Zalai Közlöny, 1925. január-március (64. évfolyam, 1-72. szám)

1925-03-14 / 60. szám

64. évfolyam, 60. szám Nagykanizsa, 1925 március 14, szombat fÜ3^S k&FdSUÜ------HT-frii'-lT Hill T. P. POLITIKA! NAPILAP ■KanNnaMzaiMRKäBB» agg Sacrkesztőség és kiadóhivatal Fő-ut 5 Interurban-Telefon 78, nyomd« 117. szém Felelős szerkesztő: Kempelen Bála A SZIRÉNEK ÉNEKE Mind több és több jel mu­tatja, hogy Magyarország sorsa a trianoni szerződés aláírásával nincs elintézve. Természetesen, nekünk magyaroknak már eleve íz volt az álláspontunk, de a győzők is kezdik már belátni, aogy az a helyzet, melyet a aékeszerződésben lefektettek, lemcsak ránk nézve siralmas, le bizonyos mértékben rájuk lézve is az. A kisantant államai cözül eddig Csehország tudta i legjobban színlelni azt, hogy Magyarország mai helyzetét haj- andó objektiven szemlélni s a :zinlelésnek ezen az utján egy ovábbi lépést jelent az a két lyilatkozat, melyek a Neue Freie >ressehasábjain jutottak az euró- »ai közvélemény elé. Az egyik nyilatkozat a cseh- zlovák köztársaság elnökétől, áassaryktól származik. Oly óva- os, amilyen csak lehet. Lehe- őleg a legnagyobb általánossá- okban mozog, mikor a Duna- onföderáció kérdését érinti, de linden óvatossága mellett is van enne egy elszólás, amelyre fel ell hívnunk a figyelmet. Mikor ú mondja, hogy a szóbanforgő ilamok mindegyikének megvan- ak a maga rettentő problémái mikor kijelenti, hogy a ren­dezetlen viszonyokkal küzdő lamok egész szövetsége sem ihetne rendbe hamarabb, mint alön-külön, elismeri azt a tételt, nit a bevezetésünkben hangoz­nunk, hogy tudniillik a győzők a legsúlyosabb problémákkal askodnak. De minket az elnök nyilat- izatának nem épen ez a része nem is a többiek érdekelnek, inem az a kommentár, amelyet interjuoló újságíró, mint be­tömést szűrt le a Massarykkal ló beszélgetésből. Ebben tu- donképen az elnök világnéze- t szögezi le, amely pacifistának Dndható s a leszerelés, a de- Dkrácia, a parlamentáris élet nyvonalában halad. Érdekes­ében azonban mindezt felül- jlja az elnök azon sejthető ?ggyőződése, hogy a trianoni st.-germaini békeszerződések- n lefektetett területi határoz­A pénzügyminiszter fe@ssétle a felhatalmazási wifáhen Huszár Károly a király kérdésről — A nemzetgyűlés ülése — A válsssztéjogi hi^©ttság alakúié ülése — Az érdemleges tárgyalást elhalasztották gyönyöröket Ígérve a naiv ha­jósnak, ismeretlen veszedelmek és örvények közé csalják őt, hogy azután könyörtelenül el­pusztítsák. Magyarország szán­dékai békések s törhetetlen az a meggyőződése, hogy a régi határokat egyedül az igazság győzhetetlen ereje fogja vissza­állítani. Bármely szomszédunk­kal szívesen tárgyalunk és szí­vesen járulunk hozzá, hogy a velük összekötő viszony jobbá, bensőbbé legyen. Mi nem kez­deményezhetünk, mert mi va­gyunk a vesztesek s ha valaki­vel igazságtalanságokat kell fe­ledtetni, akkor az mi vagyunk. Sajnos, azonban mindezideig a kisantant államai részéről soha semmiféle olyan megnyilatkozás nem hangzott el, amely a leg­csekélyebb támpontot nyújtaná függőben levő keserűségek eny­hítésére, vagy a szükséges gaz­dasági közeledés lehetőségére. Amit eddig hallottunk, bizony­talanul szétfolyó szavak konglo­merátuma volt, amelyek mindig hagytak lehetőséget arra, hogy később másként lehessen őket magyarázni, mint azt mi eleinte véltük. Budapest, március 13 A nemzetgyűlés mai ülését 3/Ul órakor nyitotta meg Zsitvay Tibor alelnök. Az appropriációs törvény­javaslat tárgyalását folyiatják. Elsőnek Huszár Károly szólal fel. Miután mint a Ház alelnöke, csak a választójogi vita végén szólalhatna fel, most akarja kifejteni ebben a kérdésben álláspontját. Szomorúan állapítja meg, hogy sokszor több törvényjavaslatot fogad­nak el felszólalás nélkül, mint a hány képviselő a Házban van. A törvény­hozó testületnek ez a példaadása a nemzet erkölcsi leromlását fogja maga után vonni. Szót emel az ellen, hogy a királyi család élő tagjairól nem szabad beszélni, de a holt királyra szabad minden mondani. A magyar nemzetnek köteles­sége, hogy holt királyával szem­ben is megfelelő tisztelettel visel­tessen. Úgy érzi, hogy a magyarság nagy erkölcsi válságban van. Ezt bizo­nyítják az újabban sűrűén megis­métlődő bűncselekmények. A mi itt folyik az nem a keresztény kultúra csődje, hanem annak hiánya és a modern