Zalai Közlöny, 1925. január-március (64. évfolyam, 1-72. szám)
1925-01-22 / 17. szám
Zalai közlöny Ezután az országgyűlés kérdéséről szólt Lukács György. A felsőházban a születés alapján való előjogokat jelentékenyen korlátozni kell és az uj felsőház zömét a törvényhatóságok, a közélet jeles férfiül kell, hogy alkossák, akik egyfelől választás, másfelől államfői kinevezés alapján kerülnek a főrendiházba. A választói jognak törvényhozási utón való sürgős szabályozását tartja helyénvalónak. Áttér ezután a külpolitikai kérdések tárgyalására. Rá mutat arra, hogy a csehek tömegesen vonják meg a magyaroktól az állampolgárságukat, a románok üldözéseiket nap-nap után továbbfolytatják. Hasonló üldözések történnek Jugoszláviában is. Tehát nekünk kötelességünk, hogy állandóan követeljük a kisebbségi szerződések betartását. Két fórumunk van: a Nemzetek Szövetségének Tanácsa és a Nemzetközi Választott Bíróság. De ezek megkö- zelithetetlenül vannak eltorlaszolva előlünk. Az állandó nemzetközi bíróság, tagjai elfogultak. Semmi reményünk nincs arra, hogy nemzeti kisebbségek dolgában az igazság érvényesüljön, mig meg nem reformálják ezt az intézményt. A költségvetést elfogadja. (Hosz- szantartó tapssal üdvözlik Lukács Györgyöt beszéde befejezése után.) Ezután Kállay Tibor szólal fel. — Nekünk azt kell keresnünk a költségvetésben, vájjon a kormány alkalmazkodik-e a szanálási programúihoz. A pénzügyminiszter expozéja szerint ez az előfeltétel megvan. Igaz, hogy jobb szeretné, ha nem a kultusztárcánál találná a 3 millió megtakarítást, hanem a belügyminisztériumnál, vagy más adminisztrációs tételeknél. A kormány programja teljesen megfelel a nép általános óhajának. Megragadja az alkalmat, hogy a költségvetés 10 éves jubileumakor visszapillantást vessen az elmúlt kormányok pénzügyi programjára. Foglalkozik ezután a költségvetéssel és megállapítja, hogy a magángazdaságok helyzetére való tekintettel többet előirányozni nem lehetett. Három kérdéssel kíván fogtalkozni még pedig a közigazgatási, valutarendezési s a kisbirtokosok kérdésével. Először a tisztviselők illetményei_2_______________ ____________ Na gymama mesél... Irta: Hüli Cili Csak ketten voltak a szobában, a nagymama meg unokája. A nagymama 69, az unoka 25 éves. A nagymama fehérhaju, szelid- arcu öregasszony, aki megértéssel van a fiatalság iránt. Az unoka feketehaju, barna szemű leány, olyan mint a legtöbb, se nem szép, se nem csúnya, csak lelkének finomsága több az átlagnál. Ezt a finomságot csak az találja meg benne, aki ilyet keres. A léha emberekkel szemben ő is csak egy vig pajtás, szellemes csevegő, de aki belát a leikébe, megérzi a nemes nagy indulatokat. Most is a lélekből beszél és panaszolja Nagyanyjának lelkének keserves kálváriáját: — De Nagymama, hát hogy lehet az, ha két ember úgy szereti egymást, mint mi ketten Miklóssal, csak úgy szó nélkül itthagyjon, elmenjen? Miért? Hisz nem bántottam. Ő sem bántott. Csak elment, itthagyott és — keserves zokogásba fül a többi. A nagymama szelíden „simogatja a leány könnyes arcát. Ő is meg van illetődve, de uralkodik magán. nek rendezéséről szól s azt mondja, ez elől nincs módunk kitérni. A dologi kiadások helyett a tisztviselők fizetését kell emelni. Nem azt akarja, hogy az adminisztrációt növeljék, hanem, hogy a kevés számú tisztviselőt minél' jobban ellássák. A tisztviselőkről szólva még azt mondja, hogy közelebb hozandók a tisztviselők az adózó polgárokhoz. Rámutat a forgalmi adóval kapcsolatos panaszokra s azt látná helyesnek, ha a városokban a város, a községekben a vármegye hajtaná be. Nem tartja helyesnek a vármegyei tisztviselők államosítását. Ezután a valutareform kérdésére tért át. A valutareform ellen érvelőkkel szemben hangsúlyozza, hogy tarthatatlan az az állapot, hogy a legegyszerűbb ügyleteknél is 6—7—8 tagú számjegyekkel kelljen dolgozni. — Ha a papirkorona mellett az aranykorona is szerepel, zavarólag hat úgy a végleges mérlegek fölállítására, mint a helyes könyvelés állandó berendezésére. A valutareformot hamarosan meg kell csinálni. A maga részéről kívánatosnak