ügyek rendezése nélkül semmiféle szociális reformot nem lehet megoldani. Az ápolási dijak oly csekélyek, hogy a gyógykezeléshez szükséges kiadásokat sem fedezik. A költségvetésben 2 millió korona ösz- szeg van előirányozva a klinikák dologi kiadásaira. Határozati javaslatot terjeszt elő a kórházak gyógykezelési dijára vonatkozólag. Meskó Zoltán sajnálja, hogy az ellenzék nem jelent meg. Kéri a kormányt tegyen e tekintetben a legsürgősebben lépéseket. Sürgeti a háborús vagyonok megadóztatását, ez szerinte benne volt a kormány programjában. Foglalkozik az általános titkos választójoggal, mely szintén benne volt a kormánypárt programjában. Nem hive az általános választásnak, de a titkosságot követeli a választások tisztaságának biztosítása szempontjából. Földalatti szervezkedés folyik az országban, majdnem úgy, mint 1918-ban. Figyelmezteti a kormányt, tegye meg a megfelelő intézkedéseket addig, mig nem késő. Különösen fontosnak tartja azt, hogy engedjék meg a polgárság szervezkedését. Sürgeti a földreform végrehajtását, továbbá a kormány beavatkozását a búzában kötött haszonbérleti szerződések ügyében. A numerus clausus kérdésével kapcsolatban sürgeti a kultuszminiszter nyilatkozatát, továbbá a közigazgatás reformjának mielőbbi beterjesztését. A költségvetést nem fogadja el. Rubinek István az ellenzék pasz- szivitásával foglalkozik, mely nemcsak az ellenzéknek, hanem az országnak is kárára van. Ezután a földreform, a mezőgazdasági hitel és a haszonbérietek kérdését fejtegeti hoszszasan. Cáfolja azt a vádat, mintha a gazdaközönség volna az oka a búza áremelkedésének. Sürgeti a mezőgazdasági szakoktatás kiépítését, melyre főleg a népiskolákban kell súlyt helyezni. Helyesnek találná, ha a néptanítók a nyár folyamán gazdasági szaktanfolyamot hallgatnának, hogy gazdasági szakismeretekre tegyenek szert. Sigray Antal szóváteszi a szovjetszerződést. Nagyon veszedelmesnek tartja a szovjet embereinek jelenlétét az országban, mert erős propagandát fognak kifejteni. A szovjettel kötött szerződésben a nemzeti gondolat feladását látja. Moser Ernő az igazságügyi bizottság jelentését adja elő. Az elnök napirendi indítványa után az interpellációkra térnek át. Kiss Menyhért a pénzügyminiszterhez interpellál a magántisztviselők érdekében. Búd pénzügyminiszter megnyugtatja, hogy a kormány tudni fogja kötelességét. Mindég ott lesz a kisemberek oldala mellett. Kiss azután a hadikötvények és életbiztosítások valorizációját teszi szóvá. Búd János miniszter nehéz kérdésnek mondja ezt. Beható megfontolás tárgyává kívánja tenni. A nemzetgyűlés este 7 órakor ért végett. eelfílbi hírek A hadirokkantak trafikiigye. A hadirokkantak köréből hattagú bizottságot vezetett Pintér László nemzetgyűlési képviselő ma délelőtt a képviselőházba Búd János pénzügy- miniszter elé. A küldöttség előadta, : hogy a kincstárnak az a rendelkezése, hogy a szanálással kapcsolatosan a községekben a vegyeskereskedőknek ismét megadják a. trafikengedélyt, őket, a hadirokkantakat, ez létükben veszélyezteti. Búd János pénzügyminiszter megértéssel fogadta az előadott panaszokat és kilátásba helyezte, hogy azon községekben, ahol bebizonyul, hogy a hadirokkant traíikosok kellően le tudják bonyolítani a forgalmat, nem szaporítják az engedélyeket, sőt amennyiben a kiadott engedélyek a hadirokkantak trafikosok egzisztenciáját veszélyeztetné,(azokat revízió alá veszik és bevonják. A küldöttség köszönettel és megnyugvással fogadta a miniszter válaszát. Siíiautók a Győr-Soproni vonalon. A Győr-Sopron-Ebenfurt-i vasutigazgatóság február 1 -ével Sopron és Győr között személyszállító sinautókaí helyez üzembe. Egyenlőre csak két gépkocsi fog közlekedni. A sinautókon semmiféle kedvezmény nem érvényes. Borzalmas tragédia. Budafokon a Baross-telepi végállomáson tegnap éjjel a kalauz a sínek között két élettelen emberi testet vett észre. Azonnal visszavezette a villamost és a személyzet egy nagy vértócsa közepette egy férfit és egy nőt talált, akit a villamos kerekei borzalmasan összeroncsoltak. A nő már halott volt, a férfi még pihegett, de később az is meghalt. A nőnél semmiféle írást nem találtak. A férfit Szochurek Antal banktisztviselő személyében agnoszkálták. A vizsgálat fogja kideríteni, baleset vagy kettős öngyilkosság történt-e. — Éjjel vesszük a telefonértesítést, hogy a nő Huszel Jakab felesége, illetve Szochurek Antal testvérhuga. Mindketten a villamoson akartak felkapaszkodni, de amikor lábuk a lépcsőre ért, a vezető rákapcsolt és gyorsította a menetet, hogy a két testvér az erős rántás következtében a lépcsőről lezuhant és