Zalai Közlöny, 1925. január-március (64. évfolyam, 1-72. szám)
1925-01-16 / 12. szám
64. évfolyam, 12. szám Nagykanizsa, 1925 január 16, péntek Äkä'ö mm köresiiza aSESaBSBOBSBI Szerkesztőség és kiadóhivatal Fő-ut 5 Interurban-Telefon 78, nyomda 117. szám Felelős szerkesztő: Kempelen Béla Előfizetési ára: Három hóra... Egy hóra 30.000 korona . ... ... ... 90.000 korona GYILKOSOK ARATÁSA Gyilkosság . . . ordit felénk majdnem mindennap az ujságokhasábjairól. Alighogy felocsúdott a tömeg az egyik borzalmas esemény hatása alól, máris bőségesen pertraktálják a lapok a másik vérfürdőt. Mintha abban a nagy mechanizmusban, ami millió és millió egyed- ből tevődik össze egy társadalommá, valami megbomlott volna, hogy egyes atomjai fenevadakként rohanjanak egymásra és letiporjanak minden gá-. tat, ami eltévesztett útjukat állja. Vér ... vér és tengere a borzalmaknak szegi jobbra-balra az utat, melyen az emberiség elindult, hogy maga mögött hagyja a világ legvéresebb háborújának emlékeit. Az emlékek lassan tünedeznek is, de az ember, a háború eldurvult hullahegyeken gázoló embere még sokáig nem tudja levetkőzni elvadult ösztöneit, miknek — mondhatjuk igy: eszményi talaja az áldatlan béke nyomán fakadt, milliókat kínzó gazdasági helyzet. Különösen az utóbbi időkben az egyik gyilkosság a szó szoros értelmében a másikat éri. Gondoljunk csak vissza az elmúlt 1923. és 1924. évekre, melyekben valóságos aratása volt nemcsak Magyarországon, hanem talán egész Európában a gyilkosságoknak. Úgy tűnik fel, mintha pokoli járvány szórta volna szerte fertőző mikrobáit a müveit világra, amely nincs tekintettel lelki magasságokra, kulturemberi, finomult idegekre,"rangra, társadalomban betöltött pozícióra, hanem kezébe adja a gyilkoló szerszámot a büntetett előéletű csavargónak csak úgy, mint — s ma ez a gyakoribb — az intellektuel osztályok, a felső tízezer reprezentánsainak. Pénz és szerelem . . . Erre a kettőre vezethető vissza a gyilkosságok legnagyobb százaléka. Az emberölésnek ez a mai járványa azonban a szerelmet csak ritkán vallhatja indító okának. Ma pénzért, kenyérért, vagyonért, irigyelt fényűzésért támadnak gyilkosok körülöttünk. Szinte iskolapéldája ennek — szomorú, megdöbbentő példa — a Tölgyfa-utcai gyilkosság. Hogy Léderer, a csendőrfőhadnagy meg tudott ölni egy embert, azon szinte már alig is csodálkozunk. Katona volt, fegyverhez, talán vérhez is szokott — férfi. Ennél a valamennyi közt vandálabb, iszonyú gyilkosságnál a pszichiáter az asszony alakja előtt áll meg elgondolkodva. Keresi a romlottságnak azt a fokát, amit még el lehet titkolni úgy, hogy viselőjét gyanut- lanul fogadja be az úri társadalom ; keresi azt a pontot, ahol a nő kivetkőzve nemcsak nőiességéből, de emberi mivoltából is, kezébe tudja kényszeríteni urának a gyilkos szerszámot s az áldozat vérét edénybe tudja felfogni, mig asszonytársainak leg- 1 nagyobb része nem tud levágni egy csirkét. És teszi ezt csupán pénzért. Lédererné . . . Valamikor kis steier faluban, egyszerű vasúti bakter leánya. Csinos, nyílt szemű, álmodozó leány, aki úgy érzi, túlnőtt a családja proletársorsán s álmai könnyen, de nagy áron elérhető fény, pompa felé terelik. Ami ezután jön, az sablon, az élet megszokott