Zalai Közlöny, 1925. január-március (64. évfolyam, 1-72. szám)
1925-02-20 / 41. szám
ZALAI KÖZLÖNY 1925 február 2Ó Klebelsberg Kunó gróf kultuszminiszter beszéde — T. nemzetgyűlés ! A Gondviselés az egyesek és nemzetek lelkét akként alkotta meg, hogy egyaránt szükségük van fáradságra és erőfeszítésre, pihenésre és szórakozásra. Az igazán nemes lelkeknek azonban a munka nem gyötrelem, a pihenés nem semmittevés és a szórakozás nem a léha örömöknek halmaza, hanem a szórakozásban is a nemeset és a szépet keresi. És Jókai talán abban tett legnagyobb szolgálatot nemzetének, hogy a nemzeti lélek kioldhatatlan vágyát a szórakozás után a legnemesebb és legfelemelőbb módon elégitette ki. Jókai a magyar nemzet érzelmi világának egy nagy pedagógusa volt, megtanított bennünket nemesebben szeretni, nemesebben lelkesedni a nagy eszményekért és a maga hatalmas lendületével magával tudott ragadni olyanokat is, akiknek a magas régiókba való haladás egyébként talán nem volt megadható. Jókai nagyságához mérten kevés az, amit az állam mai helyzetében az ő emlékének tiszteletére ma megtehet. Mi az ő emléküket csak azzal ünnepeljük igazán, ha minden erőnket megfeszítjük, hogy ne legyünk méltatlanok őhozzájuk. Ezzel a fogadalommal ünnepeljük az ő centenáriumát. (Élénk éljenzés és taps.) Pékár Gyula beszéde Tisztelt Nemzetgyűlés! Ünnepi perc — a nemzet választott politikai egyetemének. Midőn egy nemzet nagyjai szellemét idézi, voltakénen a maga nemzeti géniuszát idézi és a nagy lángelmék igazában csak a nemzeti géniusz napjának szétáradó sugarait. Ma teljes fénnyel töltsön el minket ama Jókai sugárkáprázata, mely talán a legszebben, a legszínesebben világítja meg nekünk a magyar múltat és jövendőt. — Hódolat e napon Petőfi lelki testvérének! A nemzet illetődötten térdel le a magyar ezeregyéjszaka nagy mesemondójának a csodás mesefája alá, amely közel hatvan éven át oly bőven ontotta szebbnél- szebb regényvirágait, nekünk és az egész külföldnek. A külföld is bámulattal ismeri el a magyar mesekirály teremtő lelkületét, amellyel istenként alkotta meg az ő saját külön JókaiJókai Nagykanizsán Irta s a nagykanizsai felsőkereskedelmi iskola Jókai-emlékünnepélyen folyó hó 18-án felolvasta: dr. Villányi Henrik a felsőkereskedelmi iskola igazgatója 1. Midőn a mai napon Jókai géniuszának hódolunk, visszaidézem emlékezetemben azt az időt, amikor a kanizsai választókerület és az ő 46 kisgazdaközségével Jókainak, a politikusnak, egy képviselőválasztásnál nem juttatott annyi szavazatot, hogy az általa képviselt szabadelvű pártot Kanizsán győzelemre vihette volna. A mulékony pártoskodásnak már csak emléke maradt fenn, mig Jókai az iró, mint irodalmunk egyik főméltósága, még itt él közöttünk a magyarság dicsőségét és fényét hirdeti a világirodalom égboltozatán. Arról a pártoskodásról akarok egyet mást elmondani. Epizód az egész, amely negyvennégy és fél esztendő előtt játszódott le e városban. Jókainak a politika nem volt kedves foglalkozása. Ha valamely regény megírása nagyon foglalkoztatta, emberiségét. Senki a magyar glóbuszt a Tátrától az Adriáig szebben meg nem énekelte nála. Az Ő jó Jókai-világában Magyarország örökké integer marad ... Az ő neve meséljen nekünk tovább, meséljen hitről, reményről, tetté váló szép álmokról: az ő magyar glóbuszáról. — Tisztelt Nemzetgyűlés! Köszönöm a magyar irodalom nevében, hogy a hatalmasabb testvér, a politika, nagy Jókaink képében végre ily elismerően ünnepli az eddig hü, az ezután is tovább virrasztó Hamupipőkét, a magyar költészetet. Az egységes párt és a kormányt támogató pártok nevében hódolattal teszem le ezt az igénytelen szavakból font babérkoszorút a százesztendős nagy magyar, halhatatlan Jókai Mór emlékére. A napirend tárgyalása A nemzetgyűlés ezután a napirend tárgyalására tért át és folytatták a népjóléti tárca költségvetésének részletes vitáját. Bozsik Pál a tüdővész elleni küzdelemre hívja föl a Ház figyelmét. A Mátra aljában megfelelő intézet létesítésével jelentékeny eredményt lehetne elérni. Szabó József a munkásbiztositás kérdéséről