Zalai Közlöny, 1925. január-március (64. évfolyam, 1-72. szám)

1925-03-18 / 63. szám

64. évfolyam, 63, szám Nagykanizsa, 1925 március 18, szerda Ára 18S0 keras&s POLITIKAI siiÄPäLÄP Szerkesztőség és klfldóhivaíal Fő-ut 5 Íntcrurbau-Teíeíon 78, nyomda 117. szám- •; ^ssasssaBasaemaaatKmawBsa Felelős szerkesztő: Kempelen Béla Effi3aE3S^33ra8S^SSeSSa®HCffiBE6<aS3SEBB5S®Cl Előfizetési árs: Egy hóra 30.0(5 korona Három hóra ..........I.......... 90.CÍ0 korom m SZ OCIÁLIS IRÁNYESZMÉK Steinekker Ferenc dr., egyetemi tanár Irta; Minden kornak megvannak a maga szükségletei, amelyek an­nak anyagi részét alkotják és a maga eszméi, amelyek szellemi tartalmát képezik. Napjainknak szükséglete a nagy tömegek anyagi jólétének emelése, a korszellemet pedig a szociális eszmék képezik. Amint az emberek is hajlandók a szél­sőségekre, ép úgy az eszmék kifejlődésének is az a törvénye, hogy minden eszmeáramlat szük- ségszerüleg a végletekig kifej­leszti önmagát, szélsőségekbe megy át, aminek következménye a reakció. A francia forradalom előtti társadalomban minden embernek megvolt a maga kiszabott helye, amelybe mintegy beleszületett. Ebben a rendszerben az egyéni érték és tehetség a rendi tago­zódással szemben érvényesülni nem tudott. Ezért volt a francia forradalom eszméje a szabadság és az egyén szabad érvényesü­lése, amely a hires ,,laisse faire, laissez aller“ elvben hatályosul. Ez volt az úgynevezett szabad­verseny tana és rendszere. Ez a rendszer azután a benne lévő logikai szükségszerűség törvé­nyénél fogva a végietekig kifej­lődvén, eredményezte azt a ret­tentő gazdasági harcot, amelyben a véletlenül erősebb egyén a bármi módon kezébe került fegy­vereket irgalmatlanul használta a gyengébbekkel szemben, gaz­daságilag teljesen elnyomván és tönkre tevén azt. Ez a szabadversenyt korlátozó rendszer a szocializmus. A szo­cializmus tehát reakciója a szélső liberalizmusnak, azaz a szélsősé­gig ment versenyszabadságnak. Másrészt mikor a francia for­radalom az egyént szabaddá tenni akarta, ezt politikai utón vélte elérhetőnek, azért kimondta a szabadságot és a politikai egyenlőséget. Mivel azonban a politi ai egyenlőség gazdasági egyenlőség nélkül nem lehetsé­ges, ezért a politikai egyenlőség gondolatából szükségképen logi­kai törvényszerűségből kifolyó­sági egyenlőség tanának, azaz a kommunizmusnak. Ezt a két tant szocializmus vagy kollekti­vizmus név alatt összefoglalva a világháború előtti évtizedekben mint elméletet hirdették Európa közgazdái és a társadalom böl­cselői közül nagyon sokan mind­addig, mig a legutóbbi világ­háború után több országban gya­korlatilag kipróbáltaíván kisült, hogy a szocializmus mindenütt a legszélsőségesebb kommuniz­musba megy át, amely kommu­nizmus az egész társadalmat tönkre teszi, mert kiöli a hala­dásnak és a boldogulásnak leg­erősebb ösztönzőjét, az egyéni tevékenységet. Bizonyos tehát, Hogy a kommunista társadalmi rend a gyakorlatban kivihetetlen és ezért még Oroszország is kénytelen volt nagyrészben visz- szatérni a magángazdái kodás rendszerére. Ezzel azonban a nagy világ- probléma nincs megoldva, mert a szabad verseny rendszerének tarthatatlansága szintén bebizo­nyít és az embereknek milliói testi-lelki nyomorúságban élnek ezen rendszer rabszolgaságában. Okvetlenül szükség van tehát a liberális gazdasági rendszer teljes revíziójára. Ez pedig gyakorlati­lag csakis úgy valósítható meg, ha az államhatalom, mint a nem­zet szervezett hatalma, letöri és lehetetlenné teszi a szabadverseny visszaéléseit és amellett .biztosí­tani igyekszik a kis embernek, a szegény embernek gazdasági érdekeit, különösen pedig azt, hogy ő magántulajdonhoz jut­hasson. De segíteni keli az állam- hatalomnak azt is, hogy a sok apró egzisztencia, mely önmagá­ban kevés erőt képvisel, társa­dalmi utón szövetségbe lépjen egymással és a szövetkezetekben iparkodjék biztosítani egyrészt az egyéni tulajdon lehetőségeit, másrészt a sok kísérőnek össze-, foglalását. Tehát úgy a liberális gazda­sági rendszer, mini a kommuniz­mus, szélsőségek és tulhajtások, melyeket elfogadni nem lehet. E között áll a szociális eszane, mely nem engedi a gyengébb­nek, az erőtlenebbnek elnyomá­sát. Mindezekkel pedig szoros kapcsolatban áll a szövetkezeti eszme. Kormán y nak, társadalom n a k ettől kell áthatva lennie a mai