görbéje, ami hosszú ideig — egészen a gyilkos revolverdörrenésig — kávéházi kasszák pezsgős, cigányos éjszakáiban éri el mélypontját. A szemrevaló kis kasziros leány mohón falja, habzsolja az életet, amiből idáig már úgysem sokkal több öröme marad, csak a „mindent szabad“ cinikus nekiduhajkodása és néha — nekibusulása. Ragyogó, tükrös kasszában, fásult, szomorú éjszakán ismerkedik meg a szemrevaló magyar katonatiszttel, aki kalandos élete során ott szakit virágot, ahol épen egy perc ideje van lehajolni hozzá. Énnek az illata el- kábitja. Maga sem tudja, miért, visz- sza-visszatér hozzá, mig egyszer arra ébred, hogy eltűnik az éjszaka lánya és helyét elfoglalja a leány, az övé, a menyasszonya. A leány érti bogozni a hálót és megy boldogan, amikor odáig jutnak, mert úgy érzi, hogy a délceg magyar katonatiszt oldalán valóra válik minden, amit álmodott a kis falu kurjongató legényei, a fényes kávéházak gyűrött arcú lovagjai között. Úgy érzi, hogy most indul a fény, a pompa, a nagyúri élet felé. Mikor aztán asszony lesz, úri asz- szony, nagyot fordul a világ s a küzdelemben alul maradnak az álmok. A nagyúri életből csak a nagyúri allűrök maradnak meg s a forradalmas idők keserves hányattatása, a béke nyomorúságos kenyere hosszú időkre elszakítja az urától. Már-már csalódik is talán a szerelemben. A vidám szalmaözvegység hosszú időszakai elhidegitik az urától, mígnem jön a Britannia, Prónay-különitmény, Nyugatra agyarország . . . Gazdagok lesznek egy csapásra és ez lesz a vesztük. Beleszédülnek az életbe, amit sietnek kihasználni, mig tart, miből. Innen aztán már csak egyre lefelé vezet az ut, minek rossz szelleme: az asszony. Egy urat ismer: a pénzt. Ha nincs, akár önmagát dobja oda csaléteknek és szerez. A lelke érzéketlenné válik minden egyéb iránt. Pénz . . . pénz ... és csak élni . . . élni érte! Az ura ördögi kéjjel szórja a lába elé a milliókat. Honnét? Senki sem kérdi. Annál hazárdabb a játék, amiből már nincs ereje kiesni. De ahhoz van ereje, hogy az urának kezébe nyomja a revolvert és éj idején segítsen darabokra szaggatni egy még meleg emberi testet, amely pár órával előbb még élő barátja volt. A gyenge asszony démoni erejét az őrület extázisáig korbácsolja a pénz fékezhetetlen vágya és nem érzi többé a vér szagát, nem hallja a halálhörgést, nem látja a szivet, amit manikűrözött, fehér ujjaival tép ki a helyéről. Csak azt tudja, hogy el kell tűnnie az áldozat minden porcikájának, aztán sietni . . . élni, felszürcsölni a gyönyörűségek minden létező csepp- jét és kergetni, szórni tovább a pénzt, amiért adnak mindent, ami élet, boldogság, törvény, szerelem és menyország . . . ami a steier falucska bak- ter-leányának minden álma beteljesülése. Egész Európa sokmillió embere érthetetlenül, csodálattal bámul reá s keresi az érintkezési pontot az asszony és a vérengző fencvad köBudapest, január 15 A pénzügyi bizottság mai ülésén folytatták a közoktatásügyi tárca költségvetésének tárgyalását Egri-Nagy János előadásában. A kuirusztárca összes kiadásaiból az állam a maga intézményeinek fenntartására és fejlesztésére 47.256,734 aranykoronát, állami segélyekre 21.977,396 aranykoronát fordít. Az összes kiadások tehát 69.228,130 aranykoronát tesznek