Zalai Közlöny, 1925. január-március (64. évfolyam, 1-72. szám)
1925-03-07 / 54. szám
64. évfolyam, 54. S2ám Nagykanizsa, 1925 március 7, szombat Ára IS55Ö korona POLITlIál 8WAP1LA Szerkesztőség és kiadóhivatal Fő-ui 5 Iníerurban-Teleíon 78, nyomda 117. szám Felelős szerkesztő: ÍCempelen Béla Előfizetési ára: így hóra 30.000 korona Három hóra ....................... 20.000 korona A MAGYAR IPAR ÉS A HITELVÁLSÁG Irta: Mihályfy Dezső rona stabilizálódni kezdett és az üz- lettelenség első nyomai jelentkeztek, az volt a kereskedelmi és ipari körökben a jelszó: visszatérni a hitelezésben a békeál lapotokra, a forgalmat ha kell, hitelezés árán is fenntartani ! Mindenki boldog volt, ha eladhatott; nem törődött azzal, hogy az eladás rövidebb-hosszabb lejáratú váltók alapján történt. Arra pedig, hogy az akkor még jó váltókból a rossz gazdasági viszonyok között egyszer még nagyon rossz váitók is lehetnek, nem mindenki gondolt. Ma persze az a vállalat, amelynek teg- nap-tegnape!őtti adósai nem fizettek, amely hiába mytaíía be kommiten- seinek a számlákat és a lejáró váltókat, szintén nehézségek közé kerül, holnap szintén nem fog tudni fizetni. Egy láncolat, amely hova-tovább érinteni fogja a magyar ipar és kereskedelemnek minden tényezőjét. Ezen a helyzeten csak a hitelkérdés megoldása segíthet. — Minden egyéb bajnak a kuíforrása a hitel drágasága, minden egyéb baj csak tünet és nem a betegség forrása. A helyzet pedig épen azért súlyos, mert ennek a kérdésnek a megoldása nem egyszerű. A dolog úgy áll, mint a hogy azt a magyar érdekek képviselői Genfben kijelentették. Magyar- ország forgótőkéjét elnyelte a hadi- kölcsön, elnyelte az ország területének egyharniadra történt csonkulása, elnyelte a tőzsde, úgy, hogy ma Csonkamagyarország még viszonylag is sokkal kisebb tőkék felett rendelkezik, mint valaha. A külföld bizalma pedig egy-két kivételes esettől eltekintve a legritkábban nyerhető meg. Nem is csoda, hiszen Közép-Európa politikai és gazdasági viszonyait Trianon nem rendezte, azokat meg nem oldotta, ezek az államok még folytonos forrásban vannak, ki tudja, hogy mikor és hogyan áll elő az az egyensulyhelyzet, ajmely minden zavarra megoldást hoz. „ Ezért kell minden magyar tényezőnek a hitei megoldására összefogni. mmválság @ka a hitelkrizis“ H Haliéi* Estién ellem BiadjáB*ai a nemzetgyűlés előtt A miniszterelnök keies^jesztette a választójogi toi*vényjavasSatoi Budapest, március 7 Zsitvay Tibor alelnök a nemzetgyűlés mai ülését tizenegy óra után nyitotta meg. Az elnöki bejelentések során a Ház tudomására hozza az elnök, hogy Pakots József összeférhetetlenségi bejelentést tett Haller István ellen. A bejelentést átteszi az összeférhetetlenségi bizottsághoz. Csik József napirend előtt szólalt fel és a keresztényszocialistákat a Hailer-üggyel kapcsolatban ért támadásokról beszélt. Úgy akarják a kérdést beállítani, hogy egy ember hibájáért a kereszténypártokat állítják pellengére. Haller személyét választották ki a támadás kiindulásául. Most a fővárosi választások élőit tartják alkalmasnak az időpontot arra, hogy támadást intézzenek a kereszténypártok ellen. Zsirkay: Nem nagy bátorság támadni akkor, amikor az ellenfél nincs jelen. Pelrovácz Gyula: Nem érkezheiik 24 óra alatt