Zalai Közlöny, 1925. január-március (64. évfolyam, 1-72. szám)
1925-01-24 / 19. szám
1925. Január 24. ZALA! KÖZLÖNY 3 Összefüggő különböző kérdések megvitatására, a jóvátételi bizottság nevében dr. Dolzani és Bounids vesznek részt. Az osztrák kormányt Baern- klau pénzügyminiszteri osztályfőnök és Bilttl dr. képviseli. Az újságírói kamara — Olaszországban. Rómából jelentik: Az olasz közvélemény osztatlan érdeklődéssel kiséri a sajtótörvény reformjának bizottsági tárgyalását. Az olasz közvélemény minden árnyalatát élénken foglalkoztatja az a kérdés, hogy a Mussolini-kormány a sajtót a közszabadságok közül a legfontosabbat és leglényegesebbet miként fogja szabályozni. A bizottság már a javaslat első szakaszánál elfogadta azt a pótlást, hogy a napi vagy időszaki lap felelős szerkesztője csak az lehet, aki fel van véve az újságírók lajstromába. A felelős szerkesztőnek ki kell mutatnia azt, hogy hivatásos újságírónak kell lennie. A javaslat szerint csak az gyakorolhatja az újságírást, aki az újságírók kamarájának lajstromán szerepel. Minden vidéknek meg kell alakítani a maga újságíró szervezetét és e szervezetek központja Rómában székel. Az újságíró kamarába csak az juthat, aki teljes jogú polgár és diffa- máló bűncselekményt nem követett el s aki kellően igazolni tudja tudományos képzettségét akár diplomával, akár irodalmi müveivel. A kamarába való felvételt tizennyolc hónapi gyakorlatnak kell megelőznie, amelyet az aspiránsnak valamely felelős szerkesztő mellett kell eltölteni. Úgy a lapkiadók szindikátusa, mint az újságíró kamara egyenlő számú képviselőt küld a döntőbírói kollégiumba, amelynek elnöke a legfelsőbb bíróság egyik delegáltja lesz. Ez a kollégium megfellebbezhetetlenül dönt a kiadók és újságírók közt a javadalmazást illetőleg támadt vitás kérdésekben. A német birodalmi országgyűlésen a nemzeti szociálisták bizalmatlanságot akartak szavazni a kormánynak, amit a kormányttámo- gató pártok látva — kivonultak az ülésteremből. Az azután következő nagy zajban az egyik kommunista képviselő felszaladt az elnöki emelvényre és az internacionalizmust éltette. A római zarándoklatok A Szentévre szóló kedvezmények Az 1925. Szentév alkalmából a Rómába utazóknak az olasz államvasutak vonalaikra a következő kedvezményeket nyújtják: 30 százalék kedvezményt egyes utasok részére, 40 százalék kedvezményt, ha legalább 50 és 50 százalék kedvezményt, ha legalább 400 személy utazik együtt. Ugvanez a kedvezmény megadatik azon utasoknak is, akik a Rómába való megérkezés után V. di Pompei, Assisi és Loretót is meg akarják látogatni. Gyermekek 3—7 évig a kedvezményes árból még 50 százalék engedményt kapnak. A kedvezmények élvezésére utasnak bírnia kell egy e célra szóló tesserával, mely kapható: a) Olaszországban az olasz államvasutak összes állomásain, b) külföldön az egyes nemzeti szövetségeknél és az eladásukra felhatalmazott ügynököknél, tehát közvetve ajvárosi menetjegy-irodában is. A külföldről, tehát Magyarországból utazók részére szóló tessera ára 25 lira, mely feljogositja az utast a kedvezményes jegy megváltására. A tessera is, meg a jegy is 45 napra érvényes az olasz határállomás átlépésétől számítva. Ez az időtartam azonban ugyanannyi időre meghosszabbítható a fizetett menettérti jegy ára 10 százalékának lefizetése mellett. A tesserát a visszautazás érvényesítéséhez le kell bélyegeztetni az Anno Santo Bizottságánál Rómában. A kedvezményes jegyet oda-vissza kell megváltani és pedig megváltható bármelv határáltomástól Rómáig és vissza: Rómától vagy V. di Pom- peitől vagy Assisitől vagy Loretótól bármely határállomásig. — Ugyancsak határállomást képeznek a kikötők is, mint Ancona, Brindisi, Catania, Fiume, Genova, Messina, Napoli, Palermo, Siracusa, Triest, stb. A kedvezményes jegyek megsza- kithatók és pedig kétszer úgy az oda- mint a visszautazásnál. A megszakításnál a jegyeket az állomáson le kell bélyegeztetni. Ha valamely állomáson vagy kikötőben a csatlakozó vonatot kell várni, úgy ez a várakozás nem számit megszakításnak. A 33 százalékos kedvezményes jegyek ára tesserával együtt: I. II. III. Postumia—Róma éz vissza .................................. .................. 