nehéz időkben! lag ki kellett fejlődni a gazda- vizsgálni. Budapest, március 17 A nemzetgyűlés mai ülését negyed 12 érakor nyitotta meg Szcitovszky Béla elnök. Az elnöki előterjesztések során bejelenti, hogy Szcitovszky Tibor külügyminisztert szabadság- ideje alatt Walkó Lajos kereskedelmi miniszter helyetíesiíi. Bejelenti to­vábbá, hogy a választójogi bizottság megalakult. Ezután a Ház az appropriációs javaslatot általánosságban elfogadta. Strausz István határozati javaslatát a nemzetgyűlés nem fogadta el. Ezután áttértek a törvényjavaslat részletes vitájára. Neubauer Ferenc az 5. szakasz­hoz szól s a házadótörvényt bírálja, mely igen súlyos és különösen a vidéki embereket sújtja. Egy földmű­ves a földje után legfeljebb 50 arany­koronát fizet, háromszobás háza után pedig 64 aranykoronát Búd János pénzügyminiszter beje­lenti, hogy ezt a kérdést meg fogja A 6. szakasznál Strausz István szólal fel s kifogásolja a szakaszban az átruházási jogra vonatkozó intéz­kedéseket. Búd János pénzügyminiszter hozzá­járul Strausz kíván határozati javas­latához, mire a nemzetgyűlés is el­fogadta azt. Strausz István újabb határozati javaslatot terjeszt be, hogy a külön­böző minisztériumok rendelkezési alapjának mikénti felhasználását az állami számvevőszék elnöke időn­ként ellenőrizhesse. A vita bezárása után Búd János pénzügyminbzter kijelenti, hogy ezek­ből az alapokból senki sem vehet igénybe semmit a pénzügyminiszter hozzájárulása nélkül és igy nincs szükség egyéb megszorításokra. Nem járul hozzá a beterjesztett határozati javaslatokhoz, mire a nemzetgyűlés sem fogadja el Strausz István ja­vaslatát. A 8. szakaszhoz ugyancsak Strausz István-szólal fel. Gyökeres reforrao­Bflegssavasfák az appropriációs törvényjavaslatot ü íBeraixetg^üSés ülése kát sürget az államgazdaságban Egyben javaslatot tesz arra nézve, hogy a premontrei rend gimnáziuma számára a gödöllői koronauradalom­ból öt hold mezőgazdasági és hét­tized hold erdőbirtokot örök tulaj­donul adományozzon. Kállay Tibor hangsúlyozza, hogy eddig több mint 50 milliárdot fekte­tett be építésre és még 24 milliárd kell arra a célra, hogy internátust és gimnáziumot építsen. Azért kell tu­lajdonul adni a területet, hogy jel­zálogkölcsönt vehessenek fel a to­vábbi építésre. A szakasz pótlására uj szöveget mutat be a Háznak, ame­lyet tapssal fogadnak. Búd János a premontrei rendre vonatkozó javaslatot örömmel elfo­gadja és hozzájárul Kállay Tibor módosításához. Strasz István még többször szólott hozzá a következő szakaszokhoz, majd pedig a nemzetgyűlés részle­teiben is elfogadta a felhatalmazási törvényjavaslatot. A napirend szerint következett a tejtermékek állami ellenőrzőjeggyel való ellátásáról szóló törvényjavaslat tárgyalása. Sziiy Tamás előadó részletesen ismertette a javaslatot, mivel azon­ban hozzászóló nem volt, a vitát be­fejezték és általánosságban vita nél­kül fogadták el a javaslatot. Ezután következett a kézizálogüz- letekről szóló 1881. évi XIV. törvény­cikk rendelkezéseinek kiegészítéséről szóló törvényjavaslat tárgyalása. Görgey István előadó ismertette a javaslatot. A javaslatot általánosság­ban és részleteiben is elfogadták. Ezután a védjegyek oltalmáról szóló törvényjavaslat módosítására tértek át. Görgey István ismerteti a javas­latot, amelyet elfogadásra ajánl. A javaslatot általánosságban vita nélkül, a részletes tárgyalás során pedig Görgey István módosításával fogadja el a Ház, amely szerint véd- jegyátruházásokná! 100 ezer korona, védjegymódositásoknál pedig 50 ezer korona fizeiendő. A nemzetgyűlés ezután áttért a métermértékekről szóló egyezmény becikkelyezésének tárgyalására. A nemzetgyűlés holnap tartja leg­közelebbi ülését, amelynek napi­rendjén a mai elfogadott törvényja­vaslatok harmadik olvasása, továbbá a kereskedelmi miniszternek több javaslata és mentelmi ügyek sze­repelnek. Végezetül az elnök felolvastatta az inierpellációs könyvet. Eckhardt Tibor a vármegyék tisztviselőstátusának rendezése és a nyírbátori szabadkő­művesek és volt kommunisták ügyé­ben jegyzett be interpellációt. Eőri Szabó Dezső a házhelykérdésben. Dénes István pedig a hódmezővásár­helyi földreform ügyében interpellál. Az ülés két órakor ért véget. * A nemzetgyűlés összeférhetetlen­ségi állandó bizottsága ma délelőtt

Next

/
Thumbnails
Contents