Zalai Közlöny, 1925. január-március (64. évfolyam, 1-72. szám)
1925-03-13 / 59. szám
i ZALAI KÖZLÖNY 1925 március 13. Nagy Emil angliai tapasztalatai A felhatalmazási törvényjavaslat folytatólagos tárgyalása Bizottsági ülések . Budapest, március 12 A belügyminiszter beszédének hatása A nemzetgyűlés mai ülése élőit a folyosón sok szó esett Rakovszky Iván belügyminiszter tegnapi beszédéről, melyben válaszolva Lendvai István interpellációjára súlyos jelentőségű megállapításokat tett a szociáldemokraták magyarországi agitá- ciójával és Moszkvával való összeköttetésükkel kapcsolatban. A legnagyobb határozottsággal figyelmeztette a szociáldemokrata szakszervezetek vezetőségét, hogy ha konkrét adatok fognak rendelkezésére állani annak bizonyítására, hogy a magyar- országi szociáldemokratapárt még mindig nem szakított a kommunizmussal, sőt azt előmozdítja : a magyar kormánynak meg lesz az ereje ahhoz, hogy erős kézzel nyaljon bele a szakszervezetek működésébe. A belügyminiszter megállapítása és energikus szavai nagy hatást keltettek a politikai élet minden oldalán: A beszéd folytán legalább is ebben a kérdésben bizonyos közeledés mutatkozik a fajvédők részéről, akik közül többen kijelentették, hogy teljes erejükkel támogatják a belügyminisztert minden olyan állásfoglalásban, amely a szervezkedni kívánó bolsevizmus és más forradalmi törekvések ellen irányul. Nemzetgyűlés A nemzetgyűlés mai ülését tizenegy óra után nyitotta meg Zsitvay Tibor alelnök. Az appropriációs javaslat folytatólagos vitájához elsőnek Nagy Emil szólalt fel: A kormány iránt — úgymond — a feltétlen tisztelet érzésével viseltetem. Annak indokait óhajtom kifejteni, hogy lelkem mélyén mégsem érzek teljes bizalmat. — Első kifogásom a kormányzás ellen, hogy teljesen megszüntetett minden szellemi kapcsolatot és a meggyőzés minden fegyverét a kormány és a parlament között. A korA sanda varjú Irta: Barbarits Lajos (3) — A ház körül? Pusztul minden. Még ez a két gebe . . . csoda, hogy ez is kitart. Az is meddig? Aztán akkor senkim se’ lesz legalább . . . — Asszony kellene, Andris! — Az . . . Vagy ha gyerek volna legalább! Lassan szürkébe borult a szoba. Az udvaron türelmetlenül kapáltak a kesék. Andris olyanféleké- pen kezdett cihelödni, mint aki haza készülődik. De nem Ízlett sehogyan. Eszébe jutott a gazvert, romladozó porta, az ürességtől kongó hajlék, a nagy némaság, hetek óta vetetlen ágy, hideg tűzhely. Szót váltani sincs kivel. Pedig jólesik néha. — Ne menjen el, Andris! — marasztalta az asszony. — Utonér az éjszaka — ellenkezett amaz, de látszott rajt, hogy szívesen hagyta tartóztatni magát. — Maradjon, Andris! Az anyám talán elkészült már a vacsorával. Jó lesz egy kis meleg étel. Aztán a fiamat se’ látta még. Nagy legény ám az már! Andris foga közt majd összeroppant a pipacsutora. Emberek . . . család . . . meleg vacsora . . . puha, vetett ágy ... mány a maga külön utján jár és sem az ellenzék, sem a kormánypárt részéről semmi befolyást a kormányzásra nem tesz lehetővé. Ennek a rendszernek igen erős böjtje lesz. Élesen kifogásolja, hogy nálunk mindent a végrehajtó hatalom csinál. A romló koronából a magyar államnak egy korona haszna sem volt. Magyarország minden útját helyre lehetett volna állítani a romló koronákkal s a közmunkákat is végezni lehetett volna vele. Nálunk azonban ezeket a kérdéseket pénzügyi bürokraták irányították, akik azt hitték, hogy a stabil koronával mindent rendbe tudnak hozni. Hivatkozik Németország példájára. Romló márkában rengeteg befektetést csináltak a németek. Közvetlenül tapasztalatból tudja, hogy Anglia reszket a német versengéstől, mert tudja, hogy micsoda befektetések történtek Németországban. Nálunk azt mondották, hogy a korona stabilizációja esetén beözönlik a külföldi tőke. Kérdi: hol van ez a külföldi tőke? Azt mondják, hogy nálunk főbaj a tulnagy hivatalnoksereg. Nem elegendő, hogy embereket elbocsássanak, az