Zalai Közlöny, 1925. január-március (64. évfolyam, 1-72. szám)
1925-01-06 / 4. szám
2 ZALAI KÖZLÖNY 1025. január 6. Aréna épül Nagykanizsán Előkészítik a kultúrpalota építését Nagykanizsa, január 5 Tegnapelőtt, vasárnap délelőtt tartotta a városháza tanácstermében értekezletét a kulturház-bizottság Szakái Gyula, a Zrínyi Irodalmi és Művészeti Kör elnökének elnöklete alatt. Az értekezleten igen sokan jetentek meg; jelen volt rajta dr. Sabján Gyula polgármester, dr. Krátky István főjegyző, dr. Szabó Lajos, a kir. ügyészség elnöke, dr. Plihál Viktor kormányfőtanácsos, dr. Kenedi Imre és dr. Kovács Gyula táblabirák, Kempelen Béla, a „Zalai Közlöny“ felelős szerkesztője, az összes társadalmi egyesületek elnökei, illetőleg elnöknői és még igen sokan a társadalom vezető egyénei közül. Szakái elnöki megnyitója után Kovács Antal kegyesrendi tanár fejtette ki egy kulturház szükségességét s elfogadásra ajánlotta a választmánynak javaslatát, mely szerint annak megvalósitása tekintetében társadalmi utón minden lehetőt kövessen el az értekezlet. A vitát a bizottság végleges megalakulása előzte meg. Ennek ered- ményeképen a nagybizottság a következőképen alakult meg : diszelnök: dr. Sabján Gyula polgármester ; elnök : dr. Szabó Lajos, főügyész ; ügyvezető elnök : dr. Szakái Gyula, a Zrínyi Irodalmi és Művészeti Kör elnöke; társelnökök: Hirschler Sándor, Lesczinszky Szaniszló, Krátky István, Bazsó József, Dómján Lajos, Blankenberg Imre, Stein Sándor, Farkas Vilma, László Farkas, Kádár Lajosné, Tuboly Gyuláné, Berényi Elekné, Peczena Kálmán, Mágot Vilma, dr. Hajdú Gyula, Rothschild Samuné, Viola Ferenc, Ansorge Antal s az Összes társadalmi egyesületek elnökei, illetőleg elnöknői, továbbá Ádám Róbert, Kempelen Béla, dr. Kenedi Imre, Kovács Antal és Pongor Henrik. Az intéző-bizottság tagjai lettek: Csillag Jenő, dr. Tholway Zsigmond, Kaiser Ernő, Székely Nándor, Elek Ernő, Király Sándor, dr. Prack 1stLina néni hagyatéka (A mi utcánkból) Irta: Péchy-Horváth Rezső 1. Ahol a hepehupás, göröncsös Klimó-ucca, a mi uccánk, összébb szorult és a modernebb házak kiveszőben voltak, uralma kezdődött a szegényebb népek viskóinak, amelyeket messziről joggal lehetett volna félreismerni és kevés helyismerettel nagy rakás deszka- és faltörmeléknek hinni. Mert valójában igen nagy hasonlatosság is volt a mi uccánk- nak e mostohábbik részében levő háztömkeleg és valami összeroskadt, ősrégi építmény között. Sem kívülről, sem bévtilről tán egy ép ablakfát, ajtót, falat nem lehetett találni s ha szél fújt és vígan karikázott lefelé a jó öreg Mecsek hallgatag, csökönyösen rozsdásbarna ormáról, bizony nem egy helyen be is üvöltözött a barátságtalan kis lakásokba. Nagyon természetes, hogy ezekben a kis földhöz lapuló házacskákban nem laktak urinépek. Sőt. Olyan volt minden egyes lakosuk, mint az utszéli csavargó, a proletárnak is a legproletárabbja. És az némelyiknél nemcsak a külszin szomorú valósága volt, de odabévül, a sivár, peván, dr. Örley György, dr. Kovács Gyula, dr. Plihál Viktor, dr. Villányi Henrik, Kálmán Leo, Béres János, Fischl Lajos, Ketting Ferenc, Biichler Mór és Seemann Andor. Titkárokká megválasztattak: Barbaras Lajos és Majthényi Károly. Végül kimondta az értekezlet, hogy az elnökség az előmunkálatoknak haladéktalanul leendő megindítására 5 tagú végrehajtó-bizottságot fog kiküldeni. A vitát dr. Sabján Gyula polgár- mester vezette be. Szükségesnek tartja a kulturház létesítését, de ennek költségei csak társadalmi utón teremthetők elő. Szabó Lajos dr., a kir. ügyészség- elnöke szerint a színház elsőrangú szükséglet Nagykanizsán s a mozgalomnak a színház létesítésére kell irányulnia. Utána Ismét Sabján Gyula dr. polgármester emelkedett szólásra. Nézete szerint csak olyan terv megvalósítására törekedjünk, mely a jelenlegi körülmények között keresztül vihető. A fősuly a színházra s a vele kapcsolatosan megoldható kérdésekre