Zalai Közlöny, 1925. január-március (64. évfolyam, 1-72. szám)

1925-01-15 / 11. szám

64. évfolyam, 11. szám Nagykanizsa, 1925 január 15, csütörtök ■BB8W—waBaBHMwniM^rrtMiiWiflMUHiattgEiEgssKiK -ssr •• Ar» mm korona ;a 53K£3m95SBHÍHH uaegersz rwhITIKAl HAPiLAP uiiwBf-awimE« in—m'«r»a»m'ffj^maaiaag«iiaiaBaiftSBiagiyig»HíMag; &®rkee«tőság é« kiadóhivatal F5-ut 5 lntexurban-Tcleíon 78, nyomda 117. szám Felelős szerkesztő: Kempelen Béla Előfizetési ára: Egy hóra 30.000 korona Három hóra ....................... 90.000 korona Ga zdasági problémák Irta: Kelemen Ferenc a Nagykanizsai Takarékpénztár igazgatója Amióta a magyar korona hosszú kálváriája megszűnt s a régi Osztrák-magyar bank sza­badságtéri monumentális palotá­jából a Magyar Nemzeti Bank európai hírű vezetői bölcs előre­látással és óvatos körültekintés­sel őrködnek további sorsa fe­lett, azóta a közelmúlt izgalmá­tól megviselt, a bizonytalanság szorongó érzéseitől agyonzakla­tott gazdasági közvélemény lát­szólag mintha egy kissé meg­nyugodott volna. De csak látszólag, mert a lelkek mélyén nagy földrengé­sek utolsó lökése gyanánt még mindig meg-megremeg valami, ami a múlt sötét képeire emlé­keztet. A drágaság, a háború utáni gazdasági életnek ez a rákfenéje, még mindig fojtogató bizony­talansággal tölti meg a levegőt s amikor az agyonstabilizált ko­rona, a tisztán teorítikus értékű zürichi árfolyamlapon soha nem remélt állhatatossággal kitart a 0 0071 jegyzés körül s legfel­jebb csak felfelé mozdul meg egy-egy árnyalati emelke­déssel magas protektorának a békebeli értékelés felé törekvő angol fontnak kegyes jóvoltá­ból, akkor idebent, ebben az ezeréves, büszke ékeitől meg­fosztott csonka országban, a kenyér, a liszt, a ruha s a köz­szükségleti cikkek ezernyi „zü­richi jegyzésén“ a magyar ko­rona vásárló ereje aggasztó tem­póban sülyed. Mezőgazdasági államunk irányadó cikke: a búza, békebeli paritását immár 100Vo-al haladta túl, rnig a megélhetés kétségbeejtő gondjai között tengődő középosztály, az ujabbkori Magyarország gazda­sági és kulturális fejlődésének gerince, a békebelifizetések alig 30 —40"/o-a mellett nyomorog. Mi­csoda disszparitás a régi és újabb életfeltételek és életniveau között! Micsoda szánalmas képe a „stabil“ koronának! Forradalom utáni pénzügyi politikánk alapvető hibája, mely­től a sűrűn változó pénzügy­miniszterek és állampénzügyi rendszerek, mint valami lidérc­nyomástól megszabadulni soha­sem tudtak, hogy az ország pénzügyi talpraállitását mindig Zürichben, Schweiznak ebben a kétségtelenül kedves, de szá­munkra immár végzetes kis vá­roskájában kísérelték meg s több gondot fordítottak a zürichi ár­folyamlapra, mint a pusztuló gazdasági élet égető sebeire. A zürichi jegyzés volt a minden­kori pénzügyminiszterek rög­eszméje s az osztrák korona, lengyel és legfőképpen német márka katasztrófáitól megijesz­tett közvélemény maga is szinte hipnotikus bűvölettel és aggódó szorongással leste-várta napon­kint „Zürich“-!. Pedig jól tud­tuk, hogy ez a jegyzés csak fiktiv volt. Néha hónapokon át „tartottak“ egy bizonyos kur­zust, a látszólagos stabilitás ér­dekében, pedig sajnos, idebent mindnyájan saját magunkon érez­tük, hogy a korona menthetet­lenül sülyed lefelé)! Mennyi áldozatot hoztunk en­nek az ujabbkori bálványnak! Mennyi csengő ezüst, mily sok csillogó arany és töméntelen külföldi bankjegy vándorolt ki ebből a szegény országból, hogy Zürich egy bankházának kirakatában az idegen értékek árfolyamlapján a magyar korona mellé egy fiktiv értékegységet állíthassanak be! Ha ezekkel a megszámlálha­tatlan milliárdokkal a beteg gazdasági élet sebeit takargattuk volna, ha a kiszórt értékekkel uj lehetőségeket, a boldogulás­nak uj útjait teremtettük volna meg, akkor ma nemcsak Zü­richben, de bent az országban is stabil volna a magyar korona Ezek a mérhetetlen áldozatok nem fognak megtérülni soha. De ha már le is kell mon­danunk arról, hogy a zürichi koronakisérleti telepnek ajándé­kozott értékes nemzetvagyon egv töredékét is viszontláthassuk, okuljunk legalább a szomorú emlékű kísérletek