szólva, különböző sérelmeket sorol föl. Vass József népjóléti miniszter válaszol Bozsik Pál fölszólaíására s azt mondja, hogy elsőrangú feladatok a tüdőbeíeggondozó intézetek alapítása. Ezt igazolja az is, hogy a zalaegerszegi internálótábort tüdőbetegkórházzá alakítják át. Ez azonban még nem minden, amit a minisztérium meg kíván tenni. Szabó Józsefnek azt válaszolja, hogy a munkásbiztositás reformjáról szóló törvényjavaslat a nemzetgyűlés előtt van s abban intézkedés történik a tisztviselők úgynevezett államosításáról. A Ház ezután elfogadta a lakásépítésekre vonatkozó költségvetést. Szabó József a tisztviselők betegsegélyezéséről szól és nem tartja elegendőnek az erre fordított összeget. Kifogásolja, hogy nincs rendszer a betegsegélyezésben és kegyadomány szerint kezelik. A betegsegélyezést kiterjeszteni kívánja a felekezeti tanítókra is. Vass József népjóléti miniszter reflektál azokra a kifogásokra, amea képviselőház üléseire el sem ment. Ha azonban valamely népszerűtlen javaslatot Tisza Kálmán elfogadhatóvá akart tenni, akkor Jókainak kellett sorompóba lépni. Az ő kedves humora és elragadó ékesszólása az ellenzéknek is rokonszenves volt és közbeszólásokkal nem igen zavarták. Ő viszont szívesen meghozta az áldozatot, melyet az ország érdeke, másodsorban pártja, tőle követelt, ő nem kereste a népszerűséget, a nemzet kereste őt, hogy nimbuszával emelje annak presztízsét. Közéletünk és irodalmunk ezt a tüneményes alakját kerestük mi is 1880. évben. Csenged Antal 10 évig képviselte a nagykanizsai kerületet. Az 1880- ban bekövetkezett halála után a nagykanizsai választó kerület nagyon szeretett volna ismét kormánypárti képviselőt diadalra juttatni. Amig Csengeri Antal éit, a balpárt komoly ellenjelöltet nem állított. Képviselőválasztáskor egypár vezető ember zászlóval felvonult a választóhelyiségbe és délelőtt 9 órára a választás aktusa Csengeri Antal éltetésével be is volt fejezve. Csengeri halálával megváltozott a helyzet. lyeket Szabó József a betegsegélyezésnél felhozott. Az állam, mint munkaadó nyugdíjról biztosítja, egy évig betegsége esetén teljes fizetésben meghagyja — ellentétben a magánmunkaadóval. A kiterjesztés dolgában nem tartja helyesnek, hogy a betegellátást nagyobb területre építsék ki, a mun- kásbiztositó javaslatban meg van a lehetőség, hogy ezek belekapcsolhassanak egy biztosítási szervezetbe. Ha a kisegzisztenciák részére megteremtjük a lehetőséget, hogy a biztosításba belekapcsolódjanak, szociális szempontból teljesen megfelelő védelmet fognak nyerni. A Ház Szabó József javaslatát elveti. Szünet után a Ház elfogadta a népjóléti tárca költségvetését, majd áttért a kultuszminisztérium költség- vetésére, melyet Egri-Nagy János előadó ismertetett. Egy nemzetet, — mondotta — amely élni akar, a maga egyéniségének megfelelően igyekszik felhasználni a többi nemzetek által megteremtett kultúrát. így kell tennünk nekünk is, mert halálra van szánva az a nemzet, amely elzárja magát ettől az előfeltételtől. Országokat le lehet győzni, de a legyőzött győzővé válik, ha kultúrájában föléje emelkedik a legyőzőnek. A szellemi proletáriátus tultengé- sét csak úgy lehetne megakadályozni, ha kontingentálnék az egyetemi hallgatók számát és korlátoznók az évenként kiadható diplomák számát. A tanárképzés kérdésével foglalkozott, majd áttért a középiskolák reformjára. — Megemlékezett arról, hogy az ország középiskoláit már beosztották az uj rend szerint. Az államnak van három klasszikus és 28 reálgimnáziuma, 14 reáliskolája, 5 leánygimnáziumja és több nevelő- intézete. Rámutat az előadó arra, hogy a középiskolák száma az országban ma nem szaporítható, sőt a csonka- országhoz mérten töblet van iskolákból. A középiskolai tanárok előtt megnyitották az ötödik fizetési osztályt. Takarékossági szempontból 17 középiskolát meg akartak szüntetni, de a városok olyan nagy ellenállást fejtettek ki, hogy ez nem volt keresztülvihető. Ezután az ipariskolákról, a gyakorló népiskolákról szólott. Zászlót bontott az ellenzék is. Felléptette városunk szülöttjét Unger