Zalai Közlöny, 1925. január-március (64. évfolyam, 1-72. szám)

1925-01-03 / 2. szám

2 ZALAI KÖZLÖNY KÜLFÖLDI HÍREK Elfogták Csernyák Imrét. A hamburgi rendőrség értesítése szerint ott letartóztatták a forradalmi szerep­léséről hírhedt Csernyák Imre volt századost. Túri Béla a pápánál. Túri Béla kanonokot, a Nemzeti Újság főszer­kesztőjét a pápa külön kihallgatáson fogadta. A kölni zóna. Párisból jelentik: A kölni zóna január 10-iki kiüríté­sének elhalasztására vonatkozó hatá­rozatban az Echo de Paris alkuszerü megegyezést lát. A jegyzék, melyben közlik Németországgal, hogy a kölni zónát nem ürítik ki, megállapítja, hogy Németország nem tett eleget katonai kötelezettségének, úgy, hogy a január 10-iki rövid határidő előtt nem tud a békeszerződéseknek meg­felelni. A tervezetnek ez a része a francia szempontoknak kedvez. A jegyzéknek a kiürítésre vonatkozó része, mely az angol álláspontot tartja szem előtt, kijelenti, hogy januárban elhalasztják a kiürítést, mert a szö­vetségesek csak a határozat beter­jesztése után döntenek arról, hogy Németországnak mit kell még telje­sítenie, amivel az első megszállási zóna kiürítését lehetővé teszik. Letartóztatások Zágrábban. Po­litikai körökben azt hiszik, hogy Zágrábban megkezdődnek a letartóz­tatások. Elsősorban Macsek Redavec, a két Kossutits testvér és Krijevics párttitkár letartóztatását várják. Ellen­zéki körökben azt állítják, hogy a szélsőséges ellenzéki blokk vezérei rövidesen ülést tartanak, melyen meg­állapítják a szükséges lépéseket. A szerb parasztpárt. Belgrádból jelentik: A belügyminiszter tegnap este 10 óra után átadta a hírlapi rák­nak a horvát köztársasági paraszt­párt feloszlatásáról intézkedő hatá­rozat szövegét. A határozat hosszas indokolása mindenekelőtt megálla­pítja, hogy Radios Kossutits párttitkár társaságában külföldön megengedhe­tetlen propagandát fejtett ki az SHS állam ellen. Majd Moszkvába ment, ahol csatlakozott az orosz paraszt internacionáléhoz, bár tudta, hogy ez Az assisii öregasszony Irta: Baróti Rya (2) — Meg is érkeztem úgy alkonyat .felé. Ki is száilok; nézegelődöm mer­ről lobogtatnak felém, de sehol sem látom. Én csak egyre lobogtattam az enyémet. Sokan néztek rám, meg­bámultak, egyik másik ki is nevetett; volt olyan is, ki szólt hozzám taliá- nul. Dehát nem magyarázhattam meg, hogy miért lobogtatom én a keszkenőmet. — Megnémultam. Teremtő Jézu­som, a plébános ur levele^ biztosan nem ért ide. Persze ... Én gyors­sal jöttem ... mi lesz már most ve­lem ? Mi lesz most énvelem, ha le­száll az éjszaka ebben a furcsa ide­gen városban ? Hová menjek ? Kit kérdezzek? Kihez szóljak? — Leültem az állomás mellett a batyumra és sírtam hangosan. Volt, aki megállt, szólt hozzám, de nem értettem. Én is szóltam, de engem sem értettek meg. Csak mutogattam a plébános ur levelét. Meg is nézték, de nem értet­ték és a fejüket csóválva tovább mentek. — Egyre jobban sötétedett. Mi lesz velem, Istenem!? A szivem vad rémületét csak az az egy gondolat csillapította egy-egy pillanatra le, a tervezet az orosz kommunista inter- nacionale terméke és terve. A horvát köztársasági parasztpárt képviselői a csatlakozást május 1-én helyeslőleg tudomásul vették és a moszkvai kom­munista parasztpárt julius 27-én fel is vette kebelébe. Ausztria megszünteti a had­ügyi és földmivelésügyi minisz­tériumokat. Az osztrák parlament legsürgősebb feladata az uj eszten­dőben egy uj takarékossági törvény létesítése, a hivatalok számának csök­kentése, a munkaidő intenzivebb ki­használása. Egyes hivatalokat már a legközelebbi időben megszüntetnek. A kormány teljesen meg akarja szün­tetni a szövetségi hadügyminiszté­riumot és földmivelésügyi miniszté­riumot — mint önálló központokat és be fogják olvasztani a szövetségi kancellári hivatalba. Bécsben leszámították a kenyér árát. A bécsi pékek január 5-től 300 koronával leszállították a kenyér árát. Hegyomlás elzárta az adels- bergi vasútvonalat. Az adelsbergi vasúti vonalon hegyomlás