cáfolat. Csik József: Haller diadallal járja Amerikát és nemsokára hazajön és bíróság elé fogja állítani rágalmazóit. Ő ezt a sajtóhadjáratot csakis abból a szempontból Ítéli meg, hogy az a keresztény front megbontását célozza. Beszéde végén a keresztényszocialista pártnak ez ügyben tartott értekezletén hozott határozatát olvasta fel, amelyben elitélik a Haller elleni támadást. A megtámadott külföldön tartózkodik és védekezni nem tud. A politikai célzatú támadás a keresztény frontot akarja megbontani. A Ház ezután harmadszori olvasásban elfogadta a tegnap letárgyalt munkaügyi javaslatokat. Ezután folytatták a felhatalmazási javaslat vitáját. Beck Lajos örömmel üdvözli a pénzügyminiszter kijelentéseit, amelyek szerint az adókérdésben számos, egészséges reformot szándékozik létrehozni. Államháztartásunkat arra a helytelen maxim,ára építettük fel, hogy a bevételeket növeljük, de a kiadásokat ne csökkentsük. A kormány legnagyobb hibája szerinte, hogy a kölcsön biztosításának percében nem látott hozzá rögtön a külföldet elidegenítő akadályok elhárításához és nem indította meg a tárgyalásokat a beruházási kölcsönök elnyerésére. — A fogyasztási krízis bekövetkeztével a magára hagyott kereskedelem fizetésképtelen lesz s egyrésze csődbe kerül. Ráadásul a pénzügy- miniszter több intézkedésével még jobban megnehezíti a kereskedelem helyzetét — A inai válságnak legmélyebb oka a hitelkrizis. A bankok elzárkóznak, mert nemcsak tőkéjüket féltik, hanem a kamatláb magasságát is. — A Nemzeti Bank nincs hivatása magaslatán. Igaz, első -célja a valuta stabilizálása, de mit ér el a Nemzeti Bank és mit ér el az ország, ha a pénzérték stabilitásának őrei közben elhagyják pusztulni a magán- gazdaságot, ami feltétlenül lerontja majd a valutát is. A Pénzintézeti Központ felhasználandó volna a jogos hiteligények kielégítésére úgy, hogy olcsó kamatra rendelkezésére álljon a legitim hitelszükségletnek. Az apaállatok vásárlására és a lakásépítésre szolgáló felszabadult összegeket is erre a célra kellene felhasználni rövid időre. A mostani krízis láttára megállapíthatjuk, hogy a szanálást ezen az alapon tovább nem forszírozhatjuk. — Lehetetlen egy fejenkénti 125 aranykoronás megterhelés, amikor a szanálási terv egy maximálisan 50 aranykoronás megterheltetésről beszél. Részletesen foglalkozik ezután a tisztviselőkérdéssel és statisztikai adatokkal akarja igazolni, hogy a kormány hibájából nagy mértékben megvan még ma is a bürokrácia tultengése. Beszéde végén a bevételek fokozásának forrásairól szól és azt mondja, hogy erre két mód kínálkozik. Az egyik az állam kezében rosszul jövedelmező üzemek bérbeadása, a másik 20.000 katasztráiis hold vagyon- váltság földnek gyümölcsöztetése. Bethlen István gróf miniszterelnök állott fel ezután szólásra. A maga és a belügyminiszter nevében beterjeszti az országgyűlési képviselők választásáról szóló törvényjavaslatot és kéri a nemzetgyűlést, hogy a javaslat tárgyalására külön bizottságot küldjön ki, mely 25 tagból álljon és utasítsa a bizottságot, hogy záros határidőre, március 31-ig tárgyalja le a javaslatot és tegyen jelentést a nemzetgyűlésnek. Ugyancsak a maga és a belügyminiszter nevében beterjeszti az országgyűlés felsöházáról szóló javaslatot és