sorozatán. Lássuk be végre, hogy az or- \ szág pénzügyi és gazdasági talp- raállitásának nagy kérdését nem Zürichben, hanem Magyarorszá­gon kell megoldanunk s hogy a korona belföldi vásárló ereje van olyan fontos az ország gaz­dasági életének újjáépítésénél, mint a fiktiv zürichi jegyzés. Ha majd súlyos gazdasági helyzetünkhöz mért nagy kon­cepciókkal, egészséges hitelélet­tel, elviselhető igazságos adó­rendszerrel, külföldi kereskedel­mi szerződésekkel s a teljes gaz­dasági szabadság utolsó béklyói­nak elvetésével a belföldi korona­jegyzést stabilizálni, pénzünk itteni vásárlóerejét a további sülyedéstől megmenteni, sőt terv­szerű gazdasági politikával fo: kozni tudjuk, akkor koronánk külföldi értékelése minden áldo­zat és mesterséges beavatkozás nélkül is stabil marad s régi álmaink biztató letéteményese, a Magyar Nemzeti Bank trésor­jaiban összegyűlő gazdag érté­kek nem fognak a zürichi délibáb után kivándorolni, hanem erejükkel, tartalmukkal megter­mékenyítik a közelmúlt mostoha éveiben kimerült, lesoványodott magyar gazdasági életet. Pénzügyi és gazdasági progra­múknak ez legyen legfőbb törek­vése, mert csak koronánk bel­földi értékelésének stabilitása fogja megnyitni az utat a vég­leges konszolidációhoz, csak ez adja vissza zaklatott lelkűnknek a — jól megérdemelt nyugalmat. Elkészült Jo Smith nyolcadik Jelentés© üi pénzügyi bizottság hétfős*© befejezi tanácskozásait Ä kincstár11 a’ városokra hárítja ss betegápolása költsé­geket — M honvédelmi és k^aitaisztárca költségvetésének tárgyalása Már ötödik napja tartanák'a nem­zetgyűlés pénzügyi bizottságának ülései s még mindig csak négy tárca került tárgyalás aiá. A bizonytalan- időre elnapolt nemzetgyűlést épen ezért ezen a héten már nem fogják összehívni. A pénzügyi bizottság délelőtt és délután ülésezve a lehető leggyorsabb iramban igyekszik be­fejezni munkáját s igy remény van arra, hogy a Ház hétfőn összeülhet és megkezdheti a költségvetés viláját. Ugyanezen az ülésen a házelnök ! meg fogja tenni előterjesztését a békeszakasz alkalmazására vonatko­zólag. A kormánypártban jelenleg az a helyzet, hogy erősségük tuda­tában nem akarják ellenzéki vita nélkül törvényerőre emelni a költ­ségvetést. A pénzügyi bizottság ülése A nemzetgyűlés pénzügyi bizott­sága tegnap folytatta tanácskozásait. A népjóléti tárca költségvetésénél Vass József népjóléti miniszter szó­lalt fel és reflektált az előző ülésen elhangzott észrevételekre. A köz­egészségügyi kérdésekkel kapcsolat­ban a kórházak mostani helyzetéről beszélt. A háború- és a román meg­szállás következtében kórházaink rendkívül súlyos helyzetbe jutottak, legnagyobbrészt felszerelés nélkül maradtak. 59 kórházunk maradt nvg, melyeket csak óriási erőfeszítéssel lehetett használható, céljuknak meg­felelő állapotba hozni. Nagy munkát’ adott a népjóléti kormánynak a vidéki betegek fel- özönlése, amit a vidéki kórházakra kellett decentralizálni. A fővárosi kórházak múlt évi ápolási napjai igy is meghaladják a 2 milliót a klinikák kivételével, kórházakban még mindig nagy hiány mutatkozik. Az elme­gyógyintézetekben nagy a hiány szakképzett orvosokban. Az ország területén szegényjogon évente 5 mil­lió ápolási napot vesznek igénybe. Leghözelebb kormányrendelet je­lenik meg, amely a betegápolási dijat a törvényhatóságokra, illetőleg városokra hárítja az illetőségi kér­dés kikapcsolásával. Az utóbbi kö­vetkeztében a népjóléti tárca 1924- ben kiadott 25 milliárdot és vissza­kapott 80.000 papirkoronát. A kór­házak mindegyike köteles lesz fel­venni a jelentkező betegeket, akár tudnak fizetni, akár nem. A nemzet három nagy betegsége: a tüdőbaj, vérbaj és csecsemőhalan­dóság ellen minden eszközzel har­colni fognak. Sajnos azonban, hogy az ideális 9000 helyett egyes vidé­keken 30—50.000, míg némelyik városban 1000 lélekre jut egy-egy orvos. A hadmentességi dij törvénybeik­tatásával el fogják rendelni a rok­kantak országos revízióját és felül­vizsgálását. Azután a pénzügyi bizottság a honvédelmi tárca költségvetésének tárgyalására tért át. Csáky gróf hon­

Next

/
Thumbnails
Contents