Zalai Közlöny, 1925. január-március (64. évfolyam, 1-72. szám)
1925-03-28 / 71. szám
1925 március 28. ZALA! (ÖZLÖNY is városok is külföldi tőkétől várják a segítséget talpraállásukhoz, mely nélkül az állam is, a városok is reménytelenül néznének a jövő elébe. Még az anyagilag legjobban szituált vá^ rosok, mint az Alföld városai is kölcsönök után néznek. A városok kölcsön-akcióival azonban sok a valóságnak meg nem felelő hir látott napvilágot. Így Nagykanizsán is milliárdos kölcsönöket hallottunk emlegetni pozitívumként akkor, mikor még a milliárd szót nem ejtettük ki olyan könnyen, mint ma. Igaz, hogy kölcsönajánlatok napnap után érkeztek a város vezetőségéhez, de ezek korántsem voltak komolynak tekinthető akciók megindítói, mert az ajánlattévők többnyire levitézlett tozsdések, bankárok voltak, kik közvetítési dij reményében léptek fel segéderőként a városok szanálásában. A kölcsönökről jdőnként szállongó hírek melegágya * az a diszkréció, amivel a városok kölcsönakcióját felsőbb helyen kezelik s az a ma már köztudomású tény, hogy kölcsönre a városoknak szükségük van, mert ma enélkül meg kellene állnia jóformán minden fejlődésnek. A kölcsönökről szóló híresztelések azért kellemetlenek a városra nézve, mert ha valóban folynak ilyen tárgyalások, úgy a kormány részéről, • mely egységes terv szerint, egy nagy akció keretében szeretné a városokat kölcsönnel ellátni, nem találkozik helyesléssel a városok ilyenirányú külön akciója. Számításunk szerint óriási összegek férnének reá Nagykanizsára is, akárhonnét sikerülne is megszerezni, azokat. Nem soroljuk fel ehelyütt azt a rengeteg hiányosságot, ami pótlásra vár s amin csak pénz, pénz tudna segíteni, úgyis érezzük és szenvedjük mindennap azokat. A kölcsönpénzen való építkezésekhez, aszfaltozáshoz, csatornázáshoz nemcsak az kell, aki a kölcsönt felvegye, hanem kell az is, aki a kölcsönt adja. Az elsők között ott vannak az összes magyar városok, a másik kategória tagjai azonban épen ezért jól meggondolják, mielőtt hozzánk adják gyíimöl- csöztetés végett pénzeiket. S ha meg- ! gondoljuk, némi igazuk is van. — Láttál szép toiletteket, Blanka ? kérdezte a mama. — Igen, láttam ! S igy folyt a családi est tovább, a papa értesítette Rezsőt az alsózás közben szerzett legújabb viccekről, Rezső pedig viszonzásul apró vendéglői, gondola és hordár történeteket adott elő útjukból. Másnap reggel Rezső megjelent a papa üzletében és bement vele az irodába, ahonnan csak déli egyk r jött ki. Blanka a lakást rendezgette. Béla csak negyednapra tudta meg, hogy Blanka itthon van. Rögtön telefonált neki. — Csókolom a kezét nagyságos asszonyom! Blankát megdöbbentette a csufon- dáros hangsúly, kissé meg is rezzent a megszóllitásban lappangó igézeten. — Maga hogy ,van ? —- Árván ! Mikor tehetném tiszteletemet ? — Akármikor. Délelőtti Mondjuk holnap! — Hát akkor a viszontlátásra. Most meg fog bocsájtani, de dolgom van, a hivatalból beszélek! Viszont- j látásra ! Csókolom a kezét! As Ersssébef-féri kisfrafikok ügye A városi tajiácofog eißsäteisi a koiikavensia harcában Nagykanizsa, március 27 Egy esztendeje áll az Erzsébet- téren az Aranykakas-üzlet előtt Görög Károly hadbokkant kis trafikos és újságárus bódéja. Nem messze tőle, az Erzsébet-tér és Rozgonyi- utca sarkán álló házban van a néhány hete megözvegyült Födő Péterré kistrafikja. A két kistrafik mindezideig békességben megfért egymás mellett. Most azonban, hogy Födő Péter hadirokkant városi szolga meghalt, az özvegy kérelemmel fordult a városi tanácshoz, hogy távolítsa el az Erzsébet-térről Görög Károly trafik- bódéját, mert a jőforgalmu bódé elvonja tőle az üzleti forgalmat s igy lehetetlenné teszi számára, hogy 8 gyermekével, özvegységre jutva megélhetését biztosítsa. Ä kérvény sorsa a városi tanács legközelebbi ülésén fog eldőlni s értesülésünk szerint nem lehetetlen, hogy a város élni fog szerződés biztosította jogával, mely szerint Görög Károlynak a közterület használatát bármikor felmondhatja s akkor Görög szétszedheti adósságra