Zalai Közlöny, 1925. január-március (64. évfolyam, 1-72. szám)
1925-03-29 / 71. szám (72. szám)
ZALÁI KÖZLÖNY 1925 március 29. zéseit és kimutatja, hogy mig a Vázsonyi-féle javaslat szerint mindössze 260.000 nő jutott volna választójoghoz, addig a jelenlegi javaslat 917.000 nőt ruház fel választójoggal. Áttér ezekután a titkosság kérdésére. Hangsúlyozza, hogy ez a kérdés teoretice nem is vitatható. Felfogása szerint egyedül a nyílt szavazás a helyes. A választójog nem magánjog, hanem közjog és minden közjog gyakorlásáért mindenki felelősséggel tartozik a közzel szemben. Ha valaki jogot gyakorol a köz nevében és pedig azért, hogy a köz javára szolgáljon azzal, azt mindig nyilvánosság előtt kell tenni, mert hiszen felelősséggel tartozik a köznek abból a szempotból, hogy miképen él a jogával. Az egész közélet a nyilvánosság jegyében folyik le és igy szükséges, hogy mindenki férfiasán merjen a köz elé állani és megmondani a maga véleményét. Felsorolja azokat a praktikus indokokat, amelyek a titkos szavazás ellen szólanak. Erkölcstelennek tartja a titkos szavazást ott, ahol nincs biztosítva az, hogy a társadalom egyöntetűen azon az állásponton van, hogy a titkosság teljes becsületességgel megóvassék. A titkos szavazás elsőrorban azért harci jelszava a szociáldemokráciának, mert az egyetlen párt, amely utolsó szálig ellenőrizheti, hogy az ő tömegei kire szavazzanak. A nyilt szavazás az egyedüli mód arra, hogy azokat a tömegeket, amelyek a közéletben még nem vettek részt, a közélet iskolájába bevezessük. Állítom, hogy a magyar nép ezután is szabadon fogja leadni szavazatát és ebben semmiféle kormányterror sem fogja megakadályozni. A titkosság különben nem pártkérdés, mert ezt lelkiismereti kérdésnek kell tekinteni. Azt hiszi, hogy az összes pártok erre az álláspontra helyezkednek. Á kisebbségi képviselettel kapcsolatban Vázsonyi Vilmos, valamint Huszár Károly és Ernszt Sándor adtak be inditványokat. Az első a kisebbség képviseletét ajámlotta, mint remédiumot, de mivel konkrété nem 9 _______________________________ dolg ozták ki a javaslatot, részleteire nézve nem nyilatkozhat. Ami Huszár Károly javaslatát illeti, az azt célozza, hogy egy második szavazásnál országos lajstromok szerepeljenek és az összes választók újból szavaznának. Ezt a módszert sem tartja célszerűnek. A kormány az egész apró kerületeket be akarja szüntetni és bizonyos helyi korrektivumokat fog alkalmazni, de nagyjában a képviselők számát meg akarja tartani.\ Ezek alapján kéri a törvényjavaslatnak általánosságban való elfogadását. (Élénk helyeslés és taps.) Rakovszky Iván belügyminiszter: ; Nem pártszemp jntokat követ ez a | javaslat, hanem lehelévé akarja tenni, ! hogy az országban guvernementális ! politika éivényesüljön. Ez vezeti a \ javaslatot a választói jogosultság ki- j terjesztése terén is. A nyilt szavazásnál elsősorban j nem a hatóságok ellenőrzése alatt áll a választó, hanem a saját lelkiismeretének ellenőrzése alatt és legalább is környezete előtt bizonyos fokig igazolni köteles azokat az indokokat, amelyekkel legalább is valószínűvé tudja tenni, hogy az általános közjó érdekében adta le szavazatát. Meg vagyok győződve arról, Szilágyi képviselő urnák a területi integritás szempontjából tett ész-evé- telével szemben, hogy az elszakadt területeinken élő magyarok sokkal szívesebben vállalnak olyan becsületes konzervativizmust, amely nálunk a mi óhajtásunk szerint uralkodnék, mint olyan áldemokráciát, amely mellett sem egyéb, de legkevésbbá politikai érdekeiket kielégíteni nem tudják. Az indokolás ellen két ellenérv hangzott el. Az egyik, hogy a javaslat nem eléggé demokratikus, a másik, hogy a kormány reakciós. Eszébe jut egy francia politikusnak az a megállapítása, hogy demokráciának neveznek mindent, ami az ellenzéknek kedvez, reakciónak pedig, ami a kormánynak kedvez. Magyar- országon csakugyan ebben az értelemben használják ezeket a kifejezéseket. A kormányra nem vonatkozhatik