helyezendő. Székely Nándor városi főmérnök egy nyári színház s utána a kulturház megépítését tartja szükségesnek. Kempelen Béla felelős szerkesztő a kulturház felépítését egy későbbi feladatnak tartja; ennél sürgősebb teendő egy megfelelő, 20—30 évre szóló színháznak létesítése. Egy ilyen, mozival kapcsolatos színház költségei három milliárdra irányozhatok elő s a szükséges tőke előteremtendő. Az építkezéshez hozzá lehet fogni, ha már 1 milliárd együtt van, mert ha a közönség látni fogja, hogy ez az évtizedek óta húzódó terv végre a megvalósulás’stádiumábajut, még hiányzóiké meg lesz a hozzá. Szabó Lajos dr. főügyész szerint színház és kulturház — mind a kettő nem épithető egyszerre; előbb arénát kell építeni. Pongor Henrik és Villányi Henrik felszólalásai után | nészszagu odúkban is, amelyeket | gonoszszivü népszámlálók és adó- összeirók nagy fényüzési számlájukban „szobákénak pellengéreztek ki. Nem volt azoknak a lyukaknak kérem alássan semmi olyan formájuk, amely miatt a tisztességes „szoba“ elnevezésre igényt tarthatlak volna, sem a intériéure-jüknél, sem pedig a tartalmuknál fogva. Csomóba húzódva, idegenül lapult meg ez a házcsoport az uccaszükü- letnél és az apró sokrekeszre osztott, homályos-piszkos ablakaikkal, ijedten, vadidegen tekintettel meredez- tek lefelé az ucca lejtőjén, mintha félve lesnek azt a rossz embert, aki egy napon megjelenik majd és a kezében nagy diadallal szorongatván valami érthetetlen cikornyás stilusu Írást, kárörvendő arcfintorgatással mondja ki a meg nem apellálható szentenciát, hogy hát: halál az ósdi lyukakra! Mintha ezeknek az érzéketleneknek tartott, rozoga vályogházaknak is meg lett volna a sejtésük a jövő titkaira nézve. Mert csakugyan: egy napon megtörtént az, amitől remegtek a viskók lakói. Megjelent a város embere és piros-fehér fácskákat nagy igyekezettel tűzdelt le az ucca közepén, egy másik pedig egy háromlábon álló nagy sárga csőbe Király Sándor műszaki tanácsos javasolja, hogy az egész kérdés a lehetőség megállapítása végett utaltassák a végrehajtó bizottsághoz. Csillag Jenő 50.000 aranykoronás alapon egy nyári színkör létesítését tartja kívánatosnak. Kálmán Leo szerint egyelőre le kell mondani a kultúrpalota létesítéséről s 1 milliárddal aréna építendő fel. Ansorge Antal a kultúrpalota szükségessége mellett érvelt; Biichler Mór egy nyári aréna felépítését javasolja, de e mellett fenntartandó a kulturház-mozgalom is. Sabján Gyula dr. polgármester bejelenti, hogy a kulturház igényét a közeljövőben részben megvalósítani fogja, amennyiben városi zeneiskolát fog létesíteni, a múzeumnak pedig megfelelő helyiséget már is biztosított. A kulturház mozgalmának fenntartása a Kör feladatát képezi s az semmi esetre sem ejtendő el. Szükség van azonban aréna létesítésére s az még a folyó évben felépítendő s javasolja: mondja ki a bizottság, hogy előkészíti a kulturház megépítésének munkálatait is. Szakái Gyula dr. elnök, Sabján Gyula dr. polgármester, Ádám Róbert és Szabó Lajos dr. ujabbi felszólalásai után az értekezlet úgy határozott, hogy tervbe veszi az aréna megépítését s előkészíti a kultúrpalota létesítését is. Ezzel a délelőtt 10 órától déli 1 óráig tartó értekezlet véget ért. Radicsot letartóztatták. Zágrábból érkezett első hivatalos jelentés szerint Radicsot, a horvát köz- társasági parasztpárt vezérét tegnap délelőtt letartóztatták. Radicsot sógorának, Kossutitcnak házában találták meg egy kettős fallal elrekesztett titkos helyiségben, ahol titkos levéltárát is tartotta. Radics letartóztatásának hire igen gyorsan terjedt el és kormány-körökben igen nagy megelégedést keltett, mert remélik, hogy Radics letartóztatása révén a szerbek és horvátok közt a békés megegyezés utjából elhárult a legnagyobb akadály. I kukucskált és mindennek a sok furcsa, kacagtató bohóságnak az lett a vége, hogy amikor „tele volt a város akácfavirággal“ : uj tavasz volt, jöttek a fehérkötényes, csákányos emberek és a hosszú házikótömkeleget halomra döntötték ... * Ennek a régi, elmúlt világnak a legbelső életéből mondok el egy jóizü történetet. Még gyermekkoromban hallottam, amikor már bontogatni kezdték a halványszürkére kent házikókat. 