Zalai Közlöny, 1925. január-március (64. évfolyam, 1-72. szám)
1925-03-04 / 51. szám
ZALAI KÖZLÖNY Letartóztatták az „Adriai-cég csalóit Kaszás József és Pilíinger István ujabb esetei — Pillin; István mint „főnök ur“ — Kaszás József mint „üzletszerző“ — :-z „eredményes üzletkötés“ titkaiból — Hamisbélyegzők és fik megrendelések — A Petőfi-utca 30 szám alatti „gyüjíőtelep“ — A „Zalai Közlöny“ cikke hozzájárult a bűnszövetkezet leleplezéséhez konjunkturális karriér vége: a vádlottak padja BELFÖLD! BIBÉK Őrizetbe vették Leirer Amália apját. Hétfőn a késő éjszakai órákban őrizetbevette a rendőrség Leirer Lőrincet, a meggyilkolt leány apját, akire kezdettől fogva a gyilkosság erős gyanúja hárult. Leirer Lőrincet azóta is minden lépésében figyelték. Kiderült, hogy már békében is sexuá- lis vonatkozású rendőri ügyei, vesztegetési, csalási pőréi voltak. Annyi máris bizonyos, hogy leányát szerelmi ajánlatokkal többször ostromolta. Házkutatást is tartottak a gazdag ember lakásán, azonban nem sok eredménynyel. A belügyminiszter négy kártyaklubot föloszlatott. Rakovszky Iván belügyminiszter leiratban értesítette Sipőcz polgármestert, hogy ujabb 4 kártyázásra alakult klub végleges feloszlatására tegye meg a szükséges törvényes intézkedéseket. Ezek a kártya-klubok a következők: Vívó és Atlétikai Klub, Budapesti Atlétikai Klub, Terézvárosi Tornaklub, Zuglói Atlétikai Klub. Kiemeli a miniszter, hogy nem engedheti meg, hogy a sport cégére alatt káríyabarlangokat létesítsenek. KÜLFÖLDI HÍREK E hó végén lesz a német elnök- választás. A német birodalmi gyűlés pártvezérei megállapodtak abban, hogy a birodalmi elnök-választás március 29-én legyen. Abszolút többség hiánya esetén az ujabb váiasztás április 26-án lenne. — Az elhunyt birodalmi elnök emlékére rendezendő gyászünnepség miatt a berlini tőzsdét a tőzsdeelnökség határozata folytán szerdán zárva tartják. A temetés napján délelőtt 11 órától Vú2-ig az egész ország területén minden munka megáll. A Pasics-kormány lemondása. Pasics miniszterelnök holnapra rendkívüli minisztertanácsot hivott össze. Politikai körökben azt hiszik, hogy ezen a minisztertanácson elhatározzák a kormánynak még a skupstina március 7-iki összeülése előtt történendő lemondását. Nagykanizsa, március 3 Február 24-i számunk törvény- széki rovatában hosszabban foglalkoztunk két kétes egzisztencia csalásaival. Rámutattunk arra, hová vezet a minden szaktudás és kereskedelmi előképzettség nélküli konjunkturális „kereskedelem“, mely a kedvező alkalmat minden intelligencia, hozzáértés nélkül ki akarja használni, a maga számára kamatoztatni, mig előbb vagy utóbb utóiéri a nemezis és börtönbe kerül. Ez a két ember Kaszás József nagykanizsai és Pillin- ger István kőbányai foglalkozás nélküli egyének, akik a gödöllői járás- bíróságnak 10 vagon fát adtak el, a pénzt felvették, a szállításból pedig csak egy bizonyos csekély részt effektuáltak, a többit, „még mindig szállítják“. A nagykanizsai törvényszék dr. /feneítf-büntetőtahácsa akkor kétrendbeli csalás bűntettéért mindkettőt két-két évi fegyházra és öt-öt évi hivatalvesztésre Ítélte. Dr. Szabó Lajos kir. főügyész akkor mindkettő azonnali letartóztatását kérte, de a két csaló annyira hangoztatta családjának siralmas helyzetét, hogy a bíróság családjukra való tekintettel mégis szabadlábra helyezésük mellett döntött. Alig hangzott el az ítélet, amikor ujabb feljelentések érkeztek a földmi- veslegényből „fakereskedő“-vé avanzsált Kaszás József nagykanizsai „magántisztviselő“ és Pilíinger István „fatermelő“ ellen. A régi társak Ugyanis Pilíinger Istvánt, aki valamikor az Első Magyar Általános Biztositó akvizitőrje volt és mint ilyen bizonyos rábeszélőképességre és svádára szert tett — a budapesti „Adria“ tápszermüvek és kereskedelmi r. t. mint üzletszerzőt