Zalai Közlöny, 1925. január-március (64. évfolyam, 1-72. szám)
1925-03-22 / 67. szám
ZALAI KÖZLÖNY 1925 március 22. fogunk a nekünk biztosított — kritika jogával. Németország keleti határának kérdése egy uj világháborút idézhet elől Parisból jelentik: A „Journal“ hosszabb intervjut közöl, melyet tudósítója Sikorski lengyel tábornokkal és Skrzinski külügyminiszterrel folytatott. A tábornok szerint Lengyelországot orosz oldalról nem fenyegeti veszély, mert a Cseka 150.000 emberén kívül az orosz hadsereg nem megbízható. Berlin felől van a nagyobb veszély, miután becslése szerint a németek rögtön két millió embert tudnak fegyverbe állítani, mig Lengyelország legfeljebb másfél milliót. Sikorski szerint a németek magukkal rántanák Magyarországot és az oroszokat is, ami Románia ás Szerbia bevonását is jelentené, úgy hogy Lengyelország megtámadása újból európai háborút idézne elő. Hatalmas viharok a Dunán és a Fekete-tengeren. Bukarestből jelentik: A Dunán és a Fekete-tengeren nagy vihar dühöng. A hatalmas vihar számos hajót letépett horgonyláncáról és a nyílt tengerre sodort. Az északamerikai forgószél pusztitásai, Newyorki jelentés szerint. A napokban pusztított forgószél áldozatainak száma 1200, sebesülteké 3000. Eddig 738 holttest személyazonosságát állapították meg. Még sok halott van a romok alatt. Zavargó oláh diákok. A foscanii tárgyalásról hazatérő diákok, akik két vasúti kocsit teljesen megtöltöttek, Marasesíi állomáson kiszálltak, bementek a községbe, több zsidó üzletbe behatoltak és atrocitásokat követtek el. A cseh iinnep-reform. Prágából jelentik: A képviselőház alkotmány- jogi bizottsága lényegtelen stiláris változtatással elfogadta az ünnepnapokra vonatkozó törvényjavaslatot, még pedig a kormány által beterjesztett szövegben. A törvényjavaslat tárgyalása már a parlament legutóbbi ülésén is szerepelt. Héirol-hétre A nagykanizsai sajtófőnök A lovagkor — A Jókai* emlékünnep éiy Nagykanizsa, március 21 Az önönmaga áltat kinevezett uj nagykanizsai sajtófőnök vasárnap mutatkozott be a nyilvánosság előtt az Urániában: bírálatot mondott a „Zalai Közlöny“ iránya fölött. Azt állította róla, hogy katolikus lap tétére igen liberális irányzatot követ. Szóval megkövezett bennünket és „ megvádolt“ liberáiizmussal. Mi minden kritikát állunk, bármely oldalról is jöjjön az. Még azt sem firtatjuk, hogy az illető ért-e a bírálathoz vagy sem s annak megnyilvá- nitására miféle helyet és alkalmat I keres magának. De épen azért, mert szembenézünk a kritikával, felvesszük az élénkbe dobott keztyüi is és megmagyarázzuk az uj sajtófőnök urnák és azoknak, kik az ellenünk tett kirohanásokat hallották, hogy a mi liberálizmusunk nem ütközik össze a katolikus irányzattal. Mi a legelszántabb harcosai vagyunk a nemzeti gondolatnak és minden sorunkat a legtisztább keresztény felfogás irányítja. De épen azért, mert hazafiaknak és jó keresztényeknek valljuk és érezzük magunkat, nem szítunk felekezeti gyii- lölséget és mindenkit mindaddig a keblünkre ölelünk, amíg nem jön összeütközésbe a magyar nemzeti eszmével, nem bántja a vallásunkat s minden igyekezetével azon van, hogy ezt az agyonsanyargatott országot megmentse az elzüUéstől. Mi nem akarunk pőpábbak lenni a pápánál. A kősziklára épített Anya- szeniegyház állandóan a szemeink előtt lebeg s nem hinnök, hogy annak szüksége lenne arra, hogy a i mozi színpadjáról védjék meg — velünk szemben. A mozi egyébként még egy vágást akar tenni rajtunk fehér vásznán a divat-révuevel kapcsolatosan. A reklám-hirdetésre csak annyit, hogy mi is ott leszünk az előadáson és élni A csütörtöki liceális előadáson az egyik tudós kegyesrendi tanár a középkori lovag-intézményről, a lovagjelölt neveléséről, a lovaggd-ütés szertartásairól értekezett. A közönség ugyan áhítattal hallgatta a romantikus idők emlékezetének felidézését, de várakozása mégsem nyert teljes