Zalai Közlöny, 1925. január-március (64. évfolyam, 1-72. szám)
1925-03-25 / 69. szám
64. évfolyam, 69. szám Nagykanizsa, 1925 március 25, szerda Ék®*®. 2ÜG0 PSLITIKÄi iAPSLAP Síerkesciőség 6* Idsdóliívatfil Fő-ut 5 Intemrban-Telefon 78, nyomda 117. ssása Felelős szerkesztő: Kemptien Béla Előífcetés! ársu Egy bóra 30.000 koron« Három hóra ........... .... ... SO.OßO korons GA ZDASÁGI POLITIKA Irta: Kelemen Ferenc A trianoni békeszerződés előtt Magyarország Európa legtökéletesebb gazdasági egysége volt. Szerencsés geográfiái fekvése, geológiai és éghajlati sajátságai egy virágzó gazdasági élet számára oly kedvező előfeltételeket jelentettek, amilyenekkel csak kevés más állam dicsekedhetett. S bár termelésének oroszlánrésze a mezőgazdaság körére szorítkozott, mégsem volt annyira egyoldalú gazdasági állam, mint Ausztria, vagy Csehország, melyek majdnem kizárólag ipari termelésre voltak berendezve. Egyike volt azoknak a ritka országoknak, melyeknek határain belül a gazdasági élet összes tényezői megvoltak. Ha ezeréves határait kinai- falak választották volna el szomszédjaitól, akkor is megélt volna itt ez az ország, legfeljebb egy-két gyarmati cikkről, a távoli szigetvilág kávéjáról, Kina teájáról stb. kellett volna lemondania, de a nagy magyar Alföld búzája, állatja, a Kárpátok ércei, fája mindig biztositotía volna számunkra a megélhetést. A trianoni gyászos operáció azonban véget vetett ennek az Eldorádó- nak. Nemzetünk értékes testéről lefaragta a leghasznosabb részeket, elvette tőlünk a Felvidék s Erdély erdejeit, ércekkel terhes hegyeit, sóbányáit s a világhírű búzát termő Bácskát, Bánátot. A mezőgazdasági termelés elől elvonta az évszázados biztos piacokat, az ipari produktivitást megfosztotta életelemétől, a nyersanyagoktól és a széntől. Megállította az egységes gazdasági szervezet egészséges vérkeringését s Magyar- országot is teljesen egyoldalú, csonka termelésre utalta. A mezőgazdaság lett egyetlen komoly termelési águnk, mert az ipar, a nyerstermények elszakadása folytán elvesztette függetlenségét s a külföld gyámsága alá került. Trianonnal nemcsak az ezeréves Magyarország történelmi határai vesztek el, de megkezdődött a magyar gazdasági élet kálváriája is, melynek véres stációit immár hónapok óta pusztuló egyedek kétségbeesett tömegei járják. Gazdasági bajaink tulajdonképeni forrása a világháború, mely nemcsak népek és nemietek gigantikus harci mérkőzése, hanem a gazdasági teljesítés hatalmas erőpróbája is volt. 1914 julius 28-án megállóit az úgynevezett béke- )eli termelés s az ország minden- íemü gazdasági és ipari értéke, ösz- ;zes meglévő készleteink, hatalmas lyersanyagaink a háború szolgájába szegődtek. Megkezdődött a há- >orus termelési rend, a világforga- omtól való elszakadás, a külföldről zármazó nyersanyagok és ipari cik- :ek utánpótlásának lehetetlensége. i nemzetközi szerves kapcsolatokra trendezett gazdasági élet egyensúlya elborult. Ami ezután hat hosszú esztendőn át következett, az nem volt egyéb, mint a meglévő készletek rohamos felhasználása s a gazdasági élet teljes elszegényedése. A háború molochja kiszívta az t ország egész életerejét s az állam katasztrófájával együtt bekövetkezett a magángazdálkodás teljes csődje is. A háború végén úgy feküdi előttünk a kimerült gazdasági organizmus, mint egy erőtlen nagy beteg, melyet már csak injekciókkal lehet