Zalai Közlöny, 1925. január-március (64. évfolyam, 1-72. szám)

1925-02-27 / 47. szám

64. évfolyam, 47. szám Nagykanizsa, 1925 február 27, péntek Ára 1800 korona ST I UW-MI iMMHBM— Készpénzzel bérmentesítve Alispáni hivat ^ POLITIKAI QAPILAP S^erk^sgtőség és kiadóhivatal Fő-üt 5 Intefurban-Teleíon 78. nyomda 117. szám Felelős szerkesztő: Kempelen Béla Eíőílsetésí ara: Egy hóra 30.000 korcns Három hór«.., ... ... ... ... 90.000 korona PILÁTUSI IGAZSÁG Mintha egy idő óta az úgy­nevezett blokkos-ellenzék jog­rend-rohamai elcsitultak volna. Mintha a konvulziv . jogrend- reszketések. alábbhagytak volna. Csak itt-ott elvétve ha látunk egy-egy jogrend-sokkos ,,be­teggel. Bántó volt már a ma­gyar fül számára az ügyesen megkonstruált jogrend-hadjárat, melyet mesteri rafinériával tulaj­donképen levezető-csatornának használtak fel a buzavirág-jelvé-. nyes jogrend-lovagok a felgyü­lemlett sok magyar panasz, ke­serűség és igazságtalanságnak a hátsó lépcsőn való ügyes leve­zetésére. Újságot nem vehetett kezébe az ember, hogy szeme; meg ne akadt volna egy ökőíbetüs jog- rendvagdalkozáson. Nem volt népgyülés, melynek tárgysoro­zata legfőbb pontjaként az a bizonyos magyarországi „jog­rendes állapot“ ne szerepelt vol­na. Jogrendről énekelt minden kabaré és matróz-korcsma, a gramofongyárak pedig speciális terézvárosi jogrendes gramofon- lemezeket készítettek. A magyar nemzetgyűlésről még csak nem is szólunk. Hiszen valóságos jogrend-csaták folytak a magyar népképviselet házában az ország ellenséggyürüjének legnagyobb gaudiumára. Ezek a jelenségek most mintha kissé elhalványultak volna. Tű­nőben vannak. Helyettük azon­ban egy uj mézesmaszlagot ké­szítettek ama bizonyos törzsfő­nöki konyhán. Sikerült a Teréz­városban uj homokot feltalálni, amit könnyű szerrel lehet a nagy­tömeg szemeibe szórni, mert annyira finom, hogy csak az avatott, a „még sokkalta rava­szabb“ szem képes észrevenni. Ennek a staniolba csomagolt és szemrevaló adjusztálásban forgalornbakerülő ellenzéki-blok­kos árucikknek neve a magyar politikai piacon az egészen jól hangzású és azért könnyen meg­tévesztő „igazság!“ így — fel­kiáltójellel. Igazság! A nagykö­zönség által megcsömörölt „Jog­rend“ elnevezésű tápszer helyett az „Igazság“-jegyü vitamin-pre- paratum pótló. Jogrend? Igazság! — ez most a jelszó. Jogrend? Igazság? Azt hisz- szük, hogy ahogy csak egy jog­rend lehet, úgy igazság is csak egyféle lehet. Ahogy csak egy­féle becsületet is ismerünk. Nem. lehet kétféle jogrend, kétféle igazság. Ilyenről a magyar köz­vélemény nem tud. ilyet mi nem ismerünk. Sem fehér, sem vörös jogrendet. Sem fehér, sem vörös igazságot. Csak — jogrendet. Csak — igazságot. Meztelen jog­rendet, meztelen igazságot. És mert a mindenekfeleti álló és helyesen értelmezett, hamisí­tatlan és tiszta jogrendnek és .igazságnak iörhstef!en harcosai vagyunk, kiket semmi sem fitcf befolyásolni, kikre semmi sem tud hatni, nem tudjuk megérteni a túloldalnak mostani betegesen érzékeny igazság-sikolyait. Bur­kolt célzásait a Beihlen-kormány és finom, de erős kézzel sújtott és mélyre talált tőrdöféseit a múlt nemzeti kormányai ellen. Bethlen István gróf elég tanti­jeiét adta jogrend és igazság- szeretelének, amikor szabad fo­lyást engedett az igazságszolgál­tatásnak és segiiőkezet nyújtott az igazságkeresőknek. Nem illik egy csöppet sem „fátylakat“|és „takarókat“ em­legetni a ' t. c. „túloldalnak“, mert ha már ezeket felemlítik, talán célszerűbb lenne, ha saját raktáraikból előhoznák azokat a ,,vastag bőrtakarókat“ melyek alatt a még mindig kiderítetlen borzalmak kérdőjelei vonaglanak. Ám engedtessék meg nekünk ‘egy tiszteletteljes kérdés: hol voltak ezek a jogrendhősök és igazságkutatók akkor, amikor a magyar nemzeti eszme szent vér­tanúit az ellenzéki-blokk egyik frakciójának vörösre meszelt meny országába gajdeszolták ? Akkor nem hallottunk egyet­len jogrend-hangot, egyetlen, igazság utáni fuvallatot. Csend honolt a Terézváros boszorkány­konyháján, A jogrendes nérna- ■%ot legfeljebb a Duna rózsa­színű vizében egy-egy loccsanás, egy-egy halál-sikoly zavarta meg. Jogrend? igazság? Teljesen és nyomatékosan alá­írjuk. De mi csak egy jogren­det, csak egy igazságot, csak egy becsületet ismerünk. És épen azért kissé szerénytelenségnek tartjuk azt a bizonyos szenve­délyes vadászkiáltást — az igaz­ság után. Mert ez az igazságj - a baloldal igazsága. Egyoldalú igazság. Pilátus