Zalai Közlöny, 1925. január-március (64. évfolyam, 1-72. szám)

1925-02-15 / 37. szám

2 ZALAI KÖZLÖNY 1925 február 15 István miniszerelnök tegnapi bécsi látogatásával kapcsolatosan az Extra Blatt azt írja, hogy a magyar minisz­terelnök tegnapi bécsi tartózkodása alatt megbeszélést folytatott Ramek Szilárd szövetségi kancellárral. A két miniszterelnök közti tárgyalások, hd nem is folytak kimagasló jelentőségű politikai kérdések felett, mégis túl­haladják a szokásos diplomáciai lá­togatás udvariassági kereteit. Eme megbeszélés alkalmából fő­ként az Ausztria és Magyarország közti gazdasági tárgyalások újból való megkezdéséről volt szó, amely tudvalévőén néhány héttel ezelőtt Massirevich bécsi magyar követ és báró Wodianer meghatalmazott mi­niszter és osztrák részről Schuller osztályfőnök között folytak és amelyet annak idején félbeszakítottak, mint­hogy Schuller osztályfőnöknek kül­földi tanácskozásokon kellett részt vennie. Ezeket a gazdasági tárgya­lásokat a legbarátságosabb megértés alapján fogják befejezni. A rádió-ügy rendezése A rádió-rendelet rövid időn belül tervezett kiadása elé ismét akadályok gördültek annak magánjogi vonat­kozásai miatt. A kormány egyes tag­jainak álláspontja szerint ezért tör- vényhozásilag kell a kérdést szabá­lyozni, mert a táviratról és telefon­ról szóló törvény is kimondja, hogy minden külföldi kiszolgáltatás ügye törvényileg rendezendő. Bethlen István miniszterelnök és Walko Lajos kereskedelemügyi mi­niszter Pesthy Pál igazságügyi mi­niszterrel a napokban fognak ez ügyben tanácskozni. Valószínűleg rövidesen egyszakaszos törvényjavas­lat kerül a Ház elé a rádióról. Nem adtak utasítást a tanár­ságnak a tulszigoru osztályozásra, A napokban hire terjedt annak, hogy a középiskolai tanárok utasítást kap­tak arra, hogy az eddigieknél na­gyobb szigorral bírálják el a tanuló ifjúság szellemi teljesítményét. Ez a szigorúság — a hírek szerint — a félévi bizonyítványokban már kifeje­zésre jutott, mivel óriási számmal buktattak a középiskolákban. Illeté­kes helyen ezzel szemben kijelentet­ték, hogy a tanárok semmiféle uta­sítást nem kaptak s a félévi bukások száma nem volt nagyobb az idén sem, mint máskor. BELFÜLOS HÍREK! Elfogták a Dunántúl városai- I nak betörőjét. Az ország minden j nagyobb városában jó ideje garáz­dálkodó uri-be*örő, aki legutóbb egy vasárnap délután több nagyka­nizsai háznál is tiszteletét tette és sok millió ériékü ékszert elrabolt, Budapesten végre léprekcrült Somo­gyi Jenő rendkívül elegáns, állás j nélküli fiatalember személyében, ami- I kor épen értékesíteni akarta több százmillió értékű ékszer-készletét. | Somogyi többszörösen büntetett elő- I életű. Eddig körülbelül 40 esetet | ismert be, köztük a nagykaniz ait is. A Márfy-ügy iratai a Táblán, i A büntetőtörvényszék elnöksége teg­nap délelőtt átküldte az erzsébet­városi bombamerénylet bünpörének összes aktáit az Ítélőtáblához. Az aktacsomó súlya 25 és fél kilogram. ! A főtárgyalási jegyzőkönyv 555, az ! Ítélet 118 gépírásos oldal. A tárgya­lást még a nyári szünet elolt meg­tartják. Kegyelmet kaptak a vasmegyei lisztpanama bűnösei. A kormányzó a vasmegyei lisztpanama ügyében ! kisebb-nagyobb fogházbüntetésre Ítélt j összes bűnösöknek megkegyelmezett ‘ pénzbírságra való átváltoztatás mellett, j Lédererné kihallgatása. Léderer j Gusztávné kihallgatása immár ható- j dik napja tart. A vizsgálóbíró eddig i ' 90 ivre terjedő jegyzőkönyvet veit i j fel. Léderer vallomása teljesen ellen- j j téíes a feleségéével. | Az Operaház bezárásának ügye. j j Mint megírtuk, a m. kir. Operaházat • j a zenészek sztrájkja következtében I j bezárták. Az újabb értesülések sze- j I riut nem lehetetlen, hogy az Opera­ház a jövő évad végéig zárva ma­rad, mely esetben az államnak joga van az összes művészek szerződését azonnal felbontani. Az a hir is el­terjedt, hogy ifj. Wlassics Gyula báró, az Operaház főigazgatója le­mond állásáról. Klebeisberg Kuno gróf kultuszminiszter fel is kérte Bánffy Miklós grófot a főigazgató­ság vállalására, aki