Zalai Közlöny, 1925. január-március (64. évfolyam, 1-72. szám)
1925-02-22 / 43. szám
64. évfolyam, 43. szám Nagykanizsa, 1925 február 22, vasárnap Ára 2000 korona POLITIKAI HAPSI IP Szerkesztőság és kiadóhivatal Fő-ut 5 Interurban-Telefon 78, nyomda 117. szám Felelős szerkesztő: Kempelen Béla Előfizetési ára: Egy hóra 30.000 korona Három hóra ....................... 90.000 korona KÖSZÖNJÜK a világ plénuma előtt, de ha a régi magyar politikának szemére Dúca külügyminiszter ur, azt az őszinte leplezetlen beszédet, melyet a minap az oláh parlamentben mondott a magyar kisebbségekről. — Köszönjük, hogy végre szakított a régi bukaresti iskola bizantinizmusával s az álnokság, a képmutatás, a hátbatámadás és a fondorlat helyett egyszer őszintén kiöntötte leikéből azt a gátat nem ismerő gyűlöletet a magyarság iránt, amelyről egyebekben meg voltunk győződve, mégha az az oláh ravaszság mögé bujt is. Köszönjük ezt az őszinteséget domnu Dúca! íme, tehát ismét tiszta viz van a pohárban. Mániu Gyula és Dúca szó- párbajábói megtudtuk, hogy Erdélyben a magyarság, az ott ezer év óta élő honalapító magyarság, nincs már a hazájában, még akkor sem, ha a trianoni béke a román állampolgárság kapcsán az odatartozásukat biztosítja. Az úgynevezett útlevél- botránnyal kapcsolatban, amely panama példátlanul áll a világ kulturnemzetei életében, kipattant, hogy a kivándorlásra való csábítás és az ezzel űzött üzleti szédelgések által az egész erdélyi magyarságot gyökerében meg akarják semmisíteni. A legmagasabb kormánykörök támogatásával, kivándorlási ügynökök csábítják a magyarságot ezer esztendős szülőhazájának elhagyására, Ígérvén nekik aranyhegyeket, miközben a kivándorlók osztályrésze a hontalanság, a nyomor s a teljes anyagi és erkölcsi elzüllés, a csábítóké pedig az arany lett. Ez a förtelmes botany a román állami potentátoknak nagyszerű üzlet lett, amely által a kivándorlásra csábított magyarokat kiuzsorázták, megfosztották pénzüktől, egészségüktől s mindenüktől. Ez a kufárkodás, amely hasonlatos a középkori rabszolgakereskedéshez, mindaddig zavartalanul folyt, amig ezt az üzletet a román hatóságok ki nem terjesztették az Erdély-részi területeken élő románokra is. Ismételjük: mindeddig szemet hunyt a román ellenzék, de amikor az erdélyi románság sorainak fogyását látta, kirobbant ez a világot megdöbbentő panama. Kisült, hogy a román kormánytól fizetett és sugalmazott ügynökök és vigécek megfelelő sápok ellenében végezték a kivándorlásra való csábítást, amely által a magas oláh kormány Erdély néprajzi térképét kívánta újra rajzolni. Ez a hallatlan merénylet annak a Dúca külügyminiszternek az égisze alatt történt, aki a mi nagy Apponyi Albertünket az ismeretes genfi kisebbségi beszéde után kérdőre merészelte vonni a régi magyar politika úgynevezett magyarosítása miatt. — Ezeket a vádakat tisztáztuk már is lehetne valamikor vélni valamit a nemzetiségi politika miatt, olyan vád sohasem illethetné, hogy Erdélyből, a Felvidékről, avagy a Bácskából a néprajzi térkép megjavítása céljából vagontételekben szállította volna külföldre, hontalanságba kergetve, akár román, akár tót, vagy szerb anyanyelvű magyar állampolgárt is. Ha a népszövetségnek van füle, meg kell, hogy hallja azt a világszenzációt érdemlő botrányt, ami most Bukarestben kiteregetve fekszik s legalább tanulnak azok a nemzetközi fórumok is, amelyeknek az emlőjén táplálkoztak és nőttek ki a kulturálatlanságból ezek a panamákat és botrányokat gyártó országok. Magyarország katonai elien®ir*2és© és szanálása a nép« szSvetségi tanácsülés ©lett Genf, február 21 A népszövetségi tanács március 9-én kezdődő ülésezésének napirendjén 22 pont szerepel. A nagy nemzetközi kérdések közül a legfontosabb a genfi jegyzőkönyv ügye, a napirend élén szerepel. Az angolok azonban javasolni fogják, hogy ennek a kérdésnek tárgyalását napolják el szeptemberig. A volt központi hatalmak négy államában gyakorlandó népszövetségi katonai ellenőrzés kérdésében a tanácsnak elsősorban azt kell eldöntenie, vájjon ezekben az ügyekben egyhangúlag vagy pedig szótöbbséggel hozhatók-e határozatok? Tárgyalásra kerül továbbá az a jelentés, amely az ellenőrző bizottság tagjainak hatásköréről és