Zalai Közlöny, 1925. január-március (64. évfolyam, 1-72. szám)

1925-02-22 / 43. szám

64. évfolyam, 43. szám Nagykanizsa, 1925 február 22, vasárnap Ára 2000 korona POLITIKAI HAPSI IP Szerkesztőság és kiadóhivatal Fő-ut 5 Interurban-Telefon 78, nyomda 117. szám Felelős szerkesztő: Kempelen Béla Előfizetési ára: Egy hóra 30.000 korona Három hóra ....................... 90.000 korona KÖSZÖNJÜK a világ plénuma előtt, de ha a régi magyar politikának szemére Dúca külügyminiszter ur, azt az őszinte leplezetlen beszédet, me­lyet a minap az oláh parlament­ben mondott a magyar kisebb­ségekről. — Köszönjük, hogy végre szakított a régi bukaresti iskola bizantinizmusával s az ál­nokság, a képmutatás, a hátba­támadás és a fondorlat helyett egyszer őszintén kiöntötte lei­kéből azt a gátat nem ismerő gyűlöletet a magyarság iránt, amelyről egyebekben meg vol­tunk győződve, mégha az az oláh ravaszság mögé bujt is. Köszönjük ezt az őszintesé­get domnu Dúca! íme, tehát ismét tiszta viz van a pohárban. Mániu Gyula és Dúca szó- párbajábói megtudtuk, hogy Erdélyben a magyarság, az ott ezer év óta élő honalapító ma­gyarság, nincs már a hazájában, még akkor sem, ha a trianoni béke a román állampolgárság kapcsán az odatartozásukat biz­tosítja. Az úgynevezett útlevél- botránnyal kapcsolatban, amely panama példátlanul áll a világ kulturnemzetei életében, kipat­tant, hogy a kivándorlásra való csábítás és az ezzel űzött üzleti szédelgések által az egész er­délyi magyarságot gyökerében meg akarják semmisíteni. A leg­magasabb kormánykörök támo­gatásával, kivándorlási ügynökök csábítják a magyarságot ezer esztendős szülőhazájának elha­gyására, Ígérvén nekik arany­hegyeket, miközben a kivándor­lók osztályrésze a hontalanság, a nyomor s a teljes anyagi és erkölcsi elzüllés, a csábítóké pedig az arany lett. Ez a förtelmes botany a ro­mán állami potentátoknak nagy­szerű üzlet lett, amely által a kivándorlásra csábított magya­rokat kiuzsorázták, megfosztot­ták pénzüktől, egészségüktől s mindenüktől. Ez a kufárkodás, amely hasonlatos a középkori rabszolgakereskedéshez, mind­addig zavartalanul folyt, amig ezt az üzletet a román hatósá­gok ki nem terjesztették az Erdély-részi területeken élő ro­mánokra is. Ismételjük: mindeddig szemet hunyt a román ellenzék, de amikor az erdélyi románság so­rainak fogyását látta, kirobbant ez a világot megdöbbentő pa­nama. Kisült, hogy a román kormánytól fizetett és sugalma­zott ügynökök és vigécek meg­felelő sápok ellenében végezték a kivándorlásra való csábítást, amely által a magas oláh kor­mány Erdély néprajzi térképét kívánta újra rajzolni. Ez a hal­latlan merénylet annak a Dúca külügyminiszternek az égisze alatt történt, aki a mi nagy Apponyi Albertünket az ismere­tes genfi kisebbségi beszéde után kérdőre merészelte vonni a régi magyar politika úgyne­vezett magyarosítása miatt. — Ezeket a vádakat tisztáztuk már is lehetne valamikor vélni valamit a nemzetiségi politika miatt, olyan vád sohasem illethetné, hogy Erdélyből, a Felvidékről, avagy a Bácskából a néprajzi térkép megjavítása céljából vagontéte­lekben szállította volna kül­földre, hontalanságba kergetve, akár román, akár tót, vagy szerb anyanyelvű magyar állam­polgárt is. Ha a népszövetségnek van füle, meg kell, hogy hallja azt a világszenzációt érdemlő bot­rányt, ami most Bukarestben kiteregetve fekszik s legalább tanulnak azok a nemzetközi fó­rumok is, amelyeknek az emlő­jén táplálkoztak és nőttek ki a kulturálatlanságból ezek a pana­mákat és botrányokat gyártó országok. Magyarország katonai elien®ir*2és© és szanálása a nép« szSvetségi tanácsülés ©lett Genf, február 21 A népszövetségi tanács március 9-én kezdődő ülésezésének napirend­jén 22 pont szerepel. A nagy nemzetközi kérdések kö­zül a legfontosabb a genfi jegyző­könyv ügye, a napirend élén szere­pel. Az angolok azonban javasolni fogják, hogy ennek a kérdésnek tár­gyalását napolják el szeptemberig. A volt központi hatalmak négy államában gyakorlandó népszövet­ségi katonai ellenőrzés kérdésében a tanácsnak elsősorban azt kell eldön­tenie, vájjon ezekben az ügyekben egyhangúlag vagy pedig szótöbb­séggel hozhatók-e határozatok? Tár­gyalásra kerül továbbá az a jelen­tés, amely az ellenőrző bizottság tagjainak hatásköréről és előjogairól