történt, amely a vonalat teljesen használha­tatlanná tette. A Svájc felé inditott expressz-vonatokat Dél-Németorszá- gon keresztül irányítják, mig a sze­mélyvonatokat egyelőre beszüntették. Összeroppant a porosz állami bank. Berlinből jelentik : A Kutischer- ügy olyan szenzációvá dagadt, amely az egész Németország gazdasági éle­tének érdeklődését felcsigázza. A vizsgálat megállapította, hogy a po­rosz állami bank egész részvénytő­kéje elveszett. Az ügybe magasállásu hivatalnokok vannak belekeverve, de bele 'vannak keverve a Bernát-test- vérek is, akik egy negyven vállalat­ból álló óriási konzern tulajdonosai. A négy Bernát-tesivért letartóztatták. A letartóztatás bombaként hatott. A feszült amerikai-francia vi­szony. A washingtoni francia nagy­követnek az a nyilatkozata, amely szerint Franciaországnak nincsen szándékában, hogy amerikai adós­ságait el ne ismerje — nem enyhí­tette azt a feszültséget, ameiy Wa­shington és Páris között fennáll. A francia nagykövet nyilatkozatában a francia kormány hivatalos megerősi­\ hogy a Pistám itt van a közelemben. Az én gyermekem itt fekszik valahol ennek a városnak a temetőjében. Egy ur jött egyszerre felém s hogy annyira sírtam, ő is megállt. — Szó és remény nélkül nyúj­tottam fejéje a latin levelet. Láttam a formáján, hogy egyszerre kiértette belőle, hogy miről is van szó. Föl- segitett a batyumról s intett, hogy kövessem. — Mentünk furcsa keskeny ut­cákon keresztül. Az ur rám-rám nézett; kilátszott a szeméből, hogy jó ember. Egy nagy ház elé értünk, nagy kapuja volt. Az ur megrántotta a csengőt s a nagy kapu lassan ki­nyílt és majdnem felsikoltottam örömömben, mikor megpillantottam, hogy egy barát nyitotta azt ki. — Jó helyen járok, én Istenein?! s megragadtam annak az urnák a kezét és megcsókoltam. — Bekísértek. Papok jöttek felém, a plébános ur levelét elolvasták és hol engem, hol a levelet nézegették. — Beszéltek is hozzám a nyel­vükön. Egyik megveregette a vál­tamat. Kínáltak étellel-itallal, szál­lásról is gondoskodtak s igy meg­nyugodva hajtottam álomra a sze­memet, hogy most már igaz emberek pártfogásában vagyok. tése nélkül nem bíznak. Shipstead szenátor kijelentette a szenátusban tartott beszédében, hogy Francia- ország európai szövetségeseinek hadi­célokra pénzt kölcsönöz. Francia- ország — a szenátor szerint — a kisantantnak 200 millió font ster­linget kölcsönzött, amit fegyverke­zésre fordítottak. Egy cápa fölfalt egy színész­nőt. A mexikói partvidéken egy hatalmas cápát sikerült elejteni. Amikor felkoncolták, a gyomrában ritkabecsü női ékszereket találtak. Az eset magyarázata, hogy ott, ahol a cápát elfogták, azon a helyen néhány nappal előbb egy színésznő a tengerbe fűlt, akit a legszorgo­sabb buvárkutatások mellett sem sikerült feltalálni. Valószínű tehát ezekután a feltevés, hogy a cápa felfalta a színésznő hulláját. Laehne leánya Amerikába szö­kött. Hamburgból vett távirati érte­sítés szerint Laehne Hugó volt ma­gyar államtitkár leányának — a hamburgi rendőrség minden intéz­kedése dacára — sikerült hamis név alatt a Hamburg-Amerikai vonal egyik hajóján Hamburgot elhagynia. A hajó január 3-áu érkezik New- Yorkba. A rendőrség értesítette a budapesti főkapitányságot, hogy in­tézkedjék, hogy az amerikai rendőr­ség a leányt partraszálláskor párt­fogásába vegye. Rablógyilkosság a nagyrécsei országúton Nagykanizsa, január 2 Szilveszter napján délután fél 4 órakor a nagyrécsei országúton vak­merő rablótámadás történt. Horváth 4~Eerenc 62 «éves csapi gazda 12 éves fiával bejött a nagykanizsai hetivá­sárra, ahoi ökröket akart vásárolni. Az állatvásártéren hozzácsatlakozott egy 28—30 év körüli fiatalember, érdeklődött a gazda tervei iránt s mikor megtudta, hogy 12 millióra alkuszik, mindenképen igyekezett le­beszélni a vásárlásról azzal, hogy ujesztendő után sokkal olcsóbban lehet állatot vásárolni. J — Másnap szerettem volna a Pistám keresésére indulni, de hát, hogy is mondjam . . . egy szomorú szemű fiatal barát