ki. Hermann Miksa megállapítja, hogy a békebeli állapothoz mérten határozottan tért hódított a kultusztárca. Kiemeli a felsőoktatás jelentőségét. Egyetért a franciákkal, akiknek a felfogása szerint az egyetemre nem szabad több hallgatót engedni, mint amennyinek tökéletes tudományos kiképzést lehet adui. Az egyetemnek nem diplomagyáríással, hanem a kultúra és tudomány ügyével keli foglalkozni. Klebelsberg Kunó gróf kultuszminiszter válaszol Hermannak. Úgy látja, hogy a magyar kultúra terén uj reformkor kezdődik. Legközelebb javaslattal jön a nemzetgyűlés elé — amely biztosítani kívánja egyrészt a középosztály, másrészt a gazdatársadalom gyermekei számára tanulmányaik befejezését. Örffy Imre a közalapítványok ügyében kérdi a minisztert, mi a szándéka ezekkel a nagy vagyonukkal. Majd Erdélyi Aladár, Temesváry Imre és Wolff Károly szólalnak fel ezután. Az általános vita után Klebersberg Kunó gróf reflektál az elhangzott beszédekre. Az egyetezött, aki teázni és egyedül aludni tud áldozata szétmarcangolt teste felett. Nincs magyarázat, csak hipotézis. És megközelítés. A steier hegyek leánya, a pozsonyi kávéház minden éjszaka nyíló virága, az élet mohó vágyával tele mátka, az anyagiakban való csalódottsága, sok kínos tengődés miatt Mammon rabságába szédült asszony — sohasem volt anya. Ki tudja, nem ez volt-e Lédererné egész asszonysorsának tragédiája ? Ki tudja, nem ez tudta-e volna őt visszaadni a józan, csendes, boldog életnek a sok abszintes éjszaka után is ? Késő . . . Lédererné az akasztófa árnyékában várja megérdemelt sorsát. A pénz eszeveszetten járja körforgását az egész nagy világon s talán már kiszemelte magának a következő áldozatot. Barbarits Lajos men túlterhelés — mondja, csak a jogi karon van. Ez is csak azért, mert a felekezeíek jogakadémiákat tartanak fenn és ezek csinálják a tulprodukciót. Helyesebbnek tartaná — ha a felekezetek középiskolái internálásokat tartanának fenn, mert nagyobb eredményeket tudnának elérni, mint a2 akadémiákkal. A bölcsészeti karon nincs tulnépesség. Kijelenti, hogy a kultusztárca körébe tartozó intézmények 5506 alkalmazottat bocsátottak el. A középiskolák reformjáról szólva, örül annak, hogy a községek egyre nagyobb számban kívánják a polgári iskolák felállítását. A kultusztárca költségvetésének több mint felét teszi ki a népiskolai oktatásra szánt .összeg. A bizottság teljesen elfogadta a költségvetést, valamint azt a javaslatot, hogy az akadémia támogatására 12.000 aranykoronát fordítsanak évente. Majd Hoyos Miksa gróf előadó a külügyi tárca költségvetését ismerteti részletesen. A külügyi tárca bruttó kiadása 6,092.590 aranykorona, bevétele ellenben !,93^.870 aranykorona. A vita során felszólalt Bethlen István gróf miniszterelnök is, aki kijelentette, hogy mostani célunk a külföld szimpátiáját maguk iránt felkelteni. Középeurópa mai gazdasági helyzete fenn nem tartható és kel!, hogy összeroppanásra vezessen — mondotta Bethen gróf. Beck a cseh-magyar tárgyalásokat teszi szóvá. Bethlen az orosz-magyar szerződésről azt mondja, hogy az Eltagadták a kultusztárca költségvetését A kikérések Emberi Jogok Ligája előtt Szombaton délelőtt öss^eitS a neisineetp^ríllés Hétfőn tápgyaBják as arasíjf-költsésj^etést
