Zalai Közlöny, 1925. január-március (64. évfolyam, 1-72. szám)

1925-03-13 / 59. szám

64. évfolyam, 59, szám Nagykanizsa, 1925 március 13, péntek Ära ISüÖ korma 'i:TnTHHMHiH—MII I uTOTiU'MWW'wyS''■; inillllll—Ilii' III —OMi.winiimin wy Szeikeszíőség ás kiadóhivatal F6-uí 5 inter urban-Teleton 78, nyomda 117. szám Felelős szerkesztő: Kempelen Béla ■wbhbs Előfizetési áré; Egy hóra 30.000 korona Három hóra ................. ... 90.000 korona A TATABÁNYAI MUNKÁS SZTRÁJK Az üzemszünetelés, az elbocsátá­sok, a munkanélküliség és az ezzel járó Ínség nap-nap mellett súlyosab­ban nehezedik az országra. A leg­több munka és állásnélküli kénytelen szakmájától vagy hivatalától eltérően egészen más, neki idegen és szokat­lan munkát és kenyérkeresetet vé­gezni, csak azért, hogy megkeres­hesse a mindennapi betevő falatját a maga és övéi számára. Társadalmi állású emberek a leg­különfélébb munkát kénytelenek vál­lalni, hogy csak a iegszükösebben is nmegélhessenek. Ahová csak szemünk tekint, mindenütt ott látjuk a munka- nélküliség fojtogató réméi, az elhe­lyezkedési nehézségeket, melyek ha­talmas kérdőjelekként merednek a magyar társadalom felé, mélyen de­primálva egész közhangulatunkat. És mig ezer és tízezer dolgos, egészséges magyar munkáskéz tét­lenségre van kárhoztatva, mig a leg­nagyobb kétségbeesés küzd elsőbb­ségi harcot a dolgozni akarással, addig a tatabányai bányászok már tietek óta önkényesen letelték a csá­kányt, amely nemcsak finom magyar leketegyémántot hozott napvilágra a magyar államnak, de tisztességes, elégséges és puha fehér kenyeret is adott a föld gyomrában nehéz, verej- ékes munkát végző becsületes ma­gyar munkásnak. Tatabányai magyar munkástestvé- •eink kérges keze becsületes és állan­dó jellegű kenyeret szorongatott, amely télen-nyáron egyaránt biztos zolt számára. A bányavállalat meg- , becsülte munkájukat, segítségükre sietett és felemelte munkabérüket. . Méltányos és igazságos munkaadó roit munkásaival szemben. És mégis ;gy napon kialudt a sok apró mé­cses a tárna mélyén, a komoly mun­kások letették a szerszámot és azt nondották a munkaadónak: Nem íolgozunk tovább! Nem azért, mintha a megkeresett karéj kenyér nagyságát vagy fekete- légét kifogásolták volna, nem azért, nintha a vállalat nyújtotta kedvez- nényekkel szemben elégedetlenek ettek volna, nem is azért, mintha jármi panaszuk vagy kifogásuk lett ro!na a munkaadóval szemben, de ízért, mert a szakszervezeti táncmes- erek ezt igy rájuk oktrojálták. Mert a Conti-utca egy kapualjából Jhangzoti a szakszervezeti füttyjel- és,: Munkát beszüntetni! És beszüntették a munkát. És ki- lalt lett a nyüzsgő bánya. A vastag- rés, izmos munkáskezek pedig ölbe :erültek. Az ok pedig, amely miatt sok ezer s ezer munkáskéz akaratlanul szü- letelni kénytelen, ami miatt számta- an magyar munkáscsalád heteken t nélkülöz és éhezik, szinte nevet- éges és semmi körülmények között em ok arra, hogy egy olyan nagy ü bányaüzem sok-sok ezer munkása az ellenállás terére lépjen. Semmi más­ról nincsen szó, mint hogy a vállalat a szokásos és minden üzemnél élet­ben levő munkarend zavartalanságát biztosítandó, ragaszkodott