Zalai Közlöny, 1925. január-március (64. évfolyam, 1-72. szám)

1925-03-12 / 58. szám

1925 március 12. ZALAI KÖZLÖNY 3 A járdajárulék az előbb említett alap 2°/o-áig terjedhet. A kulcsot a képviselőtestület éyenként előre az évi költségvetés során állapítja meg. A járdajárulékot a ház, illetve in­gatlantulajdonosok tartoznak fizetni, jogukban áll azonban azt azokra át­hárítani, akik az egyes lakrészeket, egyéb helyiségeket, üres telkeket, ipar­telepeket stb. mint bérlők, haszonbér­lők, haszonélvezők tényleg használják. A járdajárulék lakbérnegyedenként előre fizetendő. Ez is, mint a bur­kolási járulék, amit a ház, telek tu­lajdonosa köteles fizetni, közadők természetével bir, a városi adóhiva­tal veti ki és tartja nyilván, mig az esetleges helyesbítést a városi tanács gyakorolja. Ha a lakó, bérlő, a járdajárulék fizetését elmulasztja, ez a lakbérfize­tés elmulasztásának következményeit vonja maga után. A járdajárulék törlésének van helye lebontás vagy elemi csapás folytán megszűnt épüiet után attól a naptól, mikor az használatlanul maradt; tűz, árvíz, háború, földrengés esetén a kár mérvéhez képest; rendszerint bérbeadás utján értékesített, de üre­sen álló vagy évközben megürese­dett épületek és épületrészek után arra az időre, mig azok üresen áll­tak; ha a bérjövedelem egészben vagy részben igazoltan behajthatat­lan, úgy ennek erejéig. A törlés iránti kérvényt az arra való igény keletkezésétől 15 napon belül kell beadni a városi tanácsnak címezve a városi adóhivatalhoz. A járdajárulék ügyében a közigaz­gatási bírósághoz lehet felebbezni 15 napon belül. A járdajárulék kérdésé­ben I. fokon a városi tanács, II. fo­kon a vármegyei közigazgatási bi­zottság határoz, honnét panasznak van helye a közigazgatási bírósághoz. Ez a szabályrendelet, amennyiben a legközelebbi városi képviselőtes­tületi közgyűlés elfogadja, a kormány- hatósági jóváhagyás megérkeztétől számított 15 nap múlva lép életbe. Magyarok ajándéka II. Ottó királynak Budapest, március 12 A leqeitiói száműzött II. Ottó királyt hűséges magyar alattvalói szép és emlékezetes újévi ajádékkal akarták meglepni. A megbeszélések során különböző tervek merültek fel. Mindenre gondoltak — mig vé­gül gróf Mailáth és báró Kray ja- ; vaslatát fogadták el, hogy készite- j nek egy díszes kötésű albumot, amely ! magába foglalja majd a király hűsé­ges magyar alattvalóinak sajátkezű aláírását. Miután ebben a kérdésben meg­egyeztek, azonnal hozzá is láttak a kivitelhez. Legelőször is a megvaló­sításhoz szükséges összeget gyűjtöt­tek össze, ami a legrövidebb idő alatt sikerült is. Azután értékes drágaköveket vásároltak össze, közel háromszázmillió magyar korona ér­tékben és ezekből egy művész tervei szerint kirakták az album fedőlap­jára a magyar koronát cs a magyar címert. Az ország címere alatt Má- riativeggel fedett mintegy öt köb­centiméteres üregbe magyar földet helyeztek. A remek kivitelű fedőlap elkészí­tése után lelkes és buzgó férfiak megkezdték az aláírások gyűjtését, ami elég könnyen és gyorsan ha­ladt. A legkülönbözőbb társadalmi állású és foglalkozású és vagyonú emberek, férfiak és nők kezevonásai ! kerültek igy egymás mellé. Törté­nelmi nevű magyar mágnások, ne­mesek, magas állású egyházi férfiak, iskolák, intézetek, stb. vezetői, ta­nárok és tanítók tanítványaikkal együtt, egész internátusok és rend­házak, fővárosiak és vidékiek egy­aránt örökítették meg neveiket egy­más mellett a legfinomabb fehér papírlapokon. Nem egy olyan oldala van a pá­ratlanul érdekes albumnak, melyen világhírű magyar férfiak autogrammja mellett szerényen és barátságosan húzódik meg egy vidéki napszámos­leány gyakorlatlan kezeirása. Már négyszáznál több aláírás volt együtt, amikor a gyűjtők elhatároz­ták, hogy egy félmillió hűséges ma­gyar hódolatát el juttatják a kis II. Ottó királyhoz. Minthogy azonban újév napja veszedelmesen közelgett, lemondottak arról, hogy a remek album újévi ajándék legyen. Mire aztán végül összegyűlt az : ötszázezer aláírás — a hatalmas j bőrcsatokkal ellátott