ideig-óráig fenntartani. Ez a beteg szervezet még a háború győzelmes befejezése esetén is csak lassan-lassan tudott volna magához térni, a nagy kimerülés és a teljes leszegényedés csak hosszú évek pihenésével és fokozottabb ellátással tudott volna elmúlni. A győzelem helyett jött azonban a gyászos bukás. A diadal örömmámora helyett a leveretés, a megaláztatás néma keserűsége. Békepontok diktá- lása. helyett a végzetes Trianon! S a nagy beteg ország pihenés és elfogyott éietenergiáiriak pótlása helyett kénytelen volt elviselni ezeréves egységének erőszakos megbontását, a már alig-alig élő szervezet kegyetlen amputálását. Csoda-e, hogy ily körülmények között az ország immár évek óta alig tud talpra állni, csoda-e, hogy ha ennyi szenvedés után még mindig a gazdasági élet kálváriáját járjuk . . .? De, bár a bajok gyökere, a nagy világháború s a békekötés, mint valami elemi csapás, újabb végzetet jelentettek az agyontiport ország haldokló gazdasági életére, ezeknek a súlyos bajoknak legnagyobb része, melyeknek terhe alatt ma a termelő munka alanyai görnyednek, tervszerű, következetes, hozzáértő, lelkiismeretes munkával s nagy koncepciójú pénzügyi politikával legalább is jelentékenyen csökkenthető lett volna. De e súlyos feladatokhoz mért komoly pénzügyi törekvések helyett pénzügyeink legfőbb irányítói többnyire csak különféle pénzügyi kísérletekkel foglalkoztak. A magyar korona pénzügyi elméletek és pénzügyminiszteri ötletek könnyű játékszere lett s csak természetes, hogy az a szubjektív felfogásokon, hangulatokon, retorikai zsonglorködéseken alapuló pénzügyi politika végül is a magyar korona s vele együtt a gazdasági élet ismert katasztrófájához vezetett. De a legsúlyosabb mulasztás, mely az ország gazdasági talpra- állítása körül történt, a mi ezeréves ősi hibánk, a mi turáni átkunk: a politika, a szenvedélyek, a személyi érvényesülések, az egyéni ellenszenvek, intrikák politikájából származott. Nem tudtunk megszabadulni, az ország legváiságosabb óráiban a régi politikai mentalitás terhétől: . sorsdöntő nehéz órákban politikai jelszavakon nyargaltunk s kormány és vezetőpoliíiku-ok úgyszólván tétlenül nézték az ország gazdasági pusztulását. Nem vettük észre, hogy a politikai hatalom gyakorlásának iránya nem a közjogi kérdések útvesztője, nem a pártérdekek labirintusa s nem a politikai jelszavak dzsungele felé, hanem a legnagyobb kérdés, a Jkérdések-kérdése: az ország gazdasági megmentése felé mutat. A háború összeomlása, a kom műn pusztítása után, a forrongó lelkek lecsendesitésén kívül egyetlen egy nagy cél szolgálatába kellett volna állítanunk minden közjogi és hatalmi tényezőt: kormányhatalmat, nemzetgyűlést, ipari és mezőgazda- sági, kereskedelmi korporációkat: a pusztuló gazdasági élet megmentésének szolgálatába. . Ezt elmulasztottuk. A politikai élet apró játékjaiért feláldoztuk az ország legnagyobb érdekeit. S ha Sándor- pálok néha-néha, mint egy Memento, fel-mlrázzák is pillanatokra a nem- ze; y.