Alajos, budapesti neves ügyvédet, függetlenséggi programmal. Hogy az ellenzék agitációját ellensúlyozzák, a kanizsai kormánypártnak hívei ismét országos hirü kor- mányférfiunak jelölését javasolták. Akkortájt és később is, az a felfogás uralkodott a város vezetői körében, hogy csak nagynevű országos hirü politikusokat lehet a siker kilátásával országgyűlési képviselőkül jelölni. Nem gondoltak ők arra, hogy a föld népe nem sokat törődik az országos hírnévvel, hanem arra adja szavazatát, kiről azt hitetik el vele, hogy a nép baját átérzi s a nép baján segíteni is tud. Jókainál érzékenyebb szivet a falu népe nem választhatott volna, de elhitették vele, hogy Jókai hűtlen lett a függetlenségi eszméhez, hogy aulikus ember és hogy csak az urakkal tart. Tisza Kálmán hívei a városban azt hitték, hogy ezeket a ráfogásokat Jókai neve és megjelenése hatálytalanná fogja tenni. Megkínálták tehát Jókait a jelöltséggel. A szabadelvű párt korifeusai — Eperjessy Sándor, Babo- chay György, Hertelendy Béla, Elek Ma csak 462 községben van állami iskola, mig a múltban 1054 volt az elemi iskolák száma. A 35.596 tanítóból csak 15.117 maradt meg, a békebeli állomány 42.5 százaléka. Ezeknek 37.7 százaléka állami tanító. A magyar iparművészet fejlesztésével a kormány nemzetgazdasági célokat is szolgál. Az iparművészeti főiskolán az összes művészeti ágakat bevezették. A költségvetésből kitűnik az az áldozatkészség, amelyet a kormány a szinmüvészet fejlesztése érdekében tanúsít. A múzeumok ügyét is nagy problémának tartja a kultuszkormány és 42 ezer aranykoronát kért a muzeum céljaira, de csak negyedrészét kapta meg. így történhetett, hogy a múzeumot ideiglenesen be kellett zárni. Kiemeli, hogy a történelmi egyházak kongruáját 100%-kal felemelte. Azt a kérést intézi a jelenlevő képviselőkhöz, támogassák teljes erejükkel a kultúrát. A költségvetés elfogadását ajánlja. Kiss Menyhért a tanítók, tanítónők és óvónők érdekében szólal fel és interpellál. Karaffiáth Jenő kevésnek tartja az egyetemek részére beállított összeget. A Károlyi-vágyon egy részét a magyar testi-kultura szolgálatára kívánja fordítani. Eckhardt Tibor szóvá teszi Beregi Oszkár budapesti szereplését. A kormány ne engedje, hogy a kommün alatt szerepelt Beregi Oszkár ismét szerepeljen. Kaas Albert báró a protestáns egyházak érdekében szólal fel. Csöngedy Gyula mezőgazdasági népiskolák feliáílitását kívánja. Az elemi iskolák reformját sürgeti. Mózer Ernő a külügyi bizottság előadását terjeszti be. Elnök javaslatára az ülést holnap folytatják a közoktatásügyi tárca költségvetésének tárgyalásával. Az ülés délután 6 órakor véget ért. Felfüggesztett mentelmi jogok A nemzetgyűlés mentelmi bizottsága ma délelőtt 12 órakor Fáy Gyula elnöklete alatt a képviselőház II. sz. bizottsági termében ülést tartott. A bizottság Hedry Lőrinc előadásában letárgyalta Eckhardt Tibor, Peyer Károly, Zsirkay János, Vanczák János nemzetgyűlési képviselők (11 rendbeli) mentelmi ügyét és úgy határozott, hogy ezekben a mentelmi Lipót, Simon Gábor és még néhány kiskanizsai kisgazda, mint küldöttség elutaztak B. Füredre, ahol Jókai akkor nyaralt, hogy a jelöltséggel megkínáljak, Jókai a megbízatást elfogadta, noha egyszer Kanizsán, 1869-ben, mint balpárti képviselő- jelölt már megbukott. 1880-ban augusztus 8-án délután fél két órakor érkezett Nagykanizsára. Már a pályaudvaron nagy óváció fogadta a város közönségégének jelöltját. Negyven hintó nemzeti lobogóval felékesitve és megrakva választókkal vonult ki az állomáshoz. A hintók sorát nagyszabású lovasbandérium követte. Az érkező Jókait és vejét, Hegedűs Sándort, a már akkor országos hirü képviselőt és későbbi kereskedelmi minisztert, a szabadelvű párt elnöke Hertelendy Béla néhány szóval üdvözölte. Mikor mi, akkor még egyetemi hallgatók, ezt a maga nemében páratlan bevonulást láttuk, Jókai győzelmét biztosra vettük. De az ellenzék sem volt tétlen. Leküldte Ötvös Károlyt, aki a „Szarvas szálló“ udvarán két órás beszédben tüzelte a hallgatóságot Jókai ellen, akinek különben legmeghittebb ba-