igazsága. Nem magyar igazság. Benedek Rezső Egyszerűsíteni kell a pénzügyi igazgatást A termelés tőkeszükségletéi csak a külföld elégítheti ki Dréhr Imre szólt ezután a pénz­ügyi költségvetéshez. — A pénzügyi tárca — mondotta — valamennyi között relative talán a legnagyobb kompressziót mutatja. Örömmé! olvasom a pénzügyi tárca költségvetésének indokolásában, hogy a legközelebbi jövőben megtörténik az adóhivatalok elsőfokú és a pénz­ügyigazgatóságok másodfokú pénz­ügyi hatóságokká való kiépítése. Azt várom ettől a reformtól, hogy az elsőfokú adókivető hatóságok köze­lebb kerülnek az adófizető polgárok­hoz, ami közelebb visz az igazságos és okszerű adóztatáshoz. Minél gyor­sabban át kellene térnünk az egysé­ges, globális jövedelemadó rendsze­rére, minden sallangadó, minden hozadéki adó teljes kiküszöbölésével. Mindenkit az összjövedelme alapján adóztassunk meg. Ez az egyetlen, de egyszersmind biztos módja az egyenes adó adminisztráció egyszerü­Budapest, február 26 A nemzetgyűlés mai ülésén a pénz­ügyi költségvetés általános vitáját folytatják. Biró Pál kezdi meg a pénzügyi költségvetés bírálatát. Foglalkozik Kállay Tibor és Korá­nyi Frigyes báró működésével. A mostani költségvetést elfogadja, bár mint túlhaladott költségvetést tekinti. A bevételekkel már elértük azokat az eredményeket, amelyeket a szaná­lási program csak a szanálás végére kontemplált és a többletet ép ezert a beruházási program kiépítésére kell fordítani. Megnyugvással hallotta a miniszterelnök kijelentéseit, hogy az államháztartás egyensúlyának bizto­sításán kívül minden rendelkezésre álló összeget az ország gazdasági életének fellendítésére fognak fordí­tani. Behatóan foglalkozik ezután a társulati adóval. Beszéde végén a tisztviselőkérdésről s a hitelszerve­zetek kiépítéséről beszél. siíésének s egyszersmind a leghat- hatósabb módja az egyenesadó be­vételek emelésének. A pénzügymi­niszter úrtól azt remélem, hogy az adminisztráció egyszerűsítésével le­hetővé fogja tenni a megmaradó pénzügyi tisztviselők tisztességes meg­élhetését. A Jegybank az infláció veszélye nélkül nem lépheti túl a megállapított kereteket. Nincs vesze­delmesebb felfogás, mint amelyik a Jegybankot mint hitelforrást, helye­sebben mint tőkeforrást állítja oda, nem számolva azzal az egyszerű tém vei, hogy tőkét csak az bocsát- | hat rendelkezésre, akinek van. A ter- | meVs hitelszükségletének kielégítése a nemzeti takarékosság feladata, amire ha nincs mód, aminthogy ma V végtelenül nincsen, akkor csak egy segítség van: a külföldé. — A Jegybank ma termelési cé­lokra annyi hitelt ad, amennyit a korona stabilitásának veszélyeztetése nélkül adhat. A termelés tőkeszük­ségletéi a mai helyzetben csak a külföldi segítség elégítheti ki, ennek megszerzése ma a kormány legelső- rangú feladata. A -költségvetési el­fogadom. A következő felszólaló Gaál Gasz- ton. Részletesen szól Kállay Tibor volt pénzügyminiszter inflációs poli­tikájáról s hibáztatja, hogy nem for­dították az inflációt beruházásokra. Hibáztatja a magas vámtételeket, meri rendkívül megdrágítják az életet. Példa rá Ausztria, ahol minden sok­kal olcsóbb, mint nálunk. Ezután a gazdasági kibontakozás kérdését tárgyalja. — A takarékosság lényegét nem abban látom, amiben a kormány, hogy egy pár tisztviselőt B-listára helyeznek. Ezzel csak numerikus megtakarítást érnek el. A takarékos­ságot elsősorban azzal kell kezdeni, hogy le kell nyesdesni az adminisz­tráció minden felesleges sallangját. — A földbirtok már nem bír el több terhet. Az adódzsungel igen megnövekedett. A külföldön minden életszükségleti cikket olcsóbban lehet beszerezni. Budapest kétszer olyan drága, mint Bécs. — Ha megnézzük a magyar ál­lamfő körüli külsőségeket, azt látjuk, hogy ott nagy fény és pompa van. A nemzet vagyoni viszonyaihoz mér­ten ez a pompa, amely odafenn megnyilvánul, kétségtelenül túlzott. Újabb erőforrásokról kell a kormány­nak gondoskodni, különösen azokon a tereken, ahol exportlehetőségek mutatkoznak. Ilyen például a dohány- termelés. Dohánytermelés békében 70.000 holdra rúgott, ma pedig a felére csökkent. A pénzügyi kor­mánynak végre szakítani kell a de­ficites állami üzemekkel. Ha az ag­rártermékek bármelyike a világpari­tás fölé emelkednék, azonnal nyissa meg a kormány e termények szá­mára a vámsorompót. Egyébként a javaslatot elfogadja. Zsitvay Tibor elnök: Figyelmez-

Next

/
Thumbnails
Contents