kielégítést. A legtöbben hallani szerettek volna valamit a lovagvárak regényeiből is s kissé felfrissülni ennek a kornak romantikájában. De a tanár ur gondosan kitért a lovagregényeknek még csak érintése elől is, nemhogy intimitásokkal fűszerezte voinct előadását. Arról is egészen megfeledkezett, hogy némi bepillantást engedjen a lovagrendek életébe, melyeknek pedig szintén igen érdekes a történetük. Nem tudjuk, hogy mindezt szándékosan mulasztotta-e el, hogy ki ne zökkentse hallgatóit az unalmasan egyhangú reális életből és ne adjon tápot a képzeletnek merészebb szárnyalására a múlthoz vagy hallgatásával maga is igazolni akarta, hogy a „lovagok“ ma is élnek köztük s középkori társadalom két legjellegzetesebb- képviselőjének egy személyben egyesített régi típusai, mint lidércfény, úgyis visszahozzák a „sötét“ középkor — emlékezetéi . . . * A Jókai-emlékünnepet a Nagykanizsai Casino levette müv észestélyei- nek sorozatáról. Úgy halljuk, hogy olyan kevés előjegyzés történt rá, hogy sikere félig-meddig sem volt biztosítva. Mi a magunk részéről végtelenül sajnáljuk a kuiturérzék megfogyatkozásának ezt a legújabb megnyilatkozását. Kultur érzék ? — Ez a szó is bele- kivánkozik ebbe a rovatba, hogy néhány szóval róla is megemlékezzünk. A lelki kulturigények ma igen alacsony színvonalon mozognak s körülbelül a kabarék s a jazz band körül hullámzónak. Végtére érthető, hogy a napi küzdelemben elfáradt lélek nem Bach- hoz menekül, ha felüdülni akar, hanem a könnyű fajsúlyú szórakozásokban keres frissítő elixirt idegeire, de az eset mégis szomorú s az igazán értékes irodalom és művészetek alkonyszelét fújja felénk. FIGYELŐ Városrendezés Ä városi óra — Utca-nevek 1. Nagykanizsa, március 21 Amint teljesen elkészül a városházán a harmadik tanácsterem, azonnal megkezdi benne működését az a bizottság, melynek feladatát fogja képezni a városnak a kor követelményeinek megfelelő modernizálása. A bizottság munkájának megköny- nyitése céljából magunkra vállaltuk a „kigondoló tanács“ szerepét s a következő javaslatokkal járulunk a bizottság elé : Legelőször is rendezendőnek véljük a városi óra kérdését. Ne a hivatalos óráknak pontos betartására méitóztassanak gondolni (úgy tudjuk, hogy ezeket a város fejétől kezdve le a köztisztasági hivatal legutolsó alkalmazottjáig a legpontosabban mindenki betartja), hanem arra az órára, mely a városházának tetőzete alatt nyert eihelyezést. Ez az óra itt igen rossz helyen van. Csak a másik oldalról látni, de akkor is jó szem kell hozzá. Javasoljuk, hogy hozzák le a városháza kapuja elé akképen, hogy két lapja legyen s a tisztviselőket mindkét oldaláról figyelemmel kisérhesse, hogy mikor járnak a hivatalba. Lehet, hogy ez az óra uj elhe- j lyezésében és kényes hivatásában í eleinte szokatlanul fogja érezni ma- i gát s érzékenységében el-elpirul, majd egyik-másik későnjövő tisztviselő láttára, de hivatalnok és óra majd csak megszokják egymást és meg fognak egymással barátkozni. Blanka férjhez megy Irta: Szigeti László (Budapest) (5) De ahogy a délután estbe hajolt és ritkább lett a sétáló, Blanka bimbó fejecskéje száron törve hullott Béla vállára. Béla föléje hajolt és fulán- kos csókban szorította magához a lányt. Egy ideigámulva ültek egymás melleit, mig valami szokatlan ijedelem nem lopódzoít beléjük, ami arra kényszeriteíte őket, hogy felálijanak. Mikor az első lámpa fénye lobot vetett a kis kert egy távoleső utján, Blanka sietve búcsúzott. Béla még leült egy sötét padra és cigarettázva hallgatta a messzebb zugó villamos csilingeiését. Blanka fáradtan és boldogan ért haza. Kevéssel utána jött meg a mama, aki a fehérnemüsnél töltötte az egész délutánt. Utoljára jött a papa Rezsővel. A mama úgy hívta be őket az ebédlőbe, mint ahogy Napóleon rendelte volna vezérkarát egy magasiat tetejére és nagy figyelemmel kisérte az ételek bevonulását. Amióta Rezső jegyesi