a villamos mindkettőt odaszori- totta a töltéshez. A budapesti rendőr- kapitányság most aziránt nyomoz, nem-e terhel valakit a felelősség a borzalmas szerencsétlenségért. Olcsóbb lett a szesz. A denaturált szesz alapárát 2000 koronával olcsóbbá tették. A MEFHOSz kongresszusa. Tegnap vette kezdetét a Magyar Egyetemi és Főiskolai Hallgatók Országos Szövetségének kongresszusa, amelyen Horthy Miklós kormányzó, a kormány tagjai és a magyar közélet kitűnőségei vettek részt. Czettler. Deák és Hoffmann beszédei után a német és török kiküldöttek üdvözölték a Kongresszust. Azután megtartották a MEFHOSz beszámolóját működéséről. Tóth Ambrus íádikója Irta: Finta Sándor Arcvonalba rendelték az ezrediin- ket. Kora délután indultunk útnak a kedves olasz városkából, Cison di Valmarinóból Conegliano felé. A nádfonattal, lombokkal leplezett országúton világossal még csak könnyű volt a járás. Még a műszaki század agyonterhelt emberei is kedélyes szóbeszéddel kergették a sötéttel közeledő háborús aj-baj halálos aggodalmait. A szájszélre vágott pipákból vidor füstfellegek röppentek a levegőbe. Kézről-kézre vándoroltak a friss patakvizzel töltött kulacsok. Vígan j himbálóztak a hátizsákra szerelt ásó- szerszámok s pajkos gyerekként vi- háncolt az emberek közt bujkáló tréfa, amellyel a szótlanokat csip- desték a hangosabbak. — Talán búcsúra készül Ambrus bátyó, hogy olyan peckesen ballag ? — évődik a hátam mögött egy ele- venszavu honvéd a mellettem haladó Tóth Ambrussal, aki nagyokat néz az alkonypirral szegélyezett, távoli égboltozaton. — Az ám, a kiskésit! — hüm- mentett az öreg hamiskásan — búcsúba, Pusztakotkodácsra, ahun a sóhajtást köszörülik. Derű villanik fel a szakasz arculatán. Szinte egymásnak adják az emberek a szót. — Akkor talán Haddelhaddon is járt már az Ambrus, ahol a patkós malacok szaladgálnak? — mondja valaki sunnyogó kuncogással. — Ott ugyan nem, de a te faludban magam láttam, öcsém, amikó a muffot agyonvertétek! — veti hátra foghegyről Ambrus. Tetszik az embereknek a vágás. Nevetik a lefőzöttelt, de az sem j hagyja magát. — Persze, igaz is, most jut eszembe, maga volt az a plánétás ember a csízióval, meg az egerekkel, aki megúszta a hajdinatáblát! — Ahol ni a Íádikója is, akibe a plánétahuzó egereket tartja 1 — mutat hátra egy vizslaszemü legény az előttünk haladó sorból Tóth Ambrus hónaljára. Odapillantok. Csakugyan ott szorongat az öreg valami ládikót. Maga faraghatta, gyalulhatta, igen akkurá- tos jószág. Alig nagyobb a szivarskatulyánál. — Ugyan, miféle Íádikója van, Ambrus bácsi? — kíváncsiskodom magam is, hogy elüssem a heccelő- dés élét, hiszen a honvédnek mindene a hátizsákban meg a kenyértarisznyában búslakodik. — Hát láda, íádikó, kérem alás- san! — fordul felém szives arccal Ambrus. — Maga csinálta? — Én És megsimogatta bütykös ujjakkal, boldog tekintettel az alkotását. — Aztán mire jó az? — kérdi valaki fitymálón a többiek közül. — Hát csak jó. Mindenre jó! — feleli mély meggyőződéssel Ambrus. — Mégis csak plánétás láda az, ! — véli az előbb szóló. — Hogy a plánéta, öreg? Hadd lássuk a -fehér egereket! Mi lesz a sorsunk? — kérdezték össze-vissza. — Halál. Mi lenne más? — felel a kérdezett. — Kár volna ennyi jóravaló emberért, Ambrus bácsi! — szólok hozzá megint. — Aztán még magát is csak várják otthon. — Hát ami igaz, az igaz. — No, ugy-e? Hányán vannak? — Az asszony, meg három neveletlen apró ... A kicsi még karonülő vót, hogy elgytiítem a népfölkelőkkel. — Mióta van itt ? — Nyóc hónapja már. — Kár volt magukat idehajszolni. A háború a fiatalok dolga. Úgyis a végét járjuk már. — Hát a sánta ezredes igen szónokolt otthon, a zászlóaljnál, hogy ragadjuk meg mink is az alkalmat. Hát aztán megragadtuk. A legtöbb ember ugyan azt mormogta a bajsza alatt, hogy megragadnák ük, csak itthon maradhatnának. — Aztán csak elindultak, ugy-e? — Még a papunk programolt, aztán vonatra tessékeltek. Három napig dülöngéltünk egymás hegyin- hátán. Se nem ettünk, se nem ittunk. — Talán hazait se vihettek magukkal ? — Vinni vittünk. Vót mindenünk. De hát csak akkor kapott evésre az ember, amikó már feledkezett. Megértettem szegény, öreg Tóth Ambrust. Szótlanul busongíam vele a közös sorson . .. Az este ránk szakadt felhőivel, sötétjével, rémeivel. Eső támadt. Magunkra borítottuk a sátorponyvát. Dülőutakon botorkáltunk már. Lábunk alatt cafogott a sár. Nagysokára pihenőt kaptunk. — No, ez is jókor gyütt! — keseregte valaki. — Most tessék a sárba csücsülni! Szitok lopakodott az esőköpönyek alatt, de csak elillant, amint lehuppant a sárba a hátizsák a szerszámokkal együtt.
