Zalai Közlöny, 1925. január-március (64. évfolyam, 1-72. szám)
1925-02-15 / 37. szám
2 ZALAI KÖZLÖNY 1925 február 15 István miniszerelnök tegnapi bécsi látogatásával kapcsolatosan az Extra Blatt azt írja, hogy a magyar miniszterelnök tegnapi bécsi tartózkodása alatt megbeszélést folytatott Ramek Szilárd szövetségi kancellárral. A két miniszterelnök közti tárgyalások, hd nem is folytak kimagasló jelentőségű politikai kérdések felett, mégis túlhaladják a szokásos diplomáciai látogatás udvariassági kereteit. Eme megbeszélés alkalmából főként az Ausztria és Magyarország közti gazdasági tárgyalások újból való megkezdéséről volt szó, amely tudvalévőén néhány héttel ezelőtt Massirevich bécsi magyar követ és báró Wodianer meghatalmazott miniszter és osztrák részről Schuller osztályfőnök között folytak és amelyet annak idején félbeszakítottak, minthogy Schuller osztályfőnöknek külföldi tanácskozásokon kellett részt vennie. Ezeket a gazdasági tárgyalásokat a legbarátságosabb megértés alapján fogják befejezni. A rádió-ügy rendezése A rádió-rendelet rövid időn belül tervezett kiadása elé ismét akadályok gördültek annak magánjogi vonatkozásai miatt. A kormány egyes tagjainak álláspontja szerint ezért tör- vényhozásilag kell a kérdést szabályozni, mert a táviratról és telefonról szóló törvény is kimondja, hogy minden külföldi kiszolgáltatás ügye törvényileg rendezendő. Bethlen István miniszterelnök és Walko Lajos kereskedelemügyi miniszter Pesthy Pál igazságügyi miniszterrel a napokban fognak ez ügyben tanácskozni. Valószínűleg rövidesen egyszakaszos törvényjavaslat kerül a Ház elé a rádióról. Nem adtak utasítást a tanárságnak a tulszigoru osztályozásra, A napokban hire terjedt annak, hogy a középiskolai tanárok utasítást kaptak arra, hogy az eddigieknél nagyobb szigorral bírálják el a tanuló ifjúság szellemi teljesítményét. Ez a szigorúság — a hírek szerint — a félévi bizonyítványokban már kifejezésre jutott, mivel óriási számmal buktattak a középiskolákban. Illetékes helyen ezzel szemben kijelentették, hogy a tanárok semmiféle utasítást nem kaptak s a félévi bukások száma nem volt nagyobb az idén sem, mint máskor. BELFÜLOS HÍREK! Elfogták a Dunántúl városai- I nak betörőjét. Az ország minden j nagyobb városában jó ideje garázdálkodó uri-be*örő, aki legutóbb egy vasárnap délután több nagykanizsai háznál is tiszteletét tette és sok millió ériékü ékszert elrabolt, Budapesten végre léprekcrült Somogyi Jenő rendkívül elegáns, állás j nélküli fiatalember személyében, ami- I kor épen értékesíteni akarta több százmillió értékű ékszer-készletét. | Somogyi többszörösen büntetett elő- I életű. Eddig körülbelül 40 esetet | ismert be, köztük a nagykaniz ait is. A Márfy-ügy iratai a Táblán, i A büntetőtörvényszék elnöksége tegnap délelőtt átküldte az erzsébetvárosi bombamerénylet bünpörének összes aktáit az Ítélőtáblához. Az aktacsomó súlya 25 és fél kilogram. ! A főtárgyalási jegyzőkönyv 555, az ! Ítélet 118 gépírásos oldal. A tárgyalást még a nyári szünet elolt megtartják. Kegyelmet kaptak a vasmegyei lisztpanama bűnösei. A kormányzó a vasmegyei lisztpanama ügyében ! kisebb-nagyobb fogházbüntetésre Ítélt j összes bűnösöknek megkegyelmezett ‘ pénzbírságra való átváltoztatás mellett, j Lédererné kihallgatása. Léderer j Gusztávné kihallgatása immár ható- j dik napja tart. A vizsgálóbíró eddig i ' 90 ivre terjedő jegyzőkönyvet veit i j fel. Léderer vallomása teljesen ellen- j j téíes a feleségéével. | Az Operaház bezárásának ügye. j j Mint megírtuk, a m. kir. Operaházat • j a zenészek sztrájkja következtében I j bezárták. Az újabb értesülések sze- j I riut nem lehetetlen, hogy az Operaház a jövő évad végéig zárva marad, mely esetben az államnak joga van az összes művészek szerződését azonnal felbontani. Az a hir is elterjedt, hogy ifj. Wlassics Gyula báró, az Operaház főigazgatója lemond állásáról. Klebeisberg Kuno gróf kultuszminiszter fel is kérte Bánffy Miklós grófot a főigazgatóság