Zalai Közlöny, 1925. január-március (64. évfolyam, 1-72. szám)

1925-01-11 / 8. szám

2 ZALAI KÖZLÖNY 1925. |gguár n. Németország egy államot sem fenyeget. A népszövetségi német liga elnöksége nyilatkozatot tett közzé, amelyben a kölni zóna ki nem ürí­tésének megokolását helytelennek, magát a ki nem ürítést pedig okta­lan és jogtalan cselekménynek minő­siti. Katonailag Németország egyetlen államot sem fenyegethet, legkevésbé a francia államot, amely uj kálón. • j szervezettel rendelkezik. Pogány József volt népbiztos megszökött Stockholmból. A vö­rös Napoleon“, Pogány József volt hadügyi népbiztos ősz óta Stock­holmban bujkált, mindaddig, mig a stockholmi rendőrség tudomására nem jutott, hogy Pogány ott tartóz­kodik. A vörös népbiztos megne- szelte, hogy a rendőrség figyeli és megszökött Stockholmból. A szentévi egyház- megyei zarándoklat Rómába Szombathely, január 10 A Szentatya, XI. Pius pápa az 1925. évre jubileumi búcsút hirdetett. A búcsú a keresztény világ szivében, Rómában nyerhető el, miért is az uj esztendőben, aki csak teheti, siet az örök városba. Mikes János gróf megyéspüspök, amint Sziiveszter-esti szentbeszédé­ben híveinek már jelezte, elsőnek vezeti Magyarországból híveinek za­rándok seregét a Szentatya elé. A zarándoklat terve a következő: Indulás Szombathelyről 1925. már­cius 13-án délben. Csatlakozás a DV főbb állomásain : Vasvárott, Zala-, szentivánon és Nagykanizsán. Velencébe érkezés Jugoszlávián keresztül március 24-én dórután. Ott tartózkodás két teljes napon át. 25-én, Gyümölcsoltóboldogasszony napján, reggel szentmise a páduai Szentantal-templomban. Délben vissza Velencébe. 26-án szentmise Gellért püspöknek, a magyarok megtéritő- jének sírjánál a S. Giorgio templom­ban, 26-án délután továbbindulás Velencéből. Rómába ér a zarándok­lat 27-én reggel. Rómában tartóz­kodik április 1-ig, tehát 6 napig. Ró­mát részletes terv szerint tekinti meg a zarándoklat. Elvégzik rendes ájta­tosságaikat, sorra látogatják a jubi­leumi búcsú elnyeréséhez szükséges bazilikákat, miközben ki-ki elvégzi a szent gyónást is. Magyar gyónta- tokban nem lesz hiány Közben ki­hallgatás is lesz a Szentatyánál. Rómából visszaindulás április el­sején este és Szombathelyre érke­zik a zarándoklat április 3-án délben. Részvételi díjak !. osztályon 5 millió ezer. II. osztályon 4 mii! IC .ajü ezer, III. osztályon 2 rmllió 700 ezer korona. Ebben az összegben bennfoglaltatik a Velencé­ben való kétnapos tartózkodás tel­jes ellátási költsége, gőzbárka a vas­úti állomástól a szállásig és vissza, Rómában 6 napig teljes ellátás, a pályaudvartól szállítás és visszaszál­lítás. Az elszállásolás szállodákban történik. Az I. és II. oszt. zarán­dokok két-hármasával, a III. osztá­lyúak hatan-heten egy szobában. Azok a III. osztályú utasok, akik 12 napra való élelme^ magukkal visznek, tehát vendéglői élelmezést nem kívánnak — csak 1 millió 600 ezer koronát fizetnek vasúti költség és elszállásolás fejében. Ezenkívül minden résztvevő 30 lírát fizet a zarándok igazolványért. Aki a zarándoklaton részt vesz, sza­bályos útlevélre van szüksége, ame­lyet a Szombathelyen és Zalaeger­szegen lakók az alispánnál, a vidé­kiek a főszolgabírónál tartoznak kérni. A kiállított útlevélre a szükséges vízumot a zarándoklat vezetősége szerzi meg, tehát az egyes résztve­vőknek ez ügyben nem kell fá- radniok. Jelentkezéseket jan. 19-től kezdve a plébánosok fogadnak el. A jelent­kezések Szombathelyen a Központi Zarándoklatokat Szervező Bizottság irodája utján bonyolittatnak le. Szom­bathelyen a jelentkezés egyelőre en­nél az irodánál történik. Az iroda helye ezidőszerint a püspöki hivatal. Jelentkezni január végéig kell, ekkor fizetendő le a részvételi dij első fele, másik fele legkésőbb március else­jén. Ugyanekkor kell beadni a ki­állított útleveleket, vizumszerzés cél­jából. Felvilágositással a szervezet irodája szolgál. A zarándoklat veze­tősége már most figyelmeztet min­den résztvevőt, hogy a vizumköltség nincs benn a részvételi díjban, azon­ban remény van arra, hogy