jelezte a frankrendszerre való áttérést. Európában mindenütt, ahol a stabilizációt megcsinálták, megcsinálták egyúttal a valutareformot is. — Kétségtelen, hogy a reformot elő kell az érdekeltségekkel készíteni, életbeléptetésének megfelelő időt kell adni. Hangzottak el kifogások, fölhozták azt is, hogy a valutareform nagy drágaságot idéz elő. Nem a valutareform, hanem a stabilizáció volt az, ami a drágaságot előidézte. A drágaság szeptembertől mostanáig 142—160-ig emelkedett százalékban nagykereskedői árak szerint. A valutareform azonban nemhogy rosszab- bitotta, hanem ellenkezőleg javította a helyzetet. Rátér ezután, hogyan stabilizálták a koronát Ausztriában. — Meg kell vizsgálni, célszerűnek mutatkozik-e nálunk is, hogy az osztrák rendszert fogadjuk el és ha nekünk Ausztriával egyenlő, másoktól eltérő valutánk lesz, vájjon nem lesz-e szükség megfelelő érmeegyezményt kötni? Figyelembe kell venni, hogy egyes államok : Franciaország, Olaszország, Románia még nem is stabilizálták a valutát. Ezután áttér a kisbirtokok kérdésére. Megállapítja, hogy 127.000-en — Édes fiam, hát mit Ígért Neked az az ember? — ígért? — kérdezi nagy szemekkel, riadtan az unoka. — Hát mit ígért volna? Hisz nem beszélt sohasem szerelemről, sem házasságról. — Hát miért siratod? — Úgy szerettem és ő is szeretett! — Mondta? — Nem, de éreztem. — Óh, édes nagymamám. Maga azt már nem érti, hogyan van az, hogy két fiatal szív, ha együtt érez, a szemekből is megértik egymást. Lássa, egy egész esztendeig mindennap láttuk egymást, beszéltünk ugyanabban az órában, vártuk egymást, az arcunk felderült, a szemünk ragyogott egymás látásán, éreztem, hogy szeret. Aztán elment, szó nélkül, búcsú nélkül. Ma három hónapja. Nem bírom... Meghalok... Segítsen édes jó nagymamám. Sírva borult jó öreganyja nyakába. — Szegény kislányom — vigasztalta a jóságos öreg, — segítsek rajta? Jó, megpróbálom. Hallgass rám! Tudod-e, hogy én is voltam fiatal. Férjhez mentem, 5 gyermekem és 11 unokám van. Te vagy az első fiamnak a leánya és legidősebb kaptak eddig házhelyet, 165.000 család pedig 1—3 holdas kisbirtekot. Tekintettel kell lenni arra is, hány családtag dolgozik az illető kisbi rokon. Kétségtelenül fontos, hogy az utódok számára a vidék kulínrnívó;át erőteljesebben kell emelnünk. A kormány feladata emellett rnéo a kisbirtokosok exisztenciájáná sitása. Számolni kell ugyanis crzal hogy a termények árai nem es mindig ilyen magasak azon 'U ;■! a földet munkáló családtagok sz. is növekedni fog. Ar a kell tehát gondolni, hogy a most kiaú • kis- birtokokat idővel kiegészítek. \ jövőre nézve tehát ezeknél i is no koknál a teljes birtokszcbidsvgra kell törekedni. Bízik abban, hogy c kormány a mutatkozó hibákat minden téren rena- rálni fogja. A költségvetést elfogadja Kállay Tibor nagyhatású beszédét a képviselők nagy számban hallgatták végig és beszéde végén hosszasan tapsoltak féjtegetése mek. Alföldi Béla a következő felszólaló. Roppant sötétnek látja Magyarország jövőjét. Erre a pesszimizmusra okot ad neki a statisztika, melynek adatai fokozatos romlásról tanúskodnak. Határozati javaslatot nyújt be, melyben a következőket mondja: — Utasítsa a nemzetgyűlés a kormányt, hogy az egészségügyi viszonyok megjavítása érdekében rendelje el a kis'bb községek hivatalos orvossal való ellátását. Szükségesnek tartja a költségvetés közegészségügyi tételének felemelését. — Határozati javaslatot nyújt be az utcák tisztántartására vonatkozólag. — Határozati javaslatot nyújt be, hogy a kormány kötelezőnek rendelje el a fővárosi és vidéki iskolákban a vérvizsgálatot, hogy ennek alapján idejében megkezdhessék a fertőzött egyének gyógykezelését. . Határozati javaslatot nyújt be, mely szerint a nemzetgyűlés utasítsa a kormányt, hogy a tuberkulózis és a vérbaj nagy pusztítására való tekintettel rendelje el a házasulandók kötelező vérvizsgálatát. Majd foglalkozik a gyermekvédelem rendkívül nagy nemzeti jelentőségével. Beszéde végén rámutat arra a nagy veszedelemre, melyet a naponként fokozódó kivándorlás jelent. Határozati javaslatot nyújt be, hogy utasítsa