Zalai Közlöny, 1925. január-március (64. évfolyam, 1-72. szám)
1925-02-17 / 38. szám
64. évfolyam, 38. szám Nagykanizsa, 1925 február 17, kedd Ára SSÖÖ korona POLITIKAI HHPILÄP Szerkesztőség és kiadóhivatal Fő-ut 5 Interurban-Telefon 78, nyomda 117. szám Felelős szerkesztő: Kempelen Béla Előfizetési ára: Egy hóra 30.000 korona Három hóra... ... ........ 90.000 korona A K ULTUR Á;É RT... Irta: KELEMEN FERENC alkotó kultúra áldásaival s akkor ez a város lesz szegény országunk egyik legnagyobb vidéki közművelődési gócpontja. Ehhez azonban elengedhetetlenül szükség van: egy kuliur- otthonra, egy áliandő színházra. A vasárnapi értekezlet volt az első komoly lépés azon a hosz- szu, nehéz utón, melynek végén ott tündöklik a nagykanizsai kulturéhes publikum színes álmainak tárgya: a színház. A kulturegylet megalakult s ezzel az egész nagyfontosságu kérdés a tapogatódzások, a kombinációk bizonytalan légköréből a megvalósítás gyakorlati talajára került át. A komoly munka tehát megkezdődött. Elérkezett s pillanat, áruikor ennek a városnak őszinte tanúságot kell tennie arról hogy keli-e neki kultúra vagy sem. .Csak üres frázis-e a kuiturszeretet, vagy pedig az inteliigens lélek természetes szükségessége. Akarjuk-e hát a művelődés, a nemesebb szórakozás, a művészet szent templomát, vagy a kuiturszeretet mázába bujtatott üres lelkünk csak felszínes szórakozások után vágyik. Ha, mint hinni szeretnők, komoly a rajongásunk a kultúra iránt s vele egybeforrni és áldásait élvezni lényünk parancsoló kívánsága, akkor nem szabad visszariadnunk a feladat nehézségeitől, nem szabad megijednünk az áldozatok nagyságától, hanemjfel kell tárnunk szivünket. ki kell nyitnunk tárcánkat s minden [habozás nélkül már most azonnal le [kell raknunk a kultúra oltárára mindazokat az erkölcsi és anyagi áldozatokat, melyeket testünk-lelkünk megfeszítésével magunkból kiizzadni tudunk. Minden osztály, felekezet, népréteg hozza meg a maga nagy áldozatait. Mert nemcsak a jelennek, hanem a jövőnek is áldozunk vele, nemcsak magunkért, hanem a jövő, nagy dolgokra elhivatott nemzedékért is fáradozunk, nemcsak Nagykanizsának, de az egész magyar kultúrának teszünk vele halhatatlan szolgálatot; annak a kultúrának, melyre ma Trianon gyászos napjai után több vár, mint a béke zavartalan éveiben, mert a kultúra lesz a mi legnagyobb fegyverünk az integer Magyarország u] honfoglalásában. A színházat tehát okvetlenül fel kell építeni, a legszükségesebb anyagi eszközöket már most elő kell teremteni s egyáltalában bele kell nevelnünk a közönség legszélesebb rétegeibe a szinház-épités szükségességének mentalitását. Ez a kérdés most már nern kerülhet ki az érdeklődés köréből, ezt felszínen kell tartanunk mindaddig, amig az első csákány bele nem vágódik abba a földbe, amelynek ezeréves talajából kell életre kelnie a magyar kultúra nagy- kanizsai felszentelt templomának. A héten befejezik a kéltség- w©tés tárgyalását A miniszterelnöknek bemaatatták a fői^endiliázi és a uáiasztéjsgi tervezetet A városháza tanácstermében vasárnap délelőtt illusztris publikum jelenlétében megalakult a „ Nagykanizsai Kulturegylet “, amelynek most kibontott lobogójára a művelődés, a tanítás, a felsőbbrendü szórakozás sok nemes igéjén kívül ragyogó betűkkel ez a két szóba sűrített varázslatos program van beleszőve: nagykanizsai színház. A lelkeken ünnepélyes hangulat uralkodott s a sok csillogó szempár nagy események kristály- tiszta lelkesedését sugározta ki magából. A kultúráért lelkese- dők díszes táborából kiéreztük a pillanat nagyszerűségét: Nagykanizsa városfejlődésének újabb fejezetéhez közeledik. A színház ma városunk legégetőbb problémája. Azok a sorozatos előadások, melyekben hétről-hétre részünk van újból és újból dokumentálják azt, hogy a harmincezer lakosú város a kultúrának valósággal melegágya Nagykanizsának ezrekre menő kulturszomjas