alkalmazta havi fix fizetés és jutalék mellett. A bőbeszédű és ügyes fellépésű, bőrkabátos Pilíinger a céget szép reményekkel biztatta, mivel széles ismeretséggel rendelkezett. Azonban Pilíinger, aki a faüzleteknél is mint fakereskedő és főnök ur tetszelgett — most is a főnököt akarta játszani, azért mint üzletszerzőt akceptálta régi fegyver- és bajtársát összes „üzleteiben“ — Kaszás István „fakereskedő“ volt, akivel azután hozzáláttak az „üzletszerzés“-hez. Működnek az „üzletszerzők“ Fölösleges részletezni, hogy az uj ágban ugyancsak a fa-szakma szerinti séma szerint „dolgoztak“. Pedig szorgalommal és becsülettel boldogulhattak volna. Kaszás József valóságos lázas buzgalommal nekifeküdt uj tevékenységének. Az „Adria“-cég cikkeit a legnagyobb előzékenységgel tizennégy napi hitelre kínálta megvételre. Végigjárta Nagykanizsán a honvédlaktanyát, a méntelepef, az altiszti továbbképzőt, a fináncokat, a legtöbb köz és magánhivatalt; Zalaegerszegen, Letenyén, Rédicsen és az egész vidéket keresztül-kasul beutazta és gyűjtötte a rendeléseket. Miután nem kellett azonnal fizetni, akadtak szép számú rendelők. Pil- linger első ilyen .rendelése kitett körülbelül 45 millió koronát. És egyre-másra mentek a rendelések a budapesti „Adriá“-nak. És a cég nagyon megörült a — tevékeny üzletszerzőknek. Kaszás, hogy a cég bizalmát még jobban meg tudja nyerni, hamis bélyegzőket készített és azokat a megrendelő blankettákra rányomta, így a lendva-kecskési vámőr szakasz, a nagykanizsai méntelep, a zalaegerszegi altiszti tovább képző, a rédicsi vámőrség, a nagykanizsai honvédezred, stb. stb. hamisított hivatalos bélyegzőit. A megrendelésnél azután az egyes megrendelők által megrendelt áruknál sokkalta | több árut irt össze és adott fel a I budapesti cégnek. Petőfi-utca 30 szám i A megrendeléseket mind a Petőfi- | utca 3b. $zánu házba cimeztette, ahol Kaszás v -*sége egyszerű takarítónőkén/-: ..uük-k'ött. Amikor például i*agy János méntelepi alkalmazott, vagy pedig a rédicsi vámőrség számára megrendelte az árukat, a csomagot a megrendelő nevére, azonban az ő feleségének takritó-helyére cimeztette, ahol az asszony átvette az egyszerű csomagokat és áthordta Petőfi-utca 19. sz. alá, ahol Pilíinger lakott, Kaszás József úgynevezett „főnöke““. — Az „Adria“ azt hitte, tekintettel a sok katonai címzésre, hogy a Petőfi- utca 30. sz. alatt valószínűleg laktanya van, hogy a legtöbb árut oda cimeztetik. Maguknak is rendeltek Voltak azután esetek, amikor tényleg a rendelőknek cimeztették és küidötték el direkt címükre a megrendelt árut. Azonban itt is meglepetés érte az embereket. Akik például 1 millió korona értékű árut rendeltek, annak 4—5 millió korona értékű árut küldettek. Itt a két bűntárs a megrendelt többletet a Petőfi- utca 30 vagy 19 szám alatti „gyüjtő- telepükre“ szállította. Persze, ezeket az árukat értékesíteni akarták. A Zalai Közlöny cikke Szépen, vígan ment volna tovább í az üzlet, minden feltűnés nélkül, ha ! egyik honvédőrmester el nem olvassa a Zalai Közlöny február 24-iki számának törvényszéki rovatát, amely a két előzékeny dzsentlménről lerántotta az álarcot. Az őrmester, aki maga is vett a két csalótól és utóbb már gyanút fogott reájuk egyik-másik kétes szinü cselekménye miatt, a Zalai Közlöny cikkét beküldte a budapesti „Adria“-cégnek, amely a í925 március 4. Háborús történet Irta: Girgaschné Sommer Boris De váratlanul támadt hangzavar, sürgés-forgás, a vonatok ujabb megállása elárulta, hogy valami történt. Oda nem mehettünk, de még aznap estefelé borzalmas sebesültet szállítottak be a kórházba. Nagy János volt, az öreg népfölkelő. A vonat indulásakor bukott arccal előre a lépcsőről a két ellenkező irányba elmozgó kocsisor közé. Napokig eszméletlenül feküdt s mikor magához tért, bambán, értelmetlenül