valahányszor el­ment mellettem, mindig szólt hoz­zám ; nem értettem ugyan, de min­dig azt éreztem, mintha biztatott volna valamivel. — Harmadnap ez a barát csak­ugyan hozzám lépett és intett, hogy menjek vele. — Mennybéli atyám ! talán a te­metőbe megyünk? — És csakugyan odavezetett. — Csodálatos szép temető volt, annyi gyönyörű „küemlék“ volt ott, mint nálunk a fakereszt és mennyi virág, még a legegyszerűbb sirhalmok is parádésak, mint nálunk a gazdagoké. — Egyszer csak odaértünk, ahol minden sir egyforma volt. A barát szomorúan mutatott végig az egy­forma sírokon, mondott is valamit, amit én nem értettem, de magamtól kitaláltam, hogy katcnasirok, hogy itt hősök feküsznek. — De hogyan feküsznek! — A sírjuk csupa virág; olyan, mint egy gondozott virágoskert; egyforma valamennyi. Mindenik sirra egy fa van ültetve s mindegyiknek márványtábla jelzi a nevét. — Égy helyen megállt a barát és szomorúan intett nekem. Horváth Ferenc hajlott a szóra s nem is vásárolt semmit. Délután kisfiával elindult hazafelé a Nagy- récse felé vezető országúton. A gyer­mek egyszercsak észrevette, hogy a vásáron látott fiatalember nyomon követi őket. Semmi rosszra sem gon­dolva fogadták közeledését s hama­rosan beszélgetésbe elegyedve, együtt rótták az utat. A fiatalember elmondta, hogy Ihá- rosberényből való, ismeri is ott No- vák képviselő leányát. Jó darabig haladtak igy beszélgetve, mikor az ismeretlen egyszer csak az addig bot gyanánt használt karóval hátul­ról úgy fejbevágta az előtte gyanút­lanul bandukoló Horváth Ferencet, hogy az egyetlen kiáltással összero­gyott és eszméletét vesztette. A kisfiú segítségért kiáltozott, azon­ban a környéken járókelők közül senki sem jött segítségre. Egy teh­eneket hajtó polgárt a fiú meg is szólított, de az azzal tért ki, hogy nem hagyhatja szabadjára a teheneit. A rablógyilkos ezalatt kikutatta eszméletlenül fekvő áldozata zseb- jeit és belőlük — Horváth Ferencné későbbi vallomásából megállapitható- lag — körülbelül 15 millió koronát ma­gához vett, majd a kisfiú után vetette magát, aki azonban futva menekült előle és a csapi csárdához érve embereket hivott apja segítségére. Az ismeretlen fiatalember ezalatt nyomtalanul eltűnt. Horváth Ferencet beszállították a nagykanizsai közkórházba, eszméle­tét azonban mindezideig egy pilla­natra sem nyerte vissza, igy kihall­gatni sem lehetett. Életben maradá­sához kevés a remény. Az áldozat fiának vallomása sze­rint az ismeretlen 28—30 éves le­hetett, télikabátja nem volt, barnás, kopottas zakó-öltönyt, sport-sapkát .és bakancsot viselt, magas termete volt és kis barna bajusza. A rendőrség ezúton is felhív min­denkit, hogy aki a tettesre nézve a leírás vagy hallomás utján bármi­nemű felvilágosítást tudna adni, ada­tait közölje a rendőrkapitánysággal, amely a kiskomáromi és nagykani­zsai csendőrőrssel karöltve folytatja a nyomozást a vakmerő rablótáma­dás ügyében. 1925. Január 3. j — Oda néztem. Az én Pistám nevét láttam. Hangos kiáltás szakadt ki belőlem és odarogytam a gyer­mekem sírjára. — Arra eszméltem fel, hogy a barát vigasztal a maga nyelvén és mikor én a síron nyíló virágokat s nevének aranybetüit csókolgattam, könnyek peregtek le szemeimből. — Hanem aztán nehéz napok következtek. Nem tudtam elgondolni, hogy mi lesz velünk. Velem és a Pistámmal (következetesen úgy be­szélt róla, mint egy élőről.) — Beszéltek hozzám néha valamit. Meg szerettek volna valamit értetni velem, látva hogy mindig sírok. De nem értettem őket. Igen jók is vol­tak hozzám, de engem a kétségek minden gyötrelme kinzott, hogy már néhány nap eltelt és én még mindig semmit sem tudok. — Egy nap egy hosszú eszten­dőnek tűnt fel. Remélni nem tudtam, csak sírtam, mindig csak sirtam. Ilyenkor a barátok mindig élénken beszéltek valamit. — Egy napon aztán ismét az a szomorú, jószivü barát hivott. és én reménykedve követtem. Egy szép nagy házba nyitottunk be, igen gyönyörű szobákon vezetett keresztül. (Folyt, köv.)

Next

/
Thumbnails
Contents