ülés. ? Ivó lel ki Nme rétéi,' szavuk a pusztába kiáltó szó volt, melyet sohasem követtek komoly elhatározások . . . Ma itt állunk ennek a politikának természetes következményeként a legsúlyosabb gazdasági problémák előtt. Stabil korona, külföldi tőkével és idegen irányítással végbemenő szanálás mellett, az agyonszanált ország gazdasági élete egyre tovább pusztul, s gazdasági bajaink a romlással együtt járó aggasztó társadalmi jelenségekkel csak fokozzák az általános bizonytalanságot. Gazdasági elszigeteltségünkön még mindig nem segítünk. Kereskedelmi tárgyalásaink a velünk szomszédos államokkal csak csigalépésben haladnak előre. A háború óta több mint hat év telt el s még mindig itt állunk ellenséges érzelmű szomszédok fojtogató gyűrűjében, izoláltan, gazdasági ma- gunkrahagyatottságban, hitel nélkül, szabad forgalom, élet és levegő nélkül, a munkátlanság ijjeszíő gondjaival, a kenyérnélküli tömegek vészt- jósló fenyegetésével. Mikor ébred fel már végre lelkiismeretünk szava?! Mikor szakítunk hát a politikus Magyarország évszázados bűneivel? A közelmúlt tapasztalatai megtaníthattak volna bennünket, hogy az ország boldogulása, a társadalmi rend biztosítása, béke, nyugalom csak a gazdasági megelégedettség biztos talajában érhető el. Ez a talaj most nagyon ingatag. Az eiégületlen- ség napról-napra nő. A horizonton sötét fellegek gyülekeznek. Itt az utolsó óra, hogy a politika üres szócsatái helyett, ennek az országnak minden számottevő tényezője komolyan foglalkozni kezdjen a gazdasági politika országmentő nagy kérdéseivel. Hétfőbe összehívják a nemzet* gyűlést Tárgyaim fogják a mezőgazdasági hiteiről szóló törvényjavaslatot Bizottsági ülések Budapest, március 25 A nemzetgyűlést hétfőre összehívták s ezen az ülésen fogja benyújtani a kormány a mezőgazdasági hitelről szóló törvényjavaslatot, melynek tárgyalása előreláthatólag igénybe fogja venni az egész hetet. A nemzetgyűlés gazdasági bizottsága március 30-án, hétfőn déli 12 órakor az elnöki fogadóteremben ülést tart. Az ülés tárgya a nemzetgyűlés 1925—26. évi költség- előirányzatának tárgyalása. A választási törvényjavaslat tárgyalása. A nemzetgyűlésnek az országgyűlési képviselők választásáról szóló törvényjavaslat tárgyalására kiküldött külön bizottsága 26-án délelőtt 11 órakor az 1. sz. bizottsági teremben ülést tart, melyen az országyülési képviselők választásáról szóió törvényjavaslatot tárgyalja. A nemzetgyűlés közjogi és közigazgatási bizottsága március 26-án délután 5 órakor az í. számú bizottsági teremben ülést tart, amelyen az országgyűlés felsőházáról szóló törvényjavaslatot tárgyalja. Aii*i a'n ^ BELFÖLDI HÍREK Az osztrák—magyar adósság felosztása. A jőváíételi bizottság közleményt adott ki, mely szerint a bizottság az osztrák—magyar adósság felosztása után most már súlyt helyez arra, hogy az eredményről tájékoztassa a nyilvánosságot. Erről a kérdésről a bizottság röpiraíot ad ki. A röpiratban vázolni fogják azokat az alapelveket, amelyek szerint a részesedés jut hát országra, vagyis Olaszország, Magyarország, Ausztria, Lengyelország, Csehország, Románia és Jugoszláviára. A városi tisztviselőkért. Sopronból jelentik: Sopron város a városi tisztviselők részére rendkívüli segélyként a fizetésük 50 százalékát szavazta meg. Pénzintézeti tisztviselők nagygyűlése. A Pénzintézeti Tisztviselők Országos Egyesülete tegnap délután 6 órakor tartotta országos nagygyűlését Budapesten. A népes gyűlésen a pénzintézeti tisztviselők nyug- dijkérdésável, a nyugdijvalorizációval, a létminimum kérdésével, munkanélküliség, betegsegélyezés és jogviszonyok ügyével foglalkoztak s elhatározták, hogy kérelmeik kedvező elintézésének kieszközlése végett kül- döttségileg keresik fel a miniszter- ; elnököt és a szakminisztereket.