bámult bekötözött keze- lábára: csak akkor magyarázhatták meg neki, hogy két keze és két lába fejét vágta el a vonatkerék . . . Semmire sem emlékezett, a legközelebbi múlt elmosódott a lelkében. Csak azt látta, hogy ő, aki egész életében a földet túrta az alföldi ember földszomjával, természetimádó leikével: csonkán, nyomorultan, — koldussá lett. Szomorú szeméből nagysokára nehéz könny buggyant elő s keservesen zokogni kezdett. . . Már elesett fiát, beteges feleségét, elárvult családját emlegette. Rettentő fájdalmakat kellett kiállania, csaknem folyton jajveszékelt. Azonkívül panaszkodott, hogy nagyon fázik (akkor már csak gyengén voltak fütve a kórházak). Végre egy jószivü asszony nagy csikós huzatu dunnát küldött neki, ami láthatólag enyhített a sorsán. Különben is az egész város közönsége magáénak tekintette a különös beteget és felváltva látták el élelemmel, mert cukorbetegsége miatt csak szigorú diéta szerint táplálkozhatott. — És sebe mégsem akart hegedni, már két Ízben kellett újra amputálni. * Egy napon szomorú magyar asz- szony „óvakodott“ be illemtudó köszöntéssel a kórterembe és félénken jártaíta végig szemeit a betegeken — csak figyelmeztetésre ismerte fel végre hites-ura megkínzott vonásait. És vagy három napig mindennap ott ült mellette zokogva, majd sírva, vagy csendesen sóhajtozva, vagy embere arcáról törÖlgetve a verejtéket, a könnyet — azután ismét eltűnt az alakja onnan. Mint egy darab élő bánat vonszolta ki fáradt tagjait az állomásra, hogy még re- ménytelenebbül menjen, mint ahogy jött. . . . Közben sebesültek gyógyulva mentek, — újak jöttek és „János bácsi“ csak feküdt egykedvűen, reménytelenül, régi helyén, a sarokágyon . . . $ És egy napon mégis megértük azt, hogy legalább az orosz kolosszus engedte le erőtlenül a karját . . . A csapatok most már felülről mentek lefelé •— az olasz harctérre. A gyűjtő kórház is fölöslegessé vált városunkban, a sebesülteket az ország belseje' felé szállították: a kaszárnyába kis sereget kellett elhelyezni. Tervszerűen, katonás szabályossággal oszlott fel minden — a megüresedett városi kaszárnya átadása megtörténhetett. A_ városgazda sorra járta a bizottsággal az összes termeket, átvette leltár szerint az ingóságokat. És most vált emlékezetessé az eset! Egyszerre különös visszhangot zengett az egyik folyosó: . . . Rekedt, fáradt kiáltások? tompa jajszavak, fájdalmas nyögések . . . talán kisértetek járnak ott? Megindultak a hangok irányában. És egek! — valami kideríthetetlen tévedés vagy mulasztás folytán — senki sem vállalta később a felelősséget érte — az egyik nagy üres teremben, egy katonai ágyon feküdt — János bácsi csonka teste jajgatva, dideregve, kékre fázva, a sok kiabálástól egészen kimerülve . . . És a legnagyobb baj az volt, hogy nagy csikós dunnája nem volt vele! A kérdezősködésre csak annyit tudott kinyögni, hogy a cseh szani- íéceknek (kikkel akkor el voltak árasztva a kórházak) még a reggel érte kellett volna fordulniok, de — csend lett és nem jött érte senki! A szállítmány már délben elment. Rögtön kis szobába vitették a jól befütött kályha közelébe. Megetették, megitatták, azután kimerültén aludt el. De álma lázas volt, nyugtalan, ( elesett fiával, családjával beszélgetett . .. otthon járt a lelke. Közben íelefonváltás, rendelkezés, hogy a legközelebbi szerelvénnyel szállítsák a többiek után E.—re. — Ott egyedül nem maradhatott. Közeledett utolsó stációja kálváriájának . .. Kivitték az állomásra s már éppen be akarták helyezni a kocsiba, mikor az egyik „Wärter“ rápillantva hirtelen megjegyzi: „Furcsán néz ki az ipsze, utóbb meghal az utón.,, A másik is megnézi és szakértőén állapítja meg: „Hisíen már halott isi“ Igaz volt. Ugyanazon a helyen, azon a sínpáron lehelte ki megkínzott lelkét, melyen lebukott a vonatról . . *