vállalására, aki azonban csak nagyobb tőke rendelkezésre bocsátása esetén hajlandó erre. A magyar ellenőrző-bizottság elnöke. A nemzetek szövetségének ülésén a magyar ellenőrző-bizottság elnökévé Kirke angol őrnagyot nevezte ki egy évi időtartamra. HÜLFUlB! mREK lyek az egyes táncokat akár ritmikailag, akár pedig érzelmileg egymással bármi lazán is összekötné. Megerősítették Haarmann halálos ítéletét. Haarmann és Graus halálos Ítéletét a legfelsőbb fórum megerősítette. A kivégzésre azonban nem kerül sor, mert Haarrnant tanúként kell kihallgatni Witzkowszk.y perében, akit gyilkossággal vádolt. A kivégzés március első napjaiban lesz. Portugália forradalom előtt. Lisszaboni jelentések szerint tartani lehet, hogy a szélsőséges köztársaságiak és kommunisták forradalmat kiséi élnék meg. Az a feltevés — hogy a monarchisták keze is benne van a nyugtalanság felidézésében — téves, mert Manuel exkirály már régebben kijelentette, hogy soha és semmi körülmények között nem hajlandó ismét a portugál trónra ülni. A német-román helyzet kiélesiíése. A Cuvantul jelentése szerint a berlini román követet viszahivják abban az esetben, ha a német kormány nem ad kielégítő választ aira a jegyzékre, amelyet a román kormány a román jóvátételi követelése ügyében Németországhoz intéz. A Németországhoz intézendő jegyzék kijelenti, hogy Románia követeléseire a Dawes-tervezet nem semmisítette* meg. Politikai gyilkosság Szófiában. Mileff tanár kormánypáiti képviselőt este 8 órakor az utcán három ember közvetlen közelről agyonlőtte. A gyilkosokat még nem sikerüli latartóztatni. Azt hiszik, hogy a tettesek bolsevista ügynökök. Mileff ugyanis harcot hirdetett a bolsevizmus ellen. Azt tartják, hogy a tánc a legősibb művészet, mert a művészetek valamennyi más ágánál mélyebben gyökeredzik az ember természetében. Hogy igen szoros vonatkozásban áll az egyén vérmérsékléíével és hangulatával, ez kétségtelen tény s valóban innen magyarázható a táncnak valamennyi művészet között leg- könyebben megérthetősége révén legszélesebb elterjedettsége. Az ókori táncok például ma is élvezhetők, bár évezredek választanak el tőlük, a jó öreg francia Menuette-et ma is megcsodáljuk s a Biedermeier stil ma is elbájol a maga finomságával, bár egy rég letűnt világ csipkeszerü behálózottsága és valami raffinált könnyedséggel telített lengesége tükröződnek rajtuk vissza. Ha mégis keressük azokat a különbségeket, melyek az ó-kori és az újabb táncok között a legszembeötlőbbek, •azokat ugyanazokban az eltérésekben találjuk meg, melyek a két kor zenéjét is egymástól elválasztják. Igaz ugyan, hogy a művelődés- történeti kutatások e tekintetben kevés eredményt produkáltak s az a néhány töredék, mely napfényre került, nem épen elegendő ahhoz, hogy belőlük az ó-kori népek zenéje és tánca a maguk biztos eredetiségükben rekonstruálható lenne. Bizonyos azonban, hogy az ő társadalmaik már rendezett ritmikájuk és periodizált- ságuk által fokozták a kollektiv erőkifejtést s a zenének és táncnak már hatalmas szerepe volt a társadalmi rend fentartásában. fii ín. Jótékony RM lit-! o Mm estély „Terpsychore birodalma“ A Nagykanizsai Izraelita Jótékony Nőegyieí által tegnap este a Polgári : Egylet nagytermében rendezett tánc- elöadásos estély sikere messze felülmúlt minden várakozást. A rendezőség a legnehezebb feladatok egyi- ! kére vállalkozott akkor, mikor a tánc j történetének bemutatására határozta el magát, mert a táncok „fejlődésé- j ben“ nem ismerhetők fel kapcsolatok j és valami szervi átfonódottság, me- j Nehéz lenne eldönteni azt a kérdést, hogy az orgiasztikus elemek az ókori táncokban voltak-e nagyobb túlsúlyban vagy ma közelitik meg a végletegeket s mennyiben minősíthetők a táncok tisztán szublimált zene kisérő jelenségének ? Annyi azonban bizonyos, hogy a bemutatott egyiptomi tánc, a Sulamithból vett zsidónő tánca, az ó-görög tánc s az industánc rekonstruált alakjaiban összhangban voltak a középkor népeiről szerzett ismereteinkkel