a Ház a kormányt, hogy célszerű intézkeunokám, mindenképpen a kedvesem. Hát lásd fiam, ahogy itt állok őszhajammal, körülvéve a legnagyobb szeretettel, az összes családtagok imádnak, elmondom Neked, hogy mindazon, amin Te most keresztül mész, keresztül mentem én is. — Hogyan, — kérdezte ijedten a leány — nagymama nem volt boldog ? — Boldog ? — Istenem, dehogy is nem, 18 éves koromban szerelmes voltam a házitanitóba, akit már úgy kezeltek, mint vőlegényt s egy szép napon felvéve gázsiját, megszökött, valószínűleg más jobb helyet talált, vagy gazdagabb leányt. — S aztán jött a nagypapa és beleszerettél ? — Óh, de hogy — aztán jött egy másik fiatal ember, akivel szinte egész biztosra vettem a dolgot. Végtelenül szerettem, de várni kellett volna, mert nem volt meg a kaució. Én vártam is volna, de láttam, hogy már ő nem olyan mint eleinte. Hozzámentem a nagypapádhoz, aki benn volt a gyárban, mint első könyvelő. A szülők jónak látták, egyszer meghívták ebédre, másnap a mennyasszonya lettem és együtt élünk már 43 éve. désekkel csökkentse a kivándorlás méreteit. A költségvetést elfogadja. Csizmadia András örömmel fogadja el a költségvetést. Ezután a kisgazdatársadalom súlyos helyzetével foglalkozik. Rámutat azokra a nehézségekre, melyeket a mezőgazda- sági hitel hiánya okoz. Szijj Bálint beszédében többek közt a takarékosság kérdésével foglalkozik. Ezzel kapcsolatban sürgeti a gazdag nyugdíjas tisztviselők nyugdíj járulékainak megszüntetését. A szorzószámmal kapcsolatban megállapítja, hogy a magas szorzószám által olyan adótöbbletet szednek a közönségtől, mely nincs alkotmányosan megszavazva. Foglalkozik a kisgazdák 16 pontjával. Kéri az ezekben foglaltak teljesítését. Sokorópátkai Szabó István a következő felszólaló. Kijelenti, hogy a falusi nép sohse rombolt, hanem mindig épített. Meg kell erősíteni a falut. Két határozati javaslatot terjeszt be a falu közegészségügyi viszonyainak megjavítása tárgyában. Elnök ezután meleghangú szavakkal elparentálja az elhunyt Chorin Ferenc dr.-t és bejelenti, hogy Búd János rétsági mandátumát megpe- ticionálták. Az elnök napirendi indítványa után áttérnek az interpellációkra. Karaffiáth Jenő kérdést intéz a kereskedelmi miniszterhez, hajlandó-e intézkedni, hogy a rádió készülékek mindenki számára hozzáférhetők legyenek és mig a rendelet megjelenik, azokat mindenki szabadon használhassa ? Walkó Lajos kijelenti, hogy a rádiórendelet valószínűleg már februárban úgyis megjelenik. Meskó Zoltán a Léderer-ügyben interpellálja meg a honvédelmi minisztert. Kérdi, hogyan lehetséges az hogy Schwartz Mici férje a csendőrség kötelékébe felvételt nyerhetett. Csáky Károly gróf miniszter: Lé- derer a háború alatt mint tartalékos tiszt kitüntetéseket is kapott. A forradalom után nem volt idő, hogy a jelentkezők előéletét körülményesebben kutassák. A csendőrtisztek létszámfelemelésénél Léderert is felvették más 300 jelentkezővel együtt. Nála akkor nem volt más, mint a tartalékos tiszti vizsga igazolása és a vadász-zászlóaljnál beszerzett jelentések, hogy szolgálatát megfelelően 1925. Január 22. — És boldog voltál nagymama, — kérdezi most már nyugodtabban az unoka, — szeretted? — Szerettem-e, nem tudom — s most már a nagymama szeme lett könnyes — hisz szivem a kiállott két csalódástól annyira eltompult, hogy szerelemről szó sem volt, de megértettük és megbecsültük egymást. Azért édes kis lányom, vigasztalódj, a Te bánatod csak ismétlése az én fájdalmamnak, Te még megtalálhatod, aki igazán szeret, mert akit most siratsz, nem szeretett, de nem is vádolsatod, hisz ha nem beszélt szerelemről, bizonyára nagy oka lehetett annak. — De mégis miért, miért foglalkozott annyit velem, ha nem szeretett? — makacskodott újra az unoka. — Miért? — hát időtöltésből, kellemes volt neki a társaságod és nem gondolta, hogy ezalatt szivet rabol. — Ez a „miért“ vonul át sokunk lelkén, ennek a „miértének sokszor, talán sohasem találják meg a magyarázatát. — Nyugodj meg — ismételte újólag s az unoka fáradtan, csüggedten, de megértő szívvel csókolgatta nagyanyja ráncos, jóságos arcát.