káli a nemzetgyűlést, a javaslatot nyomassák ki és a közjogi és igazságügyi bizottságoknak adják ki azzal, hogy a javaslatot szintén záros határidőre március 31-ig tárgyalják le. Zsitvay Tibor elnök fölteszi a kérdést, hogy eifogadja-e a miniszterelnök javaslatát a külön választó- jogi bizottság megválasztásáról és arról, hogy a bizottság a törvényjavaslatot záros határidőn belül tárgyalja le. Bethlen miniszterelnök előterjesztését a Ház elfogadta és kimondta azt is, hogy utasítja a közjogi és igazságügyi bizottságokat, hogy az ország- gyűlés felsöházáról szóló javaslatot március 31-ig tárgyalják le. Az elnök ezuíán napirendi javaslatot tesz. E szerint a nemzetgyűlés legközelebbi ülését március 10-én, kedden délelőtt tartja, amelyen a Ház mai határozata értelmében először a választójogi bizottság 25 tagját választják meg, azután pedig folytatják az appropriációs javaslat A magyar ipar válságos napokat él. Ezekből a válságos napokból sajnos a vas- és fémdolgozó ipar is kiveszi a részét. A munkáslétszámnak alig egy évet meghaladó idő alatt 50.284 ről 37.447-re való csökkenése mutatja a legjobban, hogy a gépipar beteg. Ha számbavesszíik az üzemi időredukciót is, amely sok esetben, sajnos, elég jelentékeny, a vas- és fémfeldolgozó ipar redukcióját a legjobb foglalkoztatáshoz viszonyítottan 27.5%-osnak mondhatjuk. Egy olyan redukció, amelynek kihatása még egyelőre beláthatatlan. Érdekes, hogy a redukcióban nem minden ipar és nem minden vállalat osztozik egyformán. Vannak iparágak, amelyek még elég jól bírják a mai nehéz gazdasági viszonyokat is. Vannak vállalatok, amelyek még úgyszólván teljes létszámmal dolgoznak, sőt ismerünk olyan 1—2 vállalatot is, amely munkásokat felvesz. Ez azonban senkit se ejtsen tévedésbe, a fenti számok az egész vas- és fém- feldolgozó iparra vonatkoznak és mint a lázhőmérő higanya igazolják a betegséget. Sajnos, ez a belegség nagyobb, mint ahogy azt a hőmérő mutatja. A gyárak nem hajtották végre az üzemi időredukciót abban a mértékben, mint ahogy erre szükség lett volna. Tartanak nevezetesen attól, hogy az alaposabb és a körülményeknek inkább megfelelő redukció folytán elvesztenék munkásanyaguknak azt az értékesebb részét, amelyhez feltétlenül ragaszkodniok kell a jobb jövő reményében. A válság okai között legelsőnek még mindig a hitelkérdést kel! megemlítenünk. Szó sem lehet arról, hogy a magyar ipar eredménnyel versenyezzen a külfölddel akkor, ha a legtöbb esetben 3—4-szer oly magas kamatterhekkel kell számolnia, mint a külföldi konkurrens vállalatoknak. A drága hitel a termelést drágítja, — drágább eladási árak kialakulására vezet — ezek a rendelések elmaradását vonják maguk után, a rendelések csökkenése pedig a termeléshez viszonyítottan a regie-költsé- ^ek emelkedését vonja maga után, íz pedig újabb drágulásra vezet. Egy circulus viciosus, amelynek iá nincsen vége, amelyet ha valahol neg nem lehet állítani, csak a rontásba vezethet. A hitelválság ma már annyira teredt, hogy annak egyes következmé- tyei már kritikusabban terhelik az part, mint maga a kiinduló ok: a titel drágasága. Ma az ipari vállaltoknak a legtöbb bajuk abból szár- aazik, hogy a rendelők nem fizetek. Emlékezzünk vissza, hogy még em is olyan régen, mihelyt a ko