előjogairól szól, úgyszintén az a jelentés, amelyet az állandó katonai bizottság készített a katonaságtól mentesített zónákról. Végül dönteni kell Lengyel- országnak arról az igényéről, hogy a katonai bizottságban neki is képviseletet juttassanak. A tanács tárgyalni fog a magánüzemi hadianyag-iparról is, amellyel a napokban foglalkozott az összekötő bizottság. Végül szó lesz a konstantinápolyi pátriárka kiutasítása ügyében előterjesztett görög indítványról. Ausztria és Magyarország szanálásáról és egyéb kérdésekről. Az ülésszak valószínűleg 12 napig i fog tartani. A belügyminiszter informálta a miniszterelnököt a választójogi javaslatról Budapest, február 21 A miniszterelnökségen pénteken délután tartották meg a szokásos heti minisztertanácsot, amely este 9 óráig tartott. A minisztertanácson kizárólag folyó ügyeket intéztek el. Szombaton délelőtt Rakovszky Iván belügyminiszter megjelent a miniszterelnökségen és beható tanácskozást folytatott a kormányeinökkei. A parlamentben ugyanis az egységes párt választójogi bizottsága tartotta meg a csütörtöki tanácskozás előkészítő értekezletét. A miniszter- elnöknek Rakovszky Iván belügyminiszterrel történt tanácskozását kapcsolatba hozzák a választójogi törvényjavaslat bizottsági tárgyalásával és miután Bethlen István gróf miniszterelnök külföldön tartózkodott, amikor a választójogi tervezetet a minisztertanács letárgyalta, a mostani tanácskozáson informálta a részleteket illetően a belügyminiszter a. miniszterelnököt. A kormány elé terjesztik a köz- alkalmazottak kívánságait Mint ismeretes, Bethlen István gróf miniszterelnök genfi útjáról tartott beszámolójában bejelentette, hogy a köztisztviselők két részletben előlegként egy havi fizetésük circa 75 százalékát kapják átmeneti segély gyanánt. A pénzügyminisztérium minden elsején akarta ezt a segélyt folyósítani, de mivel a köztisztviselői illetményekre előirányzott összegek teljesen kimerítenék az állampénztárt, a kiutalást későbbre kellett halasztani. A pénzügyi kormány úgy döntött, hogy március 15-én folyósítja a fizetésemelésnek nevezett segély első részét. A pénzügyminisztériumban beható tanácskozások folynak, hogy ez a segély az üzemi, tehát a vasút, posta, állami bányák és vasgyárak tényleges alkalmazottaira is kiterjedjen olyan formán, hogy ha az üzleti jutalék kisebb a közalkalmazottak igy előálló fizetésemelésnél, úgy az ilyen alkalmazottak is e segélyben részesüljenek. A kormány felhívta a közalkalmazottak érdekeltségeit, hogy hétfőn és szerdán tartandó üléseiken határozzanak kívánságaikról s azokat terjesszék a kormány elé. BELFÍLOI HÍREK Nincs meg Leirer Amáiia gyilkosa. Leirer Amália meggyilkolása ügyében két napja nyomoz már a rendőrség, eddig azonban konkrét eredmény nélkül. A rendőrségnek 5—6 személy ellen van gyanúja. A tanúkihallgatások tömegesen folynak. Őrizetes egy sincs a gyilkosságból kifolyólag. A leány apjának szerepét is gyanúsnak találják. Kiderült az is, hogy Leirer Amália állandóan több férfiúval érintkezett, igy most a nyomozás többi ismerőseire is kiterjed. Éjjeli telefonjelentés szerint a délután folyamán négy egybehangzó tanúvallomás történt, melyek mindegyike megerősíti, hogy a leány jó viszonyban volt s gyakran együtt volt egy magas, szikár arcú, szép fiatalemberrel. A rendőrség most ennek feltalálására indította meg a iegszélesebbkörü nyomozást. Elítélték Othó ékszerész gyilkosait. Tegnap délben 12 órakor hirdette ki dr. Langer Jenő kir. kúriai bíró az Ítéletet Othó ékszerész gyilkosainak bűnügyében. Bedő Józsefet, mint tettest életfogytiglan, Dula Józsefei, mint bünsegédi bűnrészest 12 évi fegyházra és 10—10 évi hivatalvesztésre ítélték. Mindketten fellebbeztek. A vizsgálati fogság továbbra is fennmarad. F^rsangvégi záróra-meghosz- sza oltás. A belügyminiszter rendek rét adott ki, melyben a február 22, farsang utolsó vasárnapi és február 24, hushagyókeddi zárórát hajnali 4 óráig meghosszabbítja. Donpona büntetését a Kúria leszállította. Annak idején a Zalai Közlöny is részlesen foglalkozott a nagykanizsai származású Doupona István fővárosi vámgyakornok ügyével, aki a vámház I. számú pénztárának volt a kezelője és mint ilyen a reá bizott pénzekből néhány hó-
