Zalai Közlöny, 1925. január-március (64. évfolyam, 1-72. szám)
1925-02-21 / 42. szám
64. évfolyam, 42. szám Nagykanizsa, 1925 február 21, szombat Ára 1800 koron POLITIKAI NAPILAP SKSBI Szerkesztőség és kiadóhivatal Fő-ut 5 Interurban-Telefon 78, nyomda 117. szám Felelős szerkesztő: Kempelen Béla A TISZTVISELŐ-SEGÉLY Magyarországon nincs egyetlen társadalmi osztály sem, mely szánalmasabb helyzetben tengette életét, mint a tisztviselői osztály. Azoknak a tisztviselőknek nagy tömege, mely elvégezve tanulmányait, beáll az állam szolgálatába, hogy örökös kenyeret biztosítson magának, amig szolgál fizetés, utána pedig nyugdíj alakjában. Most nem beszélünk arról, hogy jogos-e a tisztviselőknek a szanálással kapcsolatos B-listára való helyezése s végellátásuk méltányos módon történik-e ? — csak a nekik kilátásba helyezett segélyről akarunk megemlékezni, mely fizetésüknek háromnegyed részét fogja képezni és két részletben kerül kifizetésre. Vagyis, egy mondjuk 2 millió 400 ezer koronával javadalmazott tisztviselő kap összesen 1 millió 800 ezer korona segélyt márciusban és május közepén fizetendő két részletben. Hát igazán nem tudjuk, hogy mit fog venni kilencszázezer koronából az a tisztviselő, kinek csak két iskolába járó gyermeke van. Itt a tavasz ; mit fog venni: a feleségének, a gyermekeinek vagy magának egy-egy pár cipőt, (ha kifutja a 900 ezer koronából) vagy törleszteni fogja a télen felhalmozódott adósságát? Mert hogyan lehet megélni nős, családos embernek két és félmillió koronából vagy ennél is kevesebb fizetésből?! Egyesek igen hamar készen vannak erre is a felelettel: hát a mellékesek?! Ezek a „mellékesek“, ha ugyan vannak, vagy legálisak vagy nem azok. Ha szabályszerűek, nagyon kis összegre szoktak rúgni, ha meg erkölcstelen alapra vezethetők vissza, büntetendők. A tisztviselői kérdést egyszer azonban mégis csak meg kell oldani. Hogy szükség van-e a jelenlegi létszámra s apasztása megfelelő módon történik-e? — ennek a kérdésnek még csak tárgyalásába sem megyünk bele. De hogy köztisztviselőink nyomorúságosán vannak fizetve s e mellett a B lista veszedelmében állandóan a fejük fölött lóg a Damokles- kard, ez bizonyításra nem szoruló szomorúan köztudomású tény. Minden tekintetben a helyes állam- igazgatási politika annak az elvnek szigorú következetességgel való keresztülvitele, hogy csak annyi tisztviselőt tartsunk, amennyire feltétlenül szükség van, a megtartott tisztviselők pedig tartsák be a hivatalos órákat és dolgozzanak, de viszont olyan fizetést kapjanak, hogy legalább any- nyira-mennyire gondtalan megélhetésük biztosítva legyen. Ehhez 2—3 millió koronás fizetés nem elég s legalább a kétszeresére van szükségük a tisztviselőknek,-hogy képzettségükhöz és állásukhoz csak félig- meddig megfelelő életet élhessenek. Erre a már szállóigévé vált felelet’ az állam szegény; nem fizetheti jobban a tisztviselőit. De az állam is munkaadó s erkölcsileg lehetetlen állapot az, hogy épen ő fogadjon el polgáraitól éhbér fejében tisztességes munkát. Gróf Károlyi Mihály nagy kiterjedésű birtokát a bíróság a kincstárnak ítélte oda. Nem vesszük magunknak a fáradságot, hogy a kon- fiskált birtokok területi nagyságának utána nézzünk. Mindenesetre sok ezer hold. Mi ezt a sok ezer hold földet valami formában a köztisztviselők javadalmazásának a szolgálatába állítanék. Gondolkodni kellene a módozaton, mellyel a legjobban segíthetnénk rajtuk, de legméltányosabban az ő helyzetük javítására lenne fordítandó. Vannak tisztviselők, természetesen csák magasabb állású tisztviselők, kik három-négv oldalról is élveznek javadalmazásokat s ezeknek összege sokszorosan meghaladja hivatali fizetésüket. Ezeket az urakat, valamint a megfelelő vagyonú tisztviselőket lelkiismereti furdalás nélkül végkiBudapest, február 20 A nemzetgyűlés ülésén elsőnek Walko Lajos kereskedelemügyi miniszter a vámtarifával kapcsolatos egyes kérdések ügyében nyújtott be törvényjavaslatot, valamint az osztrák köztársasággal 1924. augusztusban kötött légiforgalmi egyezmény becikkelyezéséről. Klebelsberg Kunó gróf áll fel utána szólásra. A trianoni béke következtében a kultusztárca honvédelmi tárca lett, vallási is, mart Magyarországon, a vallás kiegészítő részét képezi a magyar nemzeti kultúrának. Elhibázott dolog volna, ha a történelmi egyházak ma szembekerülnének egymással. Az állami színházakról szólva kijelenti, hogy az Operánál szét keil választani a művészeti és gazdasági kérdéseket. A képzőművészeket illetőleg bejelenti, hogy a jövő évre Jókai síremlékének létesítését határozták el. A vidéki egyetemekről s kapcsolatosan a középiskolai tanárképzésről beszél. A vidéki egyetemek a tudományok rovására menő zsúfoltságot Budapesten csökkentik. Pécsnek 1299, Szegednek 1000, Debrecennek 894 hallgatója van. A főváelégités vagy nyugdíj nélkül külde- nők