Zalai Közlöny, 1925. január-március (64. évfolyam, 1-72. szám)
1925-01-15 / 11. szám
64. évfolyam, 11. szám Nagykanizsa, 1925 január 15, csütörtök ■BB8W—waBaBHMwniM^rrtMiiWiflMUHiattgEiEgssKiK -ssr •• Ar» mm korona ;a 53K£3m95SBHÍHH uaegersz rwhITIKAl HAPiLAP uiiwBf-awimE« in—m'«r»a»m'ffj^maaiaag«iiaiaBaiftSBiagiyig»HíMag; &®rkee«tőság é« kiadóhivatal F5-ut 5 lntexurban-Tcleíon 78, nyomda 117. szám Felelős szerkesztő: Kempelen Béla Előfizetési ára: Egy hóra 30.000 korona Három hóra ....................... 90.000 korona Ga zdasági problémák Irta: Kelemen Ferenc a Nagykanizsai Takarékpénztár igazgatója Amióta a magyar korona hosszú kálváriája megszűnt s a régi Osztrák-magyar bank szabadságtéri monumentális palotájából a Magyar Nemzeti Bank európai hírű vezetői bölcs előrelátással és óvatos körültekintéssel őrködnek további sorsa felett, azóta a közelmúlt izgalmától megviselt, a bizonytalanság szorongó érzéseitől agyonzaklatott gazdasági közvélemény látszólag mintha egy kissé megnyugodott volna. De csak látszólag, mert a lelkek mélyén nagy földrengések utolsó lökése gyanánt még mindig meg-megremeg valami, ami a múlt sötét képeire emlékeztet. A drágaság, a háború utáni gazdasági életnek ez a rákfenéje, még mindig fojtogató bizonytalansággal tölti meg a levegőt s amikor az agyonstabilizált korona, a tisztán teorítikus értékű zürichi árfolyamlapon soha nem remélt állhatatossággal kitart a 0 0071 jegyzés körül s legfeljebb csak felfelé mozdul meg egy-egy árnyalati emelkedéssel magas protektorának a békebeli értékelés felé törekvő angol fontnak kegyes jóvoltából, akkor idebent, ebben az ezeréves, büszke ékeitől megfosztott csonka országban, a kenyér, a liszt, a ruha s a közszükségleti cikkek ezernyi „zürichi jegyzésén“ a magyar korona vásárló ereje aggasztó tempóban sülyed. Mezőgazdasági államunk irányadó cikke: a búza, békebeli paritását immár 100Vo-al haladta túl, rnig a megélhetés kétségbeejtő gondjai között tengődő középosztály, az ujabbkori Magyarország gazdasági és kulturális fejlődésének gerince, a békebelifizetések alig 30 —40"/o-a mellett nyomorog. Micsoda disszparitás a régi és újabb életfeltételek és életniveau között! Micsoda szánalmas képe a „stabil“ koronának! Forradalom utáni pénzügyi politikánk alapvető hibája, melytől a sűrűn változó pénzügyminiszterek és állampénzügyi rendszerek, mint valami lidércnyomástól megszabadulni sohasem tudtak, hogy az ország pénzügyi talpraállitását mindig Zürichben, Schweiznak ebben a kétségtelenül kedves, de számunkra immár végzetes kis városkájában kísérelték meg s több gondot fordítottak a zürichi árfolyamlapra, mint a pusztuló gazdasági élet égető sebeire. A zürichi jegyzés volt a mindenkori pénzügyminiszterek rögeszméje s az osztrák korona, lengyel és legfőképpen német márka katasztrófáitól megijesztett közvélemény maga is szinte hipnotikus bűvölettel és aggódó szorongással leste-várta naponkint „Zürich“-!. Pedig jól tudtuk, hogy ez a jegyzés csak fiktiv volt. Néha hónapokon át „tartottak“ egy bizonyos kurzust, a látszólagos stabilitás érdekében, pedig sajnos, idebent mindnyájan saját magunkon éreztük, hogy a korona menthetetlenül sülyed lefelé)! Mennyi áldozatot hoztunk ennek az ujabbkori bálványnak! Mennyi csengő ezüst, mily sok csillogó arany és töméntelen külföldi bankjegy vándorolt ki ebből a szegény országból, hogy Zürich egy bankházának kirakatában az idegen értékek árfolyamlapján a magyar korona mellé egy fiktiv értékegységet állíthassanak be! Ha ezekkel a megszámlálhatatlan milliárdokkal a beteg gazdasági élet sebeit takargattuk volna, ha a kiszórt értékekkel uj lehetőségeket, a boldogulásnak uj útjait teremtettük volna meg, akkor ma nemcsak Zürichben, de bent az országban is stabil volna a magyar korona Ezek a mérhetetlen áldozatok nem fognak megtérülni soha. De ha már le is kell mondanunk arról, hogy a zürichi koronakisérleti telepnek ajándékozott értékes nemzetvagyon egv töredékét is viszontláthassuk, okuljunk legalább a szomorú emlékű