2. A másik nevére, meg a férje nevére már nem emlékszem, de ezek itt nem is fontosak; még a jó öreg neve sem fontos, de hát az elbeszélés könnyebbsége miatt foglalkoznom kell vele. Csak Lina néninek ismerte az utcának vásott, foltosnadrágu aprónépe, akik közül ma már nem egy a saját palotájában lakik és mindennap kalácsot és libasültet eszik. Amúgy jó asszony volt szegény, de minket, gyerekeket, nem szívelt valami túlságosan. Sokszor eltángált bennünket; engem is nem egyszer. Annál jobban szerette azonban a szomszédasszonyokat, akik minden nap, amikoron lehűlt a hallvány- fátylu alkonyat és homályos kezét Cserkészek a katonatemetőért Nagykanizsa, január 5 A nagykanizsai reálgimnázium cserkész-csapatának két őrse, a IV. és a VII. őrs szép példáját szolgáltatták a hazafiul kötelességtel jesitésnek. Arányaiban kicsi, de erkölcsi eredménynek hatalmas az ő áldozatrakész megmozdulásuk. Az a két sirkő, amivel ez a két őrs járult hozzá mozgalmunk beteljesedéséhez, példaként állhatna nagyon sokak szeme előtt, kik még egyáltalán, vagy anyagi erőikhez mérten nem járultak hozzá az élőkért életükkel, vérük hullásával áldozott halottak emlékének szerény megörökítéséhez. Az őrs cserkészei a következő levél kíséretében juttatták el szerkesztőségünkbe a maguk adóját: Régen volt az az idő, midőn a napilapok hasábjain olvastuk a hazáért elesettek neveit. Igen sokan mentek az ütközetbe, de kevesen tértek vissza. Mivel az emberi emlékezet gyarló, egy-egy sírkővel akarjuk neveiket örökké megörökíteni. Ezeknek az emléke a mi talpkövünk, amire jövőnk uj házát építhetjük. „Az nem lehet, hogy annyi szív hiába onta vért.“ Csak ezt a hitet adhatjuk a hazáért elesett hősöknek, mely mint soha ki nem alvó örök mécses fényes- kedik nekik az örök boldogságban, hirdetvén a hit győzedelmét, hogy az ő haláluk nem volt hiábavaló. Mert el még a ma-, gyarok Istene, ki nekünk igazságot teszen Mi hiszünk még abban, hogy a háborúban elesettek a hadak útjára sorakoznak fel és — mint Csaba királyfi népe — jönnek velünk s segítenek nekünk. A reálgimnázium egyik cserkésze. Nincs hozzáfűzni valónk semmi, csak az a kívánság, bár városunk társadalmának minden tagja érez- né lelkében lobogni azt a lelkesedést, ami e sorokat megiratta a reálgimnázium egyik cserkészével. * Tegnap beérkezett hozzájárulások: a reálgimnázium cserkész-csapatának IV. és VII. őrse 2, özv. Pickl Fe- rencné postafelügyeíőnÖ, Varga Nándor ruhafestő, N. TV. magánhivatal* noknő 1 — 1 katona-sirkő költségeit fizették be szerkesztőségünkbe. ] rátette a csendesbe ringatózó városra, sűrűn fölkeresték őt. Es sokáig ott susogtak a homályba takarózott szobában. Érdekes, hogy a vén csontok nemre való tekintet nélkül különösen alkonyszállat idején mágnes-erővel vonzódnak egymáshoz, hogy egy kis tereferével könnyítsenek immáron megnehezült agyukon. Csodálatos, de rendszeres, egészséges jelenség ez a kivénült, dologból kiöregedett emberek életében. Lina néni is kiöregedett már a munkából. Jóval túljárt már a hatvan esztendő súlyos korhatárán, amikor én még első elemista voltam s ma már régen egyesült azzal, „amelyből vétetett.“ De hagyjuk a borongós képeket. Általános volt az a hit Lina néni felől, hogy dúsgazdag asszony. Valamikor, még fiatalasszony korában, amikor nagyon szép volt (Istenem mivé leszen a szépség!) Lina néni meg az ura nagy pénzt örököltek valamilyen falusi rokonuk jóvoltából. A nagy pénzen — senki sem tudta voltaképen szóval kifejezni: mennyi is lehetett az — szépen és csinosan berendezkedtek és a Lina néni ura, a hosszú sovány asztalossegéd, szép műhelyt rendezett be egy forgalmasabb utcában, ahol segédeket is foglalkoztatott.