el az államszolgálat kötelékéből. Csodálatos, hogy néhány napig tartott miniszterkedés után óriási nyugdijakat húznak olyan volt tisztviselők, kik megelőzőleg nem is valami magas pozíciót töltöttek be s szerencsecsillaguk egyszerre csak beültette a bársonyszékbe. Az egész kérdés rendezésének az igazság és méltányosság elvéből kell kiindulnia. A most megígért segély nem terjed ki a nyugdíjasokra. Velük ezúttal is mostohán bánik a pénzügyi kormányzat, bár röviddel ezelőtt még ők is az igát húzták. Mindent összevéve, a tisztviselők végleges fizetésrendezése nem várathat magára még évekig. Addig ösz- szedől a gépezet és rekonstruálása nehezebben fog menni, mint gondolják. Bis dat, qui cito dat: kétszeresen ad, ki gyorsan ad, mondja a latin közmondás. De a segélynyújtásnak mégis csak akkor van értelme és értéke, ha valamennyire segít is. Ötvenhárom koronával még a jó világban sem igen lehetett segíteni egy családos tisztviselő emberen. rosban a Tudományegyetemen 5800, a közgazdaságin 1616, a műegyetemen 1596 hallgató van. Külföldön sem zsúfolják össze egy városban a tanulmányait végző ifjúságot. Legsürgősebbnek tartja a jogi kérdés megreformálását, a kollégiumok ellenőrzését és a hallgatás kötelezővé tételét. Nem szőrszálhasogató jogászok kellenek, hanem olyanok, akik bele tudnak helyezkedni az eleven életbe és átértik a nagy társadalmi igényeket. Revízió alá kell venni a közgazdasági egyetem tantervét. Az ösztöndíjakról beszél ezután. Többfelől sikerült pénzforrásokat megnyitni, melyek segítségével sok magyar ifjú látogathat külföldi főiskolákat. A Károlyi-vágyon ösztöndíjalapra való fordítása ezt nagy mértékben elősegíti. A középiskolai reform kérdéséről beszél. Az elemi és polgári iskolákat is meg akarja reformálni a nőoktatás szempontjából. Áttér a népnevelés kérdésére és rámutatott azokra a nagy terhekre, amelyeket a községek viselnek ezeknél az iskoláknál. Tudniilik ezek viselik a legnagyobb terheket, az állam csak a fizetést kiegészítő segélyt adja. A népnevelés fejlesztésére irá* * * A kultusztárca költségvetésének tárgyalása Stiebelstserg ECurio gróf beszéde az ország kulturális kérdéseiről — A jogi képzés, középiskolák és a nőoktatás reformja — A nemzetgyűlés ülése Előfizetési ára: Egy hóra 30.000 korona Három hóra ....................... 90.000 korona nyúló ak cióknak határt szabott az a kérdés, hogy volt-e megfelelő épület. Épen ezért elkészítette a népiskolai alapokra vonatkozó tövényjavaslatot, amelyet rövidesen a nemzetgyűlés elé terjeszt. Rátér ezután a szakoktatás kérdésére, megemlékszik röviden a gazdasági szakiskolákról, főleg a gazdasági ismétlő iskolák fejlesztéséről, aminek az érdekében szintén minden lehetőt megtett. Most arra törekszik, hogy az ÓFB utján a földbirtokreformmal kapcsolatban olyan területeket biztosítanak, amelyeken a gazdasági ismétlő iskolák mellett a tanulók megfelelő gyakorlati szakképzésben részesüljenek. A tanítóképző intézeteknél az eddigi négy év kevésnek bizonyult, több helyről jelentkezett kívánság hatévi oktatásról, azonban öt évben állapodtak meg. A létszámapasztás kérdéséről szólva, statisztikai adatokkal mutatja ki, hogy a központi tisztviselőknek 34’63 százalékát tették B listára. Az oktató személyzetet a lehetőségig kímélték és a túlnyomó részt a közigazgatási személyzet köréből vonta el. Beszéde végén pár szóval Jókai emlékének áldoz és azt mondja, hogy a magyar kultúrától és tudományosságtól várhatjuk az ország feltámadását. Épen ezért kéri a kultusztárca támogatását és a költségvetésnek elfogadását. Haller József a numerus-clausus kérdésével foglalkozik. Szerinte a törvény a tanszabadságot nem érinti, csak a diploma-szerzés szabadságát korlátozza. Vdsady-Balogh György a kultusz- miniszter beszédéhez fűz néhány megjegyzést a községek iskolafenntartási terheivel kapcsolatban. Utánna Messkó Zoltán szólal föl. A javaslatot nem fogadja el, mert nincs bizalommal a kormány iránt és nem ért egyet a kultuszminiszter politikájával. A kultuszminiszter nem fordít elég gondot az alsóbbfoku népoktatásra. Szeretné, ha a miniszter nyilatkozna a numerus-clausus kérdéséről. Nem tartja méltányosnak a hadviselt zsidó fiatalemberek kirekesztését az egyetemekről. E tárgyban határozati javaslatot nyújt be. Ezután gr. Klebelsberg Kunó köz- oktatásügyi minszter szólal fül. Az az álláspontja, hogy numerus-clausus rendkívüli rendszabály és ha Nagy- magyarország megvolna, nem is óhajtaná a numerus-clausust. Most azonban nem lehet elzárkózni bizonyos szociálpolitikái követelményektől. Nem volna bölcs eljárás, ha a túltermelést még fokoznánk és a szellemi proletariátust növelnénk. Mindig ily értelemben nyilatkozott és továbbra is ez az álláspontja. (Általános helyeslés.) Hermann Miksa a következő felszólaló. Az egyetemek kérdésével foglalkozik. Az előirányzott összeg