azonban csak nagyobb tőke rendelkezésre bocsá­tása esetén hajlandó erre. A magyar ellenőrző-bizottság elnöke. A nemzetek szövetségének ülésén a magyar ellenőrző-bizottság elnökévé Kirke angol őrnagyot ne­vezte ki egy évi időtartamra. HÜLFUlB! mREK lyek az egyes táncokat akár ritmi­kailag, akár pedig érzelmileg egy­mással bármi lazán is összekötné. Megerősítették Haarmann ha­lálos ítéletét. Haarmann és Graus halálos Ítéletét a legfelsőbb fórum megerősítette. A kivégzésre azonban nem kerül sor, mert Haarrnant tanú­ként kell kihallgatni Witzkowszk.y perében, akit gyilkossággal vádolt. A kivégzés március első napjaiban lesz. Portugália forradalom előtt. Lisszaboni jelentések szerint tartani lehet, hogy a szélsőséges köztársa­ságiak és kommunisták forradalmat kiséi élnék meg. Az a feltevés — hogy a monarchisták keze is benne van a nyugtalanság felidézésében — téves, mert Manuel exkirály már régebben kijelentette, hogy soha és semmi körülmények között nem haj­landó ismét a portugál trónra ülni. A német-román helyzet kiéle­siíése. A Cuvantul jelentése szerint a berlini román követet viszahivják abban az esetben, ha a német kor­mány nem ad kielégítő választ aira a jegyzékre, amelyet a román kor­mány a román jóvátételi követelése ügyében Németországhoz intéz. A Németországhoz intézendő jegyzék kijelenti, hogy Románia követelé­seire a Dawes-tervezet nem semmi­sítette* meg. Politikai gyilkosság Szófiában. Mileff tanár kormánypáiti képviselőt este 8 órakor az utcán három em­ber közvetlen közelről agyonlőtte. A gyilkosokat még nem sikerüli latar­tóztatni. Azt hiszik, hogy a tettesek bolsevista ügynökök. Mileff ugyanis harcot hirdetett a bolsevizmus ellen. Azt tartják, hogy a tánc a legősibb művészet, mert a művészetek vala­mennyi más ágánál mélyebben gyö­keredzik az ember természetében. Hogy igen szoros vonatkozásban áll az egyén vérmérsékléíével és han­gulatával, ez kétségtelen tény s va­lóban innen magyarázható a táncnak valamennyi művészet között leg- könyebben megérthetősége révén legszélesebb elterjedettsége. Az ókori táncok például ma is élvezhetők, bár évezredek választanak el tőlük, a jó öreg francia Menuette-et ma is megcsodáljuk s a Biedermeier stil ma is elbájol a maga finomságával, bár egy rég letűnt világ csipkeszerü behálózottsága és valami raffinált könnyedséggel telített lengesége tük­röződnek rajtuk vissza. Ha mégis keressük azokat a kü­lönbségeket, melyek az ó-kori és az újabb táncok között a legszembe­ötlőbbek, •azokat ugyanazokban az eltérésekben találjuk meg, melyek a két kor zenéjét is egymástól el­választják. Igaz ugyan, hogy a művelődés- történeti kutatások e tekintetben ke­vés eredményt produkáltak s az a néhány töredék, mely napfényre ke­rült, nem épen elegendő ahhoz, hogy belőlük az ó-kori népek zenéje és tánca a maguk biztos eredetiségükben rekonstruálható lenne. Bizonyos azon­ban, hogy az ő társadalmaik már rendezett ritmikájuk és periodizált- ságuk által fokozták a kollektiv erő­kifejtést s a zenének és táncnak már hatalmas szerepe volt a társa­dalmi rend fentartásában. fii ín. Jótékony RM lit-! o Mm estély „Terpsychore birodalma“ A Nagykanizsai Izraelita Jótékony Nőegyieí által tegnap este a Polgári : Egylet nagytermében rendezett tánc- elöadásos estély sikere messze felül­múlt minden várakozást. A rendező­ség a legnehezebb feladatok egyi- ! kére vállalkozott akkor, mikor a tánc j történetének bemutatására határozta el magát, mert a táncok „fejlődésé- j ben“ nem ismerhetők fel kapcsolatok j és valami szervi átfonódottság, me- j Nehéz lenne eldönteni azt a kér­dést, hogy az orgiasztikus elemek az ókori táncokban voltak-e nagyobb túlsúlyban vagy ma közelitik meg a végletegeket s mennyiben minő­síthetők a táncok tisztán szublimált zene kisérő jelenségének ? Annyi azonban bizonyos, hogy a bemuta­tott egyiptomi tánc, a Sulamithból vett zsidónő tánca, az ó-görög tánc s az industánc rekonstruált alakjai­ban összhangban voltak a középkor népeiről szerzett ismereteinkkel s a korhüség patinája