kötetet tokjába és ezt egy bőröndbe tették és úgy 1 vitték el Esztergomba, ahol Dr. Csernoch János Magyarország bibo- roshercegprimása megáldotta. A hercegprímás! megáldás után az ajándékot két kiráivhü magyar férfi Rómába vitte, ahol a Szent- atya is megáldotta. Rómából azután Leqeitióba utaztak a küldöttek és a kiskirálynál kihallgatásra jelentkeztek. II. Öttó király édesanyja Zita királyné jelenlétében szobájában fo­gadta a magyar urakat, akik kere­setlen, egyszerű szavak kíséretében nyújtották át Magyarország ifjú ki­rályának félmillió magyar alattvaló jának hódoló aláírását. Az ifjú király könyes szemmel, meghatottan vette át a gyönyörű albumot, megcsókolta s azután ma­gyarul nagyon szépen megköszönte a magyar küldőiteknek, il. Otttó ki­jelentette nekik, hogy élete végéig mint legs ebb és legdrágább ajándé­kot fogja féltve megőrizni. Az album átadása a múlt napok­ban történt Leqeitióban. Tutankhámon és kora Kivonat Mahler Ede egyetemi tanárnak a folyó hó 8-iki liceális előadáson felolvasott tanulmányából Annyi szép és a tudomány szem­pontjából igen értékes lelet után, amelyek által nemcsak a Kelet, ha­nem az összemberiség kultúrtörténe­tének a felderítéséhez szolgáló fontos anyag birtokába kerültünk és soha nem sejtett módon felvilágosítást nyertünk az emberiség legrégibb tör­ténetéről, hozott nekünk az 1923. évi ősz végén a drót újabb híreket az ókori Egyiptom földjén történt ása­tások alkalmával napfényre került leletekről, amelyek nemcsak a szak­tudósok körében keltettek feltűnést, hanem az egész müveit világ figyel­mét is nagy mértékben vették igénybe. Anélkül azonban, hogy azt, az ar- chaeológia szempontjából kétségkívül igen értékes eredményt lekicsinyelni akarnók, mégsem nyomhatjuk el bá­mulatunkat az újságírói ügyesség művészete fölött, amellyel épen ezt a leletet világgá küríölték. Tagadha­tatlan, hogy itt igen tekintélyes és becsülésre méltó eredmények kerül­tek napvilágra; de bármennyire ér­tékesek is ezek muzeális szempont­ból, a történeti kutatásra nézve ezen ásatás eddigi eredménye semmiképen sem tekinthető korszakalkotónak, mert ama korszak történetének tudományos felkutatására és közelebbi megvilá­gítására az eddigi anyag vajmi cse- keiy támpontokat nyújthat. A törté­net tekintetében ma is ott állunk, ahol eddig voltunk. A kérdés, mely mindenesetre közelebbi megfontolást érdemel, az: honnan szerezte ezt a sok kincset olyan fáraó, aki csak egy palotaforradalomnak köszönhette írón j d és akkor is csak — mint akarat- nélküli báb az Ámonpapság kezében — ephemer életet tengethetett? Egy rövid visszapillantás az uralkodását megelőző események történetére némi világosságot nyújthat itt. Tudjuk, hogy IV. Amonophis mint az egy istenről szóló tannak hirdetője any- nyira elfordult Ámon-istennek és pap­ságának tiszteletétől, hogy mindenütt, ahol az emlékeken az Ámon-név elő­fordult, ezt kivakartatta és midőn emiatt az ellene érezhető elkeseredés a tetőpontra hágott, elszánta magát egy uj székváros alapítására és Théba, az addigi birodalmi főváros elhagyá­sára. De már előbb, talán még mint atyjának, III. Amonophisnak társural­kodója régi szokás szerint sírhelyé­nek alapításáról a Théba melletti királysírok völgyében gondoskodha­tott és ezt mindenesetre a szokásos sirkamrákkal és falfestményekkel is látta el. Midőn aztán Thébát elhagyta és székhelyét a mai El-Amarna terü­letén alapított Chut-Áten városába áthelyezte, arról kellett gondoskodnia, hogy elődeiről örökölt és nemcsak a királyi palotában, hanem a thébai Ámon-íemplomban is felhalmozott kincseket biztonságba helyeztesse. Valószínű, sőt bizonyosan nem is vihetett mindent magával az uj szék­helyére és igy királyi javainak jó ré­szét vissza kellett hagynia. Hol he­lyezhette volna ezt ei biztosabban, mint az utolsó nyugvóhelyéül elké­szített földalatti sirkamrákban ? Itt helyezte el tehát királyi kincseinek jó részét és nincsen kizárva, hogy ebben hű embereinek egyike, aki úgyis az ő veje volt, azaz a későbbi király Tutankhámon segítségére volt. Amikor