415.65 28 7.25 177.35 Tarviso—Róma és vissza .......................................... .................. 411.05 28 4.05 175.55 Tarviso—Róma—Posttmia.......................................... .................. 413.30 28 5.65 176.45 Fiume—Róma és vissza .......................................... .................. 423.85 29 3.05 180.65 Fiume—Róma—Postumia .......................................... .................. 419.70 29 0.15 179.— Postumia—Róma és V. di Pompei—Postumia ... .................. 444.35 30 7.10 189.30 Postumia—Róma és V. di Pompei—Tarviso .................. 442.45 30 5.65 187.55 Fiume—Róma és V. di Pompei—Postumia .......... .................. 448.50 31 0.00 139.95 Tarvis—Róma és V. di Pompei—Postumia.......... ................. 442.10 30 5.50 187.40 Ezen összeghez hozzászámítandó a magyar és jugoszláv átfutás s igy egyes utasok részére Rómába és vissza az első osztályon 2.392.000, a másodikon 1.708,000 a harmadikon 1.108,000 K-ba kerül az ut. Az Anno Santo alkalmából a Rómába utazó zarándokok útlevél nélkül léphetik át az olasz határt. Az egyedül utazó zarándokok útlevelét és vizumát az egyes nemzeti és szeníévi zarándoklatok bizottsága által külön kiadott tesserák pótolják, melyeknek a tulajdonos fényképével és sajátkezű aláírásával és a plébánia, vagy püspökség bélyegzőiével kell ellátva lenniök. A csoportokban utazó zarándokoknak ellenben elegendő egy névjegyzék, a csoport tagjainak aláírásával és személyi adataival, azután a csoport vezetője is aláirja s az egyházi hatóságok is hitelesítenek. Bővebb felvilágosítást Nagykanizsán a városi menetjegy-iroda nyújt. A Robos'pfii* A kit*, ügyész váábeaxéde Budapest, január 23 (Saját tudósítónk telefonjelentése) A főtárgyalás mai napján a vádhatóság képviselője, Miskolczy Ágost dr. kir. ügyész mondotta el vádbeszédét, amely pörölyként sújtott le a két bűnös fivérre: Amikor a megszálló hordák végiggázoltak Magyarországon és megfojtották gazdasági életünket, a vádlottak az ellenséget dicsőítették és az ellenség oltalma alatt támadták minősíthetetlen módon a magyar kormányt. Az a felháborodás, melyet a két Roboz-fivér működése kiváltott, felemelte a magyar öklöt, de az ellenséges csapatok tétlenségre kénysze- ritették. És az a korbács, melyet ők vettek ki a megszállók kezéből, hogy megsuhogtassák a magyar nemzet előtt, később a kultur-Roinániában az ő hátukon csattant. Budapestre bevonult a Balkán s nem volt erőnk rémségeinek ellentállni és élve éltük át a feloszlás minden kínját. Majd foglalkozik a románok bevonulásával Budapestre és a Friedrich- kormánnyal. Robozék mint a zsidóság védelmezői állították be magukat a budapesti közönségnek és az oláhokat is ilyenekként állították be. Pedig az igazság az, h«gy az oláhok főleg a megszállás első napjaiban súlyos inzultusokat követtek el a zsidóság ellen. Ha a Friedrich-kormány követett is el baklövéseket, nem vádolható jóhiszeműen azzal, hogy a nemzet érdekében az akkori idők lehetőségei szerint mindent el nem követett. Miskolczy dr. ezután az egyes vádakra tér át és hivatkozva a bizonyítás anyagára, sorban kimutatja, hogy a vádlottak valamennyi terhűkre rótt bűncselekményt elkövették. A Pesti Élet csak cégér volt, — amely alatt olyan elemek gyülekeztek össze, akik az oláh program megvalósítása érdekében szövetséget létesítettek. Ez a csoport igenis lázadó csoport volt és az oláh fegyverek védelme alatt állott. Amit Robozék a Pesti Életben elkövettek —- az minden ember megvetését érdemelte ki. A szerkesztőségnek egyenesen az volt a programja, hogy j£. napokig nem tudnék egyebet tenni, csak sírni ... az életem, a világ felett .. . A férfi: Használna ez valamit?.. Hiszen ha a sirás, a sóhajok a világot javítani tudnák ... már régen a legtökéletesebb lenne . .. A leány: Pedig milyen szépen indult az életem ... mikor még kicsi voltam ... mikor még pénzünk volt.. urak voltunk ... mennyi sok szépet ígért az élet!... A