kísérletek sorozatán. Lássuk be végre, hogy az or- \ szág pénzügyi és gazdasági talp- raállitásának nagy kérdését nem Zürichben, hanem Magyarországon kell megoldanunk s hogy a korona belföldi vásárló ereje van olyan fontos az ország gazdasági életének újjáépítésénél, mint a fiktiv zürichi jegyzés. Ha majd súlyos gazdasági helyzetünkhöz mért nagy koncepciókkal, egészséges hitelélettel, elviselhető igazságos adórendszerrel, külföldi kereskedelmi szerződésekkel s a teljes gazdasági szabadság utolsó béklyóinak elvetésével a belföldi koronajegyzést stabilizálni, pénzünk itteni vásárlóerejét a további sülyedéstől megmenteni, sőt tervszerű gazdasági politikával fo: kozni tudjuk, akkor koronánk külföldi értékelése minden áldozat és mesterséges beavatkozás nélkül is stabil marad s régi álmaink biztató letéteményese, a Magyar Nemzeti Bank trésorjaiban összegyűlő gazdag értékek nem fognak a zürichi délibáb után kivándorolni, hanem erejükkel, tartalmukkal megtermékenyítik a közelmúlt mostoha éveiben kimerült, lesoványodott magyar gazdasági életet. Pénzügyi és gazdasági programúknak ez legyen legfőbb törekvése, mert csak koronánk belföldi értékelésének stabilitása fogja megnyitni az utat a végleges konszolidációhoz, csak ez adja vissza zaklatott lelkűnknek a — jól megérdemelt nyugalmat. Elkészült Jo Smith nyolcadik Jelentés© üi pénzügyi bizottság hétfős*© befejezi tanácskozásait Ä kincstár11 a’ városokra hárítja ss betegápolása költségeket — M honvédelmi és k^aitaisztárca költségvetésének tárgyalása Már ötödik napja tartanák'a nemzetgyűlés pénzügyi bizottságának ülései s még mindig csak négy tárca került tárgyalás aiá. A bizonytalan- időre elnapolt nemzetgyűlést épen ezért ezen a héten már nem fogják összehívni. A pénzügyi bizottság délelőtt és délután ülésezve a lehető leggyorsabb iramban igyekszik befejezni munkáját s igy remény van arra, hogy a Ház hétfőn összeülhet és megkezdheti a költségvetés viláját. Ugyanezen az ülésen a házelnök ! meg fogja tenni előterjesztését a békeszakasz alkalmazására vonatkozólag. A kormánypártban jelenleg az a helyzet, hogy erősségük tudatában nem akarják ellenzéki vita nélkül törvényerőre emelni a költségvetést. A pénzügyi bizottság ülése A nemzetgyűlés pénzügyi bizottsága tegnap folytatta tanácskozásait. A népjóléti tárca költségvetésénél Vass József népjóléti miniszter szólalt fel és reflektált az előző ülésen elhangzott észrevételekre. A közegészségügyi kérdésekkel kapcsolatban a kórházak mostani helyzetéről beszélt. A háború- és a román megszállás következtében kórházaink rendkívül súlyos helyzetbe jutottak, legnagyobbrészt felszerelés nélkül maradtak. 59 kórházunk maradt nvg, melyeket csak óriási erőfeszítéssel lehetett használható, céljuknak megfelelő állapotba hozni. Nagy munkát’ adott a népjóléti kormánynak a vidéki betegek fel- özönlése, amit a vidéki kórházakra kellett decentralizálni. A fővárosi kórházak múlt évi ápolási napjai igy is meghaladják a 2 milliót a klinikák kivételével, kórházakban még mindig nagy hiány mutatkozik. Az elmegyógyintézetekben nagy a hiány szakképzett orvosokban. Az ország területén szegényjogon évente 5 millió ápolási napot vesznek igénybe. Leghözelebb kormányrendelet jelenik meg, amely a betegápolási dijat a törvényhatóságokra, illetőleg városokra hárítja az illetőségi kérdés kikapcsolásával. Az utóbbi következtében a népjóléti tárca 1924- ben kiadott 25 milliárdot és visszakapott 80.000 papirkoronát. A kórházak mindegyike köteles lesz felvenni a jelentkező betegeket, akár tudnak fizetni, akár nem. A nemzet három nagy betegsége: a tüdőbaj, vérbaj és csecsemőhalandóság ellen minden eszközzel harcolni fognak. Sajnos azonban, hogy az ideális 9000 helyett egyes vidékeken 30—50.000, míg némelyik városban 1000 lélekre jut egy-egy orvos. A hadmentességi dij törvénybeiktatásával el fogják rendelni a rokkantak országos revízióját és felülvizsgálását. Azután a pénzügyi bizottság a honvédelmi tárca költségvetésének tárgyalására tért át. Csáky gróf hon