minőségben mindennap náluk vacsorázott, a papa sohasem tudott éjjel aludni ... a régi egyszerűbb vacsorákat pompás ételek váltották fel. Vacsora közben a papának eszébe juíoü svédországi útja, amely alatt igen sajátságos utakat tett meg. — Hisz ismeritek! .. . — Szereti ön, Rezső, a renaissance stilt?... — kérdezte hirtelen a mama. — Igen! . . . Miért ne ? . . . Nagyon csinos! . . . — Ugyan. — szólt a papa — Sokkal szebbek azok a sima gömbölyített formájú angol bútorok . . . — Ki beszél itt bútorokról ? . . . — kérdezte szelíden, de paprika vörösen a mama. — Általában értettem ! . . . — Hát általában is úgy van, ahogy én mondom . . . Sokkal szebb a sima angol! .. . A mama megvetéssel ívelte magasra szemöldökét. — Mi újság van egyébként ? . . . — kérdezte a mama Rezsőt. Erre Rezső lelkiismeretesen beszámolt mindenről, ami a hivatalában történt. Vacsora után a mama kulcscsörge- tés között távozott, — megnézni, hogy mi történik a konyhában. A papa estilapot kezdett olvasni, Rezső pedig leüit Blankával a széles díványra, kezébe vette Blanka kezét és hallgatott... A nagy falióra lassú nagyképűséggel ketyegett a szivarfüstös csendben. Másnap délelőtt a mama és Blanka a belváros szőnyegkereskedéseit nézték, kutatták, szólták végig ... Alap- nehézségeket okozott az arány, amelyben torontáli-, perzsa- és nyírott szőnyegeket kellett volna szerezniük. I Az ebédlőbe például azért nem ér- ! deines perzsa-szőnyegei venni, mert | az a leghasználtabb szoba ... Az j utcának, konyhának piszka, szőnye- j gén surlódik le rajta. I Délben a papa kijelentette, hogy a hálószobába, reméli, semmiféle szőnyeget sem szántak. — Ez a lehető legegészségtelenebb, ismételte kétes éiíékü meggyőződés legőszintébb hangján . . . — Légy nyugodt, — felelt a mama — csak két angóra ágyelő lesz és semmi más . . . A papa nem felelt, mert az angóra szóról tudta, hogy az sok pénzt jelent, nem jó az ilyesminek a tárgyalásába belemenni ... A két öreg egyébként, akiknek szavaiban nem a drága előkelőség és az olcsó egyszerűség vívta harcát, mindig aggódóan, de látszólag közönyösen figyelte a lányt, hogy mi lehet a ■ véleménye vitáikról. Nem akarták kielégíteni ugyan minden vágyát, de azt sem akarták, hogy nehezteljen rájuk. Blanka csak egypár legfontosabb kívánságának adott kifejezést, az apróbb ügyek iehettek felőle, ahogy az öregnek jónak látszott. Kábult volt és lomhán boldog, mint akit a hó- sivatag hidege vesz meg álmában ... Ebéd után megpróbált egy kicsit olvasni, de az esze nem fogott. Alig várta, hogy fél négy legyen kis karpereces óráján. Akkor megindult hazulról azzal, hogy egy barátnőjét keresi fel . . . A találkozó a Tisza Káimán-téren volt. Blanka a Rá- kóczi-ut felől fog jönni sietve, mint akinek dolga van, Béla meg szemben. Mind a ketten másként lesznek öltözve, mint előző nap. Mikor ösz- sze fognak találkozni, egypár percre meg fognak állni beszélgetni, aztán tovább folytatják Bianka irányát és az első mellékutcán befordulnak .. . Béla igen ügyelt rá, hogy a találkozások tervét pontról-pontra betartsák. Szinte babonásan ragaszkodott hozzá. Egymásba karolva föl és alá egy kis fasoron, ahonnan szemmel tarthatták az idevezető utakat. Minden lépésnél a fin lassan, nyugodtan, halkan elkezdett beszélni szerelmükről, amely az ijedt életet sétáltatja. Vacsora után Blanka zongorához ült, Grieget jászott s mikor Rezső kottát fordított, Blanka hátra hajolt, hogy a féifihez érjen. Finom válla egyszer igy megérezte a másik szivének erős dobogását; hátra tekintett, de a férfi arca egykedvű és változatlan volt. Blanka megsajnálta Rezsőt és végig simított az arcán kezével, amire az lehajolt és megcsókolta a leány kezét. A mama üvegen keresztül figyelte őket mosolyogva, félig érdeklődőén, félig gúnyosan, de mindenesetre irigyen . .. a papa ellenségesen nézte a jelenetet ; amit nem értett, azt nem szerette. (Folyt, köv.)