szól, úgyszintén az a jelentés, ame­lyet az állandó katonai bizottság ké­szített a katonaságtól mentesített zó­nákról. Végül dönteni kell Lengyel- országnak arról az igényéről, hogy a katonai bizottságban neki is kép­viseletet juttassanak. A tanács tárgyalni fog a magán­üzemi hadianyag-iparról is, amellyel a napokban foglalkozott az össze­kötő bizottság. Végül szó lesz a konstantinápolyi pátriárka kiutasítása ügyében előterjesztett görög indít­ványról. Ausztria és Magyarország szanálásáról és egyéb kérdésekről. Az ülésszak valószínűleg 12 napig i fog tartani. A belügyminiszter informálta a miniszterelnököt a választójogi javaslatról Budapest, február 21 A miniszterelnökségen pénteken délután tartották meg a szokásos heti minisztertanácsot, amely este 9 óráig tartott. A minisztertanácson kizárólag folyó ügyeket intéztek el. Szombaton délelőtt Rakovszky Iván belügyminiszter megjelent a miniszterelnökségen és beható tanács­kozást folytatott a kormányeinökkei. A parlamentben ugyanis az egysé­ges párt választójogi bizottsága tar­totta meg a csütörtöki tanácskozás előkészítő értekezletét. A miniszter- elnöknek Rakovszky Iván belügy­miniszterrel történt tanácskozását kapcsolatba hozzák a választójogi törvényjavaslat bizottsági tárgyalásá­val és miután Bethlen István gróf miniszterelnök külföldön tartózko­dott, amikor a választójogi terve­zetet a minisztertanács letárgyalta, a mostani tanácskozáson informálta a részleteket illetően a belügyminiszter a. miniszterelnököt. A kormány elé terjesztik a köz- alkalmazottak kívánságait Mint ismeretes, Bethlen István gróf miniszterelnök genfi útjáról tar­tott beszámolójában bejelentette, hogy a köztisztviselők két részletben elő­legként egy havi fizetésük circa 75 százalékát kapják átmeneti segély gyanánt. A pénzügyminisztérium min­den elsején akarta ezt a segélyt fo­lyósítani, de mivel a köztisztviselői illetményekre előirányzott összegek teljesen kimerítenék az állampénz­tárt, a kiutalást későbbre kellett halasztani. A pénzügyi kormány úgy döntött, hogy március 15-én folyó­sítja a fizetésemelésnek nevezett se­gély első részét. A pénzügyminisztériumban beható tanácskozások folynak, hogy ez a segély az üzemi, tehát a vasút, posta, állami bányák és vasgyárak tényleges alkalmazottaira is kiter­jedjen olyan formán, hogy ha az üzleti jutalék kisebb a közalkalma­zottak igy előálló fizetésemelésnél, úgy az ilyen alkalmazottak is e se­gélyben részesüljenek. A kormány felhívta a közalkalma­zottak érdekeltségeit, hogy hétfőn és szerdán tartandó üléseiken határozza­nak kívánságaikról s azokat ter­jesszék a kormány elé. BELFÍLOI HÍREK Nincs meg Leirer Amáiia gyil­kosa. Leirer Amália meggyilkolása ügyében két napja nyomoz már a rendőrség, eddig azonban konkrét eredmény nélkül. A rendőrségnek 5—6 személy ellen van gyanúja. A tanúkihallgatások tömegesen folynak. Őrizetes egy sincs a gyilkosságból kifolyólag. A leány apjának szerepét is gyanúsnak találják. Kiderült az is, hogy Leirer Amália állandóan több férfiúval érintkezett, igy most a nyomozás többi ismerőseire is ki­terjed. Éjjeli telefonjelentés szerint a délután folyamán négy egybehangzó tanúvallomás történt, melyek mind­egyike megerősíti, hogy a leány jó viszonyban volt s gyakran együtt volt egy magas, szikár arcú, szép fiatalemberrel. A rendőrség most ennek feltalálására indította meg a iegszélesebbkörü nyomozást. Elítélték Othó ékszerész gyilko­sait. Tegnap délben 12 órakor hir­dette ki dr. Langer Jenő kir. kúriai bíró az Ítéletet Othó ékszerész gyilko­sainak bűnügyében. Bedő Józsefet, mint tettest életfogytiglan, Dula Jó­zsefei, mint bünsegédi bűnrészest 12 évi fegyházra és 10—10 évi hi­vatalvesztésre ítélték. Mindketten fel­lebbeztek. A vizsgálati fogság to­vábbra is fennmarad. F^rsangvégi záróra-meghosz- sza oltás. A belügyminiszter ren­dek rét adott ki, melyben a február 22, farsang utolsó vasárnapi és feb­ruár 24, hushagyókeddi zárórát haj­nali 4 óráig meghosszabbítja. Donpona büntetését a Kúria leszállította. Annak idején a Zalai Közlöny is részlesen foglalkozott a nagykanizsai származású Doupona István fővárosi vámgyakornok ügyé­vel, aki a vámház I. számú pénz­tárának volt a kezelője és mint ilyen a reá bizott pénzekből néhány hó-

Next

/
Thumbnails
Contents