ahhoz, hogy a tárnákban dolgozó munkás­ság várja be a felváltó munkásság megérkezését, ami tehát semmi egyéb, mint az eddig is fennállott munka- szabályok betartásához való határo­zott formájú ragaszkodás, egy egy­szerű munkarendi intézkedés, amit a munkásság tudomásul is vett. Most, amikor a nyomor erősen kopog a kicsi bányászházak ajtaján, észbekaptak a munkások : hogy a vörös szirénhangoknak felültek, de nem akarván sztrájktörőknek fel­tűnni, becsületből tovább kénytelenek menni azon az utón, melyre a szak- szervezet táncmesterei terelték, mind­Budapest, március 12 Leiter Amália meggyilkolásának kérdésében érdekes fordulat állott be. Jelentkezett két letartóztatás­ban levő betörő, akik azt mondták, hogy egy társuk, aki megszökött, az követte el a gyilkosságot, viszont ők meg tudják mutatni az elrabolt ék­szerek rejtekhelyét. Az újpesti Dunaparton meg is mutatták a rejtekhelyei, ahol valóban találtak aranyat és ék­szereket. A szenzációs fordulat részletei a következők: A budapesti kir. ügyészségen több­rendbeli betörés miatt letartóztatásban volt Saguly Ferenc és Bottá József. Ezek a rovott múltú betörők körülbelül 3—4 héttel ezelőtt kerültek előzetes letartóztatásba, mert lopott ékszert olvasztottak be a Scheidl-féle fém- olvasztóban. Akkor azt vallották, hogy az ékszereket Csehszlovákiá­ban lopták és onnan hozták Buda­pestre. A legutóbbi napokban az ügyész­ségen letartóztatásban levő Saguly Ferenc értesítést kapott, hogy fele­ségének kisgyermeke született. Sa­guly ideiglenes szabadságot kért, hogy feleségét meglátogathassa, ezt kérelmét megtagadták. Ekkor, de érdemeket szerezzen és igy méltóvá tegye magát a szabadságra, jelent­kezett az ügyésznél és előadta, hogy meg tudja mondani, ki volt Leirer Amália gyilkosa és az elrablóit ék­szereket is meg tudja mutatni. Be­addig, amig egy ügyesen font mé­zesmadzaggal visszaparancsolják egy debacle-szerü kudarc után. Akik en­nél a szégyenteljes visszavonulásnál megint veszitenek, ismét a magyar munkások lesznek. És az állam ? Az állam eddig meg­becsülhetetlen értékű, milliárdokra menő kárt szenvedett a ki nem ter­melt szén miatt. Vájjon, mikor vet véget a belügy­miniszter a szakszervezeti táncmes­terek tűrhetetlen grasszálásainak, mi­kor védi meg intézményesen minden áron és minden körülmények között a dolgozni akaró munkások szabad­ságát és mikor intézkedik egy hatá­rozott, erélyes kézmozdulattal, hogy a magyar munkásság megszabadit- tassék a szakszervezet hatalmassá­gaitól, hogy nyugodtan és zaklatás nélkül végezhesse a maga becsületes, országépitő, kenyeretadó munkáját ? jelentette egyúttal, hogy Bottá is ré­szes ez ügyben. A vallomás követ­keztében a detektívek a betörőkkel tegnap délután kimentek az újpesti rakpartra, ahol mutatlak egy helyet, hogy az ékszerek ott vannak elrejtve. A nevezett helyen tényleg le volt cövékelve egy spárga, melyet ki le­hetett huzni a vízből. A spárga ki­húzása után egy Wagner női sapka bukkant elő, melynek szája be volt kötve. A sapkában csakugyan ezüsí- nemüeket találtak, melyek tény­leg Leirer Amáliáé voltak. Rajtuk van a K. R. monogramm is épugy, mint Leirer Amália