építtetett s még teljesen ma sem kifizetett bódéját s elindulhat végigjárni újból mindazt a kálváriát, amit végigjárt már egyizben, inig ezt a helyet is sikerült sok áldozat árán magának biztosítania. Nem akarunk prejudikáJni, de mielőtt a városi tanács kimondaná határozatát, rá kell mutatnunk arra, hogy nem lehet emberséges álláspont elvenni egy embernek a kenyerét azért, hogy a másiknak, épen olyan szegénynek és szánandónak odaadjuk azt. Födő is, Görög is hadirokkantjogon kapták trafikjukat szegényes rekompenzációképen a hazáért feláldozott munkaképességükért. A dolgok természetes rendje is azt mondja, hogy aki nem érzi jól magát valahol, elmegy onnét, de nem zavarhat meg egy esztendőn át nyugodtan, anyagi áldozatokkal biztosított birtoklásában mást, csak azért, hogy magának szerezzen ezen az áron anyagi előnyöket. — A viszontlátásra! Tette le Bianka a kagylót, amelyből mintha egyszerre áradt volna idegenség és perzselő vágy szit az ereibe. — Aznap sokat gondolkozott és este határozottan kitért Rezső jó éjszakát kívánása elől. Másnap reggel Rezső elköltötte reggelijét, aztán elment. Bianka egyedül maradt. Először a jövendő órákra gondolva tett vett; aztán leült olvasni. Tizenegy óra felé igen izgatott lett, letette a könyvet és elkezdett föl alá járni a szobákon, aztán leült háttal az ablaknak és szemközt az ajtóval és elmerült egészen a várás idegemésztő energiájában, ar biztos kezíi csöngetésre fölrezzent. Érezte, hogy most indul el a szobalány a cselédszobából, most nyílja ki a külső ajtó ablakát, most csukja be, most nyílik az ajtó, most segíti le a belépő kabátját, most huzza be maga után a folyosóra nyíló ajtót. Kopogás. A kilincs meghajlik. Belép, körülnéz. — Jó napot Blanka! — Béla ! Béla mosolyogva nézi, azután hozzá lép és leül melléje a díványra, megfogja a kezét. (Vége köv.) Ha a városnak szivén fekszik volt alkalmazottja özvegyének a sorsa, ám adjon néki az élvezett szolgálatok fejében az özvegynek is kijáró nyugdijat, kegydijat vagy bárminemű segítséget; helyezze el jobb helyen azt, aki nincs megelégedve jelenlegi helyével, de ne ajándékozzon meg senkit olyan javakkal, amiket mástól, épen olyan joggal élvezőtől kellett elvenni előbb, hogy ajándékul adhassa valakinek. A magunk s a közvélemény nevében is tiltakoznunk kellene egy hadirokkant földönfutóvá tétele ellen, inig vannak a segítésnek egyéb módozatai s hisszük, hogy a városi tanács meg fogja találni az egyedül igazságos ítéletet. A Magyar Nemzeti Bank első jelentése Ma délután tartja első rendes közgyűlését a Magyar Nemzeti Bank. A főtanács egyidejűleg közzétette a Jegybank első félévéről szóló jelentését, amely legnagyobb részben a Nemzeti Barik felállításának és Magyarország műit évi pénzügyi viszonyainak ismertetésével foglalkozik. Rámutat a jelentés arra, hogy a nemzetközi kölcsön végkielégítése elé akadályokat gördített az a körülmény, hogy az észak-amerikai pénzpiac, amelynek részvételét szintén számításba vették, tartózkodó magatartást tanúsított, pedig a program végrehajthatóságának föltétele volt, hogy a kölcsön 220 millió aranykoronája június második felében biztosítva legyen. Ebben a válságosnak mondható időpontban határozta el magát az Angol Bank, hogy a hiányzó részt, amely kereken négy milliárd fontra tehető, előlegképen megadja. A jelentés kiemeli, hogy ezzel a tényével, amellyel a szanálási program megvalósítását és ebben a Nemzeti Banknak megindulását tette lehetővé — az Angol Bank és elsősorban annak kormányzója, Montagu Norman, az egész magyar közgazdaságot soha el nem múló hálára kötelezte. Ezzel kapcsolatban a Jegybanknak kötelezettséget kellett vállalnia, hogy a koronát a font alapulvételével fogja stabilizálni. A választott eljárás helyességét bizonyítja az, hogy pénzünk nemzetközi értékelésének a fonttal párhuzamos megjavulása az országban elhelyezést kereső külföldi tőke bizalmának a megerősítésére szolgál. A jelentés ezután rámutat arra, hogy míg igy a követendő devizapolitika irányelveit megjelölni és