eljárást kell egyszerűsíteni. Túlsók a kereskedő is. Azokat is le kell építeni. — Angliában megszavaztattam egy nagy kölcsönt a Hangya részére. A pénzadóknak egyedüli kikötése az, hogy szerezzünk az államtól egy írást, amely szerint, ha kitörne a bolsevizmus, a Hangyáért jótáll az állam. (Derültség.) Angliában vannak óriási magántőkék, amelyek szívesen helyezkednének el Magyarországon. Nálunk nincs semmi üzleti érzék. Tény az, hogy nálunk hallatlan drágaság van. — A külügyminiszterségnek nálunk úgy látszik kelléke, hogy a külügyminiszter fia vagy veje legyen valamely nagyvállalatnak. Hallom, hogy az uj külügyminiszter veje lesz az egyik nagy bankcégnek. Külföldön propagandát kell indítani az ezeréves Magyarország fogalmának Nagyon erősen gondolkodott valamin. Vendégmarasztalón nézett rá az asszony, de mintha más valami is csillogott volna a szemében. Még a kezét is megfogta, úgy kérlelte : ne menjen, úgyis olyan régen volt itt és ki tudja, mikor téved be megint a csárdaajtón. — Eljövök . . . eljövök én, Terka. Holnap. Meg aztán is. Csak most engedj! Megfáznak a lovak. — Akad hely azoknak az istállóban. Széna is, abrak is adódik a láda fenekén. — De nekem . . . nekem hol akad helyem, ha rámszakad az éjszaka? Nekem nem vet senki sem ágyat. Kivert kutyának árokpart a szállás. — Majd én vetek kendnek ágyat, Andris. Vagy talán csak most is rágja még a szivét az a régi história? Hamar megbántam én azt. Csak kend nem nézett erre, hogy megmondhattam volna . . . Maradjon már, no! Vendégnek is akad üres ágy a túlsó szobában. A vége mégis csak az lett, hogy Andris ott maradt. És nagyon szívesen maradt. Olyan érzése volt, mikor szorgos asszonyi kezet érzett mindenen maga körül, mint mikor tavasz idején virítani kezd az akác s az ember nem tudja, miért dobbanik nagyobbat a szive és miért jut eszébe elterjesztése érdekében. Propagandát kell indítani külföldön a trianoni békeszerződés revíziója érdekében is. Ezután a szociáldemokratákkal kapcsolatban azt fejtegeti, hogy a szociáldemokrácia csak nagyiparos államokban képzelhető el. Nálunk semmi egyéb a szociáldemokrácia, mint a szegény munkás helyzetének felelősség nélkül való kihasználása. A magyar szociáldemokraták lelketlenül visszaélnek azzal, hogy az ország elégedetlen. A javaslatot elfogadja. — Dénes István: Bethlen nem úgy kormányoz, mint miniszter- elnök, hanem mint határszélen levő főszolgabíró. Az ellenzékkel győztes hadvezér hangján és modorában tárgyal, pedig a miniszterelnök is legyőzött és nyomorult tagja ennek a csonka országnak. Az egész vonalon megbénította a kormányzat a termelést, az ipar és a kereskedelem pedig a tönk szélén áll. Mindez a kormányzati csőd következménye. A bolsevizmus nem a falvakban, hanem a városokban és az ipari centrumokban fészkel, ott pedig titkos lesz a választás. Becsapták tehát a kisgazdákat. Szóval az a helyzet, hogy a városban minden kommunista titkosan szavazhat a falu népének pedig, amely józan és konzervatív, nem adják meg ezt a jogot. A vége az lesz, hogy a kisgazdáknak a nemzetgyűlésben most helyet foglaló képviselői is kiszorulnak innen. Azzal a rendelettel, amely most készül az igazságügyminisztériumban, a földreformot akarják koporsóba tenni. — Pesthy Pál igazságügyminiszter (indulatosan kiált fel): Ez nem áll! — Dénes: A hosszúlejáratú gazdasági hitelt arra akarja felhasználni a miniszterelnök ur, hogy kikerülje a földreform végrehajtását. A kormánynak le kell szállnia a magas lóról. Tegye a miniszterelnök lehetővé, hogy az ellenzék visszatérjen a nemzetgyűlésbe. Béküljön ki a miniszterelnök az ellenzékkel. (Mozgás a jobboldalon.) Az egész ellenzék passzív. Passzív Sándor Pál és passzív Nagy Emil is, aki megmondotta, hogy ití csak a puszta falaknak lehet beszélni. A javaslatot nem fogadja el. — Farkas Tibor: A Hár engedélyével két órán túl is beszél, azonsok minden, mikor a sövénynek dőlve este egyedül marad. A