férfi: (közbe) És a sok ígéret közül, csak egyet vált be... a halált ! . .. A leány : Hát akkor minek élünk? Micsoda célja van az életnek ? . . . A férfi: (gyengéden) Kis lányom .. mi majdnem mindnyájan úgy állunk az élettel, mint a paraszt a mutatványos bódé előtt... Nézzük a kiakasztott képeket és ha engedünk a kikiáltó hangos felszólításának, pénzt áldozva bemegyünk ... igaz, hogy valamivel okosabban jövünk ki a bódéból, de magunkban azért keservesen érezzük, hogy bevagyunk csapva ! A leány: (keserűen) Öt év óta érzem ezt a keserű utóizét az életnek, öt év óta vem volt még három szép napom. Viselem a keresztet, az élet terhét, amelynek napról-napra jobban érzem a súlyát... Tudod te mit jelent öt év az ilyen életből... Végig hallgatni, uton-utfélen azokat a rémes gyilkoló megjegyzéseket, amiket rám értenek ... elsiklani a megvető pillantások mellett... úgy tenni, mintha nem hallanám, mintha nem venném észre ... Mintha csupa gonosz szellem, ördög lenne körülöttem, úgy fütik alattam a földet.. A férfi: Pedig az ördög már régen elhagyta a földet, mert meggyőződött, hogy az emberek is elég melegre tudják azt maguknak fűteni.. . A leány: Az egész életem egy kínlódás ... egy utálatos hulladék !... A férfi: Hét mért teszed ezt? . . . Hát mért élsz igy ?... Nem tudsz más életet kezdeni ? ... (Pillanatnyi csend.) A férfi: Nézd kis lányom!... itt ván ez a fiú. Telve forró, lángoló szeretettel irántad... amire már csak az ilyen fiatalság képes... imád!... de nem mer neked szólni... fél, hogy kineveted... Nem hiszi a sok mendemonda után, hogy van még benned leánylélek, hogy még benned is lehet egy szikra, ami lángra lobbant- hat egy őszinte mély szeretetet iránta!... Vedd ezt úgy, mintha ő mondta volna... Én tolmácsolom az ő érzéseit... a mondanivalóját... Az ő nevében kérdezem, tudnád őt igazán szeretni?... De csak őt... és senki mást!... Ameddig ő itt van... melletted marad... De azt kívánja... hogy te is maradt mellette... csakis mellette... A fiú: (felindultan) Gréte!... Az életben még sohasem szeretett valaki őszintébben, mint én!... A leány: (gyengéden) Kicsi fiam... Esküszöm, öt éve te vagy az első, aki igazán szeret... tudom . . . Azt hiszed, nem éreztem mindjárt az első perctől, hogy a te szereteted más, mint a többi éhes férfié, aki rám pályázik? ... Az első naptól kezdve éreztem, hogy te leszel az, akit igazán fogok tudni szeretni... (sírástól elfúló hangon) Mivel bizonyítsam be, hogy szeretlek... hogy a szivemben csak te vagy, hogy csak te irántad érzek őszinte szeretetet?! .. A fiú: Hogy csak kizárólag az enyém leszel!... A leány: (az előbbi hangon) Fiam!... egy nő sohasem kérdezi, hogy mit ád, ha szeret... Nem számol, nem jegyez semmit, csak ad, mindent... mindent... amit csak adni tud... saját magát... Hát miért nem elégszel meg ennyivel?... Nem elég neked annyi, hogy tudod, hogy csak téged szeretlek?... A fiú: (határozottan) Nem!... Nem tudok belenyugodni abba, hogy mellettem még másoké is légy... (fájdalmasan) Hát ez az, amit nem akartok megérteni, hogy nem tudok osztozkodni a szerelemben... (kiabálva) Nem tudok osztozkodni!... Hát olyan nehéz ezt megérteni?... A leány: (gyengéden) Édes jó fiam!... Légy okos. Hallgass meg, hallgasd meg, amit mondok... őszinte leszek hozzád, mert — szeretlek... Mert tudom, hogy jó fiú vagy... Ne kívánd tőlem, hogy most egyszerre szakítsak minden régi ismerősömmel, hiszen jól tudod... hogy hazulról nem kapok semmit... muszáj... hogy jóban legyek olyanokkal,... akikből van valami hasznom... Utálom őket mind... hidd el nekem... kacagok, amikor ott vagyok... pedig sirni szeretnék... Ordítani a keserűségtől... de muszáj... mert tőled nem kaphatok és nem is fogadnék el egy fillért sem., mert szeretlek!... Te vagy az egyedüli... akit pénz nélkül szeretek, mert a legnagyobb boldogságot kapom cserébe... a szerelmet... Ne haragudj ezért... hiszen eddig is tudtad, hogy igy van... Rossznak, komisznak fogsz most gondolni... pedig nem én vagyok rossz... csak az élet volt hozzám cudarul gonosz!... (Folyt, köv.)