s a korhüség patinája ütközött ki mindegyikükből. Ez után a négy tánc után egy hatalmas szökkenéssel elvezetett benA szerenád Irta: Péchy-Horváth Rezső 1. A poharak összecsendültek. — Fiuk — kiáltott föl Dénes Dezső, a segédjegyző, akit búcsúztatni jöttünk a kis falu „nagyven- déglő“-jébe — én nem vagyok szomorú. Sőt örülök. Fiuk, amikor arra gondolok, hogy itthagyom ezt a sárfészket, semmi sem bánt, semmi sem nehezedik ólomsullyal a szivemre, — mert örömmel megyek el innét... De mégis . .. mégis ... mintha talán valami rajtafeküdnék a lelkemen, valami, aminek már csak szánakozás a neve, valami, ami... — Hallgass, Dezső, — kiáltott rája hevesen a kis Hajdú János, az ügyvédi írnok, — ne beszélj erről a témáról! Hagyd el már! Hiszen tudod, hogy a vége mindig csak az, hogy elérzékenyedel és gyermekmódra sírsz. Az pedig nem illik már tehozzád, hiszen már hosszu- bajuszu jegyző ur vagy! — Igazad volna, Jani, ha igazad volna — mondta »Dénes szomorúan s hosszan meredt maga elé! — Hallgatnom kellene arról, amiről hallgatni nem tudok! Nem, fiuk, ezt nem lehet elhallgatni! Mielőtt elmegyek ismét, érzem, valami olyat teszek, ami örökre emlékezetes lesz — annak a leánynak az életében, de talán még az enyémben is! Különös előérzetem van, fiuk! Pedig az én előérzeíem eddig még sohasem csalt meg. A járásbirósági kezelőtiszt, a kocavadász Simonyi Lajos, mosolyogva ütött a vállára: — No hallod, Dezső, csak nem akarod meggyilkolni Ozoróczy Te- ruskát, mert... — Mit „mert“ ? — kiáltott föl Dénes. — Semmi „mert“! Nekem van itt igazam, ebben a bonyolult kérdésben, ebben a lehetetlen állapotban ! Én vagyok itt a megcsufolt fél, akit kinevettek, akit elutasítottak, mert rajongón szerettem ! . .. De újra kocintottak és egy ideig ismét csend lett. A poharak össze- csörrentek és a fiuk hatalmas kortyokban nyelték a jó homokit. Ízlett nekik. ... Künn a hajnal rózsapirja látszott. Az égen még csillogva ragyogott az ékes csillagmilliárd s megmegbóbiskoltak az apró gyertyácskák. A hajnalcsillag élénk ezüstje csaknem összeolvadt a holdvilág sápadt, bátortalanfényü színével s a derengő földet széles, aranyossárga sávval öntötte el. A harmat élénk csillo- gásu gyöngyszemei bevilágítottak a sötét pirkadásba s visszaverték a hold és csillagoknak sugarait. Ékes ruhát vett magára az ébredező természet és amikor a dombi nyúlványok mögül hirtelen kiemelkedett a nap vörös korongja, egyszerre áradt el ezerte az éltető világosság. Az ég meghasadt és a sárga sugarak ráestek a földre, annak minden részét, minden szegét-zugát bevilágítva, ékesen, hivalkodón ... 2. Illatos, langymeleg, gyönyörű szép nyári estén ismerte meg Dénes Dezső Ozoróczy Teruskát. Benn voltak mindketten a megyei székhelyen, a kedves, tipikus kis vidéki városban, ahol a sétatéren a városi ismerősökkel sétálgattak. Ott volt az egész arany ifjúság. Dénes akkor még csak a közigazgatási tanfolyamot végezte, az utolsót s barátainak nagy csapatával pajkos mulatozás közben haladt át a ropogós kaviccsal fölhintett sétatéren. A levegőben zsongó, andalító hársfaillatok terjengtek s mindenki melegséget érzett a szive körül. Az erős illat elárasztott mindent, ami a föld hátán élt, mozgott, lüktetett és az emberek kábult fejjel jártak a hűs árnyat adó vadgesztenyefák és kársak alatt. A leányt akkor még nem látta Dénes. Egy fordulónál szembe került vele ; egy pillanatra összevillant a két pár kék szem tekintete, — aztán Dénes Dezső már nem létezett többé a társaságának... Az az egy pillanat, amely összehozta őket, az az egy szempillantás, amely fölforralta Dénes vérét: elég volt éppen, hogy megszeresse azt a kislányt, akinek gyönyörű kék szemei megigézték őt. Nem tagadhatta: szerelmes lett belé. Pedig még csak . először látta, akkor még csak a nevét sem tudta, csak azt: ki, mi... Még azon az estén megismerte Teruskát. Egy újságíró jóbarátja véletlenül ismerte a leányt s félóra nem telt bele, már együtt sétáltak a zizegő, illatot kilehelő bokrok s a