melegre fütött szobában, alig egyet-kettőt sóhajtott, elaludt. Aludt mélyen, mozdulás nélkül, álomta- lanul. Hajnaltájban hirtelen felriadt. Valami kósza varjusereg indulhatott korai első útjára a mezők felé. Akkor érkeztek alighanem felülről valahon- nét, a hegyeken túlról, ahol korráb- ban érte a vetéseket a csontig, velőkig dermesztő hideg. Nagy lármás károgásuk zsibongva verte fel az álmosan, szürkén, havatigérön ébredező téli éjszakát. Az egyik nagy, lomharöptü, fekete madár épen az Andris ablaka alatt károgta el magát hosszan, rekedten : — Kár... kár . . . kár . . . Száz meg száz másik válaszolt rá egyszeriben a szürke magasból. Andris ijedten meredt az ablakra. A szeme alig akart kinyílni. Még álmos zsibbadtság kóválygott a szürkülő sötétben. Nagy fekete, rojtos- szárnyu varjut látott megülni az ablakpárkányon. Nézte, nézte, csak nem mozdult onnét. A csőrével mintha megkopogtatta volna az ablakot és bekiabált a szoba csendjébe: — Kár . . . kár ... kár . . . És épen olyan sanda szeme volt, mint annak, amelyik az országúton ban kijelenti, hogy csak nagyon rövid idővel lépi túl ezt a határidőt. Általános gazdasági kérdésekkel foglalkozik és azt fejtegeti, hogy Magyarországon a mezőgazdasági cikkek ára eléri, de az ipari cikkek ára meg is haladja az aranyparitást. A javaslatot nem fogadja el. Az ülés vége félhárom után. A nemzetgyűlés összeférhetetlenségi állandó bizottsága március 17-én délelőtt ülést tart és ezen Pakots József nemzetgyűlési képviselőnek Haller István ellen tett összeférhetetlenségi ügyében megválasszák az előadót. A képviselő választási javaslat tárgyalása A nemzetgyűlésnek az országgyűlési képviselők választásáról szóló törvényjavaslat tárgyalására kiküldött albizottsága március 13-án ülést tart, melyen a bizottság megalakulása után kezdetét veszi az országgyűlési képviselők választásáról szóló törvényjavaslat tárgyalása. A nemzetgyűlés kivándorlásügyi bizottsága március 13-án ülést tart, melyen a belügyminiszternek a gőzhajózási társaságok számára a kivándorlók szállítására adott engedélyével, valamint a nemzetközi munkaügyi szervezettel kapcsolatos kérdésekkel foglalkoznak. A főrendiházi javaslat az egységespárt előtt A Keresztény Kisgazda Földműves és Polgári Párt ma este tartott értekezletén folytatta a főrendiházi javaslat tárgyalását. Patay Tibor megállapította, hogy a törvényjavaslat a jogfolytonosság elvét szolgálja. Széchenyi Viktor gróf kifejtette, hogy a csonkaországban 104 főúri család jogosult a 3000 aranykoronás cenzus alapján tagot választani a főrendiházba. Ez a törvényszerinti 38 tag megválasztásához kevés, miért is ajánlja a cenzusnak 2000 aranykoronára leszállítását. Prónáy György szerint 150 szavazó család van, tehát felesleges a cenzus leszállítása. Bethlen István felszólalása után Pesthy Pál kijelenti, hogy a cenzus megvaditotta a keséket. Épen úgy pislogott, mint akkor a kilométer- kövön. Nézett be mereven a szobába. Az Andris ágyát nézte. Andris megborzadt. Nem birta ennek a boszorkányformáju madárnak ferde, vésztjósló, fekete nézését. Félt ettől a háztól, ahol a sanda- szemű varjú rátalált. Kiugrott az ágyból. Magára hányta a ruháját. Az asztalra odadobott egy csomó pénzt, mind, ami volt nála. Tegnap kereste a fuvarral. Karácsonyra akart rajta venni magának egy pár csizmát ünneplőre. Aztán csendben kisurrant a házból, ki az istállóba. Befogta a keséket a szin alatt álló szekérbe, aztán közibük vágott és nekihajtatott az alig ideért szürkületnek, hazafelé. Az éles, hideg, hajnali levegő egyszeriben helyére zökkentette a fejét. Csodálkozott, hogy most meg egy fia-varjúval sem találkozott a közelben. — Ne mondja, hogy adósa maradtam ! — dörmögte a bajusza alatt, aztán a lovak közé csörditett. Előkotorászta a dolmány belső zsebéből a pipáját és lassan, szakértelemmel tömögetni kezdte. Ebben a pillanatban már ez volt a legnagyobb gondja a világon. (Vége) J