a reakció vádja, mert a parlamentárizmust akarja megvédeni. Kéri a bizotfságot, hogy a javaslatot általános tárgyalás alapjául fogadja el. A választójogi bizottság dr. Kállay Tibor elnök javaslatára elhafározza, hogy mivel a javaslat tárgyalása előreláthatóan még néhány hetet igénybevesz, kérni fogják a nemzetgyűléstől a javaslat letárgyalására kitűzött határidőnek április végéig váló meghosszabbítását. A bizottság legközelebbi ülését, amelyen megkezdik a javaslat részletes tárgyalását, kedden délelőtt 11 órakor tartja. A mezőgazdasági-hitel törvény- javaslat Pesthy Pál igazságügyminiszter a pénteki minisztertanácson előteijesz- teíte a mezőgazdasági hitelről szóló javaslatot, melyet Búd János pénzügyminiszter hétfőn terjeszt a parlament elé. A bizottságok még enapon letárgyalják, hogy a törvényjavaslat mielőbb törvényerőre emelkedjék. A javaslat lehetőséget nyújt, hogy külföldi tőkék teljes biztosítékkal helyezkedhessenek el a magyar mezőgazdaságban. A javaslat pénzügyi, jogügyi és birtokpolitikai részre tagozódik. Megsemmisítik Nagy Vince mandátumát Nagy Vince megválasztása ellen tudvalévőén a debreceni választók petíciót adtak be, amelyben előadták, hogy a választásnál benyújtott két választói körzet elnökének az átirata hiányzik. Már pedig a szavazói pótrendelet utólagosan kimondja, hogy azokat a szavazatokat amelyekről ez a megjelölés hiányzik, érvényes szavazatként figyelembe venni nem lehet. Politikai körökben feltétlenül biztosra veszik, hogy a bírálóbizottság amelynek elnöke Pusky Endre, meg fogja semmisíteni Nagy Vince képviselői mandátumát. Miután Nagy Vince a legutóbbi választáson csak igen kevés szavazattöbbséggel győzött, számítunk arra, hogy az uj választásnál ez a mandátum végleg elesik az októbristák számára. Hétről-hétre Ismeretlen közönség — Hurkok az adófizetők nyaka körül Felismerhetetlen fényképek Nagykanizsa, március 28 Az elmúlt hét eseményei közül három mozzanat kívánkozik be ebbe a rovatba és követel a maga számára futó visszaemlékezést. Az első a filharmonikus hangverseny, a másik Kállay Tibor képviselőnek és „ bolygói“-nak nagykanizsai látogatásuk, a harmadik pedig egy fénykép körüli büntető eljárás. Vegyük elő ezt a három eseményt egyenként. * A filharmonikus hangversenyre csaknem teljesen megtelt a Polgári Egylet nagyterme. A 45 tagra hirdetett társaság ugyan csak 25 tagból állt, minek következtében egyes hangszerek nem voltak kellő arányban képviselve a zenekarban, de előadásuk azért elsőrangú élvezetet nyújtott azoknak, kik jelen voltak rajta. És épen ez utóbbi „jelen-voltak“-ról óhajtunk néhány szót szólni. Hát — ismételjük — elegen, sőt várakozásunkon felül sokan voltak jelen a hangversenyen, de mindenfelől mégis egészen idegen arcok tekintettek felénk vagy hogy abba a látszatba ne keveredjünk, mintha tekinteteiknek központja mi lettünk volna, sietünk meglenni a helyreigazítást: csupa ismeretlen arcokat láttunk magunk körül. Nagyon keveseket a Casino törzsközönségéből s keveset az Egylet tagjai közül is. Kik voltak tehát ezek a 40—80 ezer koronás helyeken ült műélvezők, ha már mi sem ismerjük őket ?... * A Kállay-banketten Csillag Jenő humoros löszt ban a polgármesteren át a város nemzetgyűlési képviselőjét köszöntötte fel. Az egyszer nagyon csalódtunk Csillag Jenőnek mindenkor ötletes találékonyságán. Nem-e sokkal alkalomszerűbb lett volna, ha az adózó polgárokon keresztül a volt pénzügyminiszterrel együtt érkezett Blanka férjhez megy Irta: Szigeti László (Budapest) (10) — Pici édesem. Blanka összerezzen és nem felel, szégyen és megbánás borzongatja végig ereit. — Édes egyetlenem 1 Magával álmodtam minden éjjel. — Várom ! Van egy kis helyünk, telehordtám képpel és illattal, virággal .. . Várom !.. . délelőtt... Jön ? ... — Megyek . . . Béla hátra hajol, végig simit kezével a szemén, nagyot sóhajt és megcsókolja a nő kezét. — Nézze, Blanka, adjon egy cigarettát ! . . . Köszönöm ! Nagy, fáradt lélekzettel fújja ki magából