pogányságnak a veszélye. Kijelenti, hogy nekünk első köte­lességünk, hogy Magyarország hely­zetéről tájékoztassuk a külföldet. A kisebbségi kérdést fel kell vetni a Népszövetség előtt. Gazdasági kér­désekkel foglalkozik ezután. Arra kéri a pénzügyminisztert, hogy vál­toztassa meg a szorzószámot és enyhítse a forgalmiadét. -Majd a munkáskérdéssel foglalkozik. Beszéde után szünetet rendel el az elnök. Szünet után Kiss Menyhért szólal fel. Hosszasan foglalkozik Huszár Károly beszédjével. Csatlakozik Hu­szár Károlynak a munkáskérdésről és a választójogról való felfogásá­hoz, majd a földreform és annak végrehajtásával foglalkozik. Sürgeti ElőíLittéai ára; Egy hóra 30.00C korons Három hóra ................ ... 90.000 korona a biztositási dijak valorizálását. Majd a királykérdésről szólva kijelenti, hogy csak úgy tudja a királyságot elképzelni, ha nem kell egyetlen ma­gyar katonának sem vérét áldoznia az osztrák császárság helyreállí­tásáért. Ezután Búd János pénzügy- miniszter szólal fel. Búd János pénzügyminiszter be­széde elején Nagy Emil felszólalá­sára reflektálva kijelenti, hogy töb­beknek közjogi aggodalmaik merül­tek föl az appropriációs javaslattal szemben. Sokan kifogásolják, hogy a javaslatban oly intézkedések is vannak, melyek nem valók oda. Ez igaz, de különleges helyzetben va­gyunk. Az illetékek leszállításának, a mérlegek valódiságának és a tőzsde reformjának kérdését sürgősen kell rendezni. Kijelenti, hogy minden ere­jével azon lesz, hogy a legközelebbi költségvetési javaslat csak a költség- vetést tartalmazza. Strausz István fel­szólalására reflektálva kijelenti, hogy a számvevőségek működési körét megóvták. A takarékosságot az állami élet egész vonalán meg kell valósí­tani, az adminisztrációt pedig egy­szerűsíteni. A vámbevételek addig lesznek ily magasak, míg a keres­kedelmi szerződést meg nem kötik. A forgalmiadó a mai keretek között fenn nem tartható. A magángazdaság válsága átmeneti jellegű. Majd a hitelkérdéssel foglalkozva kijelenti, hogy nem felelnek meg a valóság­nak azok a hírek, mintha hitelmeg­vonások volnának. A gazdasági és termelő erők összefogása a legcélra­vezetőbb. A kényszerkölcsönről szólva kijelenti, hogy a kötvények rövidesen lombardirozhatók lesznek. A gazda­sági élet céljait nem segíthetik elő a különböző szorzószámok. A korona stabilizációjával nincs értelme, hogy külön szorzószámot használjunk. A jövő évi költségvetést már papír koro­nákban szándékozik összeállítani. Az aranymérleg ügyében is elkészült a tervezet. Kéri az appropriációs javas­lat elfogadását. A Ház ilyen értelemben határozott. Ezután Mokcsay József a kivándor­lásügyi bizottság jelentéséi terjesz­tette be. Elnök n pirendi javaslatára a Ház kimondja, hogy a legközelebbi ülés kedden délelőtt lesz a mai napirenddel. Az ülés délután 3 órakor ért véget. Káüay a képviselőválasztási ja­vaslat bizottságának elnöke A nemzetgyűlésnek az országgyű­lési képviselők választásáról szóló törvényjavaslat tárgyalására kiküldött külön bizottsága ma délelőtt 11 óra­kor alakuló ülést tartott a képviselő­ház I. számú bizottsági termében. A bizottság Kállay Tibort válasz­totta meg elnökévé. Előadóul Puky Endrét, helyettes előadóul Rubinek Istvánt választották meg. A bizottság elhatározta, hogy üléséin gyorsirót fog alkalmazni, majd megkezdte ^ a javaslat tárgyalását. A bizottság tár­rnányok nem mondták ki az utolsó szót ebben a kérdésben. A másik nyilatkozó Cseh- Szlovákia külügyminisztere, Be­nes, aki nem csekély diplomá­ciai ügyességgel védi a külön­böző konferenciákon országa érdekeit. Most ugyancsak egy ügyes, szerényhangu nyilatko­zatot tesz, amelyben tiltakozik azon vád ellen, mintha a kis- antant elsősorban Magyarország érdekei ellen irányuló szövetke­zés lenne. A magyar legitimiz­musra vonatkozólag félreérthe­tetlenül leszögezi álláspontját, amely határozott szembefordulás a Habsburgok esetleges restau­rációja ellen. A Duna-konföde- rációt mint vámuniót visszauta­sítja, ’de mint kereskedelmi szer­ződést nem tartja kizártnak. Ez a két nyilatkozat csatlako­zik mindazon homályos és-sem- mi konkrétumot nem tartalmazó nyilatkozatokhoz, amelyeket úgy Benes, mint Massaryk részéről már többször hallottunk. Való­ban a szirének hangjai szállnak felénk, akik bűvös szavakkal,

Next

/
Thumbnails
Contents