Zalai Közlöny, 1925. január-március (64. évfolyam, 1-72. szám)
1925-03-05 / 52. szám
WBaaaeaBgBMaH—ai Szerkesztőség és kiadóhívfitel Fő-ut 5 Itíterurban-Tc.lefon 78, nyomda 117. s?.ám Felelős szerkesztő: Kempeíen Béta Hlélliélési ára; Egy hóig 30.000 koron« Három hóra ....................... Qű.OüC korona „MAGY ARÉ A magyar belpolitika szőnyegen levő kérdéseit sőt gazdasági életünk ezerféle szomorú jelenségeit egy pillanatra háttérbe szorítja az angol sajtónak a múlt napokban történt feltűnést keltő állásfoglalása a magyar kérdésben, amely mindennél jobban dokumentálja, mit várhatunk a „jóindulatú külföld“, igy a „magyarbarát“ angol politikai tényezőktől és vezetőegyéniségektől a magyar jövő szempontjából. A Zalai Közlöny józan és helyes következetességgel évek óta leszögezte a maga álláspontját: ne tévesszen meg bennünket nehány globetrotter lord konvencionális bókja, udvarias mosolya, amely talán melegebb vonást kölcsönöz a szögletes és fagyos angol dzsentlmének arcának, de amely reánk nézve teljesen közömbös és semmitmondó. Aminthogy nem szabad, hogy megtévesszen az angol tőkének a magyar piacon való érdeklődése sem, melyből csak végtelen optimizmus és szűk látókör magyarázhat magának magyarbarátságot, segítésre való készséget. Az angol tőke — csak úgy, mint az amerikai — elhelyezést keres. Piacot, összeköttetést, gazdasági kapcsolatot a legtávolabbi országokkal is. Neki ez nem más, mint egy egyszerű üzlet. Egy hitelművelet, egy transak- ció, melyre a legbiztosabb és legmegbízhatóbb garanciákat kapja. Ahogy az Egyesült Államok nem ismerik szótárukban az érzel mességet, úgy az angoloknál is csak az üzlet a mérvadó. Oly mindegy ezeknek, hogy millió és millió idegen megszállás alatt nyögő magyar naponia sirja vissza a magyar impériumot, mint Franciaországnak, aki a német revánstóí való leleplezet- len félelmében a legégbekiáltóbb cselekedetekre ragadtatja magát. Nem lehet tehát magyarbarátságról beszélni. Sehol, semmi nyomát nem látjuk a magyarbarátságnak. Üzlet, gazdasági érdekek — ez a jelszó mindenütt. Legfeljebb'annyit ismerünk el, hogy élelmes, jól számitó, ARÁT SÄG“ körültekintő és előrelátó üzletember az angol. Udvarias és előzékeny, mosolya mellett még egy-egy vállveregést is juttat a magyar félnek, ö tudja, hogy megveszi ennek is a kamatát. Nincsen még oly számitó és rideg üzletember, mint az angol. És igy vagyunk a többi jóindulatú magyarbarátokkal is. Százezerméteres filmet peregtet- nek le előttünk a magyar faj nagyrahivatottságáról, eljövendő nagy missziójáról, a fényes magyar jövőről. Mi tudjuk, menynyire értékelhetjük mindezeket. Nem úgy tesznek, mint az orvos, aki reménytelen betegét nap-nap melleit vigasztalja és biztatja mielőbbi felgyógyulásával, noha tudja, hogy már csak a halál gyógyítja meg szenvedéseitől, de úgy, ahogy a róka és a sajtról szóló mesében olvassuk. Bókjuk hátterében ott látjuk gubbasztani Sájlokot, a vén uzsorást. Nagy csalódást hozott a magyar politika angolbarátainak az angol sajtó ismeretes állásfoglalása a magyar kérdésben, amely hideg zuhanyként hatott rájuk és amely bizonyára egészséges kiábrándulást fog maga után vonni még ott is, ahol bizonyos diplomáciai pur-pariék talán indokolttá tették a magyar rózsáslátást, az angolfavorizálást. Mit is mond az angol sajtó? Nem kevesebbet, minthogy ,.nagyon szívesen látja Magyarországot“ addig, amíg a jelenlegi területi állapotot respektálja (az ő kicsi, megtépett, viharvert országát: fájdalmasan sajgó szenvedésében és tehetetlen vergődésében); ameddig engedelmes, szófogadó, fegyvernélküli, pusztulásába beletörődő, minden antantparancsra kész áldozati bárány lesz. De ha csak gondolatban is merne azzal a tervvel foglalkozni, hogy visszaszerezze valaha a tőle elrabolt területet, vagy ha merné a Népszövetségtől a magyar haderő létszámának felemelését kérni: eljátszaná a szövetségesek „jóindulatát.