ez aztán mint király Thébát választotta székhelyéül és IV. Amo­nophis nem a thébai Biban-elmoluk- ban elkészített sirkamrában, hanem a Tell-el-Amarna-nak, uj székesfő­városának közeiében épített sírhelyé­ben el lett temetve, akkor ő az apó­sának, IV. Amonophisnak szánt thé­bai sirkamrát maga számára birtokba vehette s igy a múlt évi ásatás alkal­mával felfedezett kincseknek és mű­vészed tárgyaknak az eredete ebben lelné természetes magyarázatát. Úgy látszik, hogy ebben az időben egyáltalában különös állapotok ural­kodtak Egyipíomb n, amelyek teljes anarchiához és az állami rendnek teljes felbomlásához vezettek, mig végre Horemlvb nek, IV. Amonophis király egyik sógorának sikerült a rendet helyreállítani és az ő nevével egy uj dinasztiát életbe léptetni, amelynek uralma alatt Egyiptom újra felvirágzott. Óriási vihar Velencében. Olasz jelentések arról adnak hirt, hogy felső Itáliában nagy hidegek álltak be. Maníuában erős hóesés volt. Don- modossello mellett egy hólavina több munkást eltemetett, teljesen kunyhó­jával együtt. Velencében rettenetes vihar tört ki. Több mint négyén csó­nak borult fel a Lidón és csak ne­hezen lehetett az embereket kimen­teni. A haditengerészet egy nagy hangárját a vihar elpusztitotta. Jókai-ünnepéiy Aradon. Az aradi Kölcsey Egyesület a Kultúrpalota nagytermében Jókai-ünnepélyt ren­dezett. napi hírek KAPZREISD Római katolikus: Georg p. Protestáns: Gergely. Izraelita: Sebat hó 16. Nap kel reggel 6 óra 21 perckor, nyug­szik délután 6 óra üO perckor. A Meteorológiai Intézet jclentéíe szerint egyelőre változékony, hideg idó várható csapadékkal, később azonban enyhülés A Zrínyi Irodalmi és Művészeti Kör liceális előadás (Szigeti Károly dr.: A Balatonról) a Kaszinó nagytermében este V27 órakor. Mozi. Uránia: Helens, filmeposz 6 felvonásban. Előadások 7 és 9 órakor. % MÁRCIUSI HÓ szállingózott ritka, nehezen leszakadt pelyhekben a szürkére homorúit ég­ről. Harmadszor próbálkozott tegnap a márciusi tél — harmadszor is — hiába. Az apró, fehér kis hópihék addig éltek csak, mig a levegőben kavargatía őket a szél. Télapó késői kísérlete hdrornizben maradt meddő, hogy márciusi hóval fesse fehérre az öreg föld rögeit. Pe­dig asszony, leány, de sok is nézte titkon felujjongó örömmel azt az égen áthúzó, lógó uszályu, ólom- szinü néhány felhőt, melyekben meg­moshatják rózsás arcukat, hogy még üdébb, még fiatalabb legyen az, mire teljes pompájában beköszönt a tavasz. A nap korai sugarai által kicsa- logatoit ibolyák s a fák dúsan fa­kadó rügyei, a langyos levegőbe tá­ruló barkák ezrei ijedten húzták be fejecskéiket az utolsó napok közben- közben, átsuhanó dermesztő szele elől. A gyöngébbek közülük fel sem éb­redtek reggelre, mire a nap kibékült sugarai sietve szerették volna eltaka­rítani a koratavaszban belopódzott éjszakai fagy uyomo.it. Vájjon elmarad-e a márciusi hó ? Vájjon az egész télen át hiába várt fehér takaró nem fog-e késve isrosz- kor érkezni ? Nem fogja-e vissza­kergetni a felénk elindult tavaszt, mely ezernyi reménnyel közelgetett felénk ? Babonások, boszorkánymesék hívői veszedelmeket, jajt, könnyet jósolnak és azzal magyarázzák, hogy meg­fordult a világ tengelye s az évmil­liók útja ferdére hujolt az idők terhe alatt Azt mondják, hogy az ég ve­résétől terhes a jövő képe s csak reszketve lehet gondolni arra, ami ki­vetkezik az őszbe-maradt tél, télre forduló tavasz, színtelen, vér leien nyár ulán. Pedig a tavasz jön! A tavasz feltartóztathatatlanul kö­zel get s ibolyaillatot lenget az al­kony i szél. A tavasz ébredezik és újra nekünk nyitja minden virága kelyhét. Csak hinni keli benne! Csak hívni kell imádsággal, vággyal, hittel, ta­vasz elé táruló lélekkel. Csak várni kell és megtalálni az ut mentén minden szál nekünk nyílt virágot, amit életre csókol ezer nap­sugár, hogy tavaszról meséljen ne­künk s az alkotásért meginduló munka lázát öntse szét minden fáradt, csüg­gedt karban, minden vérző, csonka, szomorú ország élettel az életért viaskodó mezőin. (bl)

Next

/
Thumbnails
Contents