publikuma van, melynek csak alig egy csekély töredékét lehet elhelyezni a nyilvános előadások és mulatságok céljaira egyedül alkalmas Egyleti nagyteremben. A sikerültebb előadásokat meg kell ismételni, hogy a publikum szélesebb rétegei is részesülhessenek az élet ezer gondjai között a felsőbbrendü szórakozás műélvezetében s még igy is hány és hány embernek kell tisztán megfelelő terem hiányában lemondania arról, hogy magába fogadhassa a magyar kultúrának azt a töredékét, melyet még egy olyan jobb vidéki város is, mint Nagykanizsa nyújthat. Pedig a közművelődés általános színvonalának emelése szempontjából a vidéki városok házi kultúrájának egyre nagyobb fontossága lesz. A gazdasági helyzet fokozatos leromlása, az a sivár jövő, mely Csonkamagyar- ország életképtelen szervezetére vár, a magángazdaságok pusztulása szinte lehetetlenné teszik, hogy a kultúra után vágyódó tömegek egy-két boldog halandó kivételével — a kultúra igazi forrásaiból, a főváros és a külföld művészi centrumaiból kaphassák lelkűk számára a szükséges mindennapi táplálékot. Ezekkel a centrumokkal való közvetlen kapcsolat napról-napra lazul, mert az élet egyre fokozódó nehézségei mellett ma már szinte luxus-számba megy például egy pesti utazás is, melyet pedig ezelőtt minden „intelligens“ ember a kultúra legújabb eseményeivel való állandó kontaktus érdekében minden különösebb megerőltetés nélkül kulti- válhatott. A vidéki intelligencia egyre jobban és jobban rá lesz utalva kultúrájának saját belső erejére, a városok meg.fogják teremteni saját egyéni kulturközpontjaikat, melyek a város lakóinak szépért, nemesért lelkesedő emberi felsőbbrendűségét, hogy úgy mondjuk, házilag irányítani, nevelni fogják. E vidéki központok lesznek a letört magyar nemzet nagy egyetemes kultúrájának a véd- bástyái. Ezekben fog uj apostolokra találni az az izzó magyar kuiturszeretet, mely évszázadok szakadatlan létharcai között is megteremtette nemzeti feltámadásunk biztos zálogát s szomorú megaláztatásunk megnyugtató vigasztalását: a magyar faj évezredes munkával megszerzett, elvitathatlan kulturfötényét tehetetlen csonka-országunkra ránehezedő irigy ellenségeink felett. Egy ilyen fontos központnak kell lennie Nagykanizsa városának is. Erre predesztinálja őt határmenti fekvése s túlzás nélkül állíthatjuk, eddigi, önerejéből megteremtett kultúrája is, A kultúrában is beszélhetünk aktív és passzív kultúráról. S ha az országszerte ismert műkedvelői szerepléseken és kisebb költői termékeken kívül az alkotó, a teremtő, tehát az aktiv kultúra terén Nagykanizsa nem is produkált csodákat, a befogadó képes, megértő, megtermékenyülni tudó és akaró passzív kultúrának alig van a vidéki városok között hálásabb talaja, mint nálunk. Céltudatos, tervszerű munkával ki kell egészíteni ezt a passzív kultúrát az Budapest, február 16 A minisztertanács Bethlen István gróf miniszterelnök Géniben való tartózkodása alatt letárgyalta a belpolitikai élet homlokterében álló választójogi és főrendiházi törvény- javaslatokat. A minisztertanács által elfogadott ezekre vonatkozó tervezetet most mutatják be a miniszterelnöknek. A főrendiház reformjára vonatkozó tervezetei Pesthy Pál igazságügyminiszter tegnap a miniszterelnökségen tett látogatása alkalmával mutatta be Bethlen István grófnak. Ugyancsak bemutatta Rakovszky Iván belügyminiszter a minisztertanácson szintén keresztül ment választójogi tervezetet. Az egységespárt választójogi bizottsága ezt a tervezetet csütörtökön kezdi tárgyalni Kenéz Béla elnökletével. A pénteken félbeszakított nemzet- gyűlés kedden folytatja a költségvetés tárgyalását. Elsőnek valószi- nüleg mindjárt az ülés elején Mayer János földművelésügyi miniszter szólal fel s utána következik a földművelésügyi tárca részletes tárgyalása. Kormánypárti körökben úgy tudják, hogy“ a földművelésügyi tárca költségvetéseinek részletes vitája so-