annak hatásos folytatásához az anyagi eszközöket alig remélt mértékben megteremteni sikerült, a hitelpolitika terén annál súlyosabb a helyzet. Részletesen foglalkozik a tőkék pusztulásával és azzal a helyzettel, amelyet a korona romlása folytán folyton emelkedő hitelszükséglet idézett elő. Ezek a viszonyok idézték elő, hogy a kamatláb felszökött és olyan magasságot ért el, amely mellett egészséges gazdasági tevékenység el nem gondolható, emiatt a bankvezetőség is igyekezeti a rendelkezésre álló eszközökkel a hitelezési feltételek mérséklésére hatni. A Jegybank hitelpolitikájának igazolásául rámutat arra, hogy a bank váltótárcája juiius közepétől az év végéig közel kilencszáz milliárddal, az effektiv jegyforgalom pedig másfél billiónál jóval többel emelkedett. A jelentés is utal arra, hogy az effektiv bankjegyforgalom minden hónap első felében rendesen visszaesést, az azonnal lejáró tartozások összege pedig mindig emelkedést mutat, aminek oka az, hogy a hónap végén az állami számlákról nagyobb leemelések történnek, a hónap elején pedig az állami pénzek ismét befolynak. A bankjegyforgalom szaporodását nagymértékben a bank érckészletének állandó növekedése okozta, amely a bank első heti kimutatásában 938 míiiiárd, a december 31-iki kimutatásban már közel harmadfél billió korona volt. Részletesen ismerteti ezután a jelentés az állami Jegyintézet felszámolását és az államnak adósságát, amelynek törlesztésére olyan egyezmény jött léire, hogy az állam a mindenkor fennálló tőkeösszeg után évi 3 százalékot térit meg, amelyből fél százalék tőketörlesztésre, 2.5 százalék pedig kamatra fordítandó. Igen érdekes, hogy a bank az állami Jegyinlézettől 720 milliárd korona névértékű használható államjegyet vett át, amelynek előállítási költsége 1.93 millió svájci franknál, tehát 28.6 milliárd koronáná!*többre rúgott és átvette a már megrendelt, de még le nem szállított bankjegyeket is közel 19 milliárd korona értékben. Összesen tehát közel 50 milliárd koronára rúg az az összeg, amibe a Zürichben készült államje- gyek nyomása került. A december 31-én lezárt mérleg párhuzamosan közli minden tétel értékét, úgy papir, mint aranykoronában és ezáltal elsőnek mutatja be, hogy miképen gondolja Búd János pénzügyminiszter a mérlegvalődiság j helyreállítását. Különben a mérleg j csalc nagyon kevésben különbözik a j rendes heti kimutatásoktól és igy megfelel a december 31 -i heti kimutatásnak. Mindössze a tiszta jövedelem, amely a heti kimutatásokban az egyéb tartozások tétele alatt van elszámolva, szerepel mint külön tétel a mérlegben. A nyereség-veszteségszámla mutatja, hogy a legnagyobb jövedelmet a Jegybank a leszámitolási üzletből szerezte, mellette még nagyobb tételt jelentenek a deviza- és valutaüzletek jövedelme és az állami adósság kamatai. Emellett a három tétel mellett a többi üzletágak jövedelme elenyésző. A kiadások oldalán a korona javulása folytán beállott árfolyamkülönbözeti leírások devizák és vaiuták urán közel 3.5 aranykoronával szerepelnek. Az összes személyzeti kiadások alig haladják tu! az 1.45 millió aranykoronái. Az alapszabályok értelmében a hálom első évi rendes közgyűlés mindegyikén három-három sorsolás utján kijelölendő főtanácsos kilép. A sorsolás szerint a mai közgyűlésen Meskó Pál, Somsich László gróf és Weisz Fülöp kerülnek uj választás alá, úgyszintén betöltendő a halálozás folytán megüresedett négy főtanácsi hely i<. A közgyűlés utolsó pontja az alapszabályok kiegészítése, illetőleg módosítása lesz. Elsősorban módosítják az alapszabályokat oly értelemben, hogy végrehajtó bizottságot szerveznek, amely az elnökségből és három, a főtanács által választott főtanácsosból áll és mindazokban a főtanács hatáskörébe tartozó halaszthatatlan ügyekben fog azonnal határozni, amelyek nem várhatak arra, hogy előbb a főtanácsot összehívják. A második intézkedés arra vonatkozik, hogy a közgyűlésnek az évi jövedelmek mérvéhez képest és a kormány hozzájárulásával joga legyen a nyugdíjalapnak nagyobbmértékü dotálására.