ütközött ki minde­gyikükből. Ez után a négy tánc után egy hatalmas szökkenéssel elvezetett ben­A szerenád Irta: Péchy-Horváth Rezső 1. A poharak összecsendültek. — Fiuk — kiáltott föl Dénes Dezső, a segédjegyző, akit búcsúz­tatni jöttünk a kis falu „nagyven- déglő“-jébe — én nem vagyok szo­morú. Sőt örülök. Fiuk, amikor arra gondolok, hogy itthagyom ezt a sár­fészket, semmi sem bánt, semmi sem nehezedik ólomsullyal a szivemre, — mert örömmel megyek el innét... De mégis . .. mégis ... mintha talán valami rajtafeküdnék a lelkemen, va­lami, aminek már csak szánakozás a neve, valami, ami... — Hallgass, Dezső, — kiáltott rája hevesen a kis Hajdú János, az ügyvédi írnok, — ne beszélj erről a témáról! Hagyd el már! Hiszen tu­dod, hogy a vége mindig csak az, hogy elérzékenyedel és gyermek­módra sírsz. Az pedig nem illik már tehozzád, hiszen már hosszu- bajuszu jegyző ur vagy! — Igazad volna, Jani, ha igazad volna — mondta »Dénes szomorúan s hosszan meredt maga elé! — Hallgatnom kellene arról, amiről hallgatni nem tudok! Nem, fiuk, ezt nem lehet elhallgatni! Mielőtt elme­gyek ismét, érzem, valami olyat te­szek, ami örökre emlékezetes lesz — annak a leánynak az életében, de talán még az enyémben is! Különös előérzetem van, fiuk! Pedig az én előérzeíem eddig még sohasem csalt meg. A járásbirósági kezelőtiszt, a koca­vadász Simonyi Lajos, mosolyogva ütött a vállára: — No hallod, Dezső, csak nem akarod meggyilkolni Ozoróczy Te- ruskát, mert... — Mit „mert“ ? — kiáltott föl Dénes. — Semmi „mert“! Nekem van itt igazam, ebben a bonyolult kérdésben, ebben a lehetetlen álla­potban ! Én vagyok itt a megcsufolt fél, akit kinevettek, akit elutasítottak, mert rajongón szerettem ! . .. De újra kocintottak és egy ideig ismét csend lett. A poharak össze- csörrentek és a fiuk hatalmas kor­tyokban nyelték a jó homokit. Ízlett nekik. ... Künn a hajnal rózsapirja lát­szott. Az égen még csillogva ragyo­gott az ékes csillagmilliárd s meg­megbóbiskoltak az apró gyertyácskák. A hajnalcsillag élénk ezüstje csak­nem összeolvadt a holdvilág sápadt, bátortalanfényü színével s a derengő földet széles, aranyossárga sávval öntötte el. A harmat élénk csillo- gásu gyöngyszemei bevilágítottak a sötét pirkadásba s visszaverték a hold és csillagoknak sugarait. Ékes ruhát vett magára az ébre­dező természet és amikor a dombi nyúlványok mögül hirtelen kiemel­kedett a nap vörös korongja, egy­szerre áradt el ezerte az éltető vilá­gosság. Az ég meghasadt és a sárga su­garak ráestek a földre, annak min­den részét, minden szegét-zugát be­világítva, ékesen, hivalkodón ... 2. Illatos, langymeleg, gyönyörű szép nyári estén ismerte meg Dénes Dezső Ozoróczy Teruskát. Benn voltak mindketten a megyei székhelyen, a kedves, tipikus kis vidéki városban, ahol a sétatéren a városi ismerősökkel sétálgattak. Ott volt az egész arany ifjúság. Dénes akkor még csak a közigaz­gatási tanfolyamot végezte, az utol­sót s barátainak nagy csapatával pajkos mulatozás közben haladt át a ropogós kaviccsal fölhintett séta­téren. A levegőben zsongó, andalító hárs­faillatok terjengtek s mindenki me­legséget érzett a szive körül. Az erős illat elárasztott mindent, ami a föld hátán élt, mozgott, lüktetett és az emberek kábult fejjel jártak a hűs árnyat adó vadgesztenyefák és kár­sak alatt. A leányt akkor még nem látta Dénes. Egy fordulónál szembe ke­rült vele ; egy pillanatra összevillant a két pár kék szem tekintete, — az­tán Dénes Dezső már nem létezett többé a társaságának... Az az egy pillanat, amely össze­hozta őket, az az egy szempillantás, amely fölforralta Dénes vérét: elég volt éppen, hogy megszeresse azt a kislányt, akinek gyönyörű kék sze­mei megigézték őt. Nem tagadhatta: szerelmes lett belé. Pedig még csak . először látta, akkor még csak a ne­vét sem tudta, csak azt: ki, mi... Még azon az estén megismerte Teruskát. Egy újságíró jóbarátja vé­letlenül ismerte a leányt s félóra nem telt bele, már együtt sétáltak a zizegő, illatot kilehelő bokrok s a

Next

/
Thumbnails
Contents