az átszűrt füstöt s kezével gyöngéden simogatta Blanka kezét. Csönd ! Alattuk zongorázik valaki, az ablakon harangszó rémlik keresztül! Blanka hirtelen kinéz. Béla észreveszi. — Menjek már? A cigarettát szája szögletében fogja és fél szemét lehunyva egy névjegyet vesz ki a tárcájából. — A cim. Legokosabb lesz, ha olyan ruhába öltözik, amilyenben nem igen szokott járni és fátyolt tesz. Csöngetésére majd én nyitom ki az ajtót. Blankát ez a regényes előkészület visszahelyezte a régi hangulatba. Férje a zongoránál találta, amelyen pajkos zenéhez vert könnyedén cpedő hamiskás kíséretet. Az ebéd alatt ma nehézkes meséin többször hangos nevetésre fakadt s az örömet váró öröm kedvességre ámulva áradt a szeméből, a szavából. Ebéd után újra zongorához ült s mire jött az este, jó kedvének szilajságát egy kissé már kizongorázta, kiénekelte magából; esti sétájukra már jó kedve nagy jóakarattá tompult. A döcögő, nyavalyás villamos kiégett körtéinek homáiyos, rossz érzést keltő, pisla világosságában ijedve kérdezte magától, mi lesz most, hogy ilyen gonosz öntudat kezdett prédikálni bensejében. Igyekezett elverni magától. Hisz ő az életet élni akarja ! Makacsul támogatta föl egymás után magában a Bélával töitött szerelmes órák emlékét és hite mégis megingott, maga sem tudta mért. Vagy csak nem akarta tudni? Csak nem akarta ? Szeretett volna félni a múlttól, szerette volna, ha a múlt ösvé- nyes karral rántotta volna magához, szerette volna, ha legyőzi a múlt. Fájt neki, hogy ellenfele gyönge. De mért gyönge? Ő változott-e meg, vagy a múlt? Szemét tágra nyitva, kezét ökölbe szorítva kergette magától az öntudatot. Rezső nyugodtan ült mellette és hallgatott. A sorsom ül-e itt mellettem, vagy csak valami kis mellékes esemény ? kérdezte magától és megijedt azon, hogy a válaszra nem kiváncsi. Fiatal otthonának ifjú megszokott- sága barátként fogadta. Rezső a vacsora alatt lopva ráránézett. Végre elszánta magát és megkérdezte: — Valami baja van Bianka ? A cselédekkel van valami baj ? Valami hirtelen megtasziíotta az asszonyt: mondd, hogy igen, hazudj nelp, neked majd sokat kell hazudnod, nem lehet elég korán kezdeni, hazudj! Blanka nem akart hazudni. — Nem, semmi, csak fáradt vagyok ! Ugye, azért igy is csak hazudtál ? Szégyeld magadat! Nem, nem hazudtam! Csönd! Még észre vesz valamit. — Nézze, fiam, feküdjék le! — Nem is vagyok olyan nagyon fáradt. Így is pihenek. Most megint hazudtál, mert fáradt vagy. Mért bujkálsz igy, ha semmit sem akarsz ? — Nem baj, elég késön van már, le lehet feküdni. És Rezső nem tágított! Átvezette Blankát a hálószobába s megvárta mig lefekszik. Másnap reggel Rezső megette szokásos reggelijét és elment. Blanka megint egyedül maradt. Nem mert elmozdulni az asztaltól, ült és olvasott, sorba, ami jött. Szinészhistóiiák, belföld, kitüntetések, tőzsde, gyilkosság, szerelmi dráma, milliós bankcsalás . . . aztán már nem is értette, mit olvas, csak nevek száguldtak át a fején. Később már ezt se fogta a figyelme, csak szavakká verődött betűket látott, a melyekből minden értelem kihullott. Az óra ütött, fölijedt. A lapot lassan letette, fölállt és átment a szobájába. Öltözködni kezdett. Teljesen elkészült, még csak a fátyol volt hátra. Föl akarta tenni, de meggondolta, majd a kocsiban. S amint lassan lépkedett lefelé a lépcsőn, hogy fel ne tűnjön sietése, egy pillanatra elcso'dálkozott magán, érezte remegő húsában a vágyat, de Bélára nem gondolt. Bántotta. Mindegy ! Kocsiba ült. A fényes napvilág ingerkedve suhant át a piszkos konflison egy-egy kerefzt-utcánál. Most már fölteheti a fátyolt. Elövette s amint a kezében tartotta és nézte, nézte, bele látott rajta keresztül a leikébe, ebbe a csodás diszitésü kis, polgári szobába ... nézte ... nézte ... . . . Egyszerre csak megnyomta a jelzősip gömbjét. A kocsi megállt. — Vissza ! Ä Szabadság tér sarkán megáll. — No gidra, gyű, az anyádba, azt a keserves mindenséged I S a kocsi csikorogva váltott irányt. (Vége)