a vízu­mot igen olcsón sikerül megsze­rezni, mig a Jugoszláv vízum p sége csupán 10 diná: les/ * utóbbit a bizottság az i, n z: , be a zarándokoktól. Ajánlatos, hogy mind< nk v . ö magával zsebpénzt, az isméikéi heteden kiadásokra, villamos, sí Zsebpénznek elég lesz 100—IC. lira, vagyis 3—400.000 magyar p - pirkorona, melynek átvált őséről szil tén a bizottság gondoskodik. *dege: valutát ki-ki tetszése szerint vim.i ki, magyar koronát azonban csak 7 millió koronáig. A Szombathelyi Püspöki Egyházmegyei Szentévi Zarán­doklat Szervező Bizottsága. «****■**« Fűrésztelep Nagykanizsán — Megakadt a kisvasút építése ­Nagyk»nlzta, január 10 Minden város arra törekszik, hogy mennél inkább előmozdítsa iparának fejlesztését. Az ipar nemcsak testi és szellemi munkásoknak ad kenyeret, hanem élénkiti a kereskedelmi for­galmat és fokozza a város, az állam jövedelmét is. Nagykanizsán aránylag igen kevés az iparvállalat. Dacára annak a kö­rülménynek, hogy a város fővonal mellett fekszik s néhány évvel ez­előtt egy egész nagy vidéknek volt a kereskedelmi gócpontja, az ipar- fejlődés terén meglehetősen vissza­maradt. De — úgy látszik — még ma is, mikor annyi közgazdasági érdek fűződik az iparfejlesztéshez — akadályok tornyosulnak egyes válla­latoknak fejlődése elé. Ezúttal az Erdőbirtokosok fatelepét tesszük szóvá. A vállalat Csonka- Magyarországnak minden nagyobb erdőbirtokosát egyesíti és benne igen jelentékeny arányban főurak és főpapok vannak képviselve, kiknek minden igyekezetük oda irányul, hogy felvirágoztassák a vállalatot. A telep szépen fejlődött is; de hogy fejlődésének még nagyobb len­dületet adjanak, nemrégiben elhatá­rozták, hogy fűrészteleppel bővítik ki annak üzemét. A cél azoknak a nagy kiterjedésű erdőségeknek ki­termelés volt, melyek Lentitől egé­szen az ország határáig nyúlnak s tés szerint Léderer és felesége be­vallották, hogy a tettet előre meg­fontolva, az asszony unszolására követte el a férfi. A Roboz-testvérek a bíróság előtt. Tegnap kezdődött meg a budapesti törvényszéken a Roboz- testvérek bünperének főtárgyalása. A kir. ügyészség Roboz Imre és Béla ellen lázadás büntette címén emelt vádat. Robozék bizonyítani kívánták — hogy nem éreztek együtt a bolsevistákkal. Roboz Imre külön­ben is az Uj Nemzedék munkatársa volt. Tiltakozott az ellen, hogy ő a vöröseket a jezsuita-rendház ellen uszította volna. Majd élesen kikelt Friedrich István ellen. Az összes ellene felhozott vádak ellen kivánja magát tisztázni. A tárgyalást kedden folytatják. Odescalchy Artur herceg halála. Odescalchy Artur herceg, a magyar történettudomány egyik nesztora teg­nap Kőrösbányán elhalálozott. A tanítók a kedvezményes vasúti jegyek érdekében. Az összes magyar tanítók egyesülései összérte- kezletet tartottak, amelyen egységes álláspontot foglaltak a kedvezményes vasúti jegyek tárgyában. Tanárok a közoktatásügyi mi­niszternél. A tanárok egyesülete Magyar Gyula elnök vezetése mel­lett tisztelegtek Klebersberg köz- oktatásügyi miniszternél, aki kiemelte, mily heroizmussal látja el a magyar tanári kar a közoktatásügyi szolgálatát. KÖLFŐLD! HÍREK A római konferencia folytatása. A volt osztrák-magyar monarchia utódállamainak római konferenciáját, melyen az alapok és alapítványok ügye kerül rendezésre, január 12-én Rómában folytatják. A konferencián a magyar kormányt Hauer Gyula pénzügyminiszteri helyettes államtit­kár, Pólyák László honvédelemügyi miniszteri tanácsos és Szabó György képviselik. A letartóztatott horvát politiku­sok. Zágrábi jelentés szerint a tör­vényszék épülete körül megkettőz- tették az őrségeket. A letartóztatott politikusokat és vezéreket — köztük Radics fiát —• egyre-másra látogat­ják. A hölgyek virágcsokrokat kül­denek a fogházba. A zenei műélvezet Irta s a Zrínyi Irodalmi és Művészeti Kör­nek liceális előadásán folyó évi január 8-án felolvasta: KEMPELEN BÉLA (3) Lehetséges ugyan, hogy az egé­szen könnyű melódiák is létrehozzák a léleknek ezt a különös állapotát, viszont egészen bizonyos, hogy Bee­thoven szimfóniái vagy Grieg