evő­eszközein. Több ezüst- és aranyrud is volt a sapkába bekötve, nyilván­valóan a beolvasztott ékszerekből. Saguly Ferenc és Bottá József ta­gadják, hogy részük volt a gyilkos­ságban és azt mondják, hogy azt másik" társuk követte el, még pe­dig Rakovszky Gyula, aki december 22-én éjjel felmászott a Ferenc József­híd egyik pillérére és onnan kiáltozta : — Gyilkos vagyok ! Gyilkoltam a Teréz-köruton ! Akkor, mint eimebeíeget téboly­dába vitték, honeét sikerült meg­szöknie Csehszlovákiába. Leirer Amália meggyilkolásával kapcsolatban ebbő! kifolyólag gyanú merült fel egy Pötör Gyula nevű egyén ellen, aki szökésben van és letartóztatását elrendelték. — Pödör Gyula 1894. augusztus 23-án szü­letett Budapesten, törvénytelen, fog­lalkozása elektrotechnikus és pincér. Rakovszky Gyula néven volt téboly­dában és az V. kerületi elöljáróság­tól munkakönyvé van. Marcsik Ferenc névre van kiállítva a munkakönyvé, mint salgótarjáni illetőségű.. Beszél magyarul, németül és állítólag franciául. A rendőrség eifogatására megtett minden intézkedést. Leirer Lőrinc ártatlan Az események ilyetén fordulása kiderítette Leirer Lőrincnek, a meg­gyilkolt leány letartóztatásban levő atyjának ártatlanságát is, aki a mai napon ugyan, csupán technikai okok­ból még nem jöhet ki a fogházból, de kiszabadulása már csak órák kérdése. fiz Ilii in lilén lira I síelés is 151 felelés esell Magyarország szomorú népese­dési statisztikájából Nagykanizsa, március 12 Csonka hazánk lakosságának száma az elmúlt 1924. esztendőben 50.547 lélekkel gyarapodott. Az előző évben még 74.423 volt ez a szaporodás, tehát ehhez viszonyítva tavaly 32 százalékos csökkenés állott elő. En­nek oka a Statisztikai Havi Közle­ményeknek az elmúlt évre vonatkozó számadatai szerint abban keresendő, hogy a születési arányszám csökkent, mig a halálozási arány szám növeke­dett. Vagyis mig 1923-ban 1000 lé­lekre 28'4 születés esett, 1924-ben már csak 263. Ezzel szemben 1923- ban 1000 lélekre 19*2 halálozás esett, 1924-ben pedig 204. Az év összes halálozásainak száma 164.371 volt. Naponta átlagban 450 temetés volt Magyarországon. A halálozások 25l Bio-a (41.852) esik a csecsemő­halandóságra, aminek arányszáma szintén rosszabbodott. 1923 ban 100 élveszületésre 18 6 halvaszületés esett, 1924-ben már 19 5. Ugyancsak apadt a házasságkö­tések száma is. Az előző évben 77.023 frigyet kötöttek, 1924-ben már csak 73.453 pár vette magára Hymen sokat emlegetett láncait. A házasu- lási kedv különben a háborút követő egy-két esztendő kivételével állandó csökkenő tendenciát mutat. Az egész elmúlt esztendőben 214.918 gyermek született, vagyis átlagban majdnem minden napon 588 újszülött látta meg a napvilágot. Ezek közül 6316, vagyis majdnem 3 százalék halvaszületett. Elszomo­rító körülmény, hogy a születések számának erős csökkenése mellett ez utóbbi százalék növekedett. B. R. Égj?. köswess'éifes tSrílif gyilkolta meg Leirer Amáliát Mz eSraisoit eziistkészlletef megtalálták a Dunában A gyiikos a tébolydáiból Qseborsságba szökött — IC ét fogságba© lévő betör© vezette nyoffíara a rendőrséget Leit*er Lórin© szabadlábra kerül

Next

/
Thumbnails
Contents