“ Világosabban, érthetőbben már nem lehet beszélni. Magyarország csak addig számíthat az „igazságos“, „demokratikus“, a „népjogokat tiszteletben tartó“, liberális Anglia „jóindulatára“, amíg beletörődik abba, hogy a nemzetek tehetetlen gunytárgya legyen. Amig megengedi, hogy rác-cseh-oláh az ő beleiben vájkáljon. Amig nincsen tiltakozó szava ahhoz, hogy a nemzeti kisebbségi jogokat a szövetségesek az adott esetekben saját képmásukra és hasonlatosságukra formálják. — Amig nem igyekszik összekötözött kezeit a béklyókból kiszabadítani. Amig nem mer tudatára jönni annak, hogy a világ legnagyobb igazságtalanságát vele szemben követték el. Amig rá nem eszmél arra, hogy neki bírói székben, a nemzetek areo págjában kellene helyet foglalnia, nem pedig a vádlottak ketrecében. Abban a pillanatban, amikor igazságért kiáltana, amikor lekötött karjainak izmai megfeszülnének, vége a „magyarbarátok“ „jóindulatának.“ Az udvarias álarc leesik és előttünk áll a kegyetlen hóhér, az irgalomnélküli ellenség, a legridegebb egoista. Vagyis a magyarbarátok jóindulata csak odáig terjed, ameddig beletörődünk a lassú éhhalálra Ítéltek sorsába. Ha tiltakozni merünk, kiesünk „barátaink“ kegyéből. Erre csakugyan ráillik a régi szállómondat: Ments meg Uram „barátaimtól“ — az ellenségeimmel majd csak valahogyan elvégzem . . .-Ebből a magyarbarátságból mi nem kérünk. Érre a magyarbarátságra semmi szükségünk. B. R. életnek. A mai depressziót nem a szanálás, hanem a múlt esztendei katasztrofális termés rovására irja. Megállapítható, hogy egyetlen gazdaság sem tudta még saját szükségletét sem biztosítani terméséből s ez most aztán érezteti hatását a kereskedelemnél és iparnál is. Megszűnik azonban ez, ha a mezőgazdaságot talpraállítják. Majd kitér a földbirtok törvényre. Részletesen ismerteti a végrehajtás esetén tervbevett eljárás egyes részeit, majd a megváltás alá kei ülő birtokok jogi helyzetéről szól. Az OFB. a megváltás alá kerülő birtokokra is engedélyezheti a hitel felvételét. A föld birtokosa kérelemmel fordulhat az OFB-hez, hogy már a tárgyaláson nyilatkozzék, mekkora részi akar megváltani. Itt egész gyorsan intézkedhetik az OFB. A Ház a törvényjavaslatot általánosságban elfogadja. A részletes tárgyalás során az egyes szakaszon módosító indítványt terjesztenek be. Elfogadja a nemzetgyűlés a per- rendtartás kiegészítéséről szóló javaslatot általánosságban és részleteiben. A Ház ezután áttért a nő és gyermekkereskedelem ügyében kötött hágai net;- ‘közi egyezmény becikkelyezéséi szóló javaslat tárgyalására. Alózer Ernő: Magyarországon ezzel a kérdéssel a társadalom is igen Budapest, március 4 Scitovszky Béla elnök a nemzetgyűlés mai ülését háromnegyed tizenegy órakor nyitotta meg. Temes- vdry Imre beterjeszti a pénzügyi bizottság jelentését az apropriációs törvényjavaslatról, Szabóky Jenő pedig a földrnivelésiigyi, pénzügyi és vízügyi bizottság jelentését. A nemzetgyűlés ezután megkezdte a polgári törvénykönyv kiegészítéséről szóló javaslat általános vitáját. Ösíör József: A mai kort a novellák tipikus korszakának tartja. Kifogásolja, hogy a tanácsokat megszüntetik és egyés-bn óságokat rendszeresítenek. Megnyugvással tölti el a 26. szakasz rendelkezése,'amely a mezőgazda- sági hitelkérdésben nagy könnyítéseket jelent. Miután több szónok nem jelentkezett, az elnök a vitát bezárta. Pesthy Pál igazságügyminiszter szólalt fel ezután. A kormánynak a mai helyzetben — mondotta — el kellett magát határoznia az egyes birói intézmény behozására. A háborús időkben felszaporodott peres ügyek tették elsősorban szükségessé ezt a rendszert. Magyarország közgazdasági alapja szerinte a magyar mezőgazdaság. Ez az a szerv, mely a közgazdasági életet a szükséges vérrel ellátja. Ez a mozgatója az egész közgazdasági ' a nemzetgyűlés előtt Megdöbbents jelentések a fékéi* rabszolga kereske- deleans'»©! — A mai helyzet tette szükségessé sz egyes íííb^óí intézmény übeliezásái — A nemzetgyűlés mai ülése