balla­dái nem keltenek minden hallgató­ban egyforma eredményt. A léleknek ez az elmélyedése, a zeneműben való elmerülő képessége vagy sza­batosabban szólva: a zenébe való beleélő hajlamossága ismét egészen egyéni dolog. E tekintetben megint csak a lélek rétegeződöttségének van döntő szerepe. Az érzékenyebb, finomultabb lel­kületű embereknek lelke összehason­líthatatlanul könnyebben ringatódzik bele a zene által kfjezett gondola­toknak eszmei hullámaiba, mint azok a lelkek, melyeknek rétegeződöttsé- gük halmazállapotukban keményebb, ennélfogva merevebb, tehát kevesebb rugalmasságot is tanúsítanak a kül­világból származó behatások iránt. A zenének a lélekre gyakorolt hatása tehát annál élénkebb, vagyis a lélek­nek a zene iránti fogékonysága an­nál érzékenyebb, mennél sekélyebb annak rétegeződöttsége. Vannak egyé­nek, kik abszolúte érzéketlenek a zenei hatások iránt, másokban ellen­ben egy hang már rezgésben hozza lelkűknek hnrjaít. A zenében való elmélyedés tehát egészen egyéni sa­játosságot mutat s ez is a lélek fel­fogási képességével áll egyenes arány­ban. A könnyebb fajsúlyú zenének mégis rendszerint sokkal kisebb a lélekre gyakorolt elmélyítő hatása, mint az úgynevezett nehéz muzsiká­nak, mely már a dolog természeté­nél fogva mélyebb elgondolásra s a lelket fokozottabb tevékenységre kény­szeríti. Az elvontabb zene tehát egyre- másra nemcsak a lélekre gyakorolt nehezebb súlyánál, de a gondolat- átvitel nagyobb erejénél fogva is ha­tékonyabban foglalkoztatja a lelket, mint a közönségesen úgynevezett könnyű muzsika, mely a lélek tükrén csak enyeleg a képzetekkel. De az éremnek a másik oldalán ott áll az ilyen nehezebb zenének epochális szerkezetében rejlő misz­ticizmusa, az elvontabb gondolatok értelmének nehezebb feloldhatósága, értelmezésének fárasztóbb feladata s általában monumentálisabb jellege szemben a csipkeszerüen szőtt mo­dulációkkal és lágyan zsongó, simu- lékony, összeskatulyázotí zenei hang- szövésekkel. Ha ezek után szembe akarjuk állí­tani ezt a kétféle zenét, megállapít­hatjuk, hogy a könnyű muzsika nem nyújt elegendő tápot a léleknek arra, hogy benne egészen elmélyedjen, vagyis nem foglalkoztatja egész te­vékenységét, nem köti le egész érdek­lődését és figyelmét annyira, hogy e mellett egyéb gondolatokra ne jutna ideje, más szóval: nem szabadulhat fel teljesen az anyaggal való kötött­sége alól, tehát nem foglalja le egé­szen a maga számára, mig a nehéz, szerkezetében is elmélyített, tátongó hangörvényekkel telitett, gondolatok­ban gazdag, az érzelemfestésben gondolatkapcsolódásokra kényszerítő tartalmasabb zenemű kimeríti a lélek egész tevékenységének működési kö­rét, egészen betölti annak érzésbeli felfogásbeli képességét s nem enged számára időt és teret arra, hogy ebbeli tevékenysége mellett egyéb/materiá­lis jellegű működést is fejthessen ki. Hogy a zenének ily módon való élvezete pusztán csak a lélek egyéni sajátosságán alapszik, — ma már eldöntött kérdésnek tekinthető. Hogy a léleknek ebben a munkájában mennyi része van a zeneszerző lel­kében élt gondolatnak zenei hangok­ban történt megtestesítésének, illető­leg ezen hangok utján a gondolat- átvitel megrögzítésének ? — ez aztán a lélektan legnehezebb feladatainak egyike. És ezzel eljutottunk a zenei mű­élvezetnek harmadik, legmagasabb fokának megbeszéléséhez. A zenei műélvezet első lépcsőfo­kául azt az eredményt állapítottuk meg, mikor a zenét egyszerűen kel­lemesebb, mindennapiasan szólva „szépnek“ mondjuk s annak hallása élvezetet kelt bennünk. Ebben az eredményben a lélek még nem jut szerephez s a zene pusztán mint érzék-reflexió jelentkezik. A műélve­zetnek második foka mellett már a lélekben talál visszhangra a zene, már annyira a lélekben, hogy ez szinte feloldódik az anyaggal való kötött­sége alól s szabad szárnyalásában a műélvezet alatt a testtől külön életet él. Csak a zene tölti be lényét, az tartja hatalmában. A műélvezetnek harmadik foka egy hatalmas lépéssel még ennél is tovább